Új Ember, 1984 (40. évfolyam, 1/1957-52/2008. szám)
1984-01-01 / 1. (1957.) szám
KATOLIKUS SZEMMEL „A MIKULÁS EREDETILEG WOTAN, a germán főisten földi mása volt, aki kénye-kedve szerint büntetett és jutalmazott” — írja Kun Erzsébet a Füles december 2-i számában. Aztán azt is megtudom a cikkből, hogy a Wotanból származtatott Mikulás (vagy Wotan) „kettéhasadt”: „az egyik feléből lett az áldásosztó öreg, a másikból a fenyítésre hivatott Krampusz”. Majd így folytatódik eme csodálatos genealógia: ”A kereszténység elterjedése után azonosították az alakját egy sosem élt püspökével, aki a rege szerint pénzt dobott be egy szegény család ablakán. Azóta várják el tőle, hogy az ablakba tegye a gyerekeknek szánt adományait, és azóta nevezik németül Nicolónak, magyarul Szent Miklósnak, illetve Mikulásnak vagy egyszerűen csak Télapónak, noha a Télapó nem ő maga, hanem a társa, lévén a német Weihnachtsmann, azaz a karácsonyapó leszármazottja.” Minél tovább olvasom a cikket, annál kevésbé értem, ki kicsoda, és ki „hasadt ketté”. Dehát vegyük sorra! A „sosem élt püspök” kitétel tárgyi tévedés, merthogy Szent Miklós élt, aligha lehet vitatni. Más kérdés persze, hogy alakját számos legenda övezi. A szakirodalom feltételezi, hogy ebbe a legendakörbe egy-egy vonás — a Nibelung-mondából ismert — Wotan (Wodan vagy Odin) mítoszából származhat (Id. Adriaan D. De Groot, Saint Nicholas: A psychoanalytic study of his history and myth, Mouton Co., Hága, Párizs, 1965., 25-26. o.). Az évszakváltások szerint a természet megújulásával és pusztulásával együtt feltámadó és meghaló istenséget, Wotant már Jézussal is kapcsolatba hozták egyes vallástörténészek. Mert az emberek — tudományuk sokoldalúságának bizonygatásául —, ha valahol felfedeznek a keresztény eszmekörhöz hasonló motívumot valamely ősi mítoszban, rögtön igazolva látják a hatást és a függőséget. Holott nem elég a hasonlóságot észrevenni, hanem mindig bizonyítani kell az előzménynek tekintett motívum hatását. Hiszen az emberiség történetében szinte mindennek van már valamilyen — legalább halvány — előzménye, de hogy ez az előzmény valóban hagyomány, hogy az átvétel ténylegesen megtörtént-e vagy sem — hát éppen ez az, amit illő bizonyítani! Különben a vallástörténet nem lehetne tudomány, legföljebb újkori legendateremtő műhely, amely — adott esetben — arra törekszik, hogy december 6-án elfelejtsük Szent Miklós püspököt, karácsony este Jézust — pedig Európában, sőt világszerte mindkettőnek elég gazdag — vallástörténeti „felfedezések” nélkül is kimutatható — hagyománya van. (Giczy) URAM, ADD NEKEM EZT AZ ÉLŐ VIZET! — kéri a szamariai asszony Jézustól. Az örök emberi vágyakozás evangéliumi képével kezdte meg a pápa a karácsonyi előkészítő igehirdetéseit. — Minden ember érzi elégtelenségét, szomjúhozza az igazi létet, és arra a Másikra várakozik, aki beteljesíti reményeit. A pápa arca halvány, két év alatt egy fej magasságnyit rokkant öszsze (a merénylet óta), féloldalasan ül le egyszerű székébe a kétezer év pápáinak utódja, hogy ebben az izzó világhelyzetben a krisztusi üzenetet, emberségünk méltóságát, szabadságát és egyben alázatát hirdesse. A pirosbarna arcú, mindig mosolygó Wojtyla bíboros arcára — pápasága ötödik évfordulójára — már mélyen bevésődtek a szenvedő Krisztus vonásai, de szeme felcsillan, ha a nagy Másikról kezd szólni. Hogyan juthatunk el az ilyen találkozásra? Mélységesen meg kell ismerni önmagunkat, és állandóan