Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-14 / 42. szám

Az érsekújvári Kárpátia nem­zeti vállalat paprikaőrlő malmai már teljes ütemben dolgoznak. Külföldi megrendelés is van bőven. Nyugat-Németországba, Ausztráliába, az Amerikai Egyesült Államokba Angliába, és még több országba is szál­lítunk paprikát. Képünkön Ba­log Mária munka közben. INNEN-ONNAN • Hollandiában mér por alakban is gyártják a legjobb minőségű sajtokat. A sajtpor 5 százaléknál kevesebb vizet tartalmaz, ha helyesen tárolják rendkívül tartós, nem változ­tatja meg a színét és legalább egy évig nem penészedik meg. • Lett biológusok új agro­nómiai módszert dolgoztak ki a len termelésére. A vetőma­got molibdén, bőr vagy mangán oldattal permetezik. A termés­hozam 15-18 százalékkal emel­kedett. • A legújabb kísérletek be­bizonyították, hogyha a barom­fit levágás előtt 30 percre szén­savval telített helyiségbe tes­­­szük, akkor a levágás után minden vére kifolyik. • A pelhrimovi Agrostroj új silókombájnt hoz forgalomba. A kombájnt a száraz és zöld­­takarmány betakarítására hasz­nálják. • A szerpuhovi műanyag­üzemben a gyapothulladékok­ból selymet készítenek. Ez a selyemanyag rendkívül könnyű, jó hőtartó és emellett átenge­di az ultraibolya sugarakat. A selyemanyag ellenáll a savak­nak, kiválóan alkalmas halász­hálók készítésére. Ezenkívül reuma- és idegbetegek számá­ra fehérneműt készítenek be­lőle. • A leningrádi mezőgazda­sági kutatóintézetben olyan traktortípust szerkesztettek, melyet fénysugarakkal távol­ról irányítanak. A sugarak fo­tócellára esnek és a traktort nemcsak irányítják, de­ meg­szabják gyorsaságát is. 7­alárho^dao^v a foakfawwil Gimnazista voltam. Az igazat megvallva, semmi örömet nem találtam egynéhány tan­tárgyban, melyeknek gyakorlati értékében már akkor igen erő­sen kételkedtem. Úgy gondoltam, hogy az ante­­apudot is csak azért tanították, hogy a latinszakos fizetést adhassanak. tanároknak Nem állí­tom, hogy a fizetést nem érde­melték meg. Erre alaposan rá­szolgáltak. N­em volt könnyű do­log a keményfejű avar kopo­nyákba beleverni nemcsak a sok prepozíciót, hanem még a végen elhúnyt Liv­m írásainak fordí­tását is. Mi sokkal szívesebben és na­gyobb lelkesedéssel tanultuk volna például a hurokvetést, a céllövészetet, vagy a halászati ősmesterség minden fortélyát. Valószínűleg többet is hozott volna a konyhára, mint Marcus Tullius harci beszélyeinek ma­gyarra való átültetése. ___ Tanították a logikát is, mint­ha mi nem tudtunk volna logi­kusan gondolkozni. A mi életünk csupa logika volt. Hogyha az ember történetesen szegény, ak­kor gyenge az ebéd, vagy ha neked nincs és a másiknak túl­ságosan sok van, akkor minden gondolkodás nélkül vedd el. Ezzel a természetes logikával arra az elhatározásra jutottam, hogy praktikus dolgok tanulá­sával foglalkozom. Megtanulom a traktorvezetést. Abban az időben a losonci já­rás területén még csak két traktor volt. Mindkettő Zacher „nagyságos úr" birtokán, Ame­rikából hozatta. Egy verőfényes tavaszi nap délutánján hazatérőben voltam az iskolából. Anyám, amennyire lehetett, igyekezett szebben já­ratni. Rám adta az ünneplő ru­hámat. — Az én fiam ne legyen alább­való, mint a többi — mondo­gatta. — De kíméld meg, mert