Új Európa, 1967 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
MIKSZÁTH KALMAN: Páris felől fújt a szél, onnan jöttek a divatok, az olvasmányok, az eszmék. Mire már a maga nagy mámorát kialudta a roppant világváros, a sutba dobott frigiai sapkákhoz való fejek más országokban kezdtek nőni. A magyar társadalom nagy átalakuláshoz fogott. Lázas készülődés indult meg a szivekben és elmékben. Egy láthatatlan szellem fúr, farag, ott és idomít. Gróf Széchenyi István már évek előtt jobban és hívebben megírta, mi fog a jövő évben (1848-ban) bekövetkezni, mint ahogy majd megírja Főtisztelendő Horváth Mihály évek múlva, hogy mi következett be. Az írók is ezekkel az eszmékkel vannak szaturálva. Az ókori klasszikusokat, amelyekkel az iskolákban növekedtek, úgyszólván elcsapták, a szomszédos német nagy elmék mellett közömbösen mentek el. A Marseillaiset fújta Tóth Gáspár inasa, aki az új ruhát vitte haza Nyári Pálnak, rá a Carmagnole híres dallamával felelt az „Arany sas“ csaposa. A Jókai asztalán Hugo Viktor, Michelet, Béranger, Louis Blanc, Sue hevertek, Petőfi szobája falain ott lógtak Mirabeau, Danton, Marat, Robespierre és a többiek, a forradalom izzó füzében istenekké vált szörnyetegek. A nagy franczia kultuszban még a szakállát is francziásan hagyta meg. .. . Kedves, feledhetetlen tél volt ez, melynek egy még feledhetetlenebb Márczius vetett véget! A szokott langyos tavaszi fugalmakba a szabadság illata vegyült. Valami titkos sejtelem lappangott a szívekben. Reméltek. Sőt vártak , lázasak voltak és mámorosak, mintha a rügyfakadás izgatná őket. Pozsonyban ott könyökölt a diéta, az utolsó rendi országgyűlés, de az ólomlábon járt. Igaz, hogy e fölött már Kossuth volt az úr s a reformokra nézve az összes tekintetes karok és rendek meg voltak már puhítva. Deák, Eötvös, Széchenyi szónoklatai előkészítették a talajt, idelent nincsen akadály többé, sőt elméletben már meg is vannak az összes nagy reformok, a felelős kormány, a népképviseleti rendszer, a szabad sajtó, de a hatalom még habozik s még hosszú küzdelmek, nagy huzavonák lesznek, míg a megérett gyümölcsökhöz hozzájuthatunk. Mert nem elég, hogy a fa meghozza, a napsugarak megérleljék, még az is kell, hogy a csősz a leszakításukat megengedje. A párisi forradalom híre márczius elsején ért Pozsonyba, éppen nyolcz egész nap kellett az útjához. Kossuth rögtön kifeszíte hajója vitorláit, hadd hajtsa őket a forradalmi szellő s megtette híres indítványát a felelős kormányról, melyet a követek többsége márczius 4-én elfogadott. A főrendek akarata tehát megtört, elfogadták a javaslatot és márczius 15-én külön küldöttség vitte a királyhoz Bécsbe. Ami Pozsonyban főtt, ugyanaz forrt Pesten is. Csakhogy Pesten nagyobb tüzet rakott a fazekak alá a sajtó. Az ifjúság magára hagyatva, türelmetlen szenvedélyességgel tárgyalta a reformokat s elhatározta a Pilvaxban, hogy egy nagy népgyűlést és lakomát rendez a franczia forradalmi lakomák mintájára a Rákosmezőn, ahová meghívja az egyetemi ifjúságot, a népet és még nyolcvan meghívót küld szét egyleteknek, intézeteknek. A programmot is megtervezték. Lesznek beszédek. Lesz ökörsütés. Petőfi egy verset ír erre a napra, amit maga fog elszavalni. Végre pedig a nép megállapodik a kívánalmak iránt és pontokba önti azokat. Klauzálnak nem tetszett a dolog. Félt, hogy az ifjak odébb mennek, mint kellene s ezzel veszélyeztetik azt is, amit el lehetne érni. Valamit tenni kellene! De hát mit? Az ifjúság élén Petőfi áll. Az pedig már akkor nem volt akárki. Nevét már akkor diadalmasan hordozta meg a hír az egész országban. De Klauzál okos ember volt, messzelátó államférfi, jó hazafi és becsületes ember, aki nem pihen, ha a vélt veszedelmet el tudja hárítani. Kieszelte ő a módját, hogy mit kell tenni. Értett egy kicsinyt a pszichológiához is. Látszólag helyeselte az ifjúság rákosi lakomáját és felajánlta nekik az előkészületekre az ellenzéki kör helyiségeit. (Hadd dolgozzanak itt a szeme előtt.) Azok örömmel, lelkesedéssel fogadták. (Boltomban vagytok már, gondolta magában Klauzál.) Azontúl aztán a helyiségekben készülődtek, tanácskozván odarendelt szállítókkal, korcsmárosokkal, rendezőkkel s lótó futókkal. E lázas munkálkodás közben észrevétlenül preparálta Klauzál az ifjúság vezéreit. — Jó volna, ha előbb önök gondolnák át azokat a pontokat, mert sok szem többet lát, de sok szál kevesebbet határoz. Jó volna azokkal már készen menni Rákosra. No az bizony jó volna. Ráálltak gyanútlanul. Irinyi József megindítványozta, a kör pedig szövegező bizottságot küldött ki az ifjakból, Petőfi, Irinyi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky Gyula személyében. Csináljanak mindent a fiúk. Egyetlen öreg se lábatlankodjék nekik. A fiúk meg is csinálták. Könnyű volt. Hiszen nem kellett kigondolni semmit. A kívánalmak a levegőben röpködtek, nem kellett őket kisajátítani, mindenkiéi voltak. Ha mutatkozott nehézség, az abban állt, hogy mit kell kihagyni? Melyik tizenkét kívánság a fontosabb? Hogy mért kötötték magukat éppen 12 ponthoz? Még aznap nyélbe ütötték a tizenkét pontot s másnap, márczius tizenkettedikén egy értekezleten kis lió l lármás