Új Ember, 2011 (67. évfolyam, 1/3255-51/3304. szám)
2011-07-31 / 31. (3284.) szám
12 fillmjei Kultúra 2011. július 31. „A kép a festő lelki tartalmának képe" A Nyolcak kiállítása a Szépművészeti Múzeumban Nem jó egyedül... Néhai szobrász tanárom, Konyorcsik János azt mondta nekünk, növendékeknek, hogy ő azért lakott szívesen a szentendrei művésztelepen, mert inspirálóan hatott rá a többi művészkolléga közelsége. Átjártak egymás műtermébe, látták, hogy ki hol tart az éppen aktuális munkájával, éppenséggel még meg is bírálták sokszor a látott szobrokat, érmeket, kisplasztikákat. A XIX. század végén és a XX. század elején sorra alakultak művészcsoportok, akik valamilyen közös cél érdekében társultak, kiállításokat is együtt szerveztek, sőt nagyon sokszor közel is laktak egymáshoz, amit aztán művésztelepnek neveztek. A magyar modernizmus kezdeti időszaka is egy művészcsoporthoz köthető, nevezetesen a Nyolcaknak nevezett társasághoz. Berény Róbert, Cigány Dezső, Czóbel Béla, Kemstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos csak egy pár évig dolgoztak együtt, vagy legalábbis együtt állítottak ki. A kiállítás koncepciója három évszám köré épül föl, 1909,1911 és 1912. Három kiállítás - három bemutatkozás dátumai ezek. „Magyar vadak"-nak is szokták nevezni őket, a századelő francia festőinek nyomán. Cézanne és Matisse (fauves) képei hatottak rájuk igazán. Cézanne analitikus, a látottak szerkezetére koncentráló posztimpresszionista felfogása, míg Matisse spontán felrakott, csak tiszta színekkel festett képeinek hatása alatt bontakozott ki festői látásmódjuk. Eleinte Kemstok Károly nyergesújfalui birtokán találkoztak, sokszor külön-külön fordultak meg ott témát keresve. Inspirációt jelentett a táj, a környező településeken lakó falusiak, és egymás munkái is. Márffy Ödön Nyergesi parasztlány című korai képe (1908) fejezi rá talán a legjobban, miért is hívták őket vadaknak. Mintha a festéket egyenesen a tubusból vitte volna föl a vászonra a festő, mindenfajta keverés nélkül, ami addig elképzelhetetlen volt. Ténylegesen vad színek ezek. Erőteljes zöldek, vörösek, lilák és sárgás színek vannak a vásznon. A kislány arcán, a szeme körül vörös foltok, sötét zöldes színű árnyékok látszanak, vakítóan sárga világító haj övezi a fejét. Lila színű kabát és ultramarin szoknya van a falusi modellen. A háttérben is a színek dominálnak, kevésbé kivehető formák, megint csak erőteljes vörösek, zöldek, narancsok látszanak. Elképzelhetjük, hogy az itt látható képek, ez az új festői látásmód mekkora vihart kavarhattak a századelőn, amikor még javában divat volt a naturalista, historikus irányzat és a hivatalosan is elfogadott akadémista stílus uralkodott szerte a hivatalos körökben. Gondoljuk csak meg, Benczúr Gyula Buda visszafoglalása című képe még csak ezután készült el, 1920-ban. Gyárfás Jenő Tetemrehívás című festményét is ebben az időben állították ki. Természetesen nagyrabecsüléssel említjük meg ezeket az utóbbi nagyságokat. Ők a magyar festészet igazi reprezentánsai, a századforduló méltán elismert nagyjai. De a világ halad, vagy ha jobban tetszik továbblép, és a fiatalok újat akarnak. Az akkori közönségnek ezekkel az újdonságokkal is szembe kellett néznie... Sajnálatos módon nem maradt fenn erről a nyolc festőről semmilyen műtermi csoportkép, vagy akár egy összejövetelen készült fényképfelvétel sem. Más egyéb dokumentumból is csak keveset őriz az utókor. Kísérletező kedvű emberek voltak ők, vállalva az elutasítást, a meg nem értettséget is. Sokszor előfordult, hogy a saját vásznaikat is átfestették, elbizonytalanodva, vajon jó úton járnak-e. (Időnként mi is így vagyunk, amikor késik az elismerés, az odafigyelés életünk egyes szakaszaiban.) Nyolc festő, nyolc habitus