Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)
1989-10-29 / 44. (2259.) szám
Mit nézzünk a tévében? Október harmincegyedikén az első műsoron, este fél tizenegykor Örkény István elbeszéléseiből forgatott jelenetekkel jelentkezik az Új nyitott könyv. Két tragikomikus történetet mond el a halál környékéről, Búcsú címmel. Azt a sajátos, a magyar irodalomban egyedül Örkény Istvánnál föllelhető hangütést idézi meg az olvasásra nógató tévéműsor, amely a halálfélelem tragikumát groteszk felhangokkal igyekszik oldani, s amely voltaképpen Örkény írásművészetének kezdettől fogva a sajátja volt. A címadó Búcsú például a háborús évekből, 1939 Párizsából való, de benne van az idős, halálra készülődő író utolsó írásainak életszeretettel átitatott, fanyar barátkozása is a halállal. Másnap, november elsején komolyzenei programmal emlékezik meg a televízió a halottak napjáról. Ugyancsak az első műsoron, este fél tizenegykor mutatják be Mozart Requiemjét. Van ennek a zenei fölvételnek a halottak napi megemlékezésen kívül még egy szomorú időszerűsége: az előadás karmesetere az a Lehel György, aki nemrég távozott az élők sorából. A diringensért is szól tehát november elsején Mozart Requiemje. November másodikén az első műsoron, délután hat óra tíz perckor új, figyelemreméltó sorozatot indít útjára az ifjúság kedvelt tévémagazinja, a Hármas csatorna. Múlt századi, magyar arcképcsarnok címmel Katona Tamás négy részben mutatja be nézőinek a Batthyány-kormány minisztereit. A hazafias nevelést, a történelmi ismeretek elmélyítését szolgálja ezen a napon, a második műsoron, este tíz óra után húsz perccel egy másik dokumentumműsor is. A Szózat megzenésítésének százötvenedik évfordulója alkalmából készült dokumentumjátékot „Légy híve, rendületlenül” címmel ekkor tűzik műsorra. November ötödikén, az első műsorban kilenc órakor új arcképet mutat be a XX. századi portrék című, méltán népszerű, külföldi sorozat. Amerikai regényíró, Norman Mailer a „modellje” az angol filmnek, amelynek teljes címe: Norman Mailer Norman Mailerről. Az íróval való televíziós ismerkedést az teszi időszerűvé minálunk, hogy legnépszerűbb regényének, a Meztelenek és holtaknak a filmváltozata nemrégiben került a magyar nézők elé. (Az író második világháborús élményeit 1948-ban „közreadó” regény első magyar nyelvű kiadása 1967- ben látott napvilágot.) FIGYELŐ Az atomok és a Kozmosz keresztsége címmel érdekes könyv jelent meg, mely az Ecclesiában kapható és más könyvüzletekben is. A szerző — Pázmányi György — célja, hogy könyvével felszámolja a természettudományok és a vallás közötti, sokszor látszólagos, sokszor mesterségesen kiélezett ellentéteket. A mű három főrészből áll. A ..Hitünk és az anyagi világrend közeledése” című fejezet részletesen elemzi a tudomány és a hit kapcsolatát a történelem folyamán. Az „Analízis” című rész és analitikus megközelítéssel, annak hatásaival és veszélyeivel foglalkozik. Párhuzamba állítja az analygs és a szintézis módszereit, megmutatja, melyik és hogyan vezet el a legfőbb célig. Isten minél tökéletesebb megismeréséig. A harmadik rész, „A Világmindenség” a legnagyobb anyagi valóságok irányába tereli az olvasó gondolatait. A végtelen fogalmát nemcsak térben, hanem időben is vizsgálja. Példájára Szeptember 30-án a Rátótiak egyik ősi családi helyén, Taron (Nógrád megye), a műemléktemplomban, a Zenei Világnap előestéjén megemlékeztek a 3 hónapja elhunyt jeles zenetudósról, az európai műveltségű ciszterci magyar pedagógusról , Rajeczky Benjáminról. Az emlékezés szavait Czigány György költő, a Magyar Televízió Zenei Osztályának vezetője kezdte; röviden ismertette a tudós életpályáját, majd személyes élményeit mondta el Béni bácsiról. Utána Kürti Papp László előadóművész felolvasta Tóth Sándor: Rajeczky Benjamin emlékezete című írását. Ezt követően a Magyar Rádió népszerű műsorának, a Vasárnapi Újságnak felelős szerkesztője, Győri Béla mondta el vallomását: „Európa akkor is keresztény, ha nem látszik rajta. Az ősi köszöntéssel szólítalak benneteket: Laudetur Jesus Christus! Élt egy nagy író Magyarországon, Németh Lászlónak hívták. Nem volt istenes ember, de