Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-03 / 1. szám
GÖMÖRTŐL MOSZKVÁIG Szeptember elsején újból kitárultak az iskolák kapui. A diákok tízezrei folytatták vagy kezdték meg tanulmányaikat. Vannak azonban, akik külföldön tanulnak. Például Svantner Misi már a harmadik évet kezdi Moszkvában. Elutazása előtt készségesen válaszolt feltett kérdéseimre: — Misi, tulajdonképpen hogyan is kerültél te Tornaljáról (Safárikovo) Moszkvába? — A kilencéves alapiskola elvégzése után Banská Bystricára kerültem külkereskedelmi középiskolára. Már itt kezdtem érdeklődni főleg az orosz, angol és francia nyelv iránt. Harmadikos koromban idegenvezető voltam az ottani CKM-nél. Egy alkalommal szovjet csoportot kalauzoltam végig Szlovákián. Először ők beszéltek nekem a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteméről. A harmadik iskolai év végén Prágába mentem gyakorlatra a Skodaexport vállalathoz. A Közel-Keletre exportáló külkereskedelmi részleghez kerültem. A homsi (Szíria) villanyerőmű rekonstrukciójának dokumentációit készítettem, persze segítséggel. Itt határoztam el végérvényesen — arab nyelvet fogok tanulni. Aztán jött a felvételi január 4-én. Oroszból, angolból, társadalomtudományokból, a SZISZ és CSKP történetéből felvételiztem. Júniusban már megakaptam az értesítést a Külügyminisztériumból — felvettek a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemre. — Hogyan emlékszel vissza az első évre? — Mint mondani szokás — minden kezdet nehéz. Nekem is nehéz volt a kezdet, az indulás. Egy nyolcmilliós városba, teljesen ismeretlen környezetbe kerültem. Az arab betűket már ismertem, de a nyelvhez még nem sokat „konyítottam“. Egy kis időbe tellett, míg megbarátkoztam az arab nyelvvel. Még szerencse, hogy nem voltam egyedül. Szoros kapcsolatba kerültem nemcsak a Moszkvában tanuló csehszlovák diákokkal, hanem a magyarországi diákokkal is. A kollégiumban első évben egy német és egy szovjet diákkal laktam. Aki elsétált szobánk ajtaja előtt, ugyancsak elcsodálkozott. Én Szerjózsával arabul társalogtam, míg német barátunk a kínai kiejtést gyakorolta. — És mivel töltöd a szabad idődet? — Moszkva a szórakozási lehetőségek kimeríthetetlen kincstára. Mindenki kénye-kedvére választhat. Engem a szovjet balett és az opera vonz a legjobban. Azonkívül sokat sportolok. Kezdetben úsztam, majd a második évben bekerültem a moszkvai központi lovaglóiskolába. Itt a szovjet lovaglóiskola elismert szakembere, a 80 éves Nyina Pavlovna avatott be a lovaglás titkaiba. Azóta is ez a szenvedélyem. Vágyam, hogy bekerüljek a Burevesztnyikbe, a moszkvai egyetemisták sportklubjába. SZISZ-szervezetünk tevékenységében is részt vállalok. Kultúrfelelős vagyok és feladatom a kultúrmegmozdulások, kulturális rendezvények megszervezése és biztosítása. • Mi volt az elmúlt év legszebb pillanata? — Amire legszívesebben emlékszem, az az afrikai szeminárium — a Barátság Házában —, ahol 1976. februárjától dolgozom. Az elmúlt évben került megrendezésre a Barátság Házának kilencedik konferenciája, amelyen én is felszólaltam a szociálpolitikai szekcióban. Beszámolóm témája „Az ENSZ és Afrika“ volt. Ez volt első arab nyelvű nyilvános felszólalásom. — És mik a terveid a jövőre nézve? — Moszkva most az olimpiai játékok előkészítési