Uj Idők, 1907 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-03 / 6. szám - Dömötör István: Két kötet Lovik / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Szongott Kristóf. Szamosúj­várott ne­vezetes és a maga jó és gyarló tulajdon­ságaiban egyaránt érdekes ember hunyt el múlt hó 26-ikán, két napi szenvedés után. A magyar örménységnek ő volt iro­dalmi téren a legkiválóbb képviselője, aki óriási munkabírás mellett, óriási lelkese­déssel szolgálta a tudományos armeniz­mus és a magyar kultúrpolitika ügyét. Mint író-típus a mai viszonyok között szintén különleges és egyedülálló zajnak volt a szószólója. A Horvát i­ány­ Ist­ván-féle történeti iskola utolsó képviselője hunyt el Szongott Kristófban, akit közel félszázados írói munkásságában az a ra­jongás vezetett, hogy bebizonyítsa a ma­gyarról, hogy a világ legkiválóbb, legmű­veltebb és legharciasabb népe, s mint ilyen mindenben méltó gyermeke az örmény­nek, amelytől Lebediában sok századokkal előbb származott utolsó könyve: „A ma­gyarok eredete" című, éppen most meg­jelent munkája is ennek az elméletnek a bizonyítása érdekében íródott. Ő fordí­totta örményre Petőfi több költeményét s százakra menő cikkeivel és értekezéseivel mindig a legsovinisztább magyar törekvé­sek érdekében küzdött. Armenia címen 1886-ban tudományos havi szemlét is ala­pított, amelyet huszonegy éven át saját költségén tartott fönn. A tavalyelőtt az ő kezdésére alapított örmény Múzeum igazgatóját veszítette el benne. "H* — Népdalok. Bartók Béláról muzsikus körökben nemcsak azt tudja a fáma, hogy magyar ruhát hord, zsinórosat, hogy úgy jár, mint valami ifjú jurátus, aki a hat­vanas évek divatlapjából lép elő. Csak éppen a kocsma és kard hiányzik. Egyéb­ként, úgy mondják, Bartók Béla nem veti le a magyar ruhát, a legelegánsabb buda­pesti „angol szabó" kedvéért sem­ Némely művelt fiatalember, félünk, azt fogja itt közbevetni, hogy Pest nem Hortobágy, ezerkilencszázhetet számolunk, villammal főzünk, ergo a magyar ruha h­étköznapi használatra némileg barbár játék a tör­ténelmi kegyelettel. Merő külsőség, amely­nek a mai környezetben nincsenek gyö­kerei. Lehet. Külsőség, csak éppen Bartók Bélának nem az. Hogy miért? ezt mind­járt magától is tudni fogja az olvasó, ha közöljük vele a következőket: azt, hogy amikor ráér, amikor nem komponál szim­fóniát és nem játszik előkelő publikumok előtt zongoraversenyt, Bartók Béla ekkor a mezők zöld fövényén jár, apróka virá­gok közt, hóna alatt tiszta kottapapirossal, amely tiszta kottapapiros hangjegyek pöttyeitől lesz fekete, amint gazdája egyik falu után a másikat kerüli. Szóval, Bar­tók népdalokat gyűjt, nem egyedül, ha­nem egy másik talentumos ember, Kodály Zoltán társaságában. Mindehhez adatul szolgáljon, hogy Bartók, húsz és alig pár esztendős korának dacára írt egy szimfó­niát, amelynek európai magaslatát min­dennél jobban jellemzi az, hogy egy olyan karmester is fölvette filharmonikus zene­karának állandó műsorába, mint Hans Richter. Címe: Kossuth-szimfónia. A fil­harmóniai társaság egy tagja — külön­ben kiváló hegedűs és komponista — me­sélte nekünk, hogy így ma Strauss Ri­kárdon kívül csak nagyon kevesen, alig egypáran írnak zenekarra. És hogy „Kossuth" nem puszta cím, hogy az egész­­­ben roj­pant eredeti magyar temperamen­tum lüktet, erre megint az illető muzsi­kus ismerősünk mondott érdekes dolgot. Van ugyanis a szimfóniában egy tétel, amely a Gotterhalte maró szatírája. Ahogy a magyar és az osztrák himnusz harmóniái birkóznak egymással, s ahogy ez az utóbbi úgy megnyomorul, tört hang­jaival úgy vergődik, akár méltóságos Windischgri­tz tábornok annak idején: ez zeneileg oly elementáris, hogy a filharmó­niai társaság néhány germán érzelmű tagja, a próbán parázs kis politikai tum­il­teust csinált, amikor osztrák-magyar ká­romkodások, teremtették közepett odavágta a nyirettyá­t, a partitúrát, mondván, így nem játszunk. Mindezt pusztán hogy csak illusztráció gyanánt írtuk le Bartók Béla magyar ruhájához. Most itt van előttünk, a redakciós asztalon fekszik egy elegáns nyomású füzet, annak a gyűjteménynek első füzete, amit Bartók és Kodály Zol­tán szerkesztenek. Szalmasárga