Uj Idők, 1910 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-17 / 29. szám - Farkas Pál: Tanárok / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Pintér László: Putifárné / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Fölhasította nyakán az ingét, hogy levegőhöz jusson, úgy megrohanták a látottak. Egy-két mély lélekzés után visszajött a szava, és óriás indulattal közeledett feléjük, mintha együtt akarná összeroppantani őket. Sikoltva hátrált előle az asszony, de a fiú helyben maradt. A szemeit rászegezte az apjára. És annyi tüz, annyi erély sugárzott ki belőle, hogy az öreg visszahökkent. Nem merte megütni. Mert megérezte, hogy amaz az erősebb az ifjúságával . . . De nem tartott sokáig a megdöbbenése. Újra föltámadt benne a párjaféltő him és fenyegető ordítással támadt rájuk: — Melyik?!. . . Melyiket?! . . . A fiú kissé előrelépett. És nyugodt, megfontolt szóval szólt neki: — Én voltam! — Te?! Te?!. . . — Én! Erre az öreg fölemelte a kezét és az ajtóra mutatott : — Takarodj ki a házamból!. . . A fiú még egy pillantást vetett a sápadt, reszkető asszonyra és kiment. Fölemelt fővel, nyugodtan, mint aki érzi, hogy diadalmas is lehetne. Mikor kívül volt az ajtón, a férj odalépett az asszonyához: — Nézz a szemembe! Belenézett. Hosszan, de nem minden félelem nélkül. De amikor észrevette, hogy lágyul el a férfi pillantása, megnyugodott és kíváncsian, szinte kihívóan várta, hogy mi lesz . . . Csak nagysokára szólalt meg a férfi: — Csakugyan ő volt?! — Ö! Ő kezdte! Úgy mondta, mint az igazságot. Még csak meg sem rezzent a szeme. Csupán a szívében nyilalt meg valami. De hát ezt nem lehetett észrevenni. A férfi egy ideig hallgatott. Aztán újra kezdte. Sürgető hangon, türelmetlenül:— Mikor?! Mindent tudni akarok! Csendes hangon felelt az asszony. Csendesen, mert úgyis tudta, hogy nem hiszik el: — Ma. Most. .. Az előbb . . . — Elhigyjem?! — Elhiheted! Esküszöm ! És ahogy fölemelte a kezét az arca sugárzásba ment át. Úgy ragyogott, mint a mártíroké. És a férfi nem mert kételkedni benne.: — Jó. Elhiszem! Többet nem szólt. Ezentúl sem. Úgy viselkedtek, mintha eltemetődött volna az egész. Közömbös dolgokról, közömbös hangon beszéltek, és úgy látszott, hogy felejtettek. Ám az asszony nem tudta sokáig titkolni az érzéseit. Különösen, ha a férje közelített hozzá. És olyan reszketéssel tűrte csak az ölelését, hogy a férjének is föltűnt: — Mi a bajod? — Semmi, semmi . . . Pedig be szerette volna megmondani az igazat: — Utállak, gyűlöllek, irtózom tőled . . . De nem merte. Félt, hogy ez az indulatos, baromerejű ember összetöri. A visszafojtott érzések meglátszottak rajta. Sápadt volt, hervadni kezdett. És amikor faggatásaira nem felelt, goromba szóval vágta az arcába: — Úgy látszik, még mindig az a kamasz jár az eszedben! . . . Még a szívverése is elállt az asszonynak. Hát ez AZ ÚJ KÉPVISELŐHÁZ TISZTIKARA Reich fényképe Felső sor: Szász Károly, Mihályi Péter, Vermes Zoltán, Szojka Kálmán, Beszkid Antal, Rudnyánszky György. — Alsó sor: Hammersberg László, Angyal József, Berzeviczy Albert, Kabos Ferenc, Nyegre László, Szinyei-Merse Félix