összevetni énünket küldetésünkkel. Ezt a lélektani csodát Jézus egyetlen pillantásával érte el. Aki felfogta tekintetét, az lelke mélyéig megvilágosult és feléje fordult. Ez történt a szamariai asszonnyal, a házasságtörő nővel és Nikodémussal. — És mi hogyan ismerhetjük meg, tapasztalhatjuk meg önmagunkat? Munkáljuk szüntelenül adottságainkat, és táruljunk ki a lét igazi valóságára. Szent Pál ezt a kettőt hangsúlyozta híveinek: „Minden a tiétek, de ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené” (1 Kor 2,23). — Majd arra figyelmeztet: „Vizsgáljatok meg mindent és a jót tartsátok meg" (1 Tesz 3,21). — Mennyi tévedésnek és megtévesztésnek vehetnénk elejét, ha megfogadnánk a Szentatya tanítását. Igazságunk akkor felel meg a valóságnak, ha csorbítatlan egészre törekszünk és nem szakítunk ki belőle egy-egy részletet kisstílű látásunkkal vagy önző érdekeinkkel. A mai embernek nehéz igazán megtapasztalnia önmagát. Olyan csapdákba esik, amelyek elfeledtetik vele, hogy Isten képére van teremtve. Ezért kerülnek ma annyian a vigasztalanság, a kétségbeesés állapotába, vagy éppen megrögzött cinikusokká válnak. Kiüresedtünk, szomjazunk. És a hiányt nem tudja a másik ember betölteni, a Teljességre várakozunk. Az egek harmatoztak és az Úr elküldte Fiát, üdvösségünk Karácsonyát. Így hullanak lelkekbe is a főpásztori szavak. Lassan felemelkedik a pápa, megkapaszkodik pásztorbotjába, Krisztus keresztjébe, majd magasra emeli és szentévi áldásával sugározza szét a világba megmentésünk örömhírét. Széll Margit „ÍGY IMÁDKOZD A SZENTOLVASÓT!” — ez a címe a Szent István Társulat kiadásában megjelent kis színes füzetnek (helyesebben füzetecskének), amely elfér az ember belső zsebében az összehajtogatott zsebkendő mellett, s mindössze 20 lapja van; 40 oldalából 16-ot színes kép, 21-et elmélkedő szöveg tölt be. Azért soroljuk föl ezeket az adatokat, mert ez a kis kiadvány mintája annak, hogyan kell röviden, magvasan írni hitünk (megszokottnak tartott) titkairól, s hogyan kell illusztrálni őket olyan képekkel, amelyek — minőségüknél fogva — áhítatot keltenek s mindenki számára megindítóak. Nem túlzás azt mondani, hogy a Szentolvasó 15 titkáról írott 25-28 sornyi, egyoldalas elmélkedést gyönyörűséggel olvassuk, mert írójuknak minden egyes mondata eredeti, egyszerű, rejtett fényű s belül átélt mondanivalót fejez ki. Az író szándéka az, hogy a titkok köré épülő teljes Krisztus-történetet fölidézze, nemcsak az Evangélium megfelelő kijelentéseivel, hanem stílusának alázatával és szeretetével is. Látásmódja a Szentolvasó titkait elevenné teszi, és az elmélkedőt, aki az olvasó szemeit pergeti, új árnyalatok megpillantására készteti. Idézzük néhány mondatát: a Szent Szűz „öröme csöndes, befelé fénylő öröm, de hatalmas erővel" tör ki a Magnificatban . .. Rászakad Jézusra a fájdalom „beomló leányaként”. Jézus köztünk jártakor „megszentelte talpának érintésével a földet, markolásával szerszámainkat” ... Jézus „Isten országáról szóló tanítását rábízta a szántóföldön sarjadó vetésre s a madarakra, imádságos magányának tanúivá tette a holdat meg a csillagokat.” A szöveget illusztráló képek egyszerűek, a cselekményeket erőteljesen mutatják be. Alakjainak belső ereje, sőt, elragadottsága látnivaló, de mértéktartó. A képek hitelessége épp abban van, hogy alkotójuk meggyőző realitással ábrázolja a Krisztusba vetett hitet, és egyszer sem tolódik el érzelmi túlzások felé. Az alakok