Új Barázda, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
4 Milyen a leghatalmasabb néger császár háreme ? A néger „szépségek" mind gyapjashajítak és kövérek Pirosító és púder helyett olajfa kenik magukat a szerecsen hölgyek — Az agyoncsapott udvarló — A vavumatörzs véres rögtönitélkezése Emlékezés a régi nyári hadgyakorlatokra Aki méltóságos urnak szólította a királyt — A lerakótott öreg katona mulatságos esete — Miért sértődött meg az ebéden a török attasé? Stanley, a világhírű angol Afrikautazó Mtésa néger császár harci felvonulásáról, háreméről a következő érdekes megfigyeléseket jegyezte föl: A főcsapat indulása után körülbelül két órával a fiatal hercegek nevelője és Miésa nejének felügyelője Kasudszu, ügetett el mellettünk. Elől 1000 lándzsás haladt, ugyanannyi következett hátul is. A nők szánta vagy 5000-et tett ki, de ezek közül legfeljebb 600 mondható a császár asszonyának, a többi a háztartási teendőket végzi. Azon a nézeten voltam, hogy ha fekete arcszinűi szép nők Afrikában általában találhatók, úgy ilyeneket egy oly hatalmas uralkodó udvarában, mint a minőstést, ki oly sok tartományban tarthat ez irányban szüretet, okvetlenül kell lenni. Ennek folytán szétnéztem közöttünk, hogy a valódi afrikai szépséggel megismerkedhessem. Ezen asszonynézés alkalmával várakozásaimban nem is csalódtam teljesen, csupán azt gondoltam, hogy a császár nejei a soktal magasabb fotó személyes bájtól eltekintve, nagyon lényegesen különböznek az európaiaktól. Az összes ötszáz nő között nem volt több húsznál, kik egy fehér részéről, ki csak valamit is ad a szabályos vonásokra és szépségre, csodálatra érdemesek lettek volna s bizonyára nem volt több háromnál, ki a hosszas megtekintést érdemelte volna meg. A Mtésa udvarán lévő ezen 20 szépség között a legtetszetősebb három a vavuma fajtához tartozott s kétségen kívül Ankorból származott. Bőrük színe a fehér és a mulatt nőtől származott színeseiével egyezett meg, orruk egyenes, ajkaik vékonyak s szemeik nagyon is villogók. A test egyes tagjainak arányos szépsége által is kitűntek s Hafiz a költői lelkesültség hangján bizonyára elmondhatta volna róluk, ahogy a pálmákhoz hasonló egyenes növésüek s szépek, akár a bold.« Az igaz, hogy az általuk elragadtatott európai egyes, bizonyára nem talált rajtok szépnek, a négerfajta rövid, kondor, gyapjúszerű haját értem; minden más tekintetben azon szépség ideáljai gyanánt voltak tekinthetők, melyet Középafrika általában felmutathat. Azonban Mtésa semmivel sem tartja őket tökéletesebbnek, mint a húsos és kövér, laposom, többi feleségét beolajosott bőrrel? de sőt ezekkel talán még egy sorba sem teszi, midőn egy napon magánkihallgatása alkalmával különöse© utaltam rájuk, mintegy gúnyos tekintéetet látszott feléjük vetni Ha jól emléksztm, Speke többek között azt állítja, hogy Ugandában a test elzsírosodása az asszonyoknál a szépséggel egyenlő jelentőségű. Ez régebben igaz lehetett ugyan, most azonban bizonyára nem így áll a dolog, mert a Miésa nagy főnökei által kiváló kegyben részesített asszonyok közül csak nagyon kevésnél észleltem a feltűnőbb testességet. Igen természetes, hogy mint oly helyen, melyen a jó, könnyen emészthető táplálék bőségben áll az illetők rendelkezésére, az éghajlat egészséges, az előkelőbb osztályhoz tartozók általában, legyen az akár Ugandában, akár pedig Angolországban, többé-kevésbé megfestesednek, az azonban mégis kissé túlzott feltevés, hogy az előkelőségek épp emiatt a túlságos terjedelmet a testi szépség egyik kelléke gyanánt tekintenék. A királyi hárem mögött Miésa nagybátyja, a csinos arcvonásai által különösen feltűnő, ven Sabaganzi következett, akit tekintettel a kíséretében lévő aszszonyok jelentékeny számára, ezideig valóságos Salamonnak tekintettem a vagandák között, míg