Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)

1989-10-29 / 44. (2259.) szám

Mit nézzünk a tévében? Október harmincegyedikén az első műsoron, este fél tizenegy­kor Örkény István elbeszéléseiből forgatott jelenetekkel jelentkezik az Új nyitott könyv. Két tragiko­mikus történetet mond el a halál környékéről, Búcsú címmel. Azt a sajátos, a magyar irodalom­ban egyedül Örkény Istvánnál föl­lelhető hangütést idézi meg az ol­vasásra nógató tévéműsor, amely a halálfélelem tragikumát groteszk felhangokkal igyekszik oldani, s amely voltaképpen Örkény írás­művészetének kezdettől fogva a sajátja volt. A címadó Búcsú pél­dául a háborús évekből, 1939 Pá­rizsából való, de benne van az idős, halálra készülődő író utolsó írásainak életszeretettel átitatott, fanyar barátkozása is a halállal. Másnap, november elsején ko­molyzenei programmal emlékezik meg a televízió a halottak nap­járól. Ugyancsak az első műso­ron, este fél tizenegykor mutatják be Mozart Requiemjét. Van ennek a zenei fölvételnek a halottak na­pi megemlékezésen kívül még egy szomorú időszerűsége: az előadás karmesetere az a Lehel György, aki nemrég távozott az élők so­rából. A diringensért is szól te­hát november elsején Mozart Re­­quiemje. November másodikén az első műsoron, délután hat óra tíz perckor új, figyelemreméltó soro­zatot indít útjára az ifjúság ked­velt tévémagazinja, a Hármas csatorna. Múlt századi, magyar arcképcsarnok címmel Katona Ta­más négy részben mutatja be né­zőinek a Batthyány-kormány mi­nisztereit. A hazafias nevelést, a történelmi ismeretek elmélyítését szolgálja ezen a napon, a második műsoron, este tíz óra után húsz perccel egy másik dokumentum­­műsor is. A Szózat megzenésítésé­nek százötvenedik évfordulója al­kalmából készült dokumentumjá­­tékot „Légy híve, rendületlenül” címmel ekkor tűzik műsorra. November ötödikén, az első mű­sorban kilenc órakor új arcképet mutat be a XX. századi portrék című, méltán népszerű, külföldi sorozat. Amerikai regényíró, Nor­man Mailer a „modellje” az angol filmnek, amelynek teljes címe: Norman Mailer Norman Mailer­­ről. Az íróval való televíziós is­merkedést az teszi időszerűvé mi­­nálunk, hogy legnépszerűbb regé­nyének, a Meztelenek és holtak­nak a filmváltozata nemrégiben került a magyar nézők elé. (Az író második világháborús élmé­nyeit 1948-ban „közreadó” regény első magyar nyelvű kiadása 1967- ben látott napvilágot.) FIGYELŐ Az atomok és a Kozmosz kereszt­­sége címmel érdekes könyv jelent meg, mely az Ecclesiában kapha­tó és más könyvüzletekben is. A szerző — Pázmányi György — célja, hogy könyvével felszá­molja a természettudományok és a vallás közötti, sokszor látszóla­gos, sokszor mesterségesen kiéle­zett ellentéteket. A mű három főrészből áll. A ..Hitünk és az anyagi világrend közeledése” című fejezet részletesen elemzi a tu­domány és a hit kapcsolatát a történelem folyamán. Az „Analí­zis” című rész és analitikus meg­közelítéssel, annak hatásaival és veszélyeivel foglalkozik. Párhu­zamba állítja az analygs és a szin­tézis módszereit, megmutatja, me­lyik és hogyan vezet el a legfőbb célig. Isten minél tökéletesebb megismeréséig. A harmadik rész, „A Világmindenség” a legnagyobb anyagi valóságok irányába tereli az olvasó gondolatait. A végtelen fogalmát nemcsak térben, hanem időben is vizsgálja.