Uj Idők, 1944 (50. évfolyam, 27-52. szám)
1944-09-23 / 38. szám - Cserhát József: Napsugaras délelőtt / Versek - Darkó István: Két tábori lap. Zsuzsa néne / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
odahaza ő tegye azt, amit később a mosónő tett idekint. Megéltek valahogy. A férfi asztalos volt, falusi asztalos. Különösen szép és erős koporsókat, a mosónő így mondja, „masszívakat" tudott csinálni. De később elfogta az orosz embert a hazavágyakozás. A felesége pedig két egészen apró gyermekével hűségesen követte. Idekint falun telepedtek le, a férfi falujában. Akkor kezdődött a hősköltemény, amelyet a mosónő írt piros cserepezésű kezével. A férj hamarosan meghalt. Elvitte a járvány, az asszony pedig, hogy élni tudjon, elindult a nagyváros felé. Hat gyermeke volt már , akkor. Kettő az úton elpusztult, az éhségtől megdagadt a feje a két kicsinynek, úgy egészen, megkövetem, mondja a mosónő, mint ezeké a kirakatgyerekeké. Charkovban először gyárban kezdett dolgozni. De nem nagyon értett az efajta munkához s ennek nyomában keveset keresett. Megint elpusztult így gyermeke, de a háromért már a maga igazi útján kezdett harcolni. Felfedezte az igazi tehetségét, azt, amely a sikert is meghozza annak, aki szorgalmasan alkalmazza. szép fehéren senki sem tudott mosni, már otthon olyan sem, mint ő. Meg azután, a pontosság kedvéért, azt is meg kell mondani, hogy a mosónő egyúttal takarítónő is volt. Főfoglalkozása tulajdonképpen a takarítás, mellette mellékes volt a mosás. Egy kis szabad őreá valóban énekelni lehetett volna: „Éjszaka átírással jott, nappal mosott." Tíz éven keresztül napi két takaróórát aludt. Este nyolctól reggelig takarított a Vörös téren, a traktorgyári mérnökök felhőkarcolójában. Nyolctól egyig itt, egytől reggel nyolcig egy nagy bankban. Olyan hűségesen, olyan tisztasággal cselekedte, hogy oklevelet is kapott érte. Annak értelmében a takarítónő a legelső munkaerő ebben a szakmában az egész Charkov városában. Ez pedig, megkövetem, mondja szerény dicsekvéssel, mégis csak jelent valamit. Hiszen Charkov világváros, egy milliónál több ember lakott itt s ebben a számban biztosan találni lehetett néhány ezer takarítónőt is. Ő volt a legelső. A tudósító meg is nézte a berámázott dicsérő oklevelet, ott függött a takarítónő lakásában. Nappal tel, fehérneműre vonatkoztatva folytatta azt, amit vízéjszaka tett. A kitisztított irodai szobákban dolgozó emberek fehérneműit mosta habfehérre, így egészen tisztességesen el tudta látni a három gyermekét. Most a katonákra most megél most is, de nagyon szeretne hazamenni. A tudósító elvitte Zsuzsa nénét a parancsnokságra. Ott felírták és azon az utolsó napon várták, ahogyan megbeszélték vele, hogy jelentkezik és jön az eljövőkkel. Közelgett az indulás ideje, de csak nem jelentkezett. Pedig mennyire örvendett, hogy ragyogott, amikor megtudta, hogy jöhet. A tudósító egy társával elrohant hozzá. A nyolcadik emeleten lakott, olyan blokkházban, ahol többezer ember szorongott. Ott állt a konyhában, a mosóteknő előtt, úgy találta a tudósító. Három gyermeke, a tizenhét éves orosz legény, a a nagy, tizennégy éves orosz leány a középső, tízéves fiúcska, abból még talán magyar is lehetne, a legkisebb. Ez magyar képesujságot lapozott. A mosónő, a katonaingekkel folytatott küzdelemben fáradtan, sírva fakadt, amikor a tudósítót meglátta. Kifejtette, hogy a gyermekei, a két nagyobb, nem akarnak eltávozni a városból. Eddig is értük élt, ezután is csak azt akarja tenni. Amíg erőt és egészséget ad az Isten, megél majd ezután is. Végszavára, erősítőnek, felsikoltott a gyárak szirénája. Kisvártatva dörögni kezdett, a megszokott módon a város fölött a hófelhős ég. A tudósító minden ékesszólását összeszedte, majd meg arra gondolt, hogy erőnek erejével, de elviszi, hazamenti a legjobb, okleveles harkovi mosó- és takarítónőt. De a három gyermek ordítozva tiltakozott. A magyar asszony keservesen zokogott, az idő futott és el is telt. Az óriási udvaron mégegyszer visszatekintett a magasba a tudósító. Ott állott a vaserkélyen a mosónő, szappanos kezét és csorgó szemét felváltva törülgette a kötényébe. Nem tudott már elszakadni, hazatérni... SZAUNA: így hívják finnül a gőzfürdőt. Használják általában északon, a balti népek és az oroszok is sokfelé. Először, aki nem látta még és nem szokott hozzá, annak vad dolognak látszik. Olyan, mondjuk, mint a forró zsíron hirtelen kisütött jégcsap. Van többféle szauna, jól berendezett városi szauna, van tábori szauna és gerendás, népi szauna is. A használati utasítás rendkívül rövid és egyszerű, különösen a falusi és tábori szaunáé. Zárt helyiségben hevíts jókora kődarabokat. A forró köveket öntsd le hideg vízzel s a felszálló gőzökben párold meg magadat. Ez eddig a szaunának még csak az egyik fele. Tulajdonképpen még nem is szauna, azzá csak a következendőkben válik. Ülve és csücsülve a forró gőzben, vedd kezedbe az előre elkészített, össze kötözött falombot, a szauna-korbácsot, mártsd azt a vízzel teli vederbe és alaposan csapkodd meg magadat vele.Üsd, ne sajnáld! Még jobb, ha felkért társad végzi a püfölést rajtad, főleg a hátadon. Olyan társad, akiről gondolod, hogy titkos haragosod, vagy irigyed. Azután következik a szaunafürdés legfontosabb része, a lehűlés. Ennek nyáron a szabadban történő, jéghideg vízzel végzendő leöntés a módja. Az igazi szaunázás azonban télen történik. A gőzből rohanj ki a hóba, fagyba, ne törődj vele, lehet negyven fok is. Hengeredj bele a hóba, vagy gurulj végig a jégen. Semmit se törődj az öreg orosz asszonyokkal, akik a kerítés mögött vetik látásodra a keresztet, mert, szerencsétlen pán, megszállt az ördög és hányod veted magadat, mint az igazi ördöngös. Persze, ilyen feltűnést csak azon a vidéken keltesz, ahol nem ismerik a szaunát. Ahol ismerik, ott elismerik rólad: kultúrember vagy. Ott, ha kádban fürdesz, vagy csak az arcodat mosod meg, sőt mosakodhatsz derékig Versenytársak: Dulovits Jenő fényképe. 291-