lázában ég. Sok új sportlétesítmény építése van folyamatban. Szeretnék a csehszlovák olimpiai keret tolmácsa lenni. Még az ősz folyamán elkezdem az évfolyami munkáidat készíteni, mely az arab országokkal foglalkozik. Távlati terveim pedig: Szeretném az egyetemet eredményesen befejezni, elsajátítani az arab, angol és francia nyelvet, majd a Külügyminisztériumban szeretnék elhelyezkedni. Tudjuk, hogy Tornaljára a szülői házba Misi már csak mint vendég érkezik haza, mégis büszkék vagyunk rá, mert innen indult, ahonnan mi mindannyian. Kívánjuk, hogy további tervei maradéktalanul teljesüljenek. Polgári László Hivatása erdész. Sumava erdőit járta puskával a vállán, zöld egyenruhában. Amikor Horni Dvofistéből bevonult katonának, csak egyenruhát cserélt. Még a színük is alig különbözik. JAROSLAV NOSEK már az erdészeti aktívan szakközépiskolában is bekapcsolódott SZISZ-szervezet munkájába. Az iskola elvégzése után pedig az osztrák határkörzetben meghúzódó, 800 lakosú faluja ifjúsági szervezetében tevékenykedett eredményesen, először csak egyszerű tagként, majd elnökhelyettessé választották. A katonaságnál az altisztképző iskola diákja lett. A félévi erős kiképzés, tanulás után századánál a legjobb eredménnyel vizsgázott. Megszerezte a Példás katona és a Példás egység Jelvényt s a Specialista III. fokozatát. A szakaszvezetői rangban levő 22 éves fiút 1977. februárjában megválasztották az ezred SZISZ-szervezetének sportfelelősévé. Az egységnél végzett eredményes munkájával tűnt ki a többiek közül. Már középiskolás korában is aktívan síelt, futott, s a Duklai honvédelmi versenyben az iskola színeit képviselve a 3. helyezést érte el a kerületi versenyben. — Sportfelelős lettél — kezdem a beszélgetést —, hogyan kezdted felelősségteljes munkádat? — Nagy lelkesedéssel. Első feladatom a „Kamzík honvédelmi verseny“ megszervezése volt. A versenyben három tagú csoportok rajtoltak. A katonák fertőzött területen haladnak át, sebesülteket szállítanak, gázálarcban küzdik le az akadályokat. A verseny jól sikerült, csak a részvétel volt kicsi, csupán 17 csapat indult. Majd nagyobb akciók következtek, mint például a „Hősök emlékfutamának 6. évfolyama“ a „Devín-Slavín békemenet“ s az ezredparancsnok sportnapja. A turisztikai szakkörrel közösen számtalan kirándulást szerveztek a Bratislava környéki hegyekbe, melyet szalonna és zsiványpecsenye-sütéssel tettek mindig kellemesebbé. A pihenőhelyeken aztán mindig megpendülnek a gitár húrjai, s az erdők tisztásáról vidám katonák éneke száll. Több alkalommal rendeztek közös akciókat a baráti iskola pionírszervezetével. Ilyen rendezvények voltak a honvédelmi sportjátékok, katonai technika megtekintése, a s ilyenkor az úttörők célba is lőhettek igazi puskával. Az ehhez hasonló akcióknak mindig nagy sikerük volt a diákság körében. Kiemelkedő akció volt „Hősök emlékfutama“ A II. világháború idején a Szovjetunióban megalakult gyalogezred hősi halált halt katonáinak tiszteletére rendezik meg immár hagyományosan a 7. évfolyam őszi futamát. A hetvenhéttagú csoport, amely rajthoz állt azért, hogy eldöntsék ki lesz a legjobb a 100, illetve az 1000 méteres futásban és a gránátdobásban. Most annyival volt izgalmasabb a verseny, hogy az erőpróbát az újoncok hozzátartozói is végignézhették, mivel