Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-19 / 7. szám

4 TÉLI ÉPÍTKEZÉS f~­ sípos februári szél fúj. A nap­­^ sü­tés még nem bírja felmele­gíteni a tájat Régi időben a kőmű­vesek és az építőmunkások az ilyen szép napokon már vágyakozva kém­lelték az eget­, munkára várva idege­sen készítgették szerszámaikat, hogy ha megkezdődik a munkaszezon és eljön az igazi tavasz, azonnal hozzá­láthassanak a munkához. De hagyjunk fel a múlt emlegetésével s nézzük a jelent. Tekintsük meg mit csinálnak most építészeink, kőműveseink és építőipari munkásaink. A régi munkára várás, amikor még sokan azt állították, hogy a kőműve­sek munkája szezonmunka, már nem áll fenn. Nézzünk csak körül épülő hazánk városaiban, falvaiban, minden­felé az időjárás viszontagságaival vajmi keveset törődő lelkes építőket látunk. Dacolnak a régi nézetekkel, hogy télen a kőműves­­ szerszámai pi­hennek, mert lehet falat rakni a hideg időben nem és más kőműves­munkát végezni. Kőműveseink ma már nemcsak, hogy falat raknak té­len, de olyan betonfajtákat is készí­tenek, mint a hab-beton. Lázasan folyik a munka a Vájnory­­úti építkezések egyikén, a Priemstar nemzeti vállalat raktárainak építésén is. Aki pár hónappal ezelőtt járt er­re, bizony meglepődik, amikor meg­látja azokat raktárépületeket, amelye­ket alig pár hónap alatt építettek fel. Pedig nem is közönséges téglából épült épületek ezek. Ez is annak a titka, hogy az épületek úgy szaporod­nak itt, mintha csak a földből bújtak volna elő, egyik napról a másikra. Ezek a raktárépületek óriási, dara­bonként 60—65 tonnás betonlapokból készülnek. Miközben Nedel­a elvtárs mérnököt kerestem, kicsit körülnéztem az épít­kezésen. Az egyik raktárban a nagy mozgódaru éppen ilyen betonlapot hozott pár munkás kíséretében. Elbeszélgettem Zloch elvtárssal, fűtővel. Büszkén emlegeti a gépét és a elbeszéli, hogy kettőjüknek lehet kö­szönni azt, hogy hidegben is I­­en nyugodtan el tudják készíteni az idő­járásra olyan kényes hab-betont. Később felkerestem Nedel­a elvtár­sat, az irodában találtam meg. Itt sem ült tétlenül. Popovic elvtárssal azon vitatkoztak, hogyan lehetne kész betonlapokat rövidebb idő alatt a az összeállítás helyszínére szállítani Sokáig folyt a­­ heves vita e kérdés körül, míg aztán Popovic ötlete meg­oldotta a kérdést. Majd Nedel'a elvtárssal megnéztük az üzemet. Útközben, mialatt a hatal­mas víztócsákat kerülgettük, elbe­szélte, hogy az építkezés munkásai nemcsak fizikai erővel dolgoznak, de jó ötletekkel iparkodnak gyorsítani az építkezés menetét. — Nézzen körül elvtárs, a raktárak építését pár hónappal ezelőtt kezdtük meg. Aki 1954. októberében erre járt, még üres telkeket látott itt. Most pedig az ürességet a raktárak egész sora váltotta fel. Igaz, nem volt könnyű munka, amikor az építkezést megkezdtük, nagyon kevés gépi erő­vel rendelkeztünk. Hogy az építkezés ilyen gyorsan halad, azt a munkások leleményességének és építővágyának köszönhe­tjük. Itt van például ez a daru. Ezt is saját kezüleg állítottuk össze — mutat az egyik darura. Amíg nem jöttünk rá arra, hogy a meglévő egy kar mellé még másikat is szerel­jünk, addig nehezen ment a munka, mert a 60—65 tonnás betonlapok ös­­­szeállításánál nagyon kellett vigyázni Ha az egyik lapot felállítottuk, azt