Új Barázda, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

4 Milyen a leghatalmasabb néger császár háreme ? A néger „szépségek" mind gyapjashajítak és kövérek Pirosító és púder helyett olajfa­ kenik magukat a sze­­recsen hölgyek — Az agyoncsapott udvarló — A vavuma­­törzs véres rö­gtönitélkezése Emlékezés a régi nyári hadgyakorlatokra Aki méltóságos urnak szólította a királyt — A lerakótott öreg katona mulatságos esete — Miért sértődött meg az ebéden a török attasé? Stanley, a világhírű angol Afrika­­utazó Mtésa néger császár harci felvonu­lásáról, háreméről a következő érdekes megfigyeléseket jegyezte föl: A főcsapat­ indulása után körülbelül két órával a fiatal hercegek nevelője és Miésa nejének felügyelője Kasudszu, ügetett el mellettünk. Elől 1000 lándzsás haladt, ugyanannyi következett hátul is. A nők szánta vagy 5000-et tett ki, de ezek közül legfeljebb 600 mondható a császár asszonyának, a többi a háztar­tási teendőket végzi.­­­­ Azon a nézeten voltam­, hogy ha fe­kete arcszinűi szép nők Afrikában álta­lában találhatók, úgy ilyeneket egy oly hatalmas uralkodó udvarában, mint a minő­stést, ki oly sok tartományban tart­hat ez irányban szüretet, okvetlenül kell lenni. Ennek folytán szétnéztem közöttünk, hogy a valódi afrikai szépséggel megis­­merkedhessem. Ezen asszonynézés alkal­mával várakozásaimban nem is csalódtam teljesen, csupán azt gondoltam, hogy a császár nejei a soktal magasabb fotó sze­mélyes bájtól eltekintve, nagyon lényegesen különböznek az európaiaktól. Az összes öt­száz nő között­­­ nem volt több húsznál, kik egy fehér részéről, ki csak valamit is ad a szabályos vonásokra és szép­ségre, csodálatra érdemesek lettek volna s bizonyára nem volt több háromnál, ki a hosszas megtekin­tést érdemelte volna meg. A Mtésa udvarán lévő ezen 20 szép­ség között a legtetszetősebb három a vavuma fajtához tartozott s kétségen kí­vül Ankorból származott. Bőrük színe a fehér és a mulatt nőtől származott szí­neseiével egyezett meg, orruk egyenes, ajkaik vékonyak s szemeik nagyon is vil­­logók. A test egyes tagjainak arányos szép­sége által is kitűntek s Hafiz a köl­tői lelkesültség hangján bizonyára el­mondhatta volna róluk, ahogy a pál­mákhoz hasonló egyenes növésüek s szépek, akár a b­old.« Az igaz, hogy az általuk elragadtatott európai egyes, bizonyára nem talált raj­tok szépnek, a négerfajta rövid, kondor, gyapjúszerű haját értem; minden más te­kintetben azon szépség ideáljai gyanánt voltak tekinthetők, melyet Középafrika ál­talában felmutathat. Azonban Mtésa sem­mivel sem tartja őket tökéletesebbnek, mint a húsos és kövér, laposom, többi feleségét beolajos­ott bőrrel? de sőt ezek­kel talán még egy sorba sem teszi, mi­dőn egy napon magánkihallgatása alkal­mával különöse© utaltam rájuk, mintegy gúnyos tekintéetet látszott feléjük vetni Ha jól emlékszt­m, Speke többek között azt állítja, hogy Ugan­dában a test elzsíroso­­dása az asszonyoknál a szépség­gel egyenlő jelentőségű. Ez régebben igaz lehetett ugyan, most azonban bizonyára nem így áll a do­log, mert a Miésa nagy főnökei által ki­váló kegyben részesített asszonyok közül csak nagyon kevésnél észleltem a feltű­nőbb testességet. Igen természetes, hogy mint oly hely­en, melyen a jó, könnyen emészthető táplálék bőségben áll az il­letők rendelkezésére, az éghajlat egészsé­ges, az előkelőbb osztályhoz tartozók ál­talában, legyen az akár Ugandában, akár pedig Angolországban, többé-kevésbé meg­festesednek, az azonban mégis kissé túl­zott feltevés, hogy az előkelőségek épp emiatt a túlságos terjedelmet a testi szépség egyik kelléke gyanánt tekin­tenék. A királyi hárem mögött Miésa nagy­bátyja, a csinos arcvonásai által külö­nösen feltűnő, ven Sabaganzi következett, akit tekintettel a kíséretében lévő asz­­szonyok jelentékeny számára, ezideig va­lóságos Salamonnak tekintettem a vagan­­dák