aztán egy napon megtudtam, hogy az asszonyok nagy számának leírása Ugandában általában a gazdagsággal egyértelmű, amennyiben az asszonyok mindegyikének meg van a maga értéke, a legkülönfélébb árukért pl. szövetekért, tehenekért, gyöngyökért, lőfegyverekért stb. megvásárolhatók. Az öreg urat ,mindezek dacára a nagyfokú udvariasság gyanúja alól nem menthetem fel egészen, amennyiben egy éjjel Natarányában , , ' . , , sajátkezüleg ütött agyon egy széptevőt, aki számos hölgyei egyikét éjjeli zenével merészkedett megtisztelni. Kimerülve a harci tömeg megbámultsában, mely mint egy hullám hullám után, mint valami harcosokból álló eleven áradat hömpölygött szakadatlanul tova előttem s kielégítve a teljesen tiszta áttekintés által, melyet számukat és előrehaladásukat illetőleg nyerhettem, megfigyelő állásomat elhagyva, Sabagrnzi gárdája mögött a menethez csatlakoztam, ahol legkevésbé sem nagyítva a dolgot, az utánsiető harcosok sok tekintetben nagyon alkalmatlankodtak. A Mtésa által kíséretesül kirendelt őrök ugyan minden lehetőt elkövettek, hogy az utánsiető harcosok dühös és makacs tolakodását megakadályozzák, sőt botjaikat sem igen kímélték, csakhogy az ütlegek nem igen hatottak, amennyiben nagy fából és nádból készült pajzsaiktól a feléjük mért csapásokat nagyobbára felfogták. A küzdelmet ezen óriási tömeggel és e megrögzült szokással szemben hiábavaló erőlködésnek tartva, végre is, akarva, nem akarva, bele kellett e gyötrelembe nyugodnom. De különben is az ut Nakarangáig semmi esetre sem tarthatott tovább két-három napnál. Mpaniban, ahol az éjt eltöltöttük, tudomásunkra jutott, hogy a vakumák nemsokára Dzsindzsából való elmenetelünk után e helyet meglátogatták, az elhagyott császári szállásokat és a tábort felgyújtották s ezenkívül öt-hat szerencsétlent nyársra húztak, mielőtt még a Dzsindzsa felügyeletével megbízott főnök jelenlétüket észrevette volna. Naplementekor láttuk a vavumák kanoeit, számra nézve 200—300-at, amint diadalmasan szigetükre visszatértek. _ Nevezetes, sőt történelmi jelentőségű volt az 1877. évi kassai királygyakorlat, amikor az első udvari ebéden Albrecht főherceg az orosz cárra és hadseregére, mint ha szövetséges társára felköszöntőt mondott, amelyet ezekkel a szavakkal kezdett: —, leh gratuliere, die Türken sind vernichtet. (Gratulálok, a törökök megsemmisültek.) . A felköszöntő annak idején óriási feltűnést keltett, annál is inkább, mivel néhány óra múlva ez a távíró jelentette, hogy Osmán basa, a plevnai hős, az ottani vársáncoknál csúfosan megverte az ostromló orosz hadsereget. A török katonai attasé a felköszöntő után tüntetőleg távozott az udvari ebédről. Az 1881. évi mezőkövesd—miskolci hadgyakorlatok alkalmával a 4-ik számú hadtest élén Edelsheim-Gyulay Lipót báró, a 6-ik számú hadtesttel állott szemben, amelyet különös kivételképpen Máriássy János altábornagy, a kassai 3. számú honvédkerület parancsnoka, az aradi és budavári 48-as hős vezetett. A gyakorlaton a 4. hadtest láthatólag vereséget szenvedett, ami miatt a gyakorlatok után - a két vezér összeszólalkozott és annak idején nagy feltűnést keltő véres párbajt vívott, amely csaknem Edelsheim-Gyulay báró halálával végződött. 1892- ben Pécsett volt a hadgyakorlat és ez arról nevezetes, hogy itt a 32.és budapesti háziezred agyonhajszolt tartalékosai egy díszmenetnél zavart idéztek elő, mire félig-meddig büntetésből az egész ezredet Prevljébe helyezték át és csak az 1896. évi ezredévi kiállítás után kerültek vissza Budapestre. ,, 1893- ban zajlott le a híres kőszegi gyakorlat, ahol 140 ezer ember, még pedig a 2. számú bécsi, a 3. számú gráci, az 5. számú pozsonyi és a 13. számú zágrábi hadtest volt összpontosítva. A győztes, a déli hadsereg parancsnoka, Rheinlander báró táborszernagy volt, míg a csatavesztés északi sereget Schönfeld báró lovassági tábornok vezette. A királyon kívül Vilmos német császár, Albert szász király, Arthur connaughti herceg és Lipót bajor herceg is jelen voltak a hadgyakorlaton. Felejthetetlen látványt nyújtott az, amikor Vilmos császár saját huszárezredét, a debreceni 7. számú huszárezredet, rohamra vezette az 1. számú császárdragonyos ezred ellen. A kőszegi nagygyakorlatot megelőzte szeptember 9-én a borossebesi királyhadgyakorlat a 7. temesvári hadtesttel. 