gerendákká­ kellett alátámasztanunk, amíg a másik lapot hozzá emeljük. Ez a munka bizony sok fát, ember­erőt és főként időt követelt meg. Ké­sőbb a darura egy másik kart szerel­tünk fel: a daru egyik karja tartja a r­ ér felállított betonlapot, a másik pedig felemeli a következő betonlapot. Így elértük azt, hogy nincs szükség alátámasztásra, s kevesebb embererő­vel rövidebb idő alatt végezzük el ugyanazt a munkát. Közben odaértünk az egyik raktár­helységhez. Elhasznált gő­ tömeg höm­pölygött ki a teremből. Bementünk a helyiségbe, amit bátran nevezhetünk műhelynek. Itt készítik a betonlapo­kat. A mérnök most erről kezdett beszélni . Amikor az építkezést megkezd­tük, a betonlapok előállításához nagy mennyiségű faanyagra volt szüksé­günk. A formákat eleinte deszkából készítettük. Ez a munka nagyon las­sú volt, de a legfőbb hiba az volt, hogy hidegben ezzel a módszerrel nem tudtunk volna dolgozni.­­ Ezt az akadályt úgy küszöböltük ki, hogy egy már felállított raktárt műhelynek szereltünk fel, ahol egy­szerre négy betonlapot tudunk készí­teni. De itt a formákat már nem fából készítettük, hanem vasból. Eze­ket a formákat a műhelyben erre a célra kiásott gödörben helyeztük el, így aztán már nem volt annyi munka a formák előállításával. A hideget pedig úgy küszöböltük ki, hogy a raktár mellékhelyiségében­­ elhelyez­tünk két gőzgépet amelyekből a ter­melt gőzt csöveken vezetjük el formához és így elnyertük azt, hogy a már nem kellett a hidegtől félni és meggyorsítottuk a termelést is, mert a gőz nemcsak a fagyástól menti meg a betonlapokat, hanem gyorsítja a kötést és szárítást. Beszélgetés közben arra lettem fi­gyelmes, hogy a munkások 70-80 kg kinézésű betonkockákat egész kön­­­nyen emelgetnek, de még csak akkor csodálkoztam igazán, amikor ezeket a kockákat kis asztalkára helyezték és vígan fűrészelték. Először azt hittem, hogy talán ki vannak válogatva a leg­erősebb munkások és valami különle­ges fűrészt használnak. De hiába tör­tem a fejemet, nem tudtam rájönni a titok nyitjára. Így tehát megkérdez­tem a mérnököt, aki szívesen megad­ta a kért felvilágosítást. — Ne gondolja, hogy valami külö­nös erős emberek dolgoznak itt, akik ilyen könnyedén emelgetik a kocká­kat, vagy különleges fűrésszel dolgoz­nak. Ezek bizony csak egyszerű em­berek és a fűrész sem valami külö­nös. A beton nem olyan egyszerű, ez hab-beton. Mint már a neve is mu­tatja, olyan könnyű az, mint a hab. Egy ilyen nagy kocka úgy néz ki, mintha 70—80 kilogramm lenne, a va­lóságban pedig alig több 10 kilónál. Ezt a betont külön erre a célra ké­szített szappanból állítjuk elő. Itt használjuk fel a Viduehotech újítását is. Mert ebben a nagy helyiségben nem lehetne ezt a betonfajtát hideg időben készíteni. A kellő melegről Zloch elvtárs gondoskodik.