Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-05 / 10. szám - Ego: Mesék a boldogságról / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
—«H» — Elek Pál Nálunk vajmi ritka dolog, hogy a politikától egészen távol élő embereket felkeresi a fejedelmi kegy, mert minden sikeres működés, amelyet magasabb kitüntetés jutalmaz, valahogyan belekapcsolódik a politikába. Annál kellemesebb érzés fog el mindenkit, aki szereti, hogy az igazi érdemet méltatják, ha megtudja, hogy a király Elek Pálnak a magyar királyi udvari tanácsosi címet adományozta. Meleg érzésü, finomizlésü, nagytudásu és a közgazdasági téren kiváló férfiúnak jutott ez az elismerés. Meleg érzését a jótékonyságba vitte bele, tudását mindazokba a nagystílű alkotásokba, amelyekkel a magyar közgazdaságot gyarapította. Hő vágya volt mindenkor, hogy a honi külkereskedelmet függetlenné tegye Ausztriától, s mint a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság vezetője, — amely állásra Baross Gábor hívta meg Pakisból — a magyar déligyümölcs-behozatalt teljességgel átterelte Triesztből Fiuméba. Hasonló nagysikerű működést fejtett ki, amikor a Magyar Államvasutak gépgyárának vezérügynökségét átvette és hatalmas lendületet adott a hazai gépgyártásnak. Sok hasonló sikeréről lehetne még megemlékezni, de ennek a szerénylelkű embernek nem tesz szolgálatot az, aki megszólaltatja érdemeit. Az az elismerés, amely Elek Pálnak jutott, nem hívja ki a kritikát, nem kelt föl irigységet , mert akik ismerik, tudják azt, hogy nem egyéni hiúságnak legyezgetésére, hanem igazi érdemnek becikkelyezésére adatott neki a fejedelmi kitüntetés.4PBudapest Új palotái. A magyar főváros építőművészeti kifejlődése nem mutat valami örvendetes képet. Maga a város új rendezése teljesen elhibázott s örvendenünk kell, ha olykor, egy részletkérdésben a jobb hatás legyőzi szent Bürokráciást. Ilyen sziget a sivatagban a Szabadság-tér, amely a maga környékével egyetemben ott a legfejlettebb, ahol Palóczi Antal utasításait követték. A Szabadság-tér a színhelye a mi legfrissebb építészeti tevékenységünknek. Ott emelték az imént az új tőzsdepalotát és az Osztrák-Magyar Bank új palotáját is. Mindkét épület, amelyeknek képét e számban találja az olvasó, hatalmas méretei, tömegessége és az impozáns anyag révén kétségtelenül dekoratív hatású a téren, bár művészi előadásmódjuk teljesen ellenkezik érzésünkkel és elveinkkel. E két palota fundamentumai mintha nem is Budapest, hanem inkább Bécs—Berlin talajába volnának mélyesztve. E formákból senki sem következtetne a paloták magyar honosságára, azok bizony germán, vagy legalábbis nemzetközi jellegűek. Ugyan e jellemvonásokat olvassuk le kezdetlegesebb kiadásban az új József-műegyetem palotájáról is, amelynek képét szintén ebben a füzetben találja az olvasó. Mi az új palotákat a krónika kedvéért, mint adott tényeket közöljük, bár szívünk egész melegével éppen az ezzel ellentétes építőművészeten csüngünk, azon tudniillik, amely az építőművészet alkotásától is magyarosságot követel. Zenei hét A magyar királyi Operaház keddi bemutató előadása őszinte, meleg sikert hozott az intézetnek, a szereplőknek, elsősorban pedig a darab alkotóinak. Mindenesetre érdekes, és a közönség ízlését, az idők hangulatát világosan jelzi az a csodálatos körülmény, hogy a legutóbbi években egészen más szemmel nézik a magyar darabokat, mint azelőtt. A külvárosi operettszínházakból indult ki a magyar munka, a hazai művészet megbecsülésének az iránya, lassan-lassan előkelőbb vidékeket is meghódított a magyar darabok számára, végül elérkezett az államilag szubvencionált művészet hazájába, a divatszínházba , az Operaházba. Milyen érdekes képet mutatott az Operaház nézőtere ezen az estén! Zsúfolásig megtelt a ház, előkelő