Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-13 / 25. szám

1953 május 13. Ol­inúsAG A győzelem napjának ünnepségei A Szovjetunió oldalán szilárdan állunk a béke bástyáján Prágában a győzelem napjának előestéjén a Smetana­­Színházban Antonín Zápotocky elvtárs, köztársasági elnök jelenlétében a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága ülést tartott, amelyen Viliam Siroky kormányelnök beszélt. — Hazánknak a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása nyolcadik évfordulójának ünnepségei Prágában május 9-én, a győzelem napján a csehszlovák fegyveres erők nagy­szabású szemléjében csúcsosodott ki. Az üzemekből, hivatalokból a dolgozók tízezrei, az ifjúság és a pionírok a már a kora reggeli órákban gyülekeztek a Letenská plánon az Tridá Obrancu Mírun. Az emelvény előtti térséget, dísztribünt hazánk, a Szovjetunió, a népi demokratikus és a baráti államok zászlói díszítik. Fél tízkor a felsorakozott katonaságot Otokar Rytíf hadosztálytábornok a díszszemle parancsnoka szemléli meg. A főtribünön Zdenek Fierlinger, Zdenek Nejedly, Jindrich Uher, Rudolf Barák kormányel­nökök, a CsKP KB elnökségének tagjai, a kormány tagjai ültek. A főtribünön ültek továbbá a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége, a mongol kormányküldöttség, a kül­földi szakszervezetek küldöttsége, élükön a szovjet kül­döttekkel. Az ünnepségen részt vettek a Csehszlovákiá­­ban akreditált diplomácia kar képviselői és a katonai be­osztottak. A prágai diplomáciai testület tagjai között ott volt A. J. Bogomolov, a Szovjetunió nagykövete. A dísz­tribün két oldalán Csehszlovákia Kommunista Pártjának titkárai álltak s onnan nézték a felvonulást. Pontosan tíz órakor az ünnepélyes harsonák hangja mellett megérkezik Zápotocky köztársasági elnök, akit a dolgozók tízezrei viharosan üdvözölték. Dr. Alexej Cepicka hadseregtábornok miniszterelnökhelyettes és nemzetvédel­mi miniszter jelentést tett a főparancsnoknak. Azután a díszszemle következett. Cepicka elvtárs hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadításának nyolcadik évfordulója al­kalmából katonáinknak jókívánságait fejezte ki. Antonín Zápotocky köztársasági elnök beszéde Katonák, a határőrség és belső őrség tagjai, a nemzetbiztonsági testület, a népi milíciák tagjai, elvtársnők és elv­társak ! Mint minden évben, ma is megemlé­kezünk 1945. május 9-éről, a neveze­tes évfordulóról. Ez 8 nap határkövet jelent nemze­teink történelmében. Ezen a napon a legborzasztóbb erő­szak, a germán fasiszta megszállás legkegyetlenebb és legkönyörtelenebb uralmának súlyos évei után, cseh és szlovák népünk festésének új útjára, a dicsőséges feltámadás útjára lépett. Visszaemlékezve felszabadításunkra, lehetetlen meg nem emlékeznünk azok­ról, akik bennünket felszabadítottak. Ezért hálánk örök időkre a szovjet nép mérhetetlen áldozatkészségét, hős hadseregét és a fasizmus feletti dicső­séges győzelmek nagy alkotóját és szervezőjét, Joszif Visszárionovics Sztá­lin generalisszimuszt illette és illeti a jövőben is. Nincs a világon olyan erő és hatalom, amely képes volna cseh és szlovák né­pünk