és nyolc művészi hozzáállás. A kiállításon láthatók Czigány Dezső Fehér kancsós csendéletei, bizalmak ható önarcképei, a vörös és a zöld kiegészítő színeire építő olajfestményei 1909-ből, korabeli kritikusa egyszerűen csak „zöld hajú szörnyetegnek" nevezte a festőt. Berény Róbert és Kemstok Károly az 1919-es kommün és a külföldi emigráció után is a felszínen tudtak maradni és különböző pozíciókat töltöttek be. Berény nemcsak mint festő bizonyult sikeresnek, hanem művészeti írónak sem volt akárki. Ahogy ő fogalmazta: „...a kozmoszt megölelni, karjaimban tartani..." „Mindent a színnel kifejezni." „A kép a festő lelki tartalmának képe." Ezzel meg is fogalmazta a lényeget: nemcsak a puszta látvány a fontos, hanem az érzések, amiket a motívumok kiváltanak belőlünk. Azért ilyenek a színek és formák, ahogy ők látták és ábrázolták azokat. Minden kezdeményezés, kísérleti időszak egyszer véget ér. Az 1920-as évek, a Horthy-korszak nem kedvezett a nyugati stílusú, avantgárde művészeti irányzatoknak, az akkori konzervatív tekintélyuralmi rendszer barokkos felfogása nem tűrte ezt az újító világszemléletet. Ezért aztán a magyar avantgárd „apostolának", a művészeti közéletet is szervező Kassák Lajosnak maradt a feladat, hogy magányos harcosként a modern művészeti gondolkodást fenntartsa. Az 1950-es években a Nyolcak polgári jellegű ízlésvilágával nem tudtak mit kezdeni. A jelenkorban pedig, amelyet posztmodernnek szoktak emlegetni, sok minden együtt van, minden stílusnak lehet létjogosultsága, amire van igény, ami nem nélkülözi a magas művészi színvonalat.A kiállítás megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban 2011. szeptember Mészáros Ákos Fotó: Szépművészeti Múzeum Czigány Dezső: Csendélet Márffy Ödön: Nyergesi parasztlány Berény Róbert önarcképe (1906) Tihanyi Lajos: Nagy sárga terítős csendélet Meghódítani - Felfedezni - Átélni a címe egy több ezer évet életre keltő alsó-ausztriai kiállításnak, amely három helyszínen csábít időutazásra. Petronell szabadtéri múzeuma gyakorlatilag egy autentikusan újjáépített római városnegyed. .Falait Ferenc József-kori ásatások alkalmával tárták fel. De hogy kerültek a rómaiak Camuntumba? A birodalom északi határát germán törzsek betörései veszélyeztették. Ez arra késztette Tiberius császárt, hogy csapatokat küldjön Noricum provinciába. Camuntum katonai táborának alapítását hamarosan követték a kereskedők, kézművesek, orvosok, színészek. Rövid időn belül a birodalom egyik legelőkelőbb vidéki nagyvárosává vált. A hatezer légionárius települése több mint ötvenezer fős metropolisszá fejlődött. Archeológusok és történészek oly aprólékosan kutatták a valahai lakosok életét, hogy még gasztronómiai szokásaik, kedvelt ínyencségeik (flamingónyelv, friss osztriga, amit maguk után szállíttattak a barbárok földjére) receptjeibe, kozmetikai szereik, kényeztető fürdőolajfajtáik titkaiba is betekintést nyerhetünk. Az egyik legszebb helyszín a Villa Urbana, a stukkóval, falfreskókkal, szökőkutakkal díszített városi palota. A Krisztus előtti II-IV. századi fürdővel egészült ki, amelyet a kor legmodernebb fűtés- és vízellátás technikájával építettek. De igazi látványosság az egykori textilkereskedő, Lucius háza is, amely a római vidéki villák stílusában épült. Ma a Camnuntum múzeumnak ad otthont, amelyet 1904-ben maga a császár nyitott meg. Most Istenképek - Emberábrázolások címmel impozáns kiállítási tárgyak, oltárok, feliratok, építészeti emlékek, síremlékek láthatóak itt. Általuk a rómaiak kultikus szokásvilágába pillanthat be a látogató. A tárlatot virtuális és animációs megoldások teszik még élvezhetőbbé. A harmadik látványosság a meghódított vidék felfedezésének állít emléket. A légionáriusok bevonulása, edzésekkel teli mindennapjai