közönség, gyönyörű ruhás asszonyok, frakkos urak, felemelt helyárak. Talán Arnoldson Sigrid vagy Calvé Emma énekelt? Nem. Egy magyar darabnak, három zeneakadémiai professzor operájának három év szorgalmas, szakadatlan munkásságának a sikerét ünnepelték. A „Mária" Szendy Árpád, Szabados Béla és Béri (Moravcsik) Géza munkája. Egyik sem ismeretlen ember: a komoly zeneművészet iránt érdeklődő közönség jól tudja, hogy Béri (Moravcsik) Géza a Zeneakadémia nagytudású titkára, előkelő izlésű, esztétika képzett ember, alapos ismerője a rég új drámai zenének, Szabados Béla egyik legkomolyabb tehetségű operettszerzőnk, Szendy Árpád a nemes magyar zenei stílus leghivatottabb művelője. Tehát három jeles művészünk törekvésének, ambíciójának eredménye ez az opera. Csodálatos mód a zenét ketten írták. Ez az eljárás különös, művészi szempontból aggályos. A Mária faktúrája egészen modern, technikájában helyesen követi a Wagner Richárd műveiből leszűrődő reformokat, szabályokat , annál különösebb, hogy a szerzők megosztották a munkát. Hogy hogyan történt ez az osztozkodás, azt nem árulják el. Helyesen. Ez az ő dolguk, ne is kutassuk, tekintsük ezt az operát úgy, mintha egy ember írta volna az egész zenét, egy ember alkotó tehetségének, tudásának pümölcse volna az egész opera. Ez a kis önámítás már azért sem ütközik nagyobb nehézségekbe, mivel a Mária különböző felvonásainak hangulata, helyzetei annyira eltérők, hogy az esetleges különbségeket ugyanazon tehetség sokoldalúságának, gazdag illusztráló képességének is tulajdoníthatjuk. A Mária a tizenegyedik század elején játszódik. Szent István trónra lépett, megváltoztatta az ország alkotmányát, társadalmi rendjét, vallását. Új vallást adott a népnek, az új hit idegen papjait telepítette az országba. Ez a régi, előjogaihoz görcsösen ragaszkodó pogányságnak nem tetszett. Ennek a súrlódásnak az eredménye : Koppány somogyi vajda lázadása. A Mária cselekménye közvetlen a Koppánylázadás megtörése utáni időkben játszódik és a pogány Tarján vezérnek a keresztény Máriához való szerelmét, a keresztény hitre való áttérését és mindkettejük szerencsétlen pusztulását mondja el, hatásosan, őszintén, keresetlenül. Nem azzal a kuruc magyarsággal, amelynek hangján a nemzeti stílű operának a magyar közönséghez szólnia kellene, hanem szelídebben, az uralkodó fölfogás, a keresztény hit szempontjából. A Mária zenéje igen érdekes. Imponáló, tiszteletreméltó az a nagy tudás, végtelen szorgalom, amely ennek a munkának minden taktusát jellemzi. Milyen szépek, hatásosak az első felvonás hatalmas kórusai, mennyi szerkesztési ügyesség, rutin mutatkozik az együttesek fölépítésében, milyen komor, hangulatos az egész második felvonás. Mennyi új, meglepő fordulat, eredeti hangszerelési ötlet van a pogány istentisztelet zenei jellemzésében. Persze Mária zenéjének, sok olyan része is van , amely közvetlen a mintához ragaszkodó produkció, a friss tanulás árán szerzett, tehát még kellőleg ki nem forrott tapasztalatok bélyegét viseli magán. De ez nem baj. A Mária nemcsak az idei szezon legszebb sikerét jelenti, hanem az utolsó évtizedek legjobb magyar operája. Igen szép volt ennek a derék magyar munkának a sikere. * A filharmonikusok kilencedik hangversenye méltán nevezhető az újdonságok estéjének. Három újdonság pompázott a műsoron, az egyik magyar, a másik német, a harmadik francia szerző műve. A magyar újdonság szerzője Hubay Jenő, akinek új hegedűversenyét mutatták be a filharmonikusok. Hubay hangversenydarabjának nem ez volt az első előadása, Lipcsében a Gewandhaus-hangversenyek díszes keretében mutatta be először Hubay ezt a munkáját, magyar ember, Nikisch Arthur dirigálta a zenekart. Hubay ebben a munkájában is az az előkelő ízlésű, melegszívű " 232