mozdulatai kifejezőek, áhítatuk áhítatot ébreszt, szelídségük és örömük mély, de visszafogott. Alkotójuknak az arcokon a néhány vonással jellemzett lelkiállapotot olykor bravúrosan sikerült megjelenítenie. A megdicsőült Krisztus sebei kegyetlen brutalitásról tanúskodnak, de ahogy a Föltámadott a búzatábla fölött lebeg, az maga a könnyűség; a csillagok között átsuhanó test tiszta Szentség, méltó Győzelem, alig leírható Dicsőség. Az ember lapozza ezt a szép kis kiadványt, de hiába keresi akár az író, akár a grafikus nevét, nincs benne. Csak mikor utánajár az olvasó, akkor derül ki, hogy az írója Jeleníts István, a grafikusa Boromissza Zsolt. (v. p.) Ofimia 2 A Püspöki Kar téli konferenciája December 13—14-én ülésezett a Püspöki Kar, melyen Lékai László bíboros, elnök bejelentette Szendi József veszprémi megyéspüspökké történt kinevezését, s pozitívan értékelte az októberi római zarándoklatot. Ezután került sor Casaroli bíboros-államtitkárnak R. Ruiz piarista generálishoz intézett írásának ismertetésére, melyet mellékelten közlünk. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke levélben fordult a püspöki konferenciákhoz a Tanács megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. A visszapillantás mindenkit meggyőzhet arról, hogy az egység elősegítése mindennél fontosabb feladat. Jövőre Münchenben kerül sor a 88. Német Katolikus Nap megrendezésére, melyre a Püspöki Kar meghívást kapott. Befejező szakaszukhoz érkeztek a tárgyalások arról, hogy a megyéspüspök engedélyezésével és felelősségvállalásával ezentúl az olyan helyeken, ahol a templom nem fűthető, a plébánia épületében lehet végezni a hitoktatást. A konferencia örömmel vette tudomásul a leányfalui Szent Gellért lelkigyakorlatos ház eredményes működéséről adott beszámolót. A bérmálás szentségének kiszolgáltatásával kapcsolatban ismét az a döntés született, hogy lehetőleg ne engedjük 12—14. év előtt a fiatalokat az éretté válás szentségének vételéhez, mert hitük szempontjából döntő jelentősége van a mélyrehatóbb előkészületeknek. A titkári jelentésekben többek között az alábbiakról volt szó: A Bonnban december 8—10. között megrendezett Nemzetközi Békeértekezleteken ismertették az egyes püspöki karok békekörleveleinek eredetét és tartalmát. A világi hívők alkalmazása az egyház életében egyre sürgetőbbé válik. A továbbiakban még a következő kérdések kerültek elő: Paskai László koadjutor-érsek beszámolt a Püspöki Szinodus Rómában tartott 1983. évi üléséről. Ugyancsak ő ismertette a Püspöki Karnak régi tervét, hogy katolikus ápolónővérek zárt közösségű szervezetét hívja életre. E tervek megvalósítása érdekében megindultak a tárgyalások. Bánk József érsek-püspök előadta az új kódex életbeléptetésével fölmerült kérdéseket. Szakos Gyula megyéspüspök vázolta az aktuális liturgikus ügyeket. Bejelentette: a népénektár anyaga végleges formában elkészült. A Szeretetszolgálatról Szakos püspök beszámolója megnyugtatóan tükrözi az e téren történő állandó előmenetelt. Szendi József veszprémi püspök beszámolt a francia püspöki konferencia őszi üléséről, Kovács Endre segédpüspök megemlékezett a Luther-évfordulóról. A Püspöki Kar írásban is összefoglalja megemelékezését. Az újonnan egybegyűjtött egyházközségi ügyrendi szabályzatot Páka György segédpüspök ismertette. Casaroli bíboros, államtitkár P. Ruiz piarista Generálishoz intézett levele Lékai bíboros prímás érsek utasítására az alábbiakat közöljük: A