Új Ember, 2005 (60. évfolyam, 52/2941. szám - 61. évfolyam 51/2992. szám)
2004-12-26 - 2005-01-02 / 52-1. (2941-2942.) szám
2 Közélet is, 2004. december 26-2005. január 2. Dél-Amerikába tolják át az országot? Beszélgetés Harrach Péterrel az ország szociálpolitikai állapotáról és helyzetéről Fényesett csillogó felszín, demagóg kormányzati ígéretek - „nem lesz gázáremelés stb." az árakat az EU- árakhoz mérik, s bizonygatják, nálunk még mindig szinte minden olcsóbb. Csakhogy a béreket soha nem mérik az egységes Európa többi államában szokásosakhoz. Hárommillió szegényről beszélnek ma már az országban, akik ugyan még nincsenek kinn valamennyien az aluljáróban, de olyannyira eladósodtak, hogy közülük nagyon sokan a közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, s akkor még nem ettek, nem ruházkodtak. Milyen az ország állapota? - erről érdeklődött az Új Ember. Harrach Pétertől, a Parlament alelnökétől, korábbi szociális és családügyi minisztertől. - Szociális szempontból meg kell különböztetnünk az ország állapotát és helyzetét. A társadalom állapota azzal jellemezhető, milyen erkölcsi normákat fogad el... - ... a társadalom helyzete pedig az anyagi helyzetet jelenti. Egyik sem nevezhető jónak. A normákat, miközben ugyanazok, mint tegnap, egyre többek szegik meg, illetve érvényességüket is vitatják. Az utóbbi két-három évben a gazdaság általános helyzetével együtt az emberek helyzete is nagymértékben romlott. Tudomásul kell vennünk: ha nem érvényesülnek bizonyos törvényszerűségek a gazdaságban, akkor az társadalmi láncreakciót indíthat el. A kis- és középvállalkozások megerősítése elengedhetetlen, hiszen a munkahelyek többségét ezek adják. A szocialista-szabaddemokrata kormányzat ezt is elhanyagolja. Ha valaki egészséges ember- és társadalomképpel, jövőképpel rendelkezik, ebbe beleillik minden közösség: a család, a falu, az egyházi, a gazdasági, a nemzeti közösség. Ha valakinek a világképében saját, csoport- vagy pártérdekei olyan fontos helyet kapnak, hogy azt hatalmi helyzetből, a propaganda eszközeivel harsogóvá tudja tenni a közösség érdekével szemben, mint ahogyan most történt a népszavazással kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy az ország lakosaiból énjük legrosszabb vonásai, az önzés és az irigység tör elő. Ezért fordulhatott elő, hogy voltak olyanok, akik ugyan elmentek szavazni, de nemmel szavaztak. Akik otthon maradtak, azok döntése valamelyest még menthető azzal, hogy nem fogták föl az esemény jelentőségét, de akik nemmel szavaztak, megrontott erkölcsi állapotukról tettek tanúságot. A nemzeti gondolat, a nemzet sorsáért való felelősségvállalás, a személyiség öntudatra ébresztése eszerint elválaszthatatlan a szociálpolitikától. A szociálpolitikának az a fajta szemlélete, melyet mi képviselünk, azt mondja, a szociális problémák kezelésének leghatékonyabb eszköze a munka. A polgári kormány idején érvényesítettük is ezt a szemléletet, amikor szembesültünk a társadalom kettészakadásának veszélyével. Fenyegetett az alsó középosztály mind szélesebb rétegeinek lecsúszása. Ezt a folyamatot mindenképpen meg kellett állítani. Ha nem tettük volna meg mindezt, dél-amerikai típusú társadalom alakulhatott volna ki, ahol hiányzik a középréteg, ugyanakkor hatalmas szegény tömegek jelennek meg, s egy igen vékony gazdag fölső réteg uralkodik. Sokan úgy érzik, Magyarország ma már itt tart... - A szocialista-liberális kormányzat óta újból fenyeget ez a veszély. Ezért emlékeztetnék arra, hogy kormányzásunk idején - például a családi adókedvezménnyel - igyekeztünk megerősíteni a középosztályt. Kétszázötven százalékkal megemeltük a minimálbért. A béreket ugyanis alulról lehet fölfelé nyomni. Az erős középosztály tartja fönn a társadalmat, s ez kihat a szegénypolitikára is, ugyanis magával húzza a szegény, leszakadó rétegeket. De ha engedjük, hogy