szívéből kilépni dicsőséges fel­szabadítónk, hűséges és önzetlen ba­rátunk, amely minden körülmények között nemzeteink hűséges barátja ma­rad, a nagy Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége iránti mérhetetlen háláját és szeretetét (taps). Évről évre mind alaposabban és job­ban értékelhetjük a belső és nemzet­közi események megvilágításában an­nak a ténynek messzemenő jelentőségét, hogy országunkat a Szovjet Hadsereg szabadította fel. Évről évre mind vilá­gosabban győződhetünk meg arról, hogy­­ számunkra és országaink számára mily nyereséget jelent nemcsak felszaba­dításunk, hanem a Szovjetunióval való barátságunk is. Amíg nemzeteinknek a különböző megelőző úgynevezett „szö­vetségesektől” — főleg München ide­jén — annyi keserves csalódást kel­lett elviselniök, addig a Szovjetunió szövetséges kötelezettségeit és ígére­teit következetesen betartotta. 1941 november 6-án Sztálin elvtárs kijelentette: „Nincsenek és nem is le­hetnek olyan háborús céljaink, mint saját akaratunk és saját rendszerünk ráerőszakolása Európa szláv és egyéb leigázott népeire, akik segítséget vár­nak tőlünk. A mi célunk az, hogy se­­­gítsük ezeket a népeket a hitleri zsar­nokság ellen irányuló felszabadító har­cokban, azután rájuk bízzuk, teljesen szabadon rendezkedjenek hogy be saját földjükön, ahogyan akarnak. Sem­miféle beavatkozást más népek belső ügyeibe!" Ez nem volt csupán pillanatnyi ígé­ret. Ez dicsőséges eskü és megsérthe­­tetlen irányelv volt, amelyek szerint — a régi kapitalista érdekhajhászó el­vekből eltérően — az új szocialista ál­lam igazodik, amely az igazi hazafiság szellemében, a proletárinternacionaliz­­mus elveinek szellemében, a demokrá­cia és a haladás nagy elveinek szelle­mében tiszteletben tartja minden nem­zet önrendelkezési, önállósági, függet­lenségi és a szabadságra vonatkozó jo­gát. A Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk nem rideg, maximális nyereség elérésének lehetőségével kap­csolatos számításokon alapuló szövet­ség. A kapitalistáknak ezek a számítá­­­sai azt a törekvést váltják ki, hogy másokat kerítsenek uralmuk alá igázzanak le, ezek a számítások ellen­es tétekhez, összetűzésekhez, sőt háborús konfliktusokhoz vezetnek. A mi Szov­jetunióval való szövetségünk olyan szö­vetség, amely kölcsönös bizalmon ala­pul. A kölcsönös gazdasági segítségen alapul, mindkét fél azon közös törek­vésén, hogy népeik állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei ma­ximális kielégítését biztosítsák. Ezért sohasem válunk hűtlenné ehhez a jel­szóhoz: „Örök időre a Szovjetunióval!” Hazánk felszabadítása évfordulójá­nak ünnepségeinél állandóan vissza kell térnünk dicsőséges Csehszlovákiai Kom­munista Pártunk történelmi feladatá­hoz és jelentőségéhez, övé az érdem, hogy nemzeteinknek a megalázó hitle­ri megszállás bilincseiből való felsza­badítása után a kapitalista kizsákmá­nyolás elleni harcban, a nemzeti reak­ció, az árulók és a söpredék elleni harcban cseh és szlovák népünk előtt a szabad fejlődés új lehetőségei és a népi demokratikus rendszer megvédé­sének új lehetőségei nyíltak meg. A reakció 1948. februári