Új Barázda, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
sza és Návay, mint a legmagasabb választott közjogi méltóság viselői székeltek, áradjon szét mindazon szellemi erő, amely őket nagggyá és nemessé tette, töltse be a törvényhozás házát és a törvényhozók lelkét és tegye újból nagggyá és boldoggá e csonka boldogtalan hazát. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Ezután a képviselők új- idői az ülésterembe vonultak. A Ház hozzájárult az elnöknek ahhoz az indítványához, hogy a gyászünnepen elhangzott beszédeket, mint a napló mellékletét szintén nyomassák ki. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés kedden. A Tisza István-kör emlékünnepe A Tisza István Emlékbizottság és aTisza István Kör ma tartotta meg szokásos gyászünnepélyét Tisza István mártírhalálának évfordulóján. Az ünnepélyen megjelent társadalmi és politikai életünk színe-java. Az ünnepélyen Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia elnöke, mondott mélységes hatású megnyitó beszédet. A reformáció emlékünnepe . Október utolsó napját, a reformáció nagy emlékünnepét az idén is bensőséges áhítattal ülték meg a magyar reformátusok. A Deák téri evangélikus templomban tartott istentiszteleten Kirchknopf Gusztáv dr. evangélikus püspöki másodlelkész, Kolozsvár száműzött papja tartott beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy a szívek és lelkek reformációjára van szükség. A Kálvin-téri református templomban Ravasz László dr. református püspök mondott emelkedett hangú beszédet. — Az ember legnagyobb méltósága — t mondotta többek között — hogy szabadneki imádni az Istent; áldottak azok, akiket az Isten elhívott arra, hogy őt imádják. Este 7 órakor a Sándor utcai régi kép Viselőházban a protestáns felekezetek együttes ünnepséget tartottak, amelyen Ravasz László dr. református és Raffay Sándor dr. evangélikus püspökök beszéltek. Ne csak olvassuk az Uj Barázdát, terjesszük *». Virágos sírok közt írta Botond . Régen volt, , régen , volt, talán igaz sem Volt. Nagymama ült, az ablak öreg zsámolyos fülkéjében. Fáradt, jóságos tekintetével simogatta a dérverte síkságot, melynek öreg jegenyéi lomha szárnyalással igyekeztek a tél károgó fekete madarai éjjeli pihenőre. Azt mondotta akkor nagymama, hogy ma szomorú nap van és ha a fekete madarak már elültek, elcsendesedtek, fellobognak a sírokon a holtak lelkének lángocskái. És mi lestük a napnyugtát, kíváncsian állottunk az ablaknál, hogy mikor csillannak meg a Zsitva felől húzódó turjános réteken a lelkek lángjai? És megcsillantak. Itt is, ott is fellobogtak, futottak, ugrándoztak, mintha minden korhadt törzs alatt egy-egy halott pihenne. Ma már tudom, hogy lidérctűz játszott velünk, de azt is érzem, hogyha a fekete madarak elcsendesedése után minden halott nyugvóhelye fölött kinyúlnának ma a lelkek lángocskái, tűzlángban égnének a lengyel mezők, az orosz síkság, a szerb völgyek, az olasz hegyek laktásai. Mert akik ma virágos sírok közt gyújtjuk meg a visszaemlékező szeretet fájdalmától megszentelt sírlámpákat, jól tudjuk, hogy egy-egy lángocskáit azoknak is illik gyújtanunk, akiknek jeltelen sirja fölött nijjjji lobbanhat, lángra a harmatos avar. Megnövekedett a virágos sirok száma és mérhetetlen azoké, amelyekről azt sem tudjuk, merre vannak? Derékban tört viruló szálfákat, vagy csak izmos csemetéket, nem szuette korhadó törzseket döntött ki a véres vihar. Emberi őrület és gazság