Mértékadó, 2022
2022-05-02
;V14?1»111«111 - Minden császári katona megijedt a forradalomtól, hiszen arra tanították őket, hogy a forradalom az valami szörnyűséges dolog. A többségük kezdetben úgy állt ehhez, hogy nem komoly az ügy, a császári sereg majd gyorsan rendet teremt. Kazinczyt és másokat is az ragadta meg, hogy látták, itt nem háromnapos csodáról van szó, hanem arról, hogy most tényleg elindul a nemzet a felemelkedés útján. Ha pedig ez történik, akkor felmerül a kérdés: lehet, hogy ez az én utam? Abban az emelkedett forradalmi hangulatban nagy dilemma volt mindnyájuk számára, hogy volt katonatisztként beszálljanak-e a küzdelembe vagy sem, vajon van-e nekik itt feladatuk, szerepük. Végül valamennyiüket elragadja a hév, és nemcsak magukat találják meg, hanem a hazájukat is. Korábban ugyanis sokak számára nem volt egyértelmű, mi az, hogy haza. Magyarországon ekkoriban meghatározó a német nyelv; Kazinczy Ferenc és a reformkori mozgalmak munkássága indítja el a magyar nyelvújítást, keresi a helyét a magyar identitás. Mindez 1848-ban teljesedik ki, és ez lesz később a viszonyítási pont: nem engedünk a negyvennyolcból! Ma is, amikor hazafiságról, hazaszeretetről beszélünk, 1848. március 15-e van a szemünk előtt, az ország csúcsteljesítménye, az az időszak, amikor a nemzet rátalált önmagára. - Mennyire valós a darabban a szerelmi szál? Egyfajta párhuzam fedezhető fel Kazinczy Lajos és Zsófia, illetve Csokonai Vitéz Mihály és szerelme, Vajda Júlia története között. Mindkettő beteljesületlen szerelem. Talán nem véletlen, hogy a musicalben részletek hangzanak el Csokonai A reményhez című verséből. - A szerelmi szál történelmi morzsákból építkezik. Tudjuk, hogy Kazinczy Lajos szenvedélyes szerelemmel szeretett egy lányt, adósságokba verte magát érte. A lány jómódú családból származott, Kazinczy szegény tisztként tisztában volt azzal, reménytelen, hogy összeházasodjanak. Nem tudjuk pontosan beazonosítani a hölgyet, csak a keresztnevét ismerjük. Tudomásunk van arról is, hogy a lelkész, aki utoljára járt Kazinczynál a börtönben, feljegyezte: egy nő meg akarta látogatni, de nem engedték be az aradi várba. Felmerül a kérdés: ki lehetett ez a hölgy? Lajos édesanyja akkor már nem élt. Ha a testvérei jöttek volna, őket biztosan beengedik, mert a feleségek, rokonok látogathatták a hozzátartozóikat. Ebből a két valóságmorzsából építettem fel a szerelmi szálat: van tehát egy nő, akivel nem lehetnek egymáséi, s akivel még az utolsó pillanatban is látni akarják egymást. Illetve van egy harmadik történelmi tény is: az egyik magyar tiszt vallomásában azt mondta, Kazinczy zavart okozott a táborban azzal, hogy az egyik tiszttársa feleségének udvarolt. Mivel tudjuk, hogy Kazinczy szerelmét a szülei hozzáadták egy gazdag emberhez, ebből már adódott számomra: ez a személy egy katonatiszt volt, Kazinczy táborába helyezték, s ő itt találkozott a szerelmével, Zsófiával. Érdekes, hogy képzeletbeli nevet adtam Zsófia férjének, Zsolnaynak neveztem el. Később, amikor a történész szakértő átnézte az anyagot, azt mondta, valóban volt egy ilyen nevű őrnagy Kazinczy táborában. Leesett az állam... Érdekes számomra az olasz és a magyar forradalmárokat is halálra ítélő Haynau táborszernagy alakja, aki többször is hangoztatja: a legcsekélyebb harag sincs benne a kivégzettek iránt, tettét az indokolja, hogy el kell rettenteni a jövő nemzedékét a hasonló lázadástoktól. Heinrich Mann IV. Henrik című regényéből az anyakirályné, Medici Katalin jut eszembe, aki a Szent Bertalan-éji vérengzésért is felelős. Emberek ezreit gyilkoltatta le abban a meggyőződésben, hogy Isten parancsát teljesíti a béke és a nyugalom helyreállítása érdekében, ezért aztán nem volt benne semmi lelkiismeret-furdalás, akiknek az a fő életelvük, hogy a magyarokat elpusztítsák. De nem, nincs bennük ilyen érzés. A Himnuszban az szerepel: „Isten, áldd meg a magyart." Haynau pedig azt mondja a darabban: „Isten minket áld meg, nem a magyart." És persze a császárt. Az ő hite, valósága ez, és meggyőződése, aki lázad a császárság ellen, azt el kell pusztítani. Az ő szemében a császári hatalom szent, azt szolgálta egész életében, számára felfoghatatlan, hogy valaki szembeszegül ezzel. Miért lennének jók ezek a lázadó magyarok? Mi azt mondjuk, elnyomnak bennünket, lélegzetet sem tudunk venni, ők azt mondják, ez természetes, így működik egy birodalom. A darabban többször ütköztetem ezeket az igazságokat. Nemcsak a 48-as hősökét, hanem Haynaun és a hadbírókon, belső monológjaikon keresztül a császári hatalom által hir- A tizenötödik című musical próbáján - Mi úgy képzeljük el Haynaut és a császári hatalom képviselőit, mint gonoszokat,