ez­zel az eggyel van egy ... Ezzel aztán mindent megmondott. Kíméltem is, ahogyan tud­tam, amikor Az előbb említett napon, hazafelé igyekeztem, meghallottam a traktor dübör­gését. Túlharsogta még a nyitrai gejzír huhogását is. Elhatároz­tam, hogy a könyveimet lete­szem és megnézem ezt a csoda­bogarat, amelyről még akkor igen keveset hallottam. Látni meg egyáltalán nem láttam, mert még nem volt szerencsém ta­lálkozni vele. Bekaptam a könnyű ebédet és neki toronyirányt a Havasi pusz­tának. Még anyámnak sem mondtam meg hova megyek. A traktor a kétszáz holdas táblán szántott. Micsoda vélet­len, Laci, az én legjobb barátom vezette. Igaz, volt ilyen több is, de a jelen pillanatban csak ő. Körülbelül hat évvel volt idő­sebb nálam. Rábízta az uraság a traktor vezetését és gondozását. Tette ezt azért is, mert az apja kovács volt az uradalomban. Ild­ár messziről integetett. En ■L’* meg beálltam eléje a ba­rázdába. Tovább egy tapodtat sem, csak a testemen keresztül. Nem kellett neki sok bíztatás. Megállt. Már hogyne állt volna meg, amikor reggeltől a nyereg­ben ült. Kellett, hogy kiegyene­sítse egy kissé a lábát, derekát. Megbámultam én ezt a ször­nyeteget. Ő, mármint Laci, szé­pen sorjában elmagyarázta az olajos gép szerkezetét, a gyer­tyákat és mindent. Gyertyát én ugyan nem láttam rajta, se mi­­ligyertyát, se faggyúgyertyát, de még viaszgyertyát sem. Ezt azonban még neki sem árultam el. Fontos csak az volt, hogy én erre az olajjal etetett paripára felülhessek. Laci jóvoltából megtanultam a gáz­leverést, a gáz­feltevést, a gáz-erősítést, sőt majdnem a gázolást is. Ezer szerencse, hogy Laci idejében elugrott a bak­kecske módjára nekilódult gép elöl. Egyszóval megtanultam min­dent, amit a barátom fontosnak tartott ahhoz, hogy célját elérje. Az oktatás tárgya továbbá az indítás és a megállás volt. A la­tint én ugyan nehezen tanultam, de a praktikus ismereteket fe­jem könnyen felfogta. Tíz perc múlva már nyargalásztam vele a szántáson. Utána befogtam a barázdába, s oda se neki. Szán­tottam napestig, mint valami vérbeli traktoros. Laci barátom pedig lement a domb peremére és onnan leste, nem jön-e az uraság. Estére már lekanyarítottam egy jókora földdarabot, és bol­dogan álltam meg a barátom előtt. Leugrottam a gépről. Ha lány lett volna, meg is csókolom örömömben, annyira örültem az elvégzett munkának és annak a nagy kegynek, amit irányomban tanúsított. Pucolni kezdtem magam. — jóságos ég! — kiáltottam fel ijedtemben. A ruhámon tenyér­nyi olajfoltok. Az én egyetlen ruhámon, amelynek óvását az anyám még a szemem fényénél is jobban a telkemre kötötte. A foltokat belepte a por. Eleinte csak úgy tenyérrel igyekeztem lekefélni róla az bűnjeleket. Se­hogy sem ment. Hazafelé men­temben a kispatak vizével még egy elkeseredett kísérletet tet­tem, hogy eltüntessem a tárgyi bizonyítékot. Már nem a traktor zúgását hallottam, hanem meg­rettent szívem kétségbeesett lüktetése járta át minden por­­cikámat. Hazaértem. Otthon már vár­tak rám. Elmaradtam a legel­tetésről. Ez volt a várva-várás oka. Szegény anyám elsírta magát ijedtében, amikor meglátta raj­tam az olajos ruhát. Apám fi­gyelmét se kerülte el anyám jajgatása. — Mi az fiatalúr? — kérdezte. — Képzeld, csupa