Új Barázda, 1936. március (18. évfolyam, 7-13. szám)
1936-03-01 / 7-8. szám
1936 március 1. vasárnap tMBAIM Felelőségem teljes tudatában álltom, hogy a termelő egy fillérrel sem kap többet ma a termelési helyen, mint kapott tavaly és évekkel ezelőtt, amikor is a kereskedelmi árak jóval alacsonyabbak voltak. Erről mindenki meggyőződhet, aki kimegy a falusi vásárokra, ahol a kereskedelem tulajdonképen beszerzi a készleteit. De jóval olcsóbbak az árak a vidéki nagyvárosok piacán is, pedig ott már terheli az árut sok mindenféle, adó és illeték, meg egyebek — amelyekre oly szívesen hivatkozik a fővárosi kereskedelem, amikor a drágítás vádja ellen védekezik. Legyen szabad — ceglédi ember lévén — a mi piaci árainkkal hasonlítani össze a fővárosi árakat és meg vagyok győződve arról, hogy az öszszehasonlítás döbbenetes eredménynyel fog járni és nyilvánvalóvá válik, hogy a drágaság oka nem a termelő haszonlesésében, hanem a fővárosi nagy- és kiskereskedelem mohóságában rejlik, párosulva természetesen a fővárosi vámok, illetékek és adók tarthatatlan méreteivel. Nem akarom a zsírnál kezdeni, mert szokás szerint azzal torkolnak le, hogy a kivitel — amelynek következtében a tavalyi 1,20-as árhoz viszonyított óriási áremelkedés előállott — fontosabb a fővárosi polgár gyomránál is. Én gazda vagyok, miért valljam be, hogy ezt az okoskodást megérteni úgy sem fogom soha, mert tudom, hogy a kivitel bármilyen jó üzlet az állam számára, a nagy hasznot mégis az exportőrök fölözik le. Hogy ezeknek gyomra fontosabb-e, mint a pesti polgár gyomra — döntse el az, akit illet! A ceglédi piacon egy kilogramm marhahús, minőség szerint (tehát gyengébb és prima minőség is) 0.88—1.12 pengő akkor, amikor a fővárosi hivatalos vásárcsarnoki jegyzés szerint 0.96— 2.20 pengő volt, azonban a 96-os minőség nálunk nem igen képezi táplálkozás tárgyát. A sertéshús nálunk minden részében 1.00—1.10 pengő, amikor Pesten 1.28—1.90 és a borjúhús 1.00—2.80, amikor nálunk 1.00— 2.00 pengőért kapható. (2 pengő a legpompásabb része, a borjúdió). A tojás ára 5% és 6 fillér, a fővárosban, mint olvasom, a lámpázott 8.0— 8.5 fillér, a gyengébb minőségű 7 fillér. Vegyes zöldség 12 fillér, Pesten 16—18 fillér, az alma nálunk 50 fülér, 1 pengő (ezért a legprímább Jonathan kapható), a fővárosban 80 fillérért hullott almát árulnak, valamire való alma 1.20, de nem ritka a 2 pengős Jonathan sem. (Megjegyzem, amikor azt a pesti kereskedő őszszel vásárolta, nem adott érte többet, mint 70—80 fillért!) A burgonya mázsája minőségek szerint nálunk 6—15 pengő, ugyanakkor a burgonyakartellel súlyosbodott fővárosi piacon 8—25 pengő. (A burgonyára azt szokták illetékesek mondani, hogy „néptáplálék"!) De itt fekszik előttem a kecskeméti piaci árjelentés és összehasonlítást végezhetnénk a szegedi piaci árakkal is. Az eredmény mindenütt ugyanaz: legalább 20, de maximálisan 50 százalék különbség a termelői, illetőleg az első kéz és a fővárosi nagybani árak között. Tisztelettel kérdem az Új Barázda útján az illetékeseket, erre mi a tiszteletreméltó válaszuk? Ebben is a termelő a hibás? A „gazdavédelmezett", a sárga bélyeggel ellátott gazda, akinek legfeljebb arra telik, ha jól megy, hogy megfejelje az elrongyolódott csizmát, hogy egyszer hetenként egyen húst és ha jól megy, szekéren menjen be a legközelebbi nagyobb városba, ahol egy gyereke egészen biztosan a kórházban fekszik, ha ugyan felvették a „most