betűkkel rajtuk a cím: Magyar Népdalok, ének­hangra és zongorakísérettel­ Mielőtt va­laki a hangjegyekhez ér, mindjárt az első lapon van egy oldalnyi szöveg, amit azért érdemes elolvasni, mert motiválja az egész vállalkozást. Programféle írás, ami­ből megtudjuk, hogy mi vezeti e két nobi­lis érzésű gyűjtőt azon a szűz talajon, ahol a magyar nép nótái teremnek, ahonnét szalondalnokok, „cigányos" zeneszerzők hiába lopkodnak marékravaló igazgyön­gyöt , még mindig akad ott bőven, ami szép, s a gyűjtőnek magasrendű gyönyö­rűség. Bartókot és Kodályt nem a mennyi­ség, a kvalitás irányítja ebben a munká­ban, amelyről már az első füzet is el­árulja, hogy ha kész lesz, nekünk, akik csömörlésig tele vagyunk a „cimbalom­szerűen" zongorára író zeneszerzőktől, fölfedező munka lesz. A magyar nép da­lainak oly gyűjteménye, ahol a nyelv és a zene frazeológiája, ritmusa mindig fedi egymást, ahol a népdal, a falu, a puszták melódiái nem úgy kapnak városi köntöst (zongoraátiratot), hogy eredeti szépségük lekopik, harmatuk odavész, mint a vadon nőtt virágé, amit vasárnap reggel behúz­nak a vámon öreg nénik, s mi, snájdig ifijúrak, hölgyekre való tekintettel, gomb­lyukba tűzünk, s aztán az aszfalton szét­taposunk. (d•—•) A SZERKESZTŐ ÜZENETEI B. Teljesen igaza volt és semmiféle szemrehányást sem kell magának tennie. Ellenkezőleg, rokoni kötelességét teljesí­tette, amikor egy igen helytelen és indo­kolatlan viszon­nyal szemben megjelölte álláspontját. Mondja meg a fiataloknak, hogy az ilyen idő előtti bizalmaskodások igen gyakran szomorú eredményhez ve­zettek már — a leány számára. Mind­addig, amíg nyilvános eljegyzés nem volt, senki sem élhet a vőlegény jogaival. És a család idősebb férfitagja nemcsak tehet az ilyen esetben megjegyzést, hanem meg is kell tennie. Sch. Gy. Mindent a maga idején. A cím igen helyes és mindnyájan vonhatunk le belőle bizonyos tanulságokat, ön pél­dául azt, hogy egyenlőre még iskolai gya­korlataival törődjék. Az irodalomra még bőven ráér. E. T. Logika a házasságban. A cikkben azonban nincs logika, sőt más sincsen. Éppen ezért közölhetetlen. A segély. Van valami magja, de bi­zony édes­kevés. Mikszáth-zsáner — Mik­száth sajátságos, mély humora és meleg­sége nélkül. Nem használhatjuk. Falusi asszony. 1. Szobáink téli virág­díszéről írt soraiból közöljük a követke­zőket, tudva, hogy olvasóink szívesen vesznek ily útbaigazítást: „Az úgyneve­zett nyári borostyán rendkívül könnyen megfakad egyszerű dugványozásra, föltét­len napos helyet nem kíván. Nyáron ab­lakok, kis rácsok befuttatására nagyon al­kalmas, télen is hálás növény. Sajátsága, hogy levágott indái kissé hű­vös, mentes helyen eleven zöld levelekkel fagy­ki­telelnek. Tavaly nálam egy ilyen levágott inda, Petőfi arcképére akasztva, apró kis sárga virágot is nyitott, ezt a virágzást kissé fűtött szobában máskor is láttam-Aki cserépben nem tarthatja a növényt, a leírt módon teleltetheti ki tavaszig, ami­kor aztán földbe ültetve akár a szobában, akár a kertben hihetetlen gyorsan megnő s szépen befutja a rácsot vagy ablakot". 2. A közölt néprajzi adalékok de nem valók lapunk hasábjaira­ érdekesek. Nálunk az „Etnográfia" című­ folyóirat foglalkozik az ily népszokások gyűjtésével. 3. Azóta annyi mindenféle fordult meg a kezünkön, hogy nem emlékszünk már arra az esetre. M. N. J. Farsangi hangulatok. Százszor megfigyelt „megfigyelések". Ezeket a há­romleányos apákat nagyon új színekkel kel­lene megrajzolni, hogy közölhetők legye­nek. Az ön dolgozatában azonban nincsen egy új hang sem. Fiume. 1900 január 1-én. Sz­­t. 1. A fiatalok cserélik ki a gyűrűt és rendesen meg is csókolják egymást. 2. Nehéz kérdés és látatlanba alig lehet ta­nácsot adni. Legjobb volna, ha valami hi­vatást keresne az illetőnek, valamilyen munkakört, amely betölti az idejét és a gondolkozását. Ha ez lehetetlen volna, próbálja legalább sokat olvastatni, vi­dám, derűs könyveket, amelyek elvonják a komor gondolatoktól. Helén. Leghelyesebb utcai toalettben. Az esküvő után hihetőleg úgyis elutaznak. Ha azonban ragaszkodik a fehér ruhához, hagyja el mindenesetre a fátyolt és mir­tusz-koszorút. 143

Next