Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám - Petőfiről / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
A külföld . . . talált benne valamit, amit nem talált más nagy lírikusokban. Vagy ha talált is másban, Petőfiben aránytalanul nagy mértékben találta meg. Azt látta, hogy az emberi lét nagy problémáit lírai költő még nem világította meg a lángésznek ilyen csodálatos tiszta látásával. Ezért testvére ő Shakespearenek és Goethenek. Barabás Ábel A természetesség evangéliumát a modern kor bonyolult lelki viszonyai közt akkora hatalommal, közvetlenséggel és művészivé tisztult formában nem képviselte költő, mint Petőfi Sándor. Négyessy László Volt egy! . . . csatáink viharában Égcsattogásként szent, szilaj! . . . De elvivé a kor magával, Mint önzenéjét a vihar! Szabolcska Mihály Petőfi háza laka Kis lak áll a nagy Duna mentében, — Petőfi kis Budapest háztengerében, kedvesen, hívogatón, rajta a harmata annak a szeretetnek, amely létrehozta. Hálásan gondolunk a Petőfi-Társaságra, Bartókra, Ferenczi doktorra, Kéry Gyulára és mindazokra a lelkes emberekre, akik a magyarság krajcárjait összekalendálták, hogy így igazán mindnyájunké legyen Petőfi háza. Nem múzeum a neve s helyesen. A múzeumok öreg, élettelen levegőjébe nem is képzelhető bele Petőfi. Gyöngéd tapintattal rendezték tehát be a házát úgy, hogy mentül kevesebb leltár-íz tapadjon hozzá. Kedvesebb dolgot alig várhattunk volna, mint amilyen például a „kiskőrösi szoba" búbos kemencéjével, öreg, kopott bútoraival, szerény fölszerelésével. De benne az ágy, amelyben Petőfi született, ládája, amelyet oly szívesen vitt magával vándorlásain, a csutora, amelyhez az ózdi halászbál emlékei fűződnek, 1845-ből való íróasztala, a szék, amelyen bojárdi szobájában üldögélt. Lehet-e valami köze ennek a sok, nagyon együgyün készült holminak annak a géniusznak nagyságához? Nem pusztán a száraz gyűjtőszenvedély halmozott e házban botot, poharat, nyakravalót, tintatartót, jegygyűrűt, száraz virágot egymás mellé? Vagy talán a szertelenségig vitt bálványimádás lát dolgokban is, amelyek egy halhatatlan ereklyét olyan ember igazi nagyságához semmiféle arányban sincsenek? Látván a Petőfi-ereklyék nagy sorát, ilyesmit is kérdezhetnének az emberek. Valamit azonban felednek megállapítani: minket e tárgyak látása egyszeribe közelebb hoz Petőfihez. Ember volt ő is, voltak neki is házi gondjai, apró bajai a nagy, irodalomtörténetileg szublimált bajokon kívül. Bizony kiragasztotta ő is a szekrénye bélését újságpapírral. Bokrétát tűzött a kalapja mellé ő is s kedveskedett vele a piruló Zsófinak és Erzsikének. Tollat forgatva, pipázgatott ő is és amíg a magyar nyelv legragyogóbb sorait írta papirosra, közbe-közbe a gyufatartó után nyúlt a baljával. Valóságos genre-képek bontakoznak ki előttünk. Közvetlen közelébe jutunk az emberek egyik legnagyobbjának, akiből temérdek könyv és tanulmány már szinte csak extraktumot csinált. Dicsőt, kinccsel dúsát, de mégis csak kivonatot. Mármár az a veszedelem fenyegetett, hogy Petőfi géniuszából séma válik, amely hatalmas arányú ugyan, de éppen azért nem érzékelhető. A magasabb mennyiségtan egyenletekben tud kifejezni bármily testet, bármily girbe-görbe vonalat. Az irodalomtörténet gyakran veszedelmes versenyre kél az integrál-számítással és olykor Petőfit is, kiemelve a való világból, szabatos meghatározás tárgyává tette. A kiskőrösi szoba szerencsére visszazökkent minket az irodalomtörténet abszolút geometriájából egy másik világba, abba, amelyben a nagy magyar élt. Bizonyos körülmények közt semmi sem hasznosabb, mint kézzelfoghatón elénk állítani a valót minden kicsinységével, sőt kicsinyességével együtt. A Petőfi-ház ereklyegyűjteménye egyet fordít a holt apoteózison s előttünk áll az élő költő. Csakugyan, itt ül ezen a széken, előtte az íróasztal, rajta a tintatartó. De ott az ócska kard is, amelyen megakad a szeme. És szinte előttünk írja szatírájának első sorait: „Őseimnek véres kardja fogason függ, rozsda marja." Szinte azt mondhatnók, hogy ez az ereklyegyüjtemény az ő költeményeinek — a mi legnagyobb nemzeti kincsünknek — élő illusztrációja, ha ez a szó csakugyan megvilágítást jelent. De nemcsak a valóság gazdag zamatját árasztja elénk ez a gyűjtemény. Rendkívül bő sorozatban helyezték el ebben a házban azokat a Petőfire vonatkozó okmányokat is, amelyekhez mindig mint elsőrendű forrásokhoz fog folyamodni a történetíró is. A költő kéziratainak, levelezésének nagy gyűjteménye van itt együtt. Munkáinak különböző kiadásai s a rá vonatkozó irodalom a teljesség elérhető fokában kínálkozik a szaktudós számára. Minden metszet, festmény, rajz, még a legszimplább is, helyet kapott, mert hisz' vonatkozásánál fogva megbecsülhetetlen dokumentummá lett. Többet, jobbat igazán nem kívánhattunk. A Petőfi-ház emeletén még ott öt régi gazda: Petőfi barátja s e szobák egykori lakója, Jókai Mór. Gyöngéd gondolat kapcsolta itt össze a két barátot. Szinte szimbolikus kép: a Petőfi-ház híven fejezi ki a magyarság köztudatát, — abban is — a magyar szív egyazon kamrácskájában él e kettő. —a. A piliscsabai póttartalékosok Mullb.ck Károly rajza \>* 417