Magyar Püspöki Kar december 13— 14-i konferenciáján foglalkozott a P. Ruiz piarista generálishoz írt levél tartalmával, melynek másolatát Casaroli bíboros államtitkár megküldte a Magyar Püspöki Kar elnökének. Ebben az írásban az államtitkár elmarasztalja a piarista generálist, mert az ez év április 30-án kelt, Bulányi György atyát és társait egyházat sértő visszaélései miatt elítélő Szentszék levelét félremagyarázza és ezzel mindenütt zavart idéz elő. Ruiz atya ugyanis azt állítja, hogy az államtitkárnak a Szentatya kimondott utasítására megírt figyelmeztetése nem veendő szó szerint, mert ez „csupán vagy Lékai bíboros vagy a kormány megnyugtatása végett jött létre. Valójában azonban a Szentszék nem kívánta sem Bulányit sem az általa vezetett bázisközösségeket elítélni.” A generális ezzel ,a magyarázattal akarta megnyugtatni P. Bulányit és követőit. A vatikáni államtitkár azonban ismét a Szentatyával való megbeszélésre hivatkozva, folyó év november 14-i kelettel határozott hangú levélben közli a Rendfőnök atyával, hogy a Bulányi ügyben írt elítélő levelét szó szerint kell értelmezni. Különben a Szentszék hivatali hitelességének és méltóságának elferdítése azt állítani, hogy e legfőbb egyházi hivatalos fórum, amikor valamiről nyilvánosan döntést hoz, azt ugyanakkor másképp értelmezi. Casaroli bíboros a levélben a Szentatya határozott kívánsága alapján felszólítja Ruiz generális atyát, hogy vonja vissza korábbi hamis értelmezését és minél előbb új levélben arról Bulányi György atyát is értesítse. A Püspöki Konferencia azért tartotta szükségesnek az újabb fejleményekkel való nyilvános foglalkozást, mert Ruiz generális atya a bécsi katolikus hírügynökségnek, a Kathpress-nek adott interjújában is közölte félrevezető nézeteit. (M. K.) Szendi József veszprémi megyéspüspöki beiktatása december 7-én volt. Az eseményre következő számunkban visszatérünk. AZ ÉLET ÉRTELMÉT KERESIK Évente 100—200 svéd tér meg a katolikus hitre — ez a szám hosszú ideje állandó. Sok közöttük a fiatal, de akadnak egész családok is. A mintegy 105 ezer svédországi katolikus (a hívők hatalmas többsége evangélikus) egyötöde svéd származású, a többiek bevándorlók Dél- és Kelet-Európából, illetve Latin-Amerikából. — „Akik hozzánk jönnek, azok az élet mélyebb értelmét keresik — vélekedik Marinko Jurisin, a stockholmi katedrális káplánja. — Egy normák nélküli társadalomban élve új és kielégítő életcélok után kutanak.” neve bildpost VALLÁSOS? — kérdezték a közelmúltban egy reprezentatív felmérés során fiataloktól a Közös Piac tíz országában. A 25 év alatti megkérdezettek fele igennel válaszolt. A fiatalok 35%-a magát úgy jellemezte, hogy nem vallásos, és 9%-uk vallotta magát meggyőződéses ateistának. A 25 év fölöttiek 66%-a vallásosnak, 24%-a nem vallásosnak és 4%-a ateistának tartja magát. The Universe A keresztény család jogainak chartája Az 1980-ban megtartott és a keresztény család küldetésével foglalkozó Püspöki Szinóduson fölmerült az az igény, hogy okmányba kell foglalni a családra vonatkozó keresztény tanítást. Már akkor állást foglaltak a szinódusi atyák ennek az okmánynak a jellegét illetően: nemcsak belső használatra szánja ezt az egyház, hanem arra is, hogy a különböző társadalmi rendszerekben és állami berendezkedésekben érvényt szerezen a keresztény családok jogainak. Hároméves körültekintő munka eredményét foglalja össze a november 24-én nyilvánosságra hozott családjogi