­ ­ Példájára Szeptember 30-án a Rátótiak egyik ősi családi helyén, Taron (Nógrád megye), a műemléktemp­lomban, a Zenei Világnap előesté­jén megemlékeztek a 3 hónapja el­hunyt jeles zenetudósról, az euró­pai műveltségű ciszterci magyar pe­dagógusról , Rajeczky Benjáminról. Az emlékezés szavait Czigány György költő, a Magyar Televízió Zenei Osztályának vezetője kezdte; röviden ismertette a tudós életpá­lyáját, majd személyes élményeit mondta el Béni bácsiról. Utána Kürti Papp László előadó­­művész felolvasta Tóth Sándor: Ra­jeczky Benjamin emlékezete című írását. Ezt követően a Magyar Rádió népszerű műsorának, a Vasárnapi Újságnak felelős szerkesztője, Győri Béla mondta el vallomását: „Európa akkor is keresztény, ha nem látszik rajta. Az ősi köszöntés­sel szólítalak benneteket: Laudetur Jesus Christus! Élt egy nagy író Magyarországon, Németh Lászlónak hívták. Nem volt istenes ember, de a szívében Isten élt. Ő írja egyik tanulmányában, hogy volt egy korszak, amikor próféták születtek és írtak, írtak megállás nélkül. Egyetlen egy próféta volt, aki soha életében nem írt könyvet, nem írt le egy sort sem, mégis egyedül ő maradt fenn, élete pél­dájával. Ez a próféta: Jézus Krisz­tus. Hazánk és nemzetünk történeté­ben volt egy korszak, amikor a tor­zult hatalom mocsárba, iszapba kér­ gondolunk tette a népet. A nemzet már ön­gyilkos akart lenni. De voltak em­berek, akik életük példájával erőt adtak a nemzetnek és őrizték a lel­két. Rajeczky Benjamin a tudós, a pap, a tanár, a testvér közéjük tar­tozott. Amikor rágondolunk, fohász száll a szívünkből: Uram, adj nekünk tiszta lelkű pa­pokat, jó pedagógusokat, akik meg­tanítják gyermekeinket a Szóra, az erdő csendjére, hogy meghallják ön­­lelkük csendjét. Uram, adj olyan barátokat, mint Rajeczky Benja­min, aki bennünket, a hűségben mindig gyatrákat, a hűségre nevelt, hogy hűek lehessünk önmagunkhoz, társainkhoz, gyermekeinkhez és ha­zánkhoz. Uram, adj olyan lelkületet, mint Rajeczky Benjáminé volt, hogy naponta jó lélekkel kérjünk Tőled békességet családunknak, nemzetünknek, az egész világnak. A közreműködő művészek: a Sík Sándor gregorián kvartett, a régi hangszeres Kecskés Együttes és Bu­dai Ilona gregoriánt, régi népéne­keket, majd Balassi istenes énekei­ből énekelt, Kürti Papp László pe­dig a keresztény himnusz-irodalom néhány remekét tolmácsolta. A házigazda, Tóth Béla fiatal plé­bános, aki ebben a falusi műemlék templomban immár évek óta ha­gyományossá tette a középkori mu­­sica sacra és a vallásos irodalom bemutatását (nem egyszer Rajeczky Benjamin közreműködésével), azt mondta: a továbbiakban is szeretné terjeszteni a keresztény Európa gaz­dag örökségét. SIMON ANDRÁS GRAFIKÁJA „Lázár jöjj ki!” (Jn. 12, 43.) Nagy néha leballagok a pincé­be felnyitni az öreg szekrényt, amelyben azokat a könyveket tartom, amelyeket éppen nem hasz­nálok. Por szállong, s a sötétséget csak egy vékony szálon függő izzó világítja meg. A dugig telt szekrényből egy könyv hullott