forradalmainak csúfolt zivatara ártatlan áldozatok tömegével szaporította a lelkek lángocskáit. És ha ezek mind egyszerre fellobognának, azt hihetnék az idegen bolygók lakói, hogy tűz emészti az öreg Földet, pedig csak megmaradt szomorú fiai járnak virágos sírok közt, virágtalanokat siratva. Járunk-kelünk a virágos sírok közt és élő lelkünk páncélján nem olvad meg a holt lelkek lángocskáitól a jég. Dermedten nézzük az apró, pislogó fénybogárkákat. Hideg fényüknél látjuk a multat, látni véljük a jövendőt. És mintha a cenki sírbolt feliratának néma jóslata meredne elénk: — »Voltunk mint ti, lesztek, mint mi!« Leszünk! És minden nap, minden óra közelebb hoz bennünket a jóslat beteljesedéséhez. De balga ember, aki fél tőle! Hiszen tarlóból lesz a friss szántás, a gyümölcs élete, a virág halála és minden egy élet ára egy halál. Az utód életének ára az ős sírkeresztje és utódokból lesznek az ősök. Emberi sors ez, balga, aki siratja. Nem szabad zúgolódva siratni Isten akaratának beteljesedését, ha érett emberkalász hull az öreg halál kaszája nyomán. De vájjon Isten akarata-e az, mikor zsenge, alig bugázó szálakat vet rendekre az ifjú halál? Nem! Ez Isten büntetései És mikor a virágos sírokon kigyúlnak a lámpások, szenteljetek keresztényi szívvel, vezeklőn lehajtott fővel egy-egy lángocskát a vértanuk emlékezetének, akik Isten haragjától váltották meg az emberiséget és ifjan tértek meg az öregek végállomásához. A közelgő tél károgó fekete madarainak képében ezeréves nemzet gyásza lebeg ma a magyar temetők felett. Egy nemzeté, amely Napkeletről hozott ősi erényeivel vívott magának méltó helyet Napnyugatnépei között és mindig csak akkor szakadt rá a kárhozat tele, mikor ősi erényeinek kristálytiszta forrása helyett a nyugat erkölcsi pocsolyáiból merített Akkor érte dermesztő fagy, mikor letért az ősök egyenes útjáról és hinni merészelte, hogy korcsak jelene külömb jövőt szül, mint daliák múltja. Millió távoli feletlen sírokon imbolygó lidérctűl inti a ma Isztomoru ünnepén a nemzetet, hogy okuljon a múltakból, mert az ősz illattalan virágaitól terhes sírok felett csak a magtunkbaszállás őszinte könnyei fakaszthatnak tavaszt 'mwmmsm ■095 november 1, Tasárnap „Nagyatádi" tudta: a föld. A somogyi barázda. S testvérként nézett a buzakalászra. Hulló veríték s a napfény nevelte s ezernyi álmot látott a lelke. Csendesen indult, vállán tarisznya, filába húzta bölcsője vissza, hét mérföld-lépő csizma a lábán, s vitték az álmok . . . színes szivárvány . . . Halk éjszakákon tán sirt a lelke, m mégis csak ment, ment s egyre cipelte tipró magyarok gondját, keservét— kevesen vittek nagyobb tekert még! —Kicsi kunyhóból hozta a lába , halkan köszönt a nagy palotába. Hírnévhez, ranghoz vitt fel az ut , ő dédelgette az árva falut. Fél emberöltő — hány csepp veríték? S nagy konok hittel ölelte népét, míg összeroppant. — De túl a halálon valóra éledt sok színes álom. Adta: a föld. A somogyi barázda. S hogy megtért hozzá: ölébe zárta. Anyás szelíden ringatja, rengve s ringó kalászban sóhajt a lelke ... Gyula diák. A görögök kegyetlen garázdálkodása a megszállott bolgár falvakban Gyújtogattak, raboltak, gyilkoltak és nőket becstelenítettek meg . Temetetlen hullák hevertek a falvakban Szófiából jelentik: Az a külön bizottság, amelyet a görög csapatok kiürítette falvak megvizsgálására küldtek ki, felkeresett több helységet. Dolnoban és Spancsevoban a magtárak