olajfolt a ruhája. — Mutasd magad — szólt és vizsgálgatott, mint valamikor Krisztus a bélpoklost . — Hol voltál? — kérdezte keményen. Nem volt szívem hazudni. Lesz, ami lesz! — Miskei Lacinál voltam. Megmutatta a traktor részeit, a gázszekrényt és azt is, hogyan kell a gázt levenni a traktor kapcsolásánál. — Igen? — mondotta vészt­­jóslóm­, csendesen az apám. Aztán minden sietség nélkül le­­kanyarította a nadrágszíját. — Akkor nem veszed zokon, ha én is megfenyegetem a gáz­szekrényedet — mondotta és minden szívfájdalom nélkül el­páholt. N­em sírtam. Bömböltem. Utána láttam be annak a mon­dásnak az igazát, hogy semmit sem adnak ingyen, mindenért, még a traktorvezetés tudomá­nyáért is szenvedni kell. GALIK JÁNOS iiimiiimimimmiiiimiiiiiiiiiimimiiiiiimmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii A Tátra alján is bőséges káposztatermés volt. LOMBHULLÁSKOR ESSZ, re Sárgul a falevél. Az egyre gyakoribb hajnali dér bizony már érezteti hatását. A fák alatti levélszőnyeg egyre vas­tagodik. A szőlőligetek lassan megtelnek jókedvű szüretelők­­kel. A nap még olykor-olykor uralja az égboltot, de az ég kertjét már csak itt-ott tarkít­ja egy-két elkésett, délre húzó madársereg. Az erdő, a füzes sem oly­­ hangos már, mint még nem is olyan régen. Ritkább a madárdal, de annál inkább több károgást hoz magával az északi szél. Varjúseregek ve­szik át a határ feletti uralmat. Egy év zárul le lassan. A csűrök megtelnek és aszerint kinek hogyan, egyúttal figyel­meztetnek is. Ezen a gazdag őszön is, mint mindig, egyre gyakrabban hall­juk­­ a legények megszokott énekét. A picike állomások, az autóbuszmegállók nótaszótól hangosak. Egyesek mennek, mások jönnek. A katonakoffer már ugyan divatját múlta, de a nótaszó és a ki tudja honnan előkerülő borosüveg nagyon is emlékeztet. Két esztendő. Kinek előtte, kinek utána van már. Mindegy. Ez már inkább szokás, mint elsőrendű kötelesség. Gyakran azonban úgy tűnik, mintha a természet törvénye lenne. Sok esetben a vézna, csikóter­mészetű 19-20 éves legényt a két év teltarcú, izmos, edzett férfivé avatja. Igen férfivé. Ilyenkor már a szülő is más hangot üt meg legényfiával szemben, no meg a lányok is kedvesebbek. Az igazi élet csak ezután mutatja meg valódi én­jét. — Nézdd csak csupa férfi lett — mondogatják a szom­szédok is ilyenkor — használt neki a katonaság. És aszerint, hogy ki milyen volt a bevonu­lás előtt, latolgatják a jövőjét, ha azonban a Laci vagy a Pista magatartásában, életmódjában változást reméltek a két év alatt, úgy nagyon is figyelem­mel kísérik első lépéseiket is. — Ennek is használt a két év — mondogatják ilyenkor, ha igazán szájuk íze szerinti vál­tozást tapasztalnak a koma vagy a szomszéd fiánál. Hiába, így van ez már. Évről évre újból és újból útrabo­­csátjuk az újoncokat, hogy két év múlva ismét fogadhassuk őket. — Nem a világ ez a há­rom esztendő — mondja a régi nóta. Igen, nem a világ, de mégis egy darab új, egészen más világ. Két esztendő nem sok, de mégis sokat jelenthet egy ember életében. Aki élni tudott a két év lehetőségeivel, annak nagyon sokat jelentett és adott is a két esztendő. Ifjúsági szervezeteink az utóbbi évek folyamán egyre nagyobb gondot fordítanak nem­csak a