puccsista törek­vései ellen is ő teremtette meg az új szocialista élet biztosításának útját. Mindig emlékezni fogunk Csehszlovákia Kommunista Pártja építőinek és elnö­kének, a köztársaság első munkáselnö­­kének, első ötéves tervünk alkotójának, a szocializmus alapjainak Csehszlová­kiában való fáradhatatlan megteremtő­jének, Klement Gottwald elvtársnak felejthetetlen érdemeite. Az elmúlt nyolc év mérlege világos bizonyítékot ad arról, hogy népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja által irányítva szilárdan kezébe ragadta az állam, az egész gazdaság és kultúránk vezetését. Országunk nemzetei eddigi történel­mükben soha nem látott ütemben vi­rulnak és haladnak állandóan előre. Kifejlesztjük gazdaságunkat, elsősor­ban nehéziparunkat. Iparunk átépítése önállóságunk, függetlenségünk és béke védelme biztosításának előfelté­­­tele. Lehetővé teszi számunkra, hogy függetlenné váljunk a kapitalista világ gazdaságától és hogy megmeneküljünk ennek káros következményeitől, a vál­ságoktól és a munkanélküliségtől. Átépítjük mezőgazdaságunkat, hogy az új munkaformákkal és munkamód­szerekkel — amelyeket a szövetkezeti gazdálkodás tesz lehetővé — fokozzuk a növényi és állati termelés hozamát, biztosítsuk a városok és az ipari mun­kásságnak fogyasztási cikkekkel való ellátását, valamint az ipar szükséges nyersanyagokkal való ellátását és így megszilárdítsuk a város és a falu kö­zötti szövetséget. Új életünk felépítésének befejezésé­hez, a lakosság valamennyi szükségle­tének tartós biztosításához, a gazda­sági és kulturális fejlődéshez nyuga­lomra és békére van szükségünk. Mun­kásaink, parasztjaink, technikusaink, tudósaink, művészeink és az összes többi dolgozók szorgalmas munkája nem fejlődhetne, ha annak békés me­netét háborús kofliktusok zavarnák meg. E békés munkának és a további bé­kés fejlődésnek biztosítása népi de­mokratikus hadseregünk feladata. Ez­ért tökéletesítjük politikai, szakmabeli, és technikai felkészültségét. Nem fe­ledkezünk meg sohasem arról, hogy az első szovjet harckocsi megjelenése Prá­ga utcáin a fasiszta betolakodók és elnyomók uralmának végét jelentette. Népi demokratikus hadseregünk harc­kocsijai és fegyverzete figyelmeztetést jelentenek minden új betolakodó hódító számára, akik országunk béké­és jét és nyugalmát akarná veszélyeztet­ni. Ugyanúgy őrzik nemzetbiztonságunk szervei is az ország belsejében és ha­tárain lakosságunk nyugalmát. Népi milíciánk záloga annak, hogy munkásaink és technikusaink, békében és nyugalomban fejthetik ki építő munkatörekvésüket. Nem a támadás, nem a más népek leigázása és nem a más államok bel­­ügyeibe való beavatkozás céljára épí­tettük ki és építjük nemzetvédelmi szerveinket. Azért építjük nemzetvé­delmi szerveinket, hogy a jövőben is mint szuverén, önálló és szabad állam országaink gazdasági és kulturális fej­lesztésének politikáját, azt a politikát folytathassuk, amely népünk jólétét, a nemzetek közti egyenlőség alapelvén felépülő nemzetközi békés és baráti kapcsolatok megszilárdítását szolgálja. Ezzel tartozunk népünknek, amely sohasem bocsátaná meg nekünk, hogy