elém. Nagynehezen kibetűztem a címét: Wahtawah és a Somos erdő mohikánjai. Hová lettek ezek a mohikánok? Hová süllyedtek a régi hősök ? Nem, ez a könyv visszakerülhet a többi közé az elfeledettségbe. És ekkor megszólalt egy hang. A pince üres volt, valaki mégis szólt hozzám. Apám hangja ... Az ágyam mellett ül, s ezt a köny­vet olvassa. Csend van, csak a tücs­kök ciripelése hallatszik, s a távol­ban időnként az őszödi állomás ha­rangszava. A mohikánok. Aztán verssorok úsznak a levegőben: „Este, este ár­nyak ingnak ...”; „Nem tudta ezt Mehemed ...”; és még halkabban: „Aludj el szépen, kis Balázs”. ... Séta a ködpamacsos, őszi vi­rágok illatától terhes temetőben. Mecsek imbolygó fénye, féltve óvott gyertyák lobogása. Megélénkül a holtak városa. Kopjafa a síron. Egy hang a mesz­­szi múltból. Réti Józsefé: „Csak tisz­ta forrásból...”. Ferencsik János a karmesteri pál­cával. 1956 decembere. Verdi Re­­quiemje: A Dies irae félelmetes dü­börgése. GALAMBOSI LÁSZLÓ: Megtalált anya Csizmádat a csillag béleli arannyal. Bárányod harangoz mákvirág-haranggal. Juharlombokból emel a holdsarló, hóból szőtt palástban szállsz. Világrahajló, igazítsd irgalmad poharát a számhoz. Fejem alatt tépett szirtté vált a vánkos. ALFÖLDI A. BÉLA Októberi könyörgések Mária igent mond az angyal felfoghatatlan szavaira, hogy anyja lesz a Gyermeknek, aki Istennek Fia. Igent mond Józsefnek is, bár az kételkedik benne, míg az Úr bizalommal, reménnyel meg nem áldja. Igent mond az istállóra is, a barmok jászolára, ahol szénán feküdni kényszerül az üdvözítő Gyermek. Igent mond a menekülésre, az eseménytelen napokra harminc éven át a falusi magányban. Igent mond fiának is, aki elhagyja őt, hogy bűneitől megszabadítsa a világot. • Igent mond fia életére, midőn beteget gyógyít, szomorúakat vigasztal, s feltámasztja a halottakat, de akkor is, ha véresen a vesztőhelyre cipelik, s nem tudja megmenteni semmi szörnyűségtől. Mert anya ő, ki igent mondott gyermekére, s ez a kapcsolat többé már föl nem oldható. S mert Mária a mi anyánk és nem tud értünk küzdeni csak együtt Jézusával életben és halálban. Könyörögj értünk, Mária, hozzád futunk minden bajunkban, vidd el kéréseinket Mindenható Fiadhoz. Amen. A holtak érintése Devecseri skandálja kedves Ho­méroszát az egyik sor végén. Hová ragadta őt a „borszínű” tenger? Út­ra kelt, mint a leleményes „Odüsr­­szeusz”, de itt hagyta nekünk a könyvet. Kicsit rekedtes, fátyolos hang: Páger Antalé. Talán a padra is ki­ül, s várja az öreg hölgy látogatá­sát. Sulyok Máriával adtak egymás­nak randevút. Csodálatos énekszót görget a szél. Egy képzeletbeli nagy kultúra emlé­keit. Kodály Zoltán sírja. Nem, itt az akadémikusok között hideg van. Inkább a gyerekek. A fiatalok. Az éneklő Magyarország látomása. Amelyben a testvéri szívek egymás­ra találnak, s együtt zengik az Úr dicséretét. öreg professzorom tisztogatja kis söprűvel a beton síremléket. Mozog az ajka. A fiával beszélget, aki meg­előzte. Kassák Lajos komoran és meg­közelíthetetlenül. A sírfelirat kö­nyörtelenül kemény üzenetet élt, bár nem örültek neki, dolgozott, jól­lehet nem hagyták dolgozni. S nem messze tőle egy felfénylő