között, míg aztán egy napon meg­tudtam, hogy az asszonyok nagy számá­nak leírása Ugandában általában a gaz­dagsággal egyértelmű, amennyiben az asszonyok mindegyikének meg van a maga értéke, a legkülön­félébb árukért pl. szövetekért, tehenekért, gyöngyökért, lőfegy­verekért stb. megvásárolhatók. Az öreg urat ,mindezek dacára a nagy­fokú udvariasság gyanúja alól nem ment­hetem fel egészen, amennyiben egy éjjel Natarányában ,­­ , ' . , ,­­ sajátkezüleg ütött agyon egy szép­tevőt, aki számos hölgyei egyikét éjjeli zenével merészkedett meg­tisztelni. Kimerülve a harci tömeg megbámult­­sában, mely mint egy hullám hullám után, mint valami harcosokból­ álló eleven ára­dat hömpölygött szakadatlanul tova előt­tem s kielégítve a teljesen tiszta átte­kintés által, melyet számukat és előre­haladásukat illetőleg nyerhettem, megfi­gyelő állásomat elhagyva, Sabagr­nzi gár­dája mögött a menethez csatlakoztam, a­hol legkevésbé sem nagyítva a dolgot, az utánsiető harcosok sok tekintetben na­gyon alkalmatlankodtak. A Mtésa által kí­séretesül kirendelt őrök ugyan minden le­hetőt elkövettek, hogy az utánsiető harco­sok dühös és makacs tolakodását megaka­dályozzák, sőt botjaikat sem igen kímél­ték, csakhogy az ütlegek nem igen ha­tottak, amennyiben nagy fából és nád­ból készült pajzsaiktól a feléjük mért cs­apásokat nagyobbára felfogták. A küzdelmet ezen óriási tömeggel és e megrögzült szokással szemben hiába­való erőlködésnek tartva, végre is, akarva, nem akarva, bele kellett e gyötrelembe nyugodnom. De különben is az ut Naka­­rangáig semmi esetre sem tarthatott to­vább két-három napnál. Mpaniban, ahol az éjt el­töltöttük, tu­domásunkra jutott, hogy a vakumák nem­sokára Dzsindzsából való elmenetelünk után e helyet meglátogatták, az elhagyott császári szállásokat és a tábort felgyújtották s ezen­kívül öt-hat szerencsétlent nyársra húztak, mielőtt még a Dzsindzsa felügyeletével megbízott főnök je­lenlétüket észrevette volna. Naplementekor láttuk a vavumák ka­­noeit, számra nézve 200—300-at, amint diadalmasan szigetükre visszatértek. _­­ Nevezetes, sőt történelmi jelentőségű volt az 1877. évi kassai királygyakor­­lat, amikor az első udvari ebéden Al­brecht főherceg az orosz cárra és had­seregére, mint ha szövetséges társára felköszöntőt mondott, amelyet ezekkel a szavakkal kezdett: —, leh gratuliere, die Türken sind vernichtet. (Gratulálok, a törökök meg­semmisültek.) .­­ A felköszöntő annak idején óriási fel­tűnést keltett, annál is inkább, mivel néhány óra múlva e­z a távíró jelentette, hogy Osmán basa, a plevnai hős, az ottani vár­sáncoknál csúfosan megverte az ostromló orosz hadsereget. A török katonai attasé a felköszöntő után tüntetőleg távozott az udvari ebéd­ről. Az 1881. évi mezőkövesd—miskolci hadgyakorlatok alkalmával a 4-ik számú hadtest élén Edelsheim-Gyulay Lipót báró, a 6-ik számú hadtesttel állott szemben, amelyet különös kivételképpen Máriássy János altábornagy, a kassai 3. számú honvédkerület parancsnoka, az aradi és budavári 48-as hős vezetett. A gyakorlaton a 4. hadtest láthatólag vereséget szenvedett, ami miatt a gya­korlatok után -­­ a két vezér összeszólalkozott és annak idején nagy feltűnést keltő véres párbajt vívott, amely csak­nem Edelsheim-Gyulay báró halá­lával végződött. 1892- ben Pécsett volt a hadgyakor­lat és ez arról nevezetes, hogy itt a 32.és budapesti háziezred agyonhajszolt tartalékosai egy díszmenetnél zavart idéztek elő, mire félig-meddig büntetés­ből az egész ezredet Prevljébe helyez­ték át és csak az 1896. évi ezredévi kiállítás után kerültek vissza Buda­pestre.