a szívében Isten élt. Ő írja egyik tanulmányában, hogy volt egy korszak, amikor próféták születtek és írtak, írtak megállás nélkül. Egyetlen egy próféta volt, aki soha életében nem írt könyvet, nem írt le egy sort sem, mégis egyedül ő maradt fenn, élete példájával. Ez a próféta: Jézus Krisztus. Hazánk és nemzetünk történetében volt egy korszak, amikor a torzult hatalom mocsárba, iszapba kér gondolunk tette a népet. A nemzet már öngyilkos akart lenni. De voltak emberek, akik életük példájával erőt adtak a nemzetnek és őrizték a lelkét. Rajeczky Benjamin a tudós, a pap, a tanár, a testvér közéjük tartozott. Amikor rágondolunk, fohász száll a szívünkből: Uram, adj nekünk tiszta lelkű papokat, jó pedagógusokat, akik megtanítják gyermekeinket a Szóra, az erdő csendjére, hogy meghallják önlelkük csendjét. Uram, adj olyan barátokat, mint Rajeczky Benjamin, aki bennünket, a hűségben mindig gyatrákat, a hűségre nevelt, hogy hűek lehessünk önmagunkhoz, társainkhoz, gyermekeinkhez és hazánkhoz. Uram, adj olyan lelkületet, mint Rajeczky Benjáminé volt, hogy naponta jó lélekkel kérjünk Tőled békességet családunknak, nemzetünknek, az egész világnak. A közreműködő művészek: a Sík Sándor gregorián kvartett, a régi hangszeres Kecskés Együttes és Budai Ilona gregoriánt, régi népénekeket, majd Balassi istenes énekeiből énekelt, Kürti Papp László pedig a keresztény himnusz-irodalom néhány remekét tolmácsolta. A házigazda, Tóth Béla fiatal plébános, aki ebben a falusi műemlék templomban immár évek óta hagyományossá tette a középkori musica sacra és a vallásos irodalom bemutatását (nem egyszer Rajeczky Benjamin közreműködésével), azt mondta: a továbbiakban is szeretné terjeszteni a keresztény Európa gazdag örökségét. SIMON ANDRÁS GRAFIKÁJA „Lázár jöjj ki!” (Jn. 12, 43.) Nagy néha leballagok a pincébe felnyitni az öreg szekrényt, amelyben azokat a könyveket tartom, amelyeket éppen nem használok. Por szállong, s a sötétséget csak egy vékony szálon függő izzó világítja meg. A dugig telt szekrényből egy könyv hullott elém. Nagynehezen kibetűztem a címét: Wahtawah és a Somos erdő mohikánjai. Hová lettek ezek a mohikánok? Hová süllyedtek a régi hősök ? Nem, ez a könyv visszakerülhet a többi közé az elfeledettségbe. És ekkor megszólalt egy hang. A pince üres volt, valaki mégis szólt hozzám. Apám hangja ... Az ágyam mellett ül, s ezt a könyvet olvassa. Csend van, csak a tücskök ciripelése hallatszik, s a távolban időnként az őszödi állomás harangszava. A mohikánok. Aztán verssorok úsznak a levegőben: „Este, este árnyak ingnak ...”; „Nem tudta ezt Mehemed ...”; és még halkabban: „Aludj el szépen, kis Balázs”. ... Séta a ködpamacsos, őszi virágok illatától terhes temetőben. Mecsek imbolygó fénye, féltve óvott gyertyák lobogása. Megélénkül a holtak városa. Kopjafa a síron. Egy hang a meszszi múltból. Réti Józsefé: „Csak tiszta forrásból...”. Ferencsik János a karmesteri pálcával. 1956 decembere. Verdi Requiemje: A Dies irae félelmetes dübörgése. GALAMBOSI LÁSZLÓ: Megtalált anya Csizmádat a csillag béleli arannyal. Bárányod harangoz mákvirág-haranggal. Juharlombokból emel a holdsarló, hóból szőtt palástban szállsz. Világrahajló, igazítsd irgalmad poharát a számhoz. Fejem alatt tépett szirtté vált a vánkos. ALFÖLDI A. BÉLA Októberi könyörgések Mária igent mond az angyal felfoghatatlan szavaira, hogy anyja lesz a Gyermeknek, aki Istennek Fia. Igent mond Józsefnek is, bár az kételkedik benne, míg az Úr bizalommal, reménnyel meg nem áldja. Igent mond az istállóra is, a barmok jászolára, ahol szénán feküdni kényszerül az üdvözítő Gyermek. Igent mond a menekülésre, az eseménytelen napokra harminc éven át a falusi magányban. Igent mond fiának is, aki elhagyja őt, hogy bűneitől megszabadítsa a világot. • Igent mond fia életére, midőn beteget gyógyít, szomorúakat vigasztal, s feltámasztja a halottakat, de akkor is, ha véresen a vesztőhelyre cipelik, s nem tudja megmenteni semmi szörnyűségtől. Mert anya ő, ki igent mondott gyermekére, s ez a kapcsolat többé már föl nem oldható. S mert Mária a mi anyánk és nem tud értünk küzdeni csak együtt Jézusával életben és