megismétlődjék München és az, ami München után következett. Egyöntetűen és megalkuvás nélkül azok mellett állunk, akik őszintén és igazán akarják a békét. Ezt már né­hányszor kijelentettük és tettekkel is bebizonyítottuk. Ma is ismét ezt hangoztatjuk. Békés baráti együttélés és békever­sengés keretében mindenkivel együtt akarunk működni, aki az egyes társak álláspontjának és nézeteinek tisztelet­­ben tartása mellett az eddigi összes vi­tás kérdések békés megtárgyalásával akar hozzájárulni a jelenlegi nemzet­közi feszültség enyhítéséhez és az egyes országok népeinek érdekei ellen elő­idézett háborús veszedelem megszün­tetéséhez. Katona, őrvezető és altiszt elvtársak!. Tiszt és hadseregtábornok elvtársak! A határőrség és a belbiztonsági szer­vek tagjai! A nemzetvédelmi testülethez és a népi milíciához tartozó elvtársak! Soha ne feledjétek Klement Gottwald elvtárs szent és nagy örökét! Teljesítsétek kötelességeiteket úgy, hogy minden helyzetben és minden kö­rülmények között képesek legyetek népi demokratikus köztársaságunk ön­állóságának és szabadságának és népe békés építőmunkájának védelmére! A Szovjetunió dicső és diadalmas fegyveres erőinek példájára tökélete­sítsétek politikai, technikai és szerve­zési felkészültségteket! Álljatok szilárdan bevehetetlen bás­tyaként a béke és a haladás őrhelyén. Fokozzátok éberség­­eket és elővigyá­zatosságotokat a nép ellenségeivel szemben való harcban. Szigorúan és könyörtelenül számoljátok fel a kéme­ket, felforgatókat, kártevőket és sza­­botálókat, legyetek tettrekészek a szo­cializmust építő népi demokratik rendszerünk őrhelyén! Éljen népi demokratikus­­ünk, éljenek határőrségünk hadsere­és bel­biztonságunk szervei, a nemzetvédelmi testület és a népi milíciánk alakulatai! Éljen felszabadítónkkal és szövetsé­gesünkkel — a Szovjetunióval való szilárd és megbonthatatlan barátságunk és szövetségünk. (Taps.) Éljen, egyre hatalmasodjék és erő­södjék, új sikereket és győzelmeket arasson a világbéke arcvonala! Éljen győzelmeink kezdeményezője, dolgozó népünk vezére, a csehek és szlovákok megújhodott Nemzeti Arc­vonalának vezető ereje, a dicső és győzelmes Csehszlovákia Kommunista Pártja' (Taps.) Éljen a szocializmust építő népi de­mokratikus Csehszlovák Köztársasá­gunk! (Taps.) »áeá**«8#n­­yMl**»*»­ Diszszenve a bratislavai Gottwald- téren. 3 A klicavai vízierőmű azok közé az erőművek közé tartozik, amelyek már a befejezése előtt megkezdték hasznos munkájukat. A szivattyú- és tisztító­állomások, amelyeken most fejezik be a kőműves munkálatokat részben már szintén működnek. Képünkön az erőmű tömbjei láhatók. Becsület és dicsőség a szocializmus kitüntetett építőinek Antonin Zápotocky köztársasági el­nök a kormány javaslatára Szlovákia legjobb dolgozóinak — a szocializmus élenjáró építőinek — az ötéves terv fel­adatai kiváló teljesítéséért és a mun­kamenet tökéletesítéséért állami kitün­tetéseket adományozott — „Az építés­ben elért érdemeikért” és a „Kiváló munkájukért”. Szlovákiában ezeket a kitüntetéseket a következők kapták meg: A bratislavai kerületben „AZ építésben elért ÉRDEMEKÉRT” 1. Frantisek Kovác, a bratislavai vil­lanyművek üzemi igazgatója, 2. Gáspár Vrba, a csehszlovák naftaanezók ste­­fanovi üzemének dolgozója, Hodonín. 