CSISZ-tagok, de minden fiatal nevelésére, problémáira. Hogyan végzik el a rájuk bízott feladatokat? Helyesen használ­ják-e ki az ifjúkor adta lehe­tőségeiket? Szeretik-e szak­májukat, tanulnak-e becsülete­sen? Nincsenek-e nehézségeik a magánéletben, hogyan szóra­koznak stb. Ez mind, mind na­gyon is érdekli a CSISZ-szer­­vezeteket. De az igazi CSISZ funkcionárius nemcsak addig érdeklődik szervezete tagjai­nak élete iránt, míg azok oda­haza vannak. Amikor egyik­másik katon­ai szolgálatát tel­jesíti, levelez vele, s nemcsak barátságból, de szervezete ne­vében is, kötelességből. így azután a barátság tovább is fennmarad és bizonyos, hogy meghozza a maga gyümölcsét mind a két félnek. Igen, ezen az őszön is várjuk azokat, akiket, két év előtt ta­lán az állomásra is elkísértünk. Várjuk őket, hogy minél előbb elfoglalhassák helyüket a mun­kapad mellett, az építőállvá­nyon, a traktoron, az irodában és mindenütt, ahol fiatal kézre van szükség. Várjuk őket, hogy új tapasztalatokkal gyarapodva újabb lendületet vigyenek CSISZ-szervezeteink életébe. -nyd- SZERETNÉNK Va>­it* ztyidelék! A bratislavai kerületben a fiatalok 33 000 köbméter komposztot készítettek. • Mire vár még Malacka, Galánta és Myjava? Ezekben a napokban a bratislavai kerület ifjai és leányai között nagy versengés folyik. A CSISZ III. kongresszusa tisz­teletére vállalták, hogy 90 000 köbméter komposztot készíte­nek. Most az a cél hevíti a fiatalokat, hogy minél nagyobb mennyiségű és jobb minőségű komposztot állítsanak elő. A szövetkezetek­ és az állami gazdaságok földjein nagy sürgés-forgás. A fiatalok bur­a­gonyát szednek f"és a földeken összegyűjtik a növények leve­leit, indáit, hogy mindezt a komposztkészítésnél felhasz­nálják. Az idei ősz jó feltételeket nyújt a komposztkészítésre. Nemcsak azért, mert sok anya­got lehet összegyűjteni, hanem az időjárás is kedvező. A bra­tislavai kerületben a CSISZ- szervezetek eddig már 35 000 köbméter komposztot készítet­tek. A szenei, dunaszerdahelyi, somorjai, nagymegyeri és pezi­­noki fiatalok különösen kitet­tek magukért. Egyes járások­ban, mint például Malackán, Galántán, Myjaván még hozzá sem fogtak a komposztkészí­­téshez, pedig a talaj igen ke­vés televényföldet tartalmaz és ezeken a helyeken a talaj fel­javítása igen fontos feladat. A legszomorúbb az, hogy az ifjúság tevékenysége elé az egyes EFSZ-ek vezetőségei és az állami gazdaságok, valamint a GTA-k dolgozói nehézsége­ket gördítenek. Nincsenek tisz­tában azzal, hogy a termés emelése szempontjából men­­nyire fontos a komposztok ké­szítése. Az országos ifjúsági műszak napjaiban egyes szö­vetkezetekben a fiatalok csak azért nem mehettek brigád­munkára, mert ezt az EFSZ-ek vezetősége lehetetlenné tette, sőt helyenként meg is tiltotta, így például Bzincén az EFSZ elnöke az udvart sepertette a fiatalokkal, ahelyett hogy al­kalmat nyújtott volna a kom­poszt készítésre. Beckovba is azzal a szándékkal jött el a fiatalok brigádja, hogy majd a komposzt készítésben segíte­nek, és más munkabeosztást kaptak - burgonyát szedtek. A Nové Mesto­n/Váhom-i EFSZ- ben­­ azzal fogadták a brigád­munkásokat, hogy „léteznek a komposzt készítésnél még fon­tosabb munkák is“. Ezek az elvtársak tanulhat­nának a csatai (szenei járás) szövetkezet elnökétől, zony gyakran összejön aki ki­a fia­talokkal és mindent megtesz, hogy a terméshozam emelése érdekében vállalt kötelezettsé­geket a fiatalok teljesíthessék. Az ő érdeme, hogy a szövetke­zetben már 1200 köbméter komposztot készítettek. Anna Klucíková, a pezinoki GTA ag- KUBRA példát mutat Ma már bátran mondhatjuk, hogy Szlovákiában nincs olyan üzemi szervezet, ahol ne is­mernék a Trencsén-kubrai fia­talok kezdeményezését. De még sok olyan szervezet van, ahol a felhívással kapcsolatban beszéden és a latolgatáson kí­­­­ül semmi mást nem tettek. A CSISZ bratislavai kerületi vezetősége kezdettől fogva szí­vén viseli a kezdeményezés továbbfejlesztését. Ennek ér­dekében a múlt héten értekez­letre hívta össze a kerület üzemeinek és nagyobb iparral rendelkező járásainak titkárait a kezdeményezés színhelyére, a kubrai üzembe. Az egybegyűlteknek Zeman Miroslav mérnök elvtárs, CSISZ üzemi vezetőségének el­­­nöke és Samuel elvtárs, a CSISZ üzemi szervezetének titkára aprólékosan elmagya­rázta, hogy miképpen született meg az „Irány: 1958 december” kezdeményezés. Elmondták hogy mi mindent tettek annak érdekében, hogy elősegítsék a munkatermelékenység emelke­dését és így tervüket határidő előtt teljesítsék. Az értekezlet résztvevői ez­után az üzemben az 526-os if­júsági részlegen személyesen láthatták, mit jelent a jó mun­kaszervezés és az, ha a fiata­lok minden nap előre tudják hogy mit kell elvégezniük , milyen jutalomban részesülnek munkájukért. A jelenlevők a délutáni vitá­ban kifejtették véleményük, és elmondták, hogyan szándé­koznak üzemeikben megszer­vezni a terv határidő előtti tel­jesítését és a takarékossági versenyt. Az igaz, hogy nem lehet min­denütt ugyanolyan formába alkalmazni, mint a Kubrákat de az itt jól bevált formák kö­zül eg­yet-egyet mindenütt fe lehet használni és a helyi kö­rülményekhez alkalmazni. Az üzemi szervezetek veze­tőinek nagyobb gondot ke fordítani az „ifjúság millióién mozgalom kiszélesítésére. Kü­lön-külön beszélni kell min­den egyes fiatallal, főleg azok­kal, akik nem teljesítik rend­szeresen tervüket. El kell éri hogy minden fiatal felelősség érezzen az üzem tervének te­jesítéséért, ne termeljen se­lejtet, és kapcsolódjon be a „Irány 1958 decemberi moz­galomba. A Kubrában szerzett tapas­zalatok felhasználása a brati­lávai kerület üzemeiben bizo­nyosan elősegíti az „ifjús­ millióiért" mozgalom kiszél­sedését. — s . Újdonságot jelentek majd számunkra a duplafed­lű konzervdobozok. A kéz i közé olyan vegyszert helye­nek el, amely vízzel felold meleget fejt ki. Néhány cső vizet kell belekeverni és a ko­zervdoboz tartalma felmele­szik tőle. • Érdekes kísérleteket v­­eztek méhekkel. Megállaj­tották, hogy a méhek megk­lönböztetik a sós, ecetes tiszta vizet. A legjobban a­­ vizet szeretik. rolaboránsnője is segíti a f­iatokat, és a komposztkészít­nél szaktanácsokat ad. A CSISZ az ifjúság elé azt megtisztelő feladatot tűzte hogy segítsen a termésház emelésében s ezért az időst elvtársak felelőtlenül járnak amikor nem támogatják a f­iatok kezdeményezését és n­értik meg, hogy milyen nai jelentőségű a komposzt kés­­ése. GUSTAV SED1­­, a CSISZ bratislava­ kerületi­nek titkára,vezetéséj

Next