1894- ben szeptember 14-én kezdődött a négy napig tartott híres balassagyarmati hadgyakorlat, amikor leírhatatlan fénnyel, pompával és lelkesedéssel fogadta Nógrád vármegye a királyt, aki az 50-es években tett körutazásánál nem jutott el e derék vármegyébe. Ez a hadgyakorlat az 1894. őszén uralkodott nagy szárazság miatt csaknem elmaradt. Miskolcról különvonatakon szállították ötakós hordókban az összpontosított 80 ezer főnyi sereg részére az avasi hegyi forrásokból beszerzett jó ivóvizet. Itt Lobkovitz Rudolf herceg vezette a Nagymaros felől induló 4. számú budapesti hadtestet a mádi Kovács György táborszernagy által vezetett és Szécsény felől érkező 6. számú kassai hadtest ellen. Itt tudvalevőleg Mádi Kovács vezette győzelemre csapatait, bár kificamodott lábával lóra sem tudott üni s kocsin vezette seregeit. A balassagyarmati hadgyakorlatra a vármegye a király fogadásánál nagy fényt és pompát fejtett ki. . A király a megyeház dísztermében fogadta Nógrád és a szomszédos vármegyék törvényhatóságainak küldöttségeit. Itt történt, hogy Dégenfeld Lajos gróf, Nógrád vármegye főispánja zavarában „Méltóságos uram“-nak titulálta a királyt. Mellette állott a hadi éremmel dekorált gömöri főispán, aki észrevétlenül megrántotta Dégenfeld főispán mentését, mire ez hamarosan kiigazította a „méltóságos" szót „felséges” uramra. A király szelíden mosolyogva fogadta mindkét megszólítást. A főhadiszállás a pitvaréi magaslatokon volt. A királynak mindenre kiterjedt a figyelme és észrevette a legkisebb hibákat vagy mulasztásokat. A hatodik hadtest egyik kassai ütegének századosa a király láttára valószínűleg lámpalázt kapott és dacára annak, hogy a tüzelésre kész üteg felé vágtatva egy huszársvardon közeledett, elfelejtette kitüzelni az ágyú mellé a hosszú nyélen lévő vörös zászlót. A király rákiáltott természetesen németül: — Kapitány úr, nem látja, hogy lovasság jön? - ^ És azzal látható haraggal rácsapott a lovára és Albrecht főherceg szomszédos főhadiszállására lovagolt. A főherceg akkor, mint 79 éves katona utoljára vett részt hadgyakorlaton. A lóra az öreg tábornagy már alig tudott felszállni és azért Balassagyarmaton két markos tüzéraltiszt emelte a ló nyergébe, amelyhez azután odaszijazták épp úgy, mint annak idején a 80 éves Radetzky gróf tábornagyot az 1848. évi győzelmes novarrai csatában tették. Itt történt meg Balassagyarmaton, a pitvaréi magaslatokon, boldogult Futtaky Gyulával, a félhivatalos harctéri tudósítóval, hogy egy szelíd sárga katonaparipán ülve, előtte elvágtatott egy huszárszázad, egy trombitajelre a kiszolgált huszárló Futtakit a huszársvadron közé vitte, ami az ott közel álló katonai előkelőségeket nagy derültségre hangolta. 1995 .augusztus 1. nzomfeai Holtan ért haza szekerén egy gazda Szívszélkodást kapott a szénásszekéren — Az UJ BARAZDA tudósítójától — Makóról írják: Vigh Ferenc gádorosi gazdálkodó tanyájáról szénával megrakott szekéren indult haza. Útközben a gazda a szekér tetején kiszenvedett és lovai a ház előtt állottak meg. Amikor a család tagjai hiába várták a gazda leszállását a szekérről, érte mentek, hogy felkeltsék, mert azt hitték, hogy útközben elaludt. A szekér tetején azonban holtan, akadtak rája. Szívszélhüdés ölte meg. Ne csak olvassuk az Uj Barázdát, a» terjesszek **• 1.1/