3. Michal Babincák, a bratislavai Slov­­naft-üzem mestere, 4. Helena Nováko­­vá, a bratislavai Béke-üzem selyemfo­nója, 5. Anton Sára, a bratislavai Ter­­mostav n. v. kéménykészítő szakmun­kása, 6. Frantisek Ladecky, a brati­slavai magasépítészeti n. v. sofőrje, 7. Jozef Vráblik, a trencséni magasépíté­­szeti n. V. dolgozója, 8. Ludovit Bre­­zovsky, a stupavai cementüzem cement­­csomagolója, 9. Anna Filipová, az ada­­móci EFSz sertésetetője, 10. Mária Sig­­lová, a csallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás traktorosa és kombáj­­nosa, 11. Juhász Pál, a szenei gép- és traktorállomás nagyfödémesi központ­jának traktorosa, 12. katonai alaku­lat, „A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT" 1. Walter Petrík, a bratislavai elek­trotechnikai üzem szerelője, 2. Pavol Chodár, a hodoníni csehszlovák nafta­­mezők­­beli központi műhelyének he­gesztője, Frantisek Proháska, a bratis­lavai J. Dimirrov-üzem technikusa, 4. Vojtech Ondris, a csehszlovák állam­vasutak nagyszombati műhelyének dol­gozója, 5. Ján Ondrejka, a bratisla­vai Csehszlovák Dunahajózás n. v. bra­tislavai fűtője, Árpád Petzár, a cseh­szlovák autójavító-üzem fémesztergá­lyosa, Bratislava, 7. Balázs István, a bratislavai állami birtokok pozsonypüs­­pöki gazdasága Farkastorok-udvarának sertésgondozója, 8. Anton Opavsky, a bratislavai Pravda gépszedője, 9. a bra­tislavai katonai művészegyüttes, 10. a bratislavai Béke-üzem kollektívája (Ci­­ril Pajdlhauzer, Karol Klimo, Ciril Fekete, Dominik Mexk­ovsky, Ján Hese, Milan Szabados, Ondrej Zaremba, Ján Drziak, Alexander Dobrovodsky, Michal Lysy, Juraj Miczkievic, Jozef Fluks,­­Milan Simkovics, Klaudiusz Tandlmayer, Michal Andel, Vojtech Erős, Peter Végh, Július Koday, Stefan Varga, Jú­lius Hlobil, Michal Brozka), 11. Ladi­­slav Pittner, bratislavai katonatiszt. 12. Jozef Ondrás mérnök, bratislavai dol­gozó. A nyitrai kerületben „AZ építésben elért ÉRDEMEKÉRT” 1. Pavol Zimán­yi, a handlovai elek­tromos művek elektrotechnikusa, 2. Michal Bérces, a nováki szénbányák technikusa, 3. Emil Kuhtreiber, a no­váki Priemstar dolgozója, 4. Frantisek Jancek, a tapolcsányi gép- és traktor­állomás főellenőre. „A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” 1. Jozef Tulis mérnök, a handlovai szénbányák technikusa, 2. Bányász­­ An­na, a palárikovói állami birtokok báno­vi csoportjának sertésgondozója, 3. Jo­zef Fruno, a bosányi bőrcserzővállalat dolgozója, 4. Viktor Fuchs, a vágtar­­nóci középiskola igazgatója. A besztercebányai kerületben: „AZ ÉPÍTÉSBEN ELÉRT ÉRDEMEKÉRT” 1. Ján Puskajler, a Csehszlovák ál­lamvasutak zólyomi műhelyének lángkarbantartója, 2. Ján Pohiouka, víl- Csehszlovák államvasutak zólyomi mű­­­helyének vonatvezetője, 3. Alexander Preus mérnök, a Selmecbányai Kovor­huta igazgatója. „A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” 1. Olga Plauchová, a losonci cseh­szlovák dohányipar gépkezelője, 2. Jo­­lana Kaljáková, a zsarnócai Preglejka­­üzem vágógépének