Új Hang, 1952 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1952 / 1. szám - ÖRÖKSÉGÜNK
ÖRÖKSÉGÜNK PETŐFI SÁNDOR PRÓZÁJÁBÓL Ezeken az oldalakon forradalmi és haladó hagyományunkat mai céljaink fegyverévé akarjuk tenni. Nem kezdhetnek e munkát méltóbbal, nagyobbal Petőfinél. S ezzel már megvallottuk programmunkat is. Magunkénak valljuk nagy költészetének egész örökségét, folytatjuk és betetőzzük forradalmi republikanizmusát és példaképül állítjuk mindenki elé, cselekvő forradalmiságából születő népi-nemzeti költészetét, életének és művének tökéletes egységét. Petőfi Sándor naplója, prózai írásainak szép sora a forradalmi öntudat és éberség iskolája. Tőle is megtanulhatjuk, „hogyan egyeztethető össze a hűség a nemzeti egység gondolata iránt a forradalmi demokratikus éberséggel“ (Révai). Tőle megtanulhatjuk, hogyan, mekkora erővel, öntudattal és reménnyel kell iegértenünk és kifejeznünk évszázadunk szavát, immár a szocializmust megvalósító huszadik századét! ARANY JÁNOSHOZ IRT LEVELEIBŐL Pest, február 4. 1847. Üdvözlem önt! Ma olvastam Toldit, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm. Az „Életképek“-ben is fog ugyan jönni, de én minél hamarabb akarom önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártízkodóak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratáikat! írjon ön nekem, ha nem fogja restelni: írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magas-e vagy alacsony... minden, érdekelni fog. Isten önnel, isten önnel. Ab invisis őszinte barátja. (Következik: Petőfi „Arany Jánoshoz“ c. verse.) Pest, február 23. 1847. Lelkem Aranyom! Nem veszed tán rossz néven, ha elhagyom az önözést. Én olyan ember vagyok, hogy, a mely házba bemegyek, szeretem magamat hanyatt vágni a lábán... miután tehát nálad bekopogtattam, s te ajtót nyitottál, megengeded, hogy egész kényelmiemet használjam, annyival inkább, mert már barátomnak neveztelek s te engemet viszont és én, részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelemben használni, s remélem, te sem így alkalmaztad reám. Igaz, hogy ismernünk kell annak jellemét, kit barátunknak választunk; de hiszen, gondoltam, te az enyémet már ismerted munkáimból, valamint én kiismertem a tiedet Toldid-ból. Aki ily dicsően festette a gyermeki szeretetet, annak magának is jó fiúnak kell vagy kellett lennie, s aki jó fiú, az nem lehet rossz ember, az szép, tiszta, nemes lélek. Ilyennek tartalak téged, s ezért neveztelek mindjárt barátomnak. Leveled csak ma került kezemhez, isten tudja hányadik embertől, aminek magam vagyok az oka, mert elfelejtettem megírni szállásomat, annyira magamon kívül voltam akkor az elragadtatás miatt. Látod, és mégis azzal vádolnak némelyek, hogy én el vagyok fogalva a költők ellen. Ez udvarias kifejezése annak, hogy magamon kívül senkit sem akarok költőnek ismerni, s az élő istenre mondom, ez a legnyomorúbb rágalom.