Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-12 / 24. szám - Jókai Mór: Börtön virága / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Hát ilyen volt az asszony, aki a férjének felesége, azokban a villámfényes időkben. Viola gyolcsos tótjai híven megfeleltek a küldetésüknek. A történelem följegyezte a huszárezredek csodával határos hazajöttét. Akiknek részük volt benne, hallgattak. Még gyógyuló rováson volt Markóczy Dezső, amikor egy késő estén ismét gyorsfutár érkezett a kastélyába és sürgönyt adott át a szolgálattevő tiszt kezébe. Az alhadnagy, látván, hogy a sürgöny siffrekkel van írva, tudta a regulát, átadta azt az asszonyságnak, kifejtés végett. Viola éppen akkor végezte a sebkötelék megújítását, betakargatta a férjét, nem kellett már fölötte virrasztania, maga is pihenni vonult a saját szobájába. A távolban a takarodó végső trombitaszava hangzott. Ember és paripa nyugalomra megy már. A kitalált sürgöny tartalma nagyon rövid volt: „Rögtön induljon ön valamennyi rendelkezésére álló hadcsapattal a bányavárosok felé, szállja meg őket, foglalja le az ott levő arany- és ezüstkészletet s hozza el magával, nehogy az ellenség kezére jusson. Fölhatalmaztatik rá az összes minisztérium által. Átadási parancs egyidejűleg megküldetett a bányaigazgatóságnak." Hátha egy mai világbeli feleség találgatta volna ki ezt a sürgönyt, mit tett volna Viola helyében ? Bizonyosan azt, hogy a vánkosa alá dugta volna a kormány üzenetét. Éjjel van, a sebesült férjnek nyugalomra van szüksége , hadd pihenje ki magát. Nem messze a reggel. Akkor is elég idő lesz a sürgöny átadására. Nem futnak el azok a bányavárosok addig a helyükből. Ámde Viola nem az a feleség volt. Neki nemcsak az urának az édes álma fölött kellett őrködni, de a még édesebb becsülete fölött. Átértette a kormány rendeletéből, hogy veszély jár a késedelemmel, gyors cselekvés biztosítja a sikert. Arra pedig éppen nem gondolt, hogy ha a nemzeti ügy el talál bukni, ezt a merész kézcsapást a győztes hatalom az intéző főnek soha meg nem fogja bocsátani. <674 Rögtön hivatta a hajdúját s meghagyta neki, hogy készítse oda a férje ágyához annak a katonai öltözetét, köpönyegestől, kardostul, lovászt, kocsist támasszon föl, hagyja meg nekik, hogy az úr paripáját nyergeljék föl, a tábori hintó elé fogják be a lovakat. Amikor a hajdú mindezt elvégezve visszatért, akkor ment át férje szobájába a feleség. Felköltötte az álmából. Átadta neki a sürgönyt. Amint azt elolvasta Markóczy, felugrott az ágyából. Nem volt már sebesült, nem volt lábbadozó. A szolgálattevő tiszt nevét kiáltotta. Az ott várt az ajtóban. — Veressen ön rögtön alarmot! fúvasson riadót! Egy óra alatt indulásra készen álljon minden ember! Azután a nejéhez fordult. — Adasd ide öltönyömet, kardomat ! Nyergeltesd fel a paripámat. — Már készen minden. Loránd fölnyergelve. S azzal segített neki felöltözni. Markóczy megcsókolta az asszony homlokát s csendesen dörmögte. — Abból tudom, mennyire szeretsz, hogy azt a sürgönyt még most éjjel kezembe adtad. — Jobban féltem a becsületedet, mint amennyire szeretlek. (Ez az igazi feleség!) Egy óra múlva készen állott a csapat, s dobszó, trombitaszó nélkül indult az útnak, sötét éjjel, mint egy kísértetes tábor: senki sem tudta hová mennek, a vezéren kívül. Viola követte a férjét a könnyű tábori hintón, magával vitte a pénzt és számadást rejtő útitáskát, amit soha el nem hagyott. HETEDIK FEJEZET Miért sír egy asszony? Reggelre megérkezett Markóczy Dezső csapatja Körmöc város alá. Ez az a város, amely aranyra, ezüstre van építve, Magyarországnak igazi kincse. Ami magyar arany-ezüst Rózsaü ünep a Margitcszigeten június 5-én A DIADALKAPU Kiss Ferenc fényképei A KÖZÖNSÉG A LÁTVÁNYOS BÓDÉK ELŐTT