a versenyt a katonai esküt követő napon rendezték meg. Bár az időjárás nem kedvezett, mégis jó eredmények születtek. Csapatversenyben Kudkovszky őrvezető 3 tagú csapata győzedelmeskedett, amely 622 pontot ért el, és az értékes versenydíjat (hálózsák, sporttáska, sportegyenruha stb.) mellé még két nap eltávozást is kaptak. Jaroslav pár hónap múlva leszerel. Addig is még megrendezi a „Kamzík-honvédelmi versenyt“, a kézilabda, az asztalitenisz bajnokságot, hogy funkcióját hiányosság nélkül adja át utódjának. Hogy teljesebb képet kapjunk néphadseregünk példás katonájáról, el kell mondanunk, hogy egysége ifjúsági alapszervezetében is példás munkát végez. Két hónappal ezelőtt választották meg a 23. számú SZISZ-alapszervezet elnökévé. Megválasztása utáni napokban versenyt hirdettek NOSZF 60. évfordulója tiszteletére a legszebb politikai-nevelő helyiségért. Az elnök, a tagság, sőt még a szervezett fiatalok aktívan bekapcsolódtak a faliújság készítésébe. Elmondhatjuk, hogy megérte, mert a négytagú bizottság éppen az övékét találta a legjobbnak. Elsők lettek. Mint a politikai oktatás vezető helyettese, az egység és a SZISZ-szervezet közösen a büntetett katonák létszámának csökkentésén fáradozik. Kiszélesítik az ifjúsági szövetség tevékenységét, kvíz és szórakoztató esteket szerveznek, gyakran megtekintik a bratislavai kulturális akciókat, így a különféle szórakozással akarják lekötni a katonák szabad idejét, és nagyban megakadályozzák és csökkentik a büntetendő cselekményeket. Az elmúlt évben egységük elnyerte az ifjúsági szövetség Példás egység megtisztelő címét. A 23-as számú SZISZ-szervezet tagjai közé azok tartoznak, akik aktívan kiveszik részüket a társadalmi munkából. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy októberiben 1835 órát dolgoztak le környezetük szépítésében. Jaroslav pár hónap múlva visszatér civil foglalkozásához, a gépfegyver helyett vadászpuskát vesz a kezébe. A sporthoz — ígérte — továbbra is hű marad, hobbyja a vadászat és legszebb élménye az első vaddisznó elejtéséhez fűződik, amelyről csodásan tud mesélni. Gazdag tapasztalatokkal térek haza, s azokat a civil életben is szeretném kamatoztatni. Bízom benne, hogy helyemet olyan lelkes fiataloknak adom majd át, akik talán még aktívabban, sokrétűbben fogják végezni majd, és még kellemesebbé teszik a katonafiatalok oly kevés szabad idejét. Jaroslav Nesek az elmúlt napokban az illetékes katonai körzet parancsnokától pénzjutalomban is részesült és megkapta a Csehszlovák Hadsereg SZISZ-szervezetében végzett példás munkájáért a kitüntetést. A napokban pedig SZISZ-alapszervezet javaslatára felveszik a párttagjelöltek közé. Borzi László ÖNZETLENÜL SZERÉNYEN Néphadseregünk életéből Jaroslav Nesek A turisztikai szakkörre a természetben CSOKIS BRIGÁDOK Tizenhat évvel ezelőtt, pontosan a munka ünnepén kezdte meg próbaüzemeltetését a trebicovi cukorgyár csokoládégyára. A vásárlók azóta igen megkedvelték a Deva-védjegyű csokoládét és csokoládékészítményeket. Minőségük vetekszik a világmárkáknak tartott külföldi csokoládékkal. S mindez a mintegy 500 alkalmazott lelkiismeretes munkájának eredménye. Az alkalmazottak csekély kivétellel nők, s ezeknek a 90 százaléka fiatal lány. Sikeres munkájukat nagyban elősegíti, hogy a dolgozók