charta, amelyet az Apostoli Szentszék eljuttat az ENSZ-hez és az egyes országok kormányaihoz. Az okmány részletesebb ismertetésére még visszatérünk, most csupán kiemelkedőbb elveit foglaljuk össze. Tiszteletben kell tartani minden család egységét, állandóságát, privát szféráját és törvényes függetlenségét. Ehhez kell mérni a gazdasági, jogi és szociális politikát. A dokumentum a válást „házasság és család intézménye elleni támadásnak” minősíti. A házastársak elidegeníthetetlen joga a gyermekek számának, a szülések időpontjának meghatározása, az emberi élet abszolút védelme és tisztelete jegyében. A dokumentum az abortusz, sterilizáció, fogamzásgátlás, kísérleti manipulációk, az emberi embriók leértékelése és a génmanipulációk jelenségeit elítéli. Minden gyermeknek, akár házasságban, akár házasságon kívül született, joga van a szociális védelemre és személyes kibontakozásra. A csák-1 jogai közé tartozik a gyer ónevelésének joga, az iskola szépe megválasztása és a vallángyall tanulat. A családok joga a hit nyilvás nos megvallása, terjesztése, a n-.ogy vános istentiszteleteken és val-' - ■» oktatási programokon való réétel, minden hátrány nélkül. A vendégmunkások és menekültek joga, hogy minél előbb családjukkal együtt élhessenek. A házasságkötés nélküli együttélést nem lehet a házassággal egyenlővé tenni — állapítja meg a dokumentum. A nemzetközi gazdasági segélyprogramokat nem szabad összekötni a fogamzásgátló, sterilizáló és abortuszt előíró feltételekkel. A családnak joga a társadalmi és politikai funkcióját a társadalom építésében kifejteni. Ehhez tartoznak a családszövetségek és -mozgalmak tevékenységei is. A munkabérnek elegendőnek kell lennie egy család eltartására. Az édesanyáknak lehetőleg ne kelljen külső munkát vállalniuk a családi élet és gyermeknevelés rovására. Az anyák házi munkáját társadalmi elismerésben kell részesíteni. A dokumentum azt is leszögezi, hogy a házastársaknak teljesen szabad döntés alapján kell házasságot kötniük, abban a „nagycsalád” sem korlátozhatja őket. Megalakult az Országos Béketanács Egyházközi Bizottsága A magyarországi protestáns, ortodox, unitárius és izraelita vallásfelekezetek képviselői a múlt év december 7-én, az Evangélikus Egyház tanácstermében tartott ülésükön Egyházközi Békebizottságot hoztak létre, amely az Országos Béketanács keretében együttműködve fejti ki tevékenységét. A Békebizottság elnökévé Bartha Tibor református püspököt, alelnökeivé Káldy Zoltán evangélikus, Tóth Károly református, Ferencz József unitárius püspököt, Salgó László főrabbit, Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátort és Szakács Józsefet, a Szabadegyházak Tanácsának elnökét, főtitkárává pedig Aranyos Zoltán zsinati tanácsost választották. Az alakuló ülésen megjelent és köszöntötte az Egyházközi Békebizottságot Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára, Bíró Imre kanonok, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára, és jelen volt Bai László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, továbbá Sándor István, az OBT ügyvezető elnökségének tagja. A Békebizottság elnökségi Tanácsa nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza: „Mélységes megrendüléssel látjuk, hogy napjainkban egy új, a földi élet minden formáját megsemmisítéssel fenyegető háborút készítenek elő olyan erők, amelyek ez alkalommal is gyakran hivatkoznak keresztény valláserkölcsi és humanitárius érdekek védelmére.”