Uj Idők, 1931 (37. évfolyam, 28-53. szám)

1931-12-13 / 51. szám - Surányi Miklós: Milyen ember volt Petőfi? / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek; kisebb közlemények

juk Petőfi és Burns, meg Shelley és Byron arcképeit és oda gondoljuk életük történetét korai váratlan halá­lukat, be nem fejezett föladataikat, mintha mind u­gyanazon végzet nyomása alatt szenvedtek és haltak volna meg. Bele kell nyugodni hogy Petőfi az első nyugatos magyar költő, minden példaképe tanul­mánya, iskolája, nyugatos volt, csak a genieje volt szín­tiszta magyar s ez tette őt a magyar nép legnagyobb költőjévé. Hogy életrajzát folytassuk, Petőfi a szerelmes lírai költő, miután megházasodott és megírta a hitvesi szerelem halhatatlanul szép és gyengéd verseit, élete utolsó másfél esztendejében csaknem kizárólag haza­fias és forradalmi dalokat költ. A költőt elnyomja benne a szabadsághős. A szabadságharc alatt beállt katonának és 1849 július 31-én eltűnt. Előtte való nap egy leánykának elszavalta az „Egy gondolat bánt en­gemet" című rapszódiáját. Van valami alapja annak a szörnyű gyanúnak, hogy a sebesült Petőfit élve temet­nék el. Élt huszonhat évet és két hónapot. És mit élt át ezalatt? Gyermekkorát átcsavarogta. Katonakorát átdide­regte és színészkorát átnyomorogta. Rossz színész volt, bár gyönyörűen szavalt. Mégis csökönyösen ki­tartott emellett a rögeszméje mellett. Éppen úgy, mint ahogy életének ut­olsó két esztendejében minden áron politikus, nemzetvezér, forradalmi hős és népének apostola akart lenni. De hiába, mindig és mindenben csak költő maradt. Gyulai írja róla, hogy „iskolában, őrhelyen, színpadon, úton, útfélen, nyomorban, kénye­lemben költött. Ez volt gazdagsága szegénységében. Reggel fájdalmait panaszolta, este már pajkos dal le­begett ajkán. Viszontagságteljes élete kifogyhatatlanul újabb, még újabb anyagot szolgáltatott költészetének. A cél kedélye soha sem veszti el ruganyosságát. Min­den nyomás dalt pattantott elé. Mintha minden csak azért történnék vele, hogy megénekelje. Mintha min­den érzést csak azért érezne át, hogy dalok forrása legyen". Gondoljunk Shakespeare-re, aki előbb színész, éltesebb korában pedig gazdag földbirtokos akart lenni és egész életében nagyobb volt benne a pénz­vágy a dicsőségvágynál. Shakespeare nyilván nem is tudta, hogy milyen nagy költő, annál inkább tudta Petőfi. Éppen azért követelte ki magának, hogy nemzet­politikai sorsát is intézhesse és egyenrangúnak­­ érezte magát Kossuth Lajossal. Valósággal nem tehe­tett arról, hogy olyan nagy költő volt. A lángész soha sem tehet arról. Úgy írt, mint ahogyan Mozart kom­ponált, vagy Rafael festett. Éppen úgy, mint ők, minden stílus felett uralkodott, vagyis soha sem volt stílus­problémája. Költészetében nem akart forradalmár lenni és mégis forradalomnak tekintették a fellépését. A Honderű és az Irodalmi őr eszeveszett dühvel esett neki, hogy elvitasson tőle minden érdemet. Még azt is ráfogták, hogy Európa legnagyobb plagizátora. Érde­kes, hogy tökéletesen csak a nép és néhány hozzá hasonló nagy ember értette meg, Vörösmarty és báró Eötvös József, mint ahogy Whitmant csak Emerson és Carlyle. A lángészt csak a lángész és a tömeg fogja fel, így volt ez Shakespeare esetében is. A tanultabbak bolondnak, tudatlannak, vagy gazfickónak tartják. Csoda-e, ha ez a költő gőgjét és önhittségét a végte­lenre fokozta fel. Lírai költő volt és fiatal ember; a szerelem tehát nagy szerepet játszott életében. Lehetetlen meghatott­ság nélkül beszélni a szerelméről. Szemérmessége, tisztasága, finomsága, ábrándossága példa nélkül va­lók a világirodalomban. Annak ellenére, hogy tudato­san utánozta a francia sanzonokat, hogy őszinte, nyersszavú és népies kedélyű ember volt, hogy rajon­gott Heine cinizmusáért, hogy utálta a nyafogó szenti­mentalizmust, szerelmi költészetében nyoma sincs semmi frivolitásnak, vagy trágárságnak. Testben és lélekben egészséges volt, szerette és tisztelte az as­­szonyt és a szerelmet, de annak csak a lelki részét énekelte meg, ami igazi magyaros szemérem és igaz magyar tradíció. Egyébként alig volt úgynevezett sze­relmi viszonya. Nagyon csalódik, aki Petőfi életrajzá­ban pikáns történeteket, vérvörös szenvedélyeket, bot­rányokat, vagy orgiákat keres. Szerelmi élete olyan volt, mint akármelyik korabeli jurátusé, vagy tábla­bíróé. Amikor megnősült — mint Gyulai mondja —, a szilaj ifjúból csendes, hű, a pedánsságig gondos férj lett. Ritkán látogatta barátait és nem örvendett, ha ezek látogatták. Elvonulva élt. Nejét szenvedélyesen szerette és talán féltette is és úgy látszott, hogy a vilá­gon csak két dolog érdekli: felesége mosolya és poli­tikai álmai. Ha tovább él, bizonyára rengeteget tanul és dol­gozik. komor és törhetetlen ellenzéki hazafi, gondos férj, jó családapa, vagyont gyűjtő ember és a világ egyik legnagyobb költője lesz és úgy él falusi földbir­tokán, mint ahogy Shakespeare élt néhány esztendeig. Semmiesetre sem zü­llik el, mint Burns és szívós élet­ereje, paraszti egészsége megóvja mindattól, ami Leo­pardi, vagy Heine életét megrontotta. Ha szerencsésen megússza a forradalmat s az utána következő abszo­lutisztikus időket, bizonyára bejárja az egész világot, mint ahogyan épp a szabadságharc kitörése előtt Angliába készült. Megnézem Shakespearet, Shelley és Byron hazá­ját, a sötét Angliát s megnézem Béranger hónát, a fényes Franciaországot, — írja egyik barátjának, nősülése előtt. Bizonyos, hogy ez a nagy lírikus ké Egy ősrégi, rejtélyes kultúrnép 4000 éves emlékeit kiásták Tell Halaiban s most külön múzeumban tartják Berlinben. A hettita nép napistennőjének szobra -710

Next