­­ ,, 1893- ban zajlott le a híres kőszegi gyakorlat, ahol 140 ezer ember, még pedig a 2. számú bécsi, a 3. számú gráci, az 5. számú pozsonyi és a 13. számú zágrábi hadtest volt összponto­sítva. A győztes, a déli hadsereg pa­rancsnoka, Rheinlander báró táborszer­nagy volt, míg a csatavesztés északi sereget Schönfeld báró lovassági tábor­nok vezette. A királyon kívül Vilmos német császár, Albert szász király, Ar­­thur connaughti herceg és Lipót bajor herceg is jelen voltak a hadgyakorla­ton. Felejthetetlen látványt nyújtott az, amikor Vilmos császár saját huszárez­redét, a debreceni 7. számú huszárez­redet, rohamra vezette az 1. számú császárdragonyos ezred ellen. A kőszegi nagygyakorlatot megelőzte szeptember 9-én a borossebesi királyhadgyakorlat a 7. temesvári hadtesttel. 1894- ben szeptember 14-én kezdődött a négy napig tartott híres balassagyar­mati hadgyakorlat, amikor leírhatatlan fénnyel, pompával és lelkesedéssel fo­gadta Nógrád vármegye a királyt, aki az 50-es években tett körutazásánál nem jutott el e derék vármegyébe. Ez a hadgyakorlat az 1894. őszén uralkodott nagy szárazság miatt csaknem elma­radt. Miskolcról különvonatakon szállí­tották ötakós hordókban az össz­pontosított 80 ezer főnyi sereg részére az avasi hegyi forrásokból beszerzett jó ivóvizet. Itt Lobkovitz Rudolf herceg vezette a Nagymaros felől induló 4. számú bu­dapesti hadtestet a mádi Kovács György táborszernagy által vezetett és Szécsény felől érkező 6. számú kassai hadtest ellen. Itt tudvalevőleg Mádi Kovács vezette győzelemre csapatait, bár kifi­camodott lábával lóra s­em tudott ü­­ni s kocsin vezette seregeit. A balassagyarmati hadgyakorlatra a vármegye a király fogadásánál nagy fényt és pompát fejtett ki. . A király a megyeház dísztermében fo­gadta Nógrád és a szomszédos várme­gyék törvényhatóságainak küldöttségeit. Itt történt, hogy Dégenfeld Lajos gróf, Nógrád vármegye főispánja zavarában „Méltóságos uram“-nak titulálta a királyt. Mellette állott a hadi éremmel dekorált gömöri főispán, aki észrevétlenül megrántotta Dé­genfeld főispán mentését, mire ez hamarosan kiigazította a „méltó­ságos" szót „felséges” uramra. A király szelíden mosolyogva fogadta mindkét megszólítást. A főhadiszállás a pitvaréi magaslato­kon volt. A királynak mindenre kiterjedt a figyelme és észrevette a legkisebb hi­bákat vagy mulasztásokat. A hatodik hadtest egyik kassai ütegének századosa a király láttára valószínűleg lámpalázt kapott és dacára annak, hogy a tüze­lésre kész üteg felé vágtatva egy hu­­szársvardon közeledett, elfelejtette ki­­tüzelni az ágyú mellé a hosszú nyélen lévő vörös zászlót. A király rákiáltott természetesen németül: — Kapitány úr, nem látja, hogy lo­vasság jön? - ^ És azzal látható haraggal rácsapott a lovára és Albrecht főherceg szom­szédos főhadiszállására lovagolt. A fő­herceg akkor, mint 79 éves katona utol­jára vett részt hadgyakorlaton. A lóra az öreg tábornagy már alig tudott felszállni és azért Balassa­gyarmaton két markos tüzéraltiszt emelte a ló nyergébe, amelyhez azután odaszijazták épp úgy, mint annak idején a 80 éves Radetzky gróf tábornagyot az 1848. évi győ­zelmes novarrai csatában tették. Itt történt meg Balassagyarmaton, a pitvaréi magaslatokon, boldogult Fut­­taky Gyulával, a félhivatalos harctéri tudósítóval, hogy egy szelíd sárga ka­tonaparipán ülve, előtte elvágtatott egy huszárszázad, egy trombitajelre a ki­szolgált huszárló Futtakit a huszár­svadron közé vitte, ami az ott közel álló katonai­ előkelőségeket nagy derült­­ségre hangolta. 1995 .augusztus 1. nzomfeai Holtan ért haza szekerén egy gazda Szívszélkodást kapott a szénás­­szekéren — Az UJ BARAZDA tudósítójától — Makóról írják: Vigh Ferenc gádo­­rosi gazdálkodó­­ tanyájáról szénával megrakott szekéren indult haza. Út­közben a gazda a szekér tetején ki­­szenvedett és lovai a ház előtt állottak meg. Amikor a család tagjai hiába várták a gazda leszállását a szekérről, érte mentek, hogy felkeltsék, mert azt hitték, hogy útközben elaludt. A szekér tetején azonban holtan, akadtak rája. Szívszélhüdés ölte meg. Ne csak olvassuk az Uj Barázdát, a» terjesszek **• 1.1­/

Next