­­ Ennek a betonnak nemcsak az az előnye, hogy könnyű, hanem az is, hogy erősen hőálló. Amikor ezt a be­tont készíteni kezdték, próbára csi­náltak belőle egy nagy víztartályt, amit teleöntöttek forró vízzel és 48 óra leteltével, amikor megmérték a víz hőfokát, ugyanolyan magas volt, mint amikor beletöltötték. Egy 4—5 centiméter szélességű kockának ak­kora ellenállása van a hővel szemben, mint egy 60 centiméter szélességű téglafalnak. Ezzel vonjuk be a raktá­rak betonfalait, hogy ne engedjék át a nyári hőséget és téli hideget. De hiába lenne meg a legjobb fel­szerelésünk — folytatja a mérnök — és hiába lennének az újítások is, ha nem lennének lelkes építőink, akik nemcsak, hogy a tervet teljesítik, hanem túlteljesítik azt. Ezek közé tartozik Svancer, Bocsák, 2itny, Jan­­covif és Darvas elvtársak munkacso­portja. Ezek a munkacsoportok ter­vüket naponta 200 százalékon felül teljesítik. Ezzel válaszolnak a háborús uszítók terveire, akik azon törik fe­jüket, hogyan tudnának több pénzt szerezni a háborús rombolásokon. Az agregat szerkesztőinek gondolatát az ügyes munkások valóra váltják. Képünkön Obergessel Józsefet, Pomichal Ignácot, Puskás Lászlót és Szűcs Józsefet látjuk megbeszélés közben, (balról jobbra). Az agregátot nagyon dicsérik az építkezésen. Zloch Ferenc fűtő van elégedve a gép teljesítményével. A hőmérő 150 C fokot mutat­ meg- 1953. február 19. örök villám A holesovici Tesla-üzem értékes újdonsággal lepte meg a hivatásos fényképészeket és amatőr fényképé­szeinket is: „örök“ villámfény beren­dezést hozott forgalomba. J. Hedrych és J. Vocásek tervezők kétfajta villámfény berendezést szer­kesztettek; egyiket a hivatásos, másodikat pedig az amatőrfényképé­­­szek számára. Az örök villámfény berendezkedés súlya körülbelül két kilogramm. A vil­lamostelep az egész szerkezettel együtt egy bőrtokban van elhelyezve A villanó­cső teljesítménye 75 jaul, az egyes villanások között a teljesít­mény 5 másodpercig tart. A hivatásos, fényképészek számára sze­rkesztett örök villámfény berendezkedés súlya 5 kg és bádogszekrénykébe van elhe­lyezve, amely a 6 voltos akkumulátor mellett egy elektromágneses rezgése­ket előidéző készüléket, sűrítő készü­léket és villamossági berendezést is tartalmaz. Az összeállításnál nagy súlyt fektettek arra, hogy a gép ke­zelése veszélytelen legyen. A földelés önműködően kikapcsolódik. Két villa­nócsője van a gépezetnek és 220 jaul munkateljesítményre lehet felhasznál­ni. Az akkumulátor egyszeri megtöl­tése 150—160 villanásra elég. Az egyes villanások között 7 másodperc­re van szükség. Az örök villámfény készüléket az akkumulátoron kívül 220, vagy 120 voltos vezetékhez lehet bekapcsolni. Az akkumulátor megtölt­­hető anélkül, hogy kivennék a szek­rénykéből. A villanócsőnek 20 000 vil­lanás élettartama van. A villanás ha­tásfoka körülbelül 10 millió fényerős­ségű egység, 10 méter mélységbe vi­lágít. Bizonyára sok fényképész amatőr örül államosított iparunk új­új­donságának, amely igen hasznos szol­gálatot tesz majd A kisebb berende­zés 800­— koronába, a nagyobb típus ára pedig 3.000.— korona lesz. Megérdemelt pihenő A galántai magyar géplakatos csoport nagy jutalomban részesült jól végzett munkájáért. Ez a jutalom egy hetes üdülés volt. CsíSz csoportunk gyűlésén elhatároztuk, hogy azok a tanulók, kik jól végezték kötelességü­ket, részt vesznek az üdülésen. A géplakatosok közül húszan vettek részt. Üdülésünk Banská Stiavnicán volt. Nagyon jól éreztük ott magunkat. Még a lakóhelyünk is hasonlított az otthonihoz, talán épp ez okozta, hogy az első pillanattól kezdve egész otthoniasan mozogtunk mindnyájan. Ami­kor megérkeztünk, azonnal megalak­tottuk itt is a CsíSz csoportot Cso­portunk jól működött. Az első gyűlésünkön elhatároztuk, hogy