széles, lumpenproletárrá váló elszegényedett réteg jöjjön létre, s ha ezt még politikai eszközökkel meg is erősítik úgy - ahogyan egyes dél-amerikai országokban megtörtént -, hogy a legfelsőbb gazdag réteg összefog a lumpenréteggel, a középréteget pedig eltörlik, a romlás szinte megállíthatatlan. Dél-Amerikában ez úgy történt, hogy az uralkodó réteg munka nélkül adott kedvez- ményekkel - odavetett alamizsnával - magához vonzotta a legalsóbb rétegeket, s éppen azok az értékek tűntek el a társadalomból, melyeket a középosztály képvisel, például a munka becsülete - s a legszegényebbek ilyenfajta megnyerésével biztosította hosszan tartó hatalmát az, uralkodó gazdag réteg. A szegénység fogalma sem egynemű. A tisztes szegénység például vállalható, mert minden nehézségével együtt nem jelenti az ember méltóságának elvesztését, lezüllését. A tényleges szegénységet meg kell különböztetnünk a minden társadalmi követelményt elutasító lumpenszemlélettől, amelynek semmi köze a szegényekhez és megsegítésükhöz, hanem egyfajta mentalitást tükröz. A társadalmat nemcsak elfogadni kell, hanem alakítani is. A liberális szemlélet szerint minden embert - divatos szóval a másságot - el kell fogadni. A kereszténység ugyancsak minden ember elfogadását tanítja. A liberális fölfogás azonban megáll az elfogadásnál, mi ellenben azt mondjuk, léteznek olyan normák, melyek elfogadására ösztönözni kell a nemzetet. A magyar középréteg - amelynek nemzetfenntartó hivatása lenne - egyre vékonyodik, ami egyáltalán megmaradt belőle a rákosi és kádári idők után. Mindenképpen meg kell akadályozni az alsó középréteg további lemorzsolódását. Az idei év elején radikálisan, tizenhat százalékkal emelkedtek a gyógyszerárak, az elmúlt két esztendőben az infláció a többszörösére nőtt, az energiaárak meredeken emelkedtek, a gáz negyven százalékkal, s most újabb áremelést jelentettek be - nem igaz, amit a kormány állít, hogy a piaci folyamatokat nem lehet kormányzati módszerekkel befolyásolni. A polgári kormány idején nem engedtük elszabadulni a gázárakat. A piaci szereplők előbb nehezen vették ezt tudomásul, végül belátták: ezt az irányt kell követni. Ugyanígy a külpolitikában is indokolt a határozottság. Annak idején a státustörvény volt a járható út, s a jelentkező ellenállással szemben sikerült érvényre juttatni. A polgári kormányt váltó szocialistaszabaddemokrata kormány tehetetlensége, bizonytalansága folytán fölbátorodtak a státustörvény ellenzői. A szociálpolitika területén az áremelkedések - gyógyszer, energia, az áfakulcsok változtatása pedig mindennek megemeli az árát - olyan helyzetet teremtenek, amely éppen a legszegényebbeket sújtja a legjobban. Az utóbbi két évben a miniszteri fizetések száz százalékkal emelkedtek, a minimálbérek ellenben alig-alig. A jelenlegi szociálpolitika - a rossz gazdaságpolitika mellett - elköveti azt a hibát, hogy nem a munkához kötött támogatásokat növeli, hanem segélyeket oszt. Ez torz társadalomszemléletet tükröz, s torz társadalmat hoz létre. Nem csupán az anyagi helyzetét kell javítani a leszakadóknak valamilyen alamizsnával, hanem a teljes emberre kell tekinteni. Ez igaz természetesen a hajléktalanok esetében is. Ha valaki dolgozik, még ha közmunkát végez is, vagy bármilyen támogatott munkahelyen kap állást, annak az embernek növekszik az egészséges önbecsülése. Elsősorban a cigányság alkotja a társadalom leginkább leszakadt részét. - A polgári kormány idején kifejezetten cigány közmunkaprogramokat is indítottunk, s jó volt nézni, amikor a már évek óta nem dolgozó cigány emberek büszkén vitték haza a munkával megkeresett pénzt. Megnőtt az egészséges öntudatuk... Ha valaki hoszszú idő óta munkanélküli, személyisége is sérül. A fogyatékosokról mintha elfeledkezne a haszonérdeket tekintő kormányzat... - Jövőre még kevesebb támogatást kapnak. A fogyatékosok, a tartósan