újabban megfegyelmezett és államosított" körorvosok segítségével. Legyen egyszer már tiszta képe a főváros polgárságának arról, hogy ki drágít és kinek a jóvoltából kell csikorgó fogakkal drágán vásárolni, akkor, amikor jóval olcsóbban is lehetne. Itt nem ankét segít, az mind szófecsérlés. Álljon egyszer talpára a városi polgárság és keresse az öszszeköttetést velünk, akiket eddig egyszerűen „parasztok" jelzővel tiszteltek meg. Mi meg fogjuk érteni egymást, akkor is, ha a kereskedelmi kamarák és érdekképviseletek szakmányra fogják teleüvölteni a drágaságban fuldokló polgárság fejét azzal, hogy lássátok emberek, a paraszt drágít, a paraszt a ti bőrötökön akar élősködni, a paraszt gazdagszik, amikor ti szegényedtek és így tovább . . . értik már a módját ennek a tisztelt urak !• Se sajtónk, se szószólónk nincs, aki megmagyarázná élőszóval azt, amit én itt paraszti módon igyekeztem tisztázni. Most, hogy, amint látom, újra gazdalap lett az Új Barázda, azt hiszem, sok tízezer gazdatársam nevében nem indokolatlan kérés az, ha arra kérem, hogy ezt a pár sort közölje, hogy ezzel is hozzájáruljon ennek a „nagy pernek" eldöntéséhez. Bőrös András, magyar gazda. MI TÖRTÉNT E HÉTEN Bonyodalmak egy házasság körül Baj, ha a vőlegénynek hasonmása van Néhány nappal ezelőtt egyik biztosító társaság tisztviselője feleségül vette egy jónevű pesti kereskedő leányát. A lakodalmi vacsorát egy budai vendéglőben nagyszerű hangulatban tartották meg. Éjféltájban új vendég érkezett, akit kitörő örömmel fogadtak. Az újdonsült, fiatalasszony szombathelyi nagybácsija, gazdag öreg úr, akinek örököse az ifjú asszony lesz. Bemutatták az új férjet, aki boldogan üdvözölte az ismeretlen nagybácsit, de az utóbbi kezet se nyújtott, halálsápadtan nézett maga elé, megfordult távozni akart. Az örömapa kérdésére magából kitörve kiáltott fel: — Tudjátok ki ez az ember? Zsebtolvaj, aki engem is meglopott már. — Három évvel ezelőtt Miskolcról utaztam Budapestre. A vonaton elaludtam, arra ébredtem fel, hogy valaki a pénztárcámat a zsebemből emeli ki. Ez az ember volt az. Aztán rámutatott unokahúga férjére . Szóltam a kalauznak és Budapesten átadtuk a pályaudvari detektívnek, aki a főkapitányságra vitte. Pár nap múlva felkereste a zsebtolvaj édesanyja, sírva könyörgött, szívbajára hivatkozva, vonjam vissza feljelentésemet. Felmentünk a tolvaj ügyvédjéhez, írásban adtam, hogy tévedtem, feljelentésemet visszavontam. Azóta most láttam őt viszont, de a leghatározottabban állítom, hogy ő volt a tolvaj! A fiatal férj reszketve, magátólkikelve kiáltotta: — Nem én voltam az, esküszöm, hogy ártatlan vagyok! A násznép szétoszlott, a fiatal aszszonyt ájultan vitték haza. Az örömapa, nagybácsi és a férj tanácstalanul állottak egymással szemben, míg a nagybácsinak eszébe jutott, hogy keressék fel hárman azt az ügyvédet, aki annak idején a fiatalember ügyvédje volt. Éjszaka taxiba ültek és robogtak az ügyvédhez. Az ügyvéd rámeredt a három szimokingos úrra, majd a fiatalember felé fordulva felkiáltott: — Mi az, Feiler? Már megint valami baj van? — Itt valami tévedés van, én nem vagyok Feiler, — nyögte halálsápadtan a fiatalember. Az ügyvéd előkeresett egy körözőlevelet. Feiler Imrét töbrendbeli lopás miatt körözi az ügyészség. A körözőlevél fényképpel volt ellátva. A fényképen az ott álló fiatal férj arcát ismerték fel, még az érdekelt is. Borzasztó jelenet következett. A fiatalember — annak