halálban. Könyörögj értünk, Mária, hozzád futunk minden bajunkban, vidd el kéréseinket Mindenható Fiadhoz. Amen. A holtak érintése Devecseri skandálja kedves Homéroszát az egyik sor végén. Hová ragadta őt a „borszínű” tenger? Útra kelt, mint a leleményes „Odüsrszeusz”, de itt hagyta nekünk a könyvet. Kicsit rekedtes, fátyolos hang: Páger Antalé. Talán a padra is kiül, s várja az öreg hölgy látogatását. Sulyok Máriával adtak egymásnak randevút. Csodálatos énekszót görget a szél. Egy képzeletbeli nagy kultúra emlékeit. Kodály Zoltán sírja. Nem, itt az akadémikusok között hideg van. Inkább a gyerekek. A fiatalok. Az éneklő Magyarország látomása. Amelyben a testvéri szívek egymásra találnak, s együtt zengik az Úr dicséretét. öreg professzorom tisztogatja kis söprűvel a beton síremléket. Mozog az ajka. A fiával beszélget, aki megelőzte. Kassák Lajos komoran és megközelíthetetlenül. A sírfelirat könyörtelenül kemény üzenetet élt, bár nem örültek neki, dolgozott, jóllehet nem hagyták dolgozni. S nem messze tőle egy felfénylő mosoly: az örök nevettető, Bilicsi Tivadar. Ilyenkor beszélnek a holtak. Nevet Ilonka, aki a sírfelirat tanúsága szerint két évet élt. Kardját csörgeti az ezredes, vitézi harcok sokszoros kitüntetettje. Nem homályosuló fegyverét tisztogatja a kardvívás hajdani olimpiai bajnoka. Az asztal mellett szerez újabb pontot az asztalitenisz fenoménje, Medgyánszky Mária. „Hát eljöttél, fiam?” „El, apám.” „Mi újság van?” „Jól vagyunk. De hisz tudod!” „Tudom.” S egy másik, aggodalmas hang, anyámé: „Melegen öltöztél? Hideg ilyenkor a temető!” öregasszony a kispadon: „Miért siettél annyira? Miért hagytál itt egyedül?” Nagyapám. Az arcára már nem emlékszem, csak a nevetésére. Ül a karosszékben és a fejemre teszi a kezét. Szép nagy keze volt, fiatalságában zongorázott. Für Elise ... Fönt már megszüntették a hajdani sírokat. Kellett a hely az új halottaknak. A háború után voltunk. Itt temették a húgomat. Két napot élt. Apám hóna alatt hozta a kis ládát, amelyet egy asztalos készített. Nem voltak akkoriban koporsókészítők. Álltunk a friss sírhant mellett, és apám sírt. Azok a könnyek ma is égetik a kezem fejét. Szerén atya átölelte, de neki is hullottak a könynyei. Istenem, Szerén atya! Milyen messze vetett fiaidtól a tenger! Élsz még? Most is eldörgöd a prédikációidat? Új fiúk sereglettek köréd? Tamás Alajos. „Mondd, Lojzi bácsi, találkozol ma is a régiekkel? Ugye összejöttök és eléneklitek az Alleluját?” Suttognak a fadltak. Apósom. „Vigyázz, öreg!” Hány kisgyerek álmát vigyázta ő hajdanán! Hány gyereket segített vissza az életbe! Igen, igyekszem vigyázni. Fogom a fiam kezét. Vagy ő az enyémet? Nagymama. Talán az égbe is úgy ment, a hátsó bejáraton. „Szegény özvegyasszony vagyok, nem illik parádéznom.” És kicsit szigorúbban: „Hajtsd meg szépen magad! Köszönj illedelmesen!” „Igen, nagymama. Meghajtottam magam, köszöntem. Néha nem fogadták, de ki gondol itt erre?” „Tanárok menete. Egyre szélesülő menet. „Mondja, maga tényleg képtelen megoldani ezt a példát?” „Tanár úr kérem, én készültem. De ez az élet olyan nehéz példákat ad! Segítsen tanár úr, onnan föntről!” „Vegyen elő tiszta papírt! Vigyázzon, mit ír rá! Keresse a jó megoldást!” Kis térség a temető kapujánál. Mint egy lánggal égő tó. Itt nyugosznak azok, akiket a képzelet őriz és szólongat. De hisz mindegy. Beszélnek ők is. Kinyúlnak a föld alól, megsimítják arcunkat, elmondják a régi verset, rámosolyognak az unokákra és szelíden figyelik, amint lassan haladunk lefelé az esőtől fénylő úton. „Olvasd el, fiam a felírást a kapunál.” „Tudom, apám. Feltámadunk.” Rónay László BALÁSSY LÁSZLÓ A tizedik leprás Tíz leprást meggyógyított de csak, egy tért vissza és az az egy szamaritánus volt A kilenc leprás előtt megnyílt minden ajtó és fölkerültek a főhelyekre meg a legfőbb hivatalokba de azt az egyet mindenhonnan kidobták. PÁKOLITZ ISTVÁN: Háromsorosok Áldozat Ostyás aranynap a pirkadó ég alján. Űrfelmutatás Angelus Fohászkodó harangszó: szélbabrálta pántlika csukrozza a felleget Vigília Bárányos égen csillagos szender. Tudom hogy vársz rám Haiku Szívjóság-tóból aranytallérnyi csillagokat merítek