Uj Idők, 1902 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-16 / 47. szám - Herczeg Ferenc: András és Andor / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Előfizetési ára Szerkeszti Herczeg Ferenc Előfizetési ára Félévre 8 korona Negyedévre 4 korona VIII. évfolyam, 1902 november 16. 47. szám. ANDRÁS ÉS ANDOR írta: HERCZEG FERENC Folytatás Mialatt a fiatalok teáznak és pletykáznak, Szilasi Szinger váratlanul betoppan a kis szalonba. Redingote-ot visel — ő már régebben elhatározta, hogy mindig csak ilyen kabátban fog járni, ha megválasztják képviselőnek. — Ada ügyesen a teás csészéje mellé csúsztatja a ciga­rettáját. (Szinger úr nem is sejti, hogy a leánya dohá­nyozni is szokott!), aztán egy vidám és szenvedélyes kiáltással édesapja nyakába veti magát. Ada tudja, hogy a fiatal leányt nagyon kedvesen taiálirozza a szenve­délyes gyermeki szeretet, az öregnek pedig szerfölött hízeleg — hát miért ne tenné meg a kedvét? SZINGER (kissé ellágyulva, moll-hangon). No, no — még megfojtasz, te kis bolond! ADA. Üljön le, apa — oda! Fogja ezt a vánkost, ezt is! Adjak egy csésze teát? SZINGER (megpillantja Pistát, a hamis csekkre gondol és elkomorodik. Dur-hangon.) Jó, hogy itt vagy! Veled még leszámolni valóm van! PISTA (szintén a hamis csekkre gondol, gaval­léros impertinenciával szólt. Sohasem szoktam kitérni semmiféle leszámolás elől! SZINGER (egy tettleges pillantást lövel Pista feléj. PISTA (gúnyos megvetéssel parírozza a pil­lantást). A SZECSKAY-LEÁNYOK (az iskolás gyermekek éneklő hangsúlyozásával). Alászolgája, Szinger bácsi! SZINGER (Pistát kivéve mindenkivel kezet fog, aztán fölteszi cvikkerjét és megismeri Andort). Jó napot, Gombos öcsém! ANDOR (hogy aljas hízelgőnek ne lássék, félváll­ról köszön). Adj Isten! SZINGER. Mi újság a lapnál? ANDOR. Az oláh-berényi telegrammokon rágódnak . .. Igaz, — talán gratulálnom is kellene! SZINGER (szerényen és kicsinyléssel). Ah — hiszen az csak olyan dolog! (Szigorúan.) Ha nem tudja, hogy nem vagyok megelégedve a lappal? ANDOR (mélyen fölháborodva, hogy Szinger olyan dologról mer beszélni, amelyhez nem konyít­. Nem­­? SZINGER. Nem! ANDOR. Én sem vagyok megelégedve! SZINGER. Én egészen mást vártam és mást képzel­tem. A mi lapunk szakasztott olyan, mint a többi. Olyan — hogy is mondjam? — banális! Egészen banális! ANDOR. Megmondom, hogy milyen a lapunk. Olyan, mint a pesti olcsó bankettek étlapja. A vezércikk hol tok tatármártással, hol meg fogas tatármártással. A híreink egyszer borjúvel és burgonya­pürével, egyszer meg sertés­karaj káposztával. Az országgyűlésünk puska vegyes salátával, néhanapján azonban puska kompóttal. A tárca pedig mindig párfait. Napról-napra ugyanaz a koszt — persze, hogy ezt nem lehet megemészteni! SZINGER (leveszi a cvikkerjét­­ és megdöbbenve méri végig Andort).­­ ANDOR: Ez azért van így, mivel a lapot két ember csinálja, akik közül az egyik igen eszes, a másik pedig igen becsületes ember. SZINGER. NOS hát? ANDOR. Baj azonban, hogy az eszes ember a lap­nak azt a részét intézi, ahol becsületesnek kellene lennie, a becsületes ember pedig azt a részét, ahová ész kellene. SZINGER­­ magában elmélkedik: Ez a gyerek, úgy látszik, háborúban él az egész redukcióval és az egész kiadóhivatallal. Ha valaki, hát ő az, akire nekem szükségem van, hogy kellő ellenőrzés alatt tartsam a bandát. ( Egy vastag szivart vesz ki.) Dobja el a cigarettáját. Gombos és gyújtson szivarra! Ez a dolog engem nagyon érdekel és úgy látom, maga jószemü ember . . . ANDOR (szivarra gyújt és közbe hirtelen elhatá­rozza, hogy felcsap strébernek. Nem is annyira a haszon kedvéért, mint inkább azért, hogy bámulatba ejtse a világot). A közéletben szereplő embernél nagy­fontosságú dolog, hogy egyénisége legyen. Újság is csak akkor boldogul, ha egyénisége van. Még a hibáit is megbocsátja neki a közvélemény, ha azok mint egy erős egyéniség vonásai jelentkeznek. A mi lapunk banális, mivel nincs egyénisége. Honnan vegye? Kovács úrtól, Kemény úrtól? Azok részben becsületes, részben okos emberek, de egyéniségük maguknak sincs. Én a lapnál csak egy embert ismerek, akinek egyénisége érde­kelhetné a magyar közvéleményt: az ön, Szinger úr! Ha ön hajlandó volna egyéniségének bélyegét rányomni a lapra, akkor érdekes és jó lapunk lesz. Ha ehhez nincs ideje és kedve, akkor ajánlom, hagyjuk abba az egész dolgot. SZINGER (fölényes, de barátságos mosol­lyal). Tüzes és hirtelen, mint minden fiatalember. De azért igaza van egyben-másban és én ezentúl többet foglal­kozom majd a lappal. A klubból is többet kell íratnunk ezentúl. Tőlünk senki se jár fel, mondja meg Kovács úrnak, hogy ezentúl maga fog feljárni. Mennyi a maga fizetése ?

Next