Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1932-02-28 / 9. szám - Wolfner József utolsó útja / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek; kisebb közlemények
Béla, Nadányi Emil, dr. Purébl Győző, Sebestyén Károly, Sümegi Vilmos, valamint az Athenaeum, a Franklin-Társulat, a Szent István-Társulat, a Révai Testvérek, a Dante, Génius, Lantos, Pantheon könyvkiadóvállalatok igazgatói, a Budapesti Hirlap nyomdájának vezetősége, a budapesti könyvkereskedők és a szakmával kapcsolatos vállalatok igazgatói. A gyászszertartás után felhangzott a gyászének. A bánatos melódia, amelyben évezredek fájdalma zeng, könnyesen szárnyalt a fekete boltíveik alatt. Siratta a nagy halottat. Mindenki lehajtotta a fejét. Meglett férfiak takarták el könnyes szemüket. Elsőnek Herczeg Ferenc lépett a koporsó mellé. A nagy író, 42 esztendei munka, sok küzdelem és sok fényes siker osztályosa, megindultan búcsúzott el sírbaszálló barátjától. Nemesveretű mondatokban méltatta és jellemezte életművét és megidézte Wolfner József temetésének fenséges gyászvendégét, a magyar irodalmat. A megrázó erejű emlékbeszéd után Pekár Gyula a Petőfi-Társaság nevében szólott. Szárnyaló, költői szavakkal, megható szeretettel díszítette fel a szomorú ravatalt: „Tisztelt gyászoló gyülekezet! A Petőfi-Társaság mélyen átérzett, hazafias gyásszal áll meg Wolfner József ravatalánál és hálateli meghatottsággal vesz búcsút a kiadók ama nemesszívű, magyarlelkű nesztorától, aki eszményekkel ékes és jósággal tiszta életét a magyar gondolat, a magyar irodalom, a magyar könyv diadalra juttatásának szentelte. Az egy igaz Mindenható, Ki az emberi szándékok és tettek bírája és jutalmazója, megengedte neki, hogy ebben az ő nemes életművében, a magyar könyv, a mindig nemzeti irányú magyar könyv diadalában gyönyörködhessék. Ez lett e tiszta, nemes élet jutalmává, melynek működése mérföldkövet jelent a magyar literatura fejlődésében. A Petőfi-Társaság, melynek hivatását a A gyászolók egy csoportja, Wolfner József özvegye, tőle jobbra: az elhunyt fia: Wolfner-Farkas István; balra: Pekár Gyula, Herczeg Ferenc, P. Gulácsy Irén 247