vezetője, 3. Molnár József pótori bányász, 4. Augustin Skri­­niar, a garamszentkereszti szlovák ba­­zaltkőtörő-üzem kötörője, 5. Michal So­veik, a Selmecbányai Kovohuta ol­­vasztára, 6. Pavol Paseka, a lónyabá­­nyai Szlovák Magnezit-üzem dolgozója, 7. Michal Mozola, a Selmecbányai érc­bányák bányásza, 8. Ondrej Ferencik, körmöcbányai bányász, 9. Ján Liska, a lónyabányai Szlovák Magnezit-üzem téglarakodója, 10. Júlus Behmer, nyuszalikéri Szlovák Vegyiüzem, desz­a­tillálómestere, 11. Ján Hronec, a pol­­tári járásban levő hradistei EFSz szö­vetkezeti csoportvezetője. A zsolnai kerületben: „AZ ÉPÍTÉSBEN ELÉRT ÉRDEMEKÉRT” 1. Jozef Kolek, a vág­besztercei Kle­ment Gottwald-üzem géplakatosa, Vladimír Mayer, a vágbesztercei Kle­­­­ment Gottwald-üzem trézelője, 3. Kor­nél Zajac, a krpelani békegát vizierő­­művének lágerese, 4. Ján Vizik, a Cseh­szlovák autóbuszközlekedés liptószent­­miklósi autóbuszvezetője, 5. Albin K.>­­vácik, a rózsahegyi Technocelpap cel­­lulózefőzője, 6. Jozef Frlicska, a már­­toni Tátra-bútor üzemben a hajlított farészek csiszolója, 7. Ján Szegheő, a zsolnai Vágvölgyi cellulózeüzem főmér­nöke, 8. Ján Marcely, a bratislavai könnyűipari megbízotti hivatal­ kerüle­ti igazgatóságának mostani igazgatója, a V. 1. Lenin-gyapotüzem főmérnöke, 9. Ján Krajcí, a liptószentmiklósi liptói szeszfőzde- és konzervgyár főenerge­­tikusa és szerelője, 10. a honvédelmi tanintézet kollektívája. „A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” 1. Stefan Jankovic, a Vágvölgyi vil­­lanyművek gépésze Hava, 2. Pavol Ko­­rytina, a dubnicai K. J. Vorosilov-üzem áramtermelő osztályának vezetője, Adam Nahalka, a demenovai IV. típu­­­­sú EFSz elnöke, 4. Matej Halahija, a demenovai IV. típusú EESz juhgondo­­zója, 5 Katarina Dzedzinová, a ró­zsahegyi V. I. Lenin-gyapotüzem fonó­ja. A kassai kerületben: „AZ építésben ELÉRT ÉRDEMEKÉRT” 1. Milan Hloska, a Tatrasvit üzem­ technológusa, 2. Frantisek Stofira, Keletszlovákiai­ gépüzem katlankezelő-­­­je, Kassa, 3. Michal Roman, a korom­­pa Kovohuta mestere. „A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” 1. Stefan Zahoransky, a dobsinai asz­­besztbánya bányásza, 2. Jozef Malec,, a Szepesi vasércbányák bányásza, 3. Galló András, márkusfalvai a Gömöri vasércbányák alsósajói bányásza, 4. Pa­vol Blahút, a Gömöri vasércbányák vashegyi bányásza, 5. Tomás Jankai, a Szepességi vasércbányák szlovinkai bá­nyásza, 6. Frantisek Petrás, a poprocsi ércbányák bányásza, 7. Koltás Lajos, a Gömöri vasércbányák rozsnyóbisz­­trói bányásza, 8. Matej Vasek, a svá­­bovcei mangánércbánya bányásza, 9. Jozef Kálmán, a csehszlovák autom­o­­bilközlekedés sofőre, Kassa, 10. Lucsko József, a rozsnyói Mária-bánya bányá­sza, 11. Rudolf Andor, a Keletszlová­kiai Gépüzem fémesztergályosa, Kas­sa, 12. Július Bágel, a kassai pedagó­giai gimnázium igazgatója. Az eperjesi kerületben: „AZ ÉPÍTÉSBEN ELÉRT ÉRDEMEKÉRT” 1. Vasil Suchy, a szinnai járásban le­vő Ubla község ukrán középiskolájá­nak igazgatója, 2. Anna Kántorová, Ke­letszlovákiai Téglagyár eperjesi mun­kásnője, 3. Helena Macková, az eper­jesi ruhaüzem varrónője.

Next