dacára, hogy a képről önmagára ismert — ereje megfeszítésével védekezett és ártatlanságát bizonyítgatta. Tanácstalanul álltak mind a négyen, míg az ügyvéd a végső megoldásra jutott. — Feiler úr, vagy nem tudom, hogy is hívják önt, vetkőzzön le! A fiatalember maga se tudta már mit csinál, levetkőzött. — Nem azonos Feuerrel, — szólt diadalmasan az ügyvéd. — A körözőlevélben az áll, hogy mellén és karján négy kétpengős nagyságú forradás van, ez az ismertető jel. Ezen víz után semmi sebhely nincs. Az ügyvéd még a magasságát is megmérte a fiatalembernek, de az nem egyezett. Összetörve az izgalmaktól érkezett haza a három szmokingos úr, de az izgalmaknak csak akkor lett vége, mikor az ügyészségen megtudták, hogy a körözött Feiler Imre már négy hét óta a Markó utcai fogház vendége. A megtévesztésig való hasonlatosság volt az oka a kellemetlenségeknek. Elferdült orrért — 150 pengő A múlt év júliusában a balatonszenmesi Vigadó terraszán Govrik Tivadar egyetemi hallgató és Fuchs Gábor karmester összeszólalkoztak. A szóváltás során a fiatal karmester rákiáltott az egyetemi hallgatóra: — Maga örült, idióta! Govrik Tivadar se rest, odaugrott, jobbról-balról puffogtatta le a pofonokat, de mielőtt még visszaült volna helyére, gondolta, „még egy orrütés hiányzik neki". Jól belevágta öklét a karmester orrába, aki lebukott a földre és csak úgy jutott el onnan, hogy a mentők jöttek és vitték a kórházba. Fuchs Gábor felépülése után kártérítési pert indított Govrik ellen, 5000 pengő erkölcsi és anyagi kártérítést követelt. A tárgyaláson Fuchs azt adta elő, hogy az ütés következtében az orra elferdült és ebből anyagi kára is van, mert az orr annyira eltorzítja az arcát, hogy így nem állhat ki a női közönség elé. A törvényszék a napokban hozott ebben az ügyben ítéletet, melyben Govrik Tivadart az enyhítő körülményekre való tekintettel 150 pengő pénzbüntetésre ítélte. Meggyikolta házastársát a tizenegy évi fegyhiáz Schüssler Ferenc nyugalmazott tüzérszertári főtisztviselő, a múlt év szeptemberében agyonlőtte feleségét, Stern Zsuzsannát. Az ügyészség Schüssler ellen szándékos emberölés bűntette miatt emelt vádat. A vádlott kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, de mentsége az, hogy ittas állapotban, felhevülve követte el tettét. Majd igy fejezte be vallomását: — Nagyon megbántam tettemet, feleségemet nagyon szerettem, kérem felmentésemet. A törvényszék bűnösnek mondta ki a főtisztviselőt házastárson elkövetett szándékos emberölés bűntettében és ezért tizenegy évi fegyházbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Kétéltű betörő Richweiss János 22 éves békéscsabai fiatalember hónapok óta Gyulán, az egyik vidéki lap munkatársaként szerepelt. A fiatalember kettős életet élt, nappal újságíró volt, éjjel betörő. Múlt vasárnap éjjel Hegedűs Gyula Kazinczy utcai italmérő lakásába tört be és az ablakon keresztül 200 pengőt emelt el. Kedden este bálba készült, amikor detektívek léptek hozzá és előállították. A rendőrségen Richweiss bevallotta, hogy ő követte el a betörést, ezenkívül még három helyen tört be. Vallomása után a békéscsabai rendőrség letartóztatásba helyezte és átvitték a gyulai fogházba. Ügyében a nyomozást folytatják. 3 .4. RÓZSÁK FENYŐK DÍSZFÁK DÍSZCSERJÉK GYÜMÖLCSFÁK BOGYÓS-GYÜMÖLCSÜEK GYÜMÖLCS - VADCSEMETÉK SZEGÉLY- ÉS FUTÓNÖVÉNYEK GYÖKERES ÉS SIMA SZŐLŐVESSZŐK LOMB- ÉS TŰLEVELŰEK MAGCSEMETÉI KOL AUCH m FAISKOLA, SZEGED