mosoly: az örök nevettető, Bilicsi Tivadar. Ilyenkor beszélnek a holtak. Nevet Ilonka, aki a sírfelirat ta­núsága szerint két évet élt. Kard­ját csörgeti az ezredes, vitézi har­cok sokszoros kitüntetettje. Nem ho­­mályosuló fegyverét tisztogatja a kardvívás hajdani olimpiai bajnoka. Az asztal mellett szerez újabb pon­tot az asztalitenisz fenoménje, Medgyánszky Mária. „Hát eljöttél, fiam?” „El, apám.” „Mi újság van?” „Jól vagyunk. De hisz tudod!” „Tudom.” S egy másik, aggodalmas hang, anyámé: „Melegen öltöztél? Hideg ilyenkor a temető!” öregasszony a kis­padon: „Miért siettél annyira? Miért hagytál itt egyedül?” Nagyapám. Az arcára már nem emlékszem, csak a nevetésére. Ül a karosszékben és a fejemre teszi a kezét. Szép nagy keze volt, fiatal­ságában zongorázott. Für Elise ... Fönt már megszüntették a hajda­ni sírokat. Kellett a hely az új ha­lottaknak. A háború után voltunk. Itt temet­ték a húgomat. Két napot élt. Apám hóna alatt hozta a kis ládát, ame­lyet egy asztalos készített. Nem vol­tak akkoriban koporsókészítők. Áll­tunk a friss sírhant mellett, és apám sírt. Azok a könnyek ma is égetik a kezem fejét. Szerén atya átölelte, de neki is hullottak a köny­­nyei. Istenem, Szerén atya! Milyen messze vetett fiaidtól a tenger! Élsz még? Most is eldörgöd a prédiká­cióidat? Új fiúk sereglettek köréd? Tamás Alajos. „Mondd, Lojzi bá­csi, találkozol ma is a régiekkel? Ugye összejöttök és eléneklitek az Alleluját?” Suttognak a fadltak. Apósom. „Vigyázz, öreg!” Hány kisgyerek álmát vigyázta ő hajda­nán! Hány gyereket segített vissza az életbe! Igen, igyekszem vigyázni. Fogom a fiam kezét. Vagy ő az enyémet? Nagymama. Talán az égbe is úgy ment, a hátsó bejáraton. „Szegény özvegyasszony vagyok, nem illik pa­rádéznom.” És kicsit szigorúbban: „Hajtsd meg szépen magad! Kö­szönj illedelmesen!” „Igen, nagymama. Meghajtottam magam, köszöntem. Néha nem fo­gadták, de ki gondol itt erre?” „Tanárok menete. Egyre szélesülő menet. „Mondja, maga tényleg kép­telen megoldani ezt a példát?” „Tanár úr kérem, én készültem. De ez az élet olyan nehéz példákat ad! Segítsen tanár úr, onnan fönt­ről!” „Vegyen elő tiszta papírt! Vi­gyázzon, mit ír rá! Keresse a jó megoldást!” Kis térség a temető kapujánál. Mint egy lánggal égő tó. Itt nyu­­gosznak azok, akiket a képzelet őriz és szólongat. De hisz mindegy. Beszélnek ők is. Kinyúlnak a föld alól, megsimítják arcunkat, elmondják a régi verset, rámosolyognak az unokákra és sze­líden figyelik, amint lassan hala­dunk lefelé az esőtől fénylő úton. „Olvasd el, fiam a felírást a ka­punál.” „Tudom, apám. Feltámadunk.” Rónay László BALÁSSY LÁSZLÓ A tizedik leprás Tíz leprást meggyógyított de csak, egy tért vissza és az az egy szamaritánus volt A kilenc leprás előtt megnyílt minden ajtó és fölkerültek a főhelyekre meg a legfőbb hivatalokba de azt az egyet mindenhonnan kidobták. PÁKOLITZ ISTVÁN: Háromsorosok Áldozat Ostyás aranynap a pirkadó ég alján. Űrfelmutatás Angelus Fohászkodó harangszó: szélbabrálta pántlika csukrozza a felleget Vigília Bárányos égen csillagos szender. Tudom hogy vársz rám Haiku Szívjóság-tóból aranytallérnyi csillagokat merítek

Next