Új Élet, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1970-07-10 / 13. szám
A bukaresti Daller kiállítási helyiségben a Képzőművészek Szövetségének kolozsvári fiókja első ízben rendezte meg a fővárosi közönség számára a kolozsvári és Kolozsvár-környéki képzőművészek reprezentatív visszatekintő kiállítását. A valamennyi nemzedékre és műfajra kiterjedő, hatalmas arányú művészi bemutatkozáshoz csaknem szűknek bizonyult a Dalles helyiség mindkét szintje és valamennyi terme. A kolozsvári festők, szobrászok, grafikusok és díszítőművészek együttes fővárosi jelentkezése még azoknak is meglepetésekkel szolgál, akik egyébként jól ismerik a kiállításon szereplők munkásságát, és kitűnően dokumentálja a kolozsvári képzőművészeti élet igen magas, nemzetközi skálán mérhető szintjét. Liviu Florean: Horea, Cloşca és Crişan Constantin Ilea: Ünnepi kompozíció Naplótöredék A tudós első könyve A cím nagyon tárgyilagosan és mégis ünnepélyesen hangzanék, ha egy fiatal, pályájának kezdeti szakaszát taposó könyvbúvár, kutató vagy felfedező első művét köszöntené vagy egyszerűen jelezné. De Szabó T. Attilánál — akire most a cím utal — más a helyzet, mert hiszen néhány esztendővel túllépte a hatvanöt, és miként maga írja az ANYANYELVÜNK ÉLETÉBŐL nem is annyira nyelvtudós, mint inkább szépíró tollára valló bevezetésében, élete „java része ... a levéltári elvonultság mozdulatlan, sápadt csendjében telt el", ami az ilyesfajta fáradságos és hosszadalmas munkával járó névtelenségre is rámutathatna, ha nem tudnák, hogy Szabó T. Attila neve már nagyon hosszú ideje fogalommá vált, éspedig nemcsak a szaktudósok, hanem minden rendű értelmiségi között is. Egyrészt azért, mert terepjárásaival mindig benne volt ak megint tőle idézek — „forrongó, eleven népiemberi élet színes mozgalmasságában", amikor magas, sudár alakja megjelent a szülőföld valamelyik helységében, s bár halk lépteit nehéz volt észrevenni, a tisztelet és megbecsülés mégis jól előtte járt szálláscsinálónak; másrészt egyetemi tanárként sok nemzedék fordult meg a keze alatt, sokan tanultak tőle tárgyszeretetet, módszert, kitartást, szerény odaadást. Az is igaz, hogy a cím már azért is izgalmas, mert Szabó T. Attila — másokkal együtt — jelentkezett már szerzőként, s nem rég megjelent Haja, haja virágom című virágének-gyűjteménye, az idők homályába süllyedt Névtelen Költő antológiája (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969) olyan elsöprő sikert aratott, hogy egy esztendő lejárta előtt újabb kiadást is megért. Van tehát valami szívszorító is abban a megállapításban, hogy a tudós a hetedik évtized küszöbén érte meg első nagy, önálló munkájának a megjelenését, amely négy évtized folyamán megjelent tanulmányait és cikkeit vitte újra, válogatottan, az olvasó elé. Maga vállalta sors, mert hiszen a nyelvtudós nem a népszerűsítő, közérdeklődésre is számottartó, tehát óhatatlanul is a törzstudománytól eltávolodó írásokban és közlésekben éli ki magát, hanem a gyűjtési céduláin és jegyzetein, amelyek szakkiadványba kívánkoznk. De most ünnepeljük, hogy itt fekszik előttünk az ANYANYELVÜNK ÉLETÉBŐL csaknem hatszáz oldala (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1970), s ha hihetünk annak a szerény római számnak (!), amely a kötet alcíme alatt meghúzódik, ez csak az első „eresztés", folytatása következik a további kötetekben. Aki végigböngészte a kötetet — mert hiszen nem olvasni, hanem ízlelgetni, tanulmányozni, bújni kell — azt is tudja, hogy leginkább az az anyag vár kiadásra, amely a hosszú levéltári kutatás folyamán cédulákra került, és ami a tudós igazi „vagyona", ha már vállalta a hangyasorsot. Mindaz, amit e kötet hat nagy fejezetében (A nyelvművelés elvi kérdései, A nyelvművelés gyakorlatában, A román szókincshatás vizsgálatához, Az ember és a név, A hely és a név, Tervek és eredmények a nyelvtérkép-munkában) olvasható, csupa adat, részlet, adalék, mintegy hatalmas bevezető a továbbiakhoz. Kívánjuk, hogy Szabó T. Attila jó egészségben végezze el további munkáját, az utódok javára. Mesterei, akiket idéz — Brüll Emánuel, Csűry Bálint, Kelemen Lajos — eltávoztak az élők sorából. Most már ő a mester. (Lörinczi) Szabó T. Attila érdemes tudós 1970 Július Készült a Scinteia Háza Nyomdaipari Kombinátban, Bukarest KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS KÉPESLAP. Kiadja a Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság. Szerkesztőség: Marosvásárhely, Str. Sfaturilor 1.,telefon 5509. Kolozsvári fiókszerkesztőség: Piaţa Libertăţii 5., telefon 11550. Bukaresti fiókszerkesztőség: Piaţa Scinteii 1., Of. poştal 33. Telefon 177030. Előfizetési díj három hónapra 12 lej, fél évre 24 lej, egy évre 48 lej. Előfizetéseket felvesznek az üzemi és intézményi önkéntes sajtóterjesztők, postahivatalok és levélkézbesítők. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunk: Nyári veráfányben SZERKESZTI A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Hárs József felvétele Nagyváradon felavatták Fekete Jánaes állami díjas esobrásművész alkotását, a Nicolae Babesen-szobrot. Az impozáns műalkotást a nagy forradalmár-demokrata nevét viselő üdülőparkban helyezték el. Szpkéravató beszédében Szántó látván, Nagyvárad polgármestere méltatta Bábeccn történelmi érdemeit . A népek közötti béke előmozdításában különös érdemeket szerzett írók, tudósok, művészek jutalmazására alapított Gottfried von Herder díj odaítéléséről évenként a bécsi tudományegyetem dönt. Az 1970. évi díjazottak között szerepel Franyó Zoltán műfordító, kritikus és esszéíró, valamint Illyés Gyula (SINK). A díj átadása ünnepélyes keretek között zajlott le az osztrák fővárosban. Képünkön Franyó Zoltán és Illyés Gyula a díjkiosztás utáni fogadáson