faliújságot szerkesztünk. Kezdeményezésünkre az ottani tanulók azzal feleltek, hogy ők is részt vettek a faliújság szerkesztésében. Az igazgató elvtárs is meg volt velünk engedve, mert csoportunk tagjai jól viselték magukat, ügyeik a rendre és tisztaságra. A napi munkánkat ugyanúgy, mint otthon, itt is terv szerint végeztük. Rendszerint napi tíz órát aludtunk, a nap többi részét pedig a hegyeken töltöttük. _ Az egy hét bizony gyorsan elrepült és eljött az indulás ideje. Vígan búcsúztunk az ottani tanulóktól, akikkel ez alatt az egy hét alatt teljesen megbarátkoztunk. Hazatérve nagy meglepetés ért bennünket. Tanintézetünket megláto­gatta az osztrák küldöttség. Barátilag elbeszélgettünk velük a mi és az ő életükről. Jó életünket a felszabadulásnak köszönhetjük és ezért iparkodunk, hogy a pihenő után új erővel még többet dolgozzunk, mint ezelőtt. Ez­zel köszönjük meg hazánknak szerető gondoskodását. SMIDT IMRE, OüS­Z, Galánta ♦ • <Szlo­vákia k­étszáz éves szíve Még a gyerekek is ismerik azt a közmondást, hogy „Élve Besztercén, halálunk után a mennyországban.” A beszterceiek büszkék is voltak erre. Ezzel a közmondással díszítették a propaganda röpcédulákat, a turisz­tikai brosúrákat és az étlapokat, min­dent, ahová csak írni lehetett. És Besztercebánya valóban menny­ország volt. Természetesen nem min­denki számára. Például Pinka Pál elv­társ számára nem jelentett mennyor­­szágot, mert hiszen U feleségével és két gyermekével az Urpin hegység alatt egy konyha nélküli kis viskó­ban élt. És nem ő volt az egyedüli. Hiszen abban az időben, amikor Besz­tercebánya a „mennyország” fényko­rát élte, amikor a Furdikok, Thurzók, Ruttkaiak és a többi besztercei kapi­talisták zsebei csak úgy dagadoztak a pénztől, akkor a besztercebányai „mennyországban” ezrével ténferegtek a munkanélküliek. 1936-ban a besz­tercebányai kerületben a hivatalos ki­mutatás szerint 13 600 munkanélküli volt. 1920 és 1934 között 30.000 em­ber vándorolt ki külföldre. A gazda­gok, akik egész Szlovákiából, hiszen még Pestről is idejártak „szabadság­ra” szíves örömest illették Beszter­cebányát a legszebb jelzőkkel. Ezek­­ valóban fenségesen érezték itt magu­kat. Szebbnél-szebb villákat építettek, parkokat létesítettek, ügyeltek az ut­cák tisztaságára és vigyáztak a „mennyországukra.” Ma már ritkábban halljuk, hogy „Élve Besztercén ... ”, nem mintha Besztercebánya megcsúfult volna, de­hogy. el­lnkező'eg, mint a többi város. Hasonlóképpen Beszterce­bánya is megszépült, és napról-napra szebb lett Hiszen ennek örülünk annyira Hogy nemcsak Besztercebánya, ha­nem az egész járás, a kerületek, egész Szlovákia egész hazánk szebb lett. És holnap még szebb lesz. Erről hamar meggyőződünk, ha csak futó pillantást vetünk Besztercebánya vá­ros terére. De egyenlőre elég, ha el­­mondjuk, hogy száz és száz lakás épül. Csaknem 10 000 lakos talál új otthonra a „Fortnickán”, az új vasúti állomás előtt fekvő hatalmas telepü­lésen és a város más új nemedeiben Besztercebánya a legrövidebb időn belül gyönyörű emlékművet emel Gottwald elvtársnak. Már ezidén új mozit kapnak a beszterceiek és hatal­mas gőzmosodát. Sok park, gyermek­­játszótér teszi kellemessé az életet. Felépül a nagy sportstadion és strand­fürdő is. Megváltozik a város