munkanélküliek, a legkülönbözőbb mentális problémákkal küzdők, a kistelepülésen élő munkanélküliek, akiknek az élettér és a lehetőségek beszűkülése miatt különösen szükségük lenne a teljes személyiség segítésére, éppen ezek az emberek nem kapják meg ezt - helyette esetleg adnak nekik valamilyen segélyt, s az előbb említett folyamat a visszájára fordul. Nézzük a társadalom másik rétegét. A magasan képzettek elvándorlása felgyorsult. Az orvosok, kutatók, informatikusok menekülése közismert. Kiegyensúlyozottság, kiszámíthatóság, biztonság: ezeket szem előtt tartó társadalompolitikára lenne szükség, s akkor az ország megtartaná a maga kinevelte értékeket. A polgári kormány és a mai között az a különbség, hogy akkor nem sodródott az ország, s bár voltak hibák, nem folyt olyan kapkodó, átgondolatlan kormányzati munka, mint ma. Az esélyegyenlőségi minisztérium most ismét a szociális tárcához tartozik. Az önálló szociális minisztériummal a mostani kormány a polgári kormány idején követett kormányzati struktúrát hozta ismét létre. Elgondolkodtató azonban, hogy a család, amire a legnagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mintha hiányozna a minisztérium elképzelései közül. A Gyurcsány-kormány, tanulva Bill Clintontól és Tony Blairtől, az igazságosság jelszavát helyezte kommunikációja középpontjába. Az igazságosság pedig nehezen valósítható meg hangsúlyos szociális minisztérium nélkül. Nálunk az igazságosság csak szlogen maradt, amit mutat az is, hogy a 2005-ös költségvetésben a kormányzat egyetlen tételt emelt a duplájára, ez pedig a kormányzati kommunikációra szánt összeg. A szavak korszaka következik tehát, nem a tetteké. 2006-ig milyen irány várható szociális téren? - Az irányt a kormány fölmutatta a szociális törvény módosításával. Két éve százmilliókért hatalmas tanulmányhalmazt készíttetett, amiből semmi nem valósult meg, végül jelentéktelen módosításra került sor. A szabaddemokrata törvénymódosításról még egy szocialista politikus is úgy nyilatkozott, hogy nem érdemes beterjeszteni, annyira gyenge. S majd 2006 tavaszán elérkezik a szociális juttatások ideje: a kampánycélokat szolgáló szociális intézkedéscsomag megjelenése. Nem elég, hogy emögött - már most látható - nincsenek társadalompolitikai célok, hanem egyértelműen pártcélokat szolgál. Ez pedig nemhogy nem viszi előre a magyar társadalmat, hanem sokat árt neki. „Az emberiség még sohasem volt ennyire bővében javaknak, energiaforrásoknak és gazdasági hatalomnak, ám a föld lakóinak óriási hányada még mindig éhezik és nélkülözések közt gyötrődik, emberek milliói pedig írni-olvasni sem tudnak. Az embereknek még sohasem volt ilyen erős érzékük a szabadság iránt, mint ma, és közben a társadalmi meg lélektani szolgaság új formái jelentkeznek. A világ oly mélyen érzi át a maga egységét és a szükségszerű összetartozásban mindenkinek mindenkitől való kölcsönös függését, mégis roppant ellentétekbe sodorják az egymásra támadó erők; még mindig dúlnak az elkeseredett politikai, társadalmi, gazdasági, „faji" és ideológiai viszályok, és nem hárult még el egy követ kövön nem hagyó háború veszedelme sem. Az eszmék egyre szélesebb körben terjednek, közben pedig a különböző ideológiákban meglehetősen eltérő értelmet öltenek még azok a szavak is, amelyeknek nagy jelentőségű fogalmakat kellene kifejezniük." (Gaudium et Spes - 4. pont) V „Te győzd le jóval a rosszat" (Folytatás az 1. oldalról.) Körültekintve a mai világban, „a gonoszság számos politikai és társadalmi megnyilvánulását tapasztaljuk, a rendezetlen társadalmi viszonyoktól kezdve az anarchiáig és a háborúig, az igazságtalanságtól az erőszakos megnyilvánulásokig, egészen mások kiirtásáig". A Szentatya gyógymódot is ajánl korunk betegségeire, az „egyetemes erkölcsiség grammatikáját" - ahogy ő nevezi. Ahhoz, hogy a jó és a rossz egymással ellentétes csábítása közepette