Mértékadó, 2013. december 23. - 2014. december 22.
2013-12-23
Műterem Caravaggio holdudvarában Itáliai képek a Szépművészeti Múzeumban Ez már arcátlanság. A tradíció megcsúfolása, amit ez a festő alkotott Keresztelő Szent Jánosról. Michelangelo Caravaggióról van szó, az egyetemes képzőművészet egyik legnagyobb mesteréről. Mert hát hogyan is képzeljük el a szent hagyomány szerint a Keresztelőt? Ahogyan a festőktől és a szobrászoktól általában megszoktuk: állatbőrbe öltözött férfi, kezében kereszttel vagy bottal, aki naptól, széltől cserzett aszketikus arccal néz a távolba. Ehhez képest Caravaggio minden pátosztól és tradíciótól mentes, nagyjából tizenhat év körüli, pajkos fiúnak ábrázolta őt világhírű festményén. Mi ez, ha nem botrány? Ráadásul teljesen ruhátlan a gyerek. Nyoma sincs a nehéz körülmények között élő ember szikárságának. Minden leképezés absztrakció, a képzelet szülötte, még akkor is, ha az alapvető élményt a természet nyújtja. Ráadásul Caravaggio az Agnus Deit szimbolizáló bárányt felcserélte egy kosra, igaz, az barátságosan simul az őt ölelő fiatalemberhez. Tényleg, eszünkbe sem jut, hogy János is volt gyerek? A művészi szabadság sok mindent megenged, a fantázia szabadon szárnyalhat, ha nem így lenne, hiányolnánk. Az alkotó pedig kockázatot vállal, amikor közszemlére teszi műveit, kitárulkozik a nagyközönség előtt, mi pedig titkokat keresünk, és néha talán meg is sejthetjük őket. A Caravaggiótól Canalettóig című kiállítás rendkívüli gazdagsággal tárja elénk az itáliai barokk és rokokó festészet remekműveit. A XVII. és XVIII. század fordulóján élt Carlo Maratta Jézus születése című, meghitt hangulatú képével van jelen a tárlaton. Hosszú élet adatott neki, hat évtizeden át alkotott a római barokk monumentális, klaszszicizáló irányának meghatározó mestereként. A képen az egymásra figyelő szereplőket a gyermek Jézusból áradó fény ragyogja be. János evangéliumának szavai jutnak eszünkbe: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben." A barokk másik nagy művésze, Antonio da Correggio Pásztorok imádása című képe inspirálhatta Maratták A kiállítás egyik érdekessége Bartolomeo Schedoni Magyarországi Szent Erzsébet jótékonykodása című nagyméretű vászna 1610-ből. A legutóbbi időkig azt hitték, hogy a kép Karitász allegóriája, csak mostanában azonosították a kutatók, hogy valójában miről is szól. A kenyeret átadó Erzsébetre figyelő alak bizakodó arca, a jobb szélen a képből kinéző gyermek bájos tekintete magával ragadja a nézőt. Az egész festmény minden felesleges pátosztól mentes realizmusa teszi igazán értékessé ezt a művet. Megrázó kép a kiállításon a Jób kigúnyolása, Gioacchino Assereto festménye. Az öreg Jób hallgatja felesége szitkozódásait, amint éppen meg akarja rendíteni hitében. A kép főalakját baloldalt láthatjuk, testét csak egy durva zsákvászon takarja valamennyire. Láthatóan kifogyott már a szavakból... - felfelé néz, mint aki Istent keresi, szorult helyzetében hozzá fohászkodik. Az állhatatosság szép példája. Az úgynevezett magasabb rendű festészeti műfajok mellett helyet kaptak a kevésbé mesélő, nem történelmi vagy bibliai témákat feldolgozó táblaképek is. A XVII. századtól fokozatosan divatba jöttek a hangszer-, virág-, hal-, gyümölcs- és konyhacsendéletek típusai. Cristoforo Munari Káposzta, sonka, tök, cserépedények és tányér késsel című képén elámulhatunk a látott tárgyak és zöldségek valószerűségén. Szinte fogható a káposzta, annyira plasztikus. Domenico Remos Kabinetszekrény ritkaságokkal című műve is a tökéletes illúziókeltés mintapéldája. Az üvegszekrényben mindenféle kincset találhatunk: kagylót, tükröt, metszetet, órát, érmeket. Ezek a képek a tökélyre fejlesztett természethűség szívet gyönyörködtető, mesés darabjai. A XVIII. század egyszerre volt a lassan lecsengő barokk és a rokokó évszázada. A nehéz, „veretes" témák után könnyedebb hangvétel, felszínesebb gondolkodásmód uralkodott el a nagyméretű vásznakon. Corrado Giacqunito A béke és az igazságosság allegóriája című alkotása az egyik legbravúrosabb kompozíció. Felhőkön Carlo Maratta: Jézus születése Keresztelő Szent János