üresek, bár a görögök nem vihették magukkal az egész készletet. A faluban mindössze egy öreg asszony maradt, Lahovot is kirabolták. A magtárak üresek, az iskolaépületet súlyosan megrongálták. A tizenötéves Dimitrova ellett egy görög tiszt erőszakot követett el. A leánykát leöntötték petróleummal és azzal fenyegették, hogy elevenen megégetik. Kínzói minden pénzét elszedték. Egy Gerogina nevű leányon szintén erőszakot követtek el. Ugyanebben a faluban y hét házat leromboltak, négy házat pedig felgyújtottak. Ezenkívül több földmíves hulláját találták teljesen felbomlott állapotban. A hullák a földön hevertek, vagy csak félig voltak földdel eltakarva. Pipernica már jóval gazdagabb helység, ezt is hasonló sors érte. A házakat teljesen kifosztották, a magtárak üresek, a dohányt elvitték. Elpusztították a méhkasokat és a mézet is elhordták. Egy Teodorova nevű kétgyermekes asszonyon, aki nem tudott idejében elmenekülni, egy görög tiszt erőszakot követett el. Hodzseni és Kolibi falvát, ahonnan a meglepett lakosság nem tudott semmit sem elvinni, kirabolták. Több földmives itt megsebesült. A belügyminiszter kiirtja a kártyabarlangokat Újabb tizenkét kártyaklubbot zárnak be — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától . A belügyminisztérium intézkedésére legiutóbb két kártyaklubbot zártak be. Hír szerint, a belügyminisztérium kiküldöttei a főkapitányság illetékes tényezőivel újabb megbeszélést tartottak, melyen kijelölték aztokat a klubbotot, melyek különböző politikai címek alatt alakultak, azonban politikával nem foglalkoztak, hanem hazárdjátékra rendezkedtek be. Mintegy tizenkét ilyen kártyaklub szűnik meg a belügyminisztérium intézkedésére. Detektívek vittek ki egy ügyvédet a tárgyalótezsiai Escl es elnök kiutasította, de az Ügyvéd ellenszegült — Botrány a tárgyaláson — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Ma délelőtt volt a büntető törvényszéken a folytatólagos tárgyalása annak a lopási ügynek, melyet még a nyáron kezdtek el tárgyalni Berger Antalné és Aufenberg Krisztina pestkörnyéki aszszonyok ellen. A nyáron a tárgyalást Aufenberg Krisztina védőjének, Paragh Dezső ügyvédnek viselkedése miatt kellett elhalasztani és a törvényszék átiratára időközben más ügyvédet rendelt ki védőül a kamara. Paragh Dezső dr. azonban a mai tárgyaláson is megjelent és védői tisztet akart teljesíteni. Az elnök megvonta a szót, majd kiutasította a teremből. Amikor az ügyvéd még mindig nem akart távozni, a tanácselnök intézkedésére a detektívek távolították el az ügyvédet a tárgyalóteremből. Lópokrócok | békebeli minőségben! Meg nem felelőért a pénzt visszaadom. lg 1 pár 118X173 nagy, sötétszürke, ■ barna csíkkal.......................... 230.000 K n 1 pár 125X180 nagy, sötétszürke, 9 barna csíkkal_____________ 270.000 K H 1 pár 135X135 nagy, kitűnő műgnőség, kék csíkkal ................ 360.000 X Sl 1 pár 150X195 nagy, kitűnő mini nősér, kék csíkkal _____..... 420.000 K U 1 pár 132X195 nagy, bolgár szür-Pke, kék csíkkal...................... 425 000 K 1 pár 135X195 nagy, serfőző H montén, kék csíkkal................ 550.000 X U 1 darab 140X195 nagy,gyapjú szürke flanelitakaró, fehér csikkal 230.000 Kp Padlóbevonásra alkalmas 120 cm pj! széles halma, minden szinben 135.000 K Bérmentve utánvéttel küld I szi ts ! VII., Rákóczi-út 10 (Sip-utca sarkán). ! ! Címre nagyon Ügyelni! Rendelésnél kérem e lapra hivatkozni. fejj _____________