arcu­lata, különösen a nagy hegyi park, az Urpin is. Hruska műépítész a mű­egyetem tanára, most dolgozik nagy­ téri értékes épületek homlokza­­­tainak tervezetein. Ezek olyan tervek, melyek nemsokára meg is valósulnak. Megfogható, szép jelenné változnak. És megint csak el kell mondanunk: Besztercebánya nem az egyedüli vá­ros, melynek ilyen távlatai vannak. Például a zólyomiak is sokat tőröd­nek városukkal. A régi, poros Zó­lyomból szép, parkokkal befásított, virágágyakkal díszített, rendezett vá­ros lett A zólyomiak valamikor irigy­kedtek a beszterceiekre. Mindig azt hajtogatták: Beszterce szépségét ne­héz rabszolga munkával fizeti meg. Igazuk volt. De ma, amikor a város­­fellendítési akció keretén belül Zó­lyom versenyre hívja ki Besztercebá­nyát, ma már nem beszél belől­ük a régi irigység. A versenyzés mindkét város javára szolgál, megszépíti és kellemessé teszi a két város lakosai­nak életét. És a verseny ezt a célt szolgálja. Besztercebányát, a kiváltságos vá­rost, hétszáz éves jubiláns ünnepséget a legszebb köntösében találja. Még sohasem volt a város olyan ragyogó, mint ma, újból üdvözli az ország minden vidékéről oda özönlő látoga­tókat. Ma már nemcsak a nagyurak kiváltsága, hogy itt lakjanak. Bizo­nyítékokat? Látogassatok csak el Pin­ka Pál elvtárshoz. Költözködés előtt áll. Már rég nem lakik az Urpin alat­ti szűkös vitvillában. Összehasonlít­­hatalanul jobb lakása van, de még szebbet, még modernebbet érdemel meg. Száz és száz más családdal együtt ő is a hétszáz éves, de még mindig a legszebb Besztercebánya újonnan épült negyedében kap lakást. ONDREJ BARTOS Válaszolnak Gottwaldov valóban a fiatalok városa, a sokemeletes internátusok­­ban néhány ezer fiú és leány él. Az ifjúság élénk figyelemmel kisérte a CsíSz kongresszusáról ér­kező híreket. A gottwaldnvi finommechanikai Üzemben a fiatal munká­sok, hivatalnokok, technikusok munkamegbeszéléseken és összejövetele­ken beszéltek Miloslav Vecker elvtárs beszámolójáról, a Svit-Uzemben a fali­ újságon újságcikk részletek és a fiatalok új kötelezettségvállalá­sai jelentek meg, amelyek a termelés újabb emelkedését jelentik. Ellenőrzik a villanyárammal, gőzzel, vízzel és más anyaggal való gazdálkodást. Az utóbbi időben a Svit-Üzemben 380 új CsiSz-tagot szerveztek be. Mindkét hatalmas gottwaldovi üzemben, a finom mechanikai üzem­ben és a Svit-Üzemben a CsISz-szervezetek elhatározták, hogy a kong­resszus határozatával megismertetik az egész ifjúságot. A kongresszus küldötteivel aktívákra jönnek össze Csoportokban megbeszélik a kong­resszus eseményeit. Az üzemek CsISz-tagjai segítenek a fiatalok nyil­vános gyűléseinek megszervezésében. ★ : Az a hír, hogy a CsiSz-t a Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki­­a handlovai I. számú bányászati tanintézetben nagy visszhangra talált. Rögtön este összejöttek, hogy rövid gyűlésen megbeszél­jék, mikép­pen hálálják meg a pártnak és a kormánynak ezt a nagy kitüntetést Kötelezettségvállalással először a második részleg 671 munkahelyé­ről jelentkeztek. A munkacsoport 16 tagja vallotta hogy február végéig terven felül 100 tonna szenet termelnek Ez azt jelenti, hogy egy ne­gyeddel többet, mint amennyit a terv előír. Ez a munkacsoport rögtön másnap 153 százalékra teljesítette a tervet. ✓

Next