az emberiség családja megtalálja az útját, szükséges, hogy az Istentől kapott erkölcsi értékek közös örökségét újra felfedezze. Ahogyan a pápa fogalmaz: „Az erkölcsi törvénynek ez a közös nyelvezete arra ösztönöz bennünket, hogy felelősen törekedjünk az egyének és a nemzetek életének tiszteletben tartására és előmozdítására. Ez a közös értékekből és elvekből fakadó törvény kiirthatatlanul ott él minden ember szívében". Ahhoz, hogy azt életre keltsük, II. János Pál pápa a lelkiismeret nevelésének útját ajánlja: „Elengedhetetlenül fontos a lelkiismeret, különösen az új nemzedékek széles körű nevelése, mely az egyház által kívánt és kijelölt szolidaritás és emberiesség távlatait nyitja meg". Korunk társadalmi és politikai betegségeit elemezve üzenetében a pápa kitér az afrikai kontinensre, a Szentföldre, a terrorizmus tragikus jelenségére és az iraki nép drámájára. A béke előmozdítása közben fontos a közjóhoz, illetve annak társadalmi és politikai megnyilvánulásaihoz való ragaszkodás, mert „akkor ápoljuk a békét, ha a közjót ápoljuk minden szinten". A közjó is rendelkezik transzcendentális dimenzióval - állapítja meg a Szentatya -, mivel Isten a teremtmények végső célja. Az így értelmezett közjó - folytatja a pápa - feltételezi az emberi személy és alapvető jogainak értékelését, tiszteletben tartását csakúgy, mint az egyes népek jogainak megbecsülését. Sőt, a béke ajándéka szoros kapcsolatban van a világ valamennyi népének fejlődésével. A föld javainak használata során nem nélkülözhetők tehát a széles körű erkölcsi megfontolások sem. A közös eredet és a közös cél révén az emberiség egyetlen nagy családjához tartozás minden embernek olyan „világállampolgárságot" ad, mellyel jogok és kötelességek járnak együtt. Jogokkal rendelkezik például a megfogant élet - hangsúlyozza a pápa -, figyelmet és gondoskodást érdemel, és mindenkinek feladata, hogy védelmezze azt. Hasonló módon a fajgyűlölet elítélése, a kisebbségek védelme, a menekülteknek nyújtott védelem, a szegények felé forduló nemzetközi szolidaritás is a „világállampolgárság" elvének megannyi megnyilvánulása. A szegénység elleni küzdelem egyenértékű a világbéke munkálásával - állapítja meg II. János Pál pápa, emlékeztetve, hogy a föld javaihoz való egyetemes jog elve hatékony eszközt ad mindazoknak a kezébe, akik a szegénység ellen küzdenek. „Az egyház arra szólítja a Krisztusban hívőket, hogy konkrét cselekedetekben mutassák meg a szegények iránti elsődleges szeretet döntését." Béke világnapi üzenete végén - utalva az idei eucharisztikus esztendőre - II. János Pál pápa megjegyzi: „Az egyház gyermekei a szeretet szentségében minden közösség forrására lelnek. Rátalálnak Jézusra, a Megváltóra és benne minden emberre. Krisztus halálának és feltámadásának érdeméből, aki minden eucharisztikus ünneplésben szentségileg jelen van, megszabadultunk a gonoszságtól és lehetőséget kaptunk a jó megtételére. Az új élet érdemeiből, mellyel Jézus megajándékozott bennünket, minden nyelvi, nemzeti és kulturális különbségen túl képesek vagyunk felismerni egymásban a testvérünket. Egyszóval az egy kenyérből és egy kehelyből való részesedés révén felismerjük, hogy „Isten családjába" tartozunk, és együtt sajátos és hatékony módon közreműködhetünk az igazságosság, a szabadság és a béke szilárd alapján álló világ építésében. (pt)rTurcsány Péter A Komor magyar karácsonyunk I. 2004. december 5-én nekünk az idő megállt Idő előtt táncba vitték a magyart, táncolj bolond, vakulj bolond, no rajta!! Leszakadt a veséje, nem lesz neki farsangja. Most nyitna fel csak a szemünk, jaj, későn, himnusztalan, szomorú a nótavég: magyart magyar árulta, magyar magyart tagadta. Jézus gyermek, komor a te jászolkád, béna karunk, béna lábunk hadonász, fél testünket guta ütte, ami ép még azt a gyász. (Az Új Végvári-versekből) _____________________________________)