Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1926-10-24 / 43. szám - Stratz, Rudolf: Meghalok érted (Regény) / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
TIZENÖTÖDIK FEJEZET Gilbert társult, tompa csodálkozással fogadta a sors kemény csapását. Amikor másnap reggel civilruhában vonlatra ült, könnycsepp sem fénylett a szemében. A vasúti fülke megtelt utasokkal. Útitársai az időről, az alkoholárakról, a breslaui Schweidnitzerkellerről beszélgettek. A vonat ablakai előtt futott a táj, mindig új és új képet tárva Gilbert elé. Most egy folyó villant elő a távolból, azután a mezők zöldje, szénakazlak, érő rozsföldek . . . Valaki megszólította. Először nem válaszolt, csak amikor szomszédja, egy textilügynök, sértődötten megjegyezte, hogy: — Bocsásson meg, nem tudtam, hogy önhöz szólni sem szabad — csak akkor mondta halkan, gépiesen. — Tegnap este meghalt a kisleányom .. . Csak most, amikor meghallotta a saját hangját, s hallotta a megdöbbent csendet, amely szavait követte, csak most ébredt tudatával annak, hogy igazán elveszítette a kisleányát. A sértődött textilügynök zavartan kért bocsánatot. Gilbert két kezét összekulcsolta térde között, s lehorgasztott fővel, földre szegzett tekintettel hallgatta a 17. folytatás vonatkerekeinek egyhangú kattogását. A vonat fáradhatatlan lendülettel röpítette őt a halottasház felé. Édesanyja már a kapu aljában várta. Zokogva borult fia nyakába. Jóideig szólni sem tudott. A férfi is szótlanul állt. Nézte a nyitott ablakokat és ajtókat, s a kisírt szemű szolgálót, aki halottaskoszorút tartott a kezében. — Ha már mennie kellett valakinek, — gondolta — miért a fakadó életet kaszálta le a halál? Miért nem inkább bennünket, akik már éltünk és szenvedtünk... A tábornokné könnyes hangon szólalt meg: — Szegény, szegény fiam ... ne haragudj reám... — Reád, anyám? — Olyan szerencsétlen vagyok. Keserves szemrehányásokat teszek magamnak, amiért nem beszéltelek le arról a tervedről, hogy kiadd kezedből a gyermeket .. . Gilbert összerezzent. — Ez Isten ujja, Georg! El akartuk küldeni magunktól Karlát! Most elment. Messzebb, mint szerettük volna. Gilbert bólintott. Anyja szavakba foglalta, kifejezte azt, ami az elmúlt éjszaka óta összefacsarta szívét. — Terhedre volt a gyermeked. El akartad kül- Meghalok érted! — Regény — írta Rudolf Stratz Y/20772&1 dförtwzrn ///fni ^//J'/r/^yrínÁn^o .26. Marschalkó iózsi: Mária Lujza Sebeők Mária császárné Kodály Zoltán Háry Jánosának bemutatója az Operaházban 489-