és harcai elevenednek meg itt. Megismerhetjük a rómaiak településtechnikájának kulturális, gazdasági, természeti és technikai vonatkozásait is. A Marchfeldnek nevezett Duna mente Ausztria egyébként közkedvelt, kirándulásokra alkalmas térsége, ahol nemcsak római kori, de barokk műremekek is várják az idelátogatókat. A legszebb kastélyok közé tartozik Orth Rudolf trónörökös egykori vadászkastélya, ma a nemzeti park központja. Niederweiden sokak kedvence, filigrán építészete miatt porcelánkastélynak is becézik. Valamennyi kastélyban divatos a gasztronómiai kirándulás, ahol történelmi kosztümökben elkölthető dús barokk vacsorák, vadászlakomák várják a vendégeket. A térség bővelkedik történelmi események helyszíneiben is. Eckartsauban húzódott meg a császári család madeirai száműzetése előtt. Itt mondott le Habsburg Ottó a trónról. A vidék legnevezetesebb, de vitatható művészeti eseménye volt idén nyáron a londoni Globe színház vendégszereplése Hof kastélyában. Többek között Shakespeare Hamletje és az Ahogy tetszik vígjátéka szórakoztatta a nagyérdeműt, meglehetősen sajátos rendezésben, amely a nagy drámaíró és pártfogója, I. Erzsébet történelmi jelentőségét kezdte ki. Megidézte Mark Twain, Charles Dickens, Sigmund Freud nézeteit és Roland Emmerich Globe-produkciótól független Anonymusfilmjének szellemét is. Emmerich szerint ugyanis Shakespeare analfabéta kesztyűkereskedő fiaként nem lehetett annyi kiváló királydráma, színmű, vígjáték írója. Szerzőnek Edward de Vere, Oxford grófját tartja, akinek udvaron a minősége miatt névtelenségben kellett maradnia. Shakespeare szövegének tiszteletlenül kezelt dramaturgiája mellett azonban színháztechnikailag kiváló a Guckkastenbühne alkalmazása. De Hamletünk meglehetősen sokkolóan hatott, amint törpeként piros kaftánban, kapedlivel a fején szavalt. És korántsem volt szokványos az sem, hogy Ophelia szerepét színes bőrű színésznő játszotta. A rendezésből hiányzott a Lenni vagy nem lenni monológ filozofikus mélysége, és nem kaptak érvényt Hamlet gondolatai a híres sírásó jelenetből. Bár meg kell hagyni, a színészek jelenetei ötletesek voltak, Polonius ravasz öregembere is kiválónak bizonyult. E természeti, kulturális kincsekben gazdag alsó-ausztriai vidék évszaktól függetlenül sok szép élményt ígér. A fenti kiállítások pedig novemberig látogathatók. Annak, aki arra jár, a kiállítások mellett bőven lehet része gladiátorviadalokban, középkori városi ünnepekben, régi parádékban, filmbemutatókban, musical- és prózai színházi előadásokban is. Bepillantást nyerhet a népi kultúra hagyományvilágába, a helyi borászat és gasztronómia ínyencségeibe. A helyszínek és rendezvények különösen alkalmasak családi kirándulásokra, hétvégi biciklitúrákra. A környék egyórányi autózással bejárható területe ráadásul itt van a szomszédban. Igaz, nem szép a rendezőktől, hogy magyar nyelvű tájékoztatásra nem gondoltak. Pedig a legfontosabb történelmi esemény, ha áttételesen is, de minket is érint. Ugyanis 308. november 11-én Diocletianus császár vezénylete alatt Camnuntumban ült össze a császári konferencia a Római Birodalom újrafelosztásának céljával. Keleten Galerius és Maximinus lettek a kormányzók. Nyugaton Licinius és Konstantin, aki később Nagy Konstantin néven a kereszténység tolerálásával megváltoztatta a világot. 313-ban Konstantin és Licinius megfogalmazta a milánói megállapodást, amely kimondta a kereszténység szabad vallási státuszát. Mindez azért volt jelentős, mert a keresztényüldözés még Diocletianus és Galerius alatt is komoly méreteket öltött. Mi hát e kiállítás, ha nem egy ezerhétszáz évet átfogó időutazás közös kultúránk gyökereihez? Reviczky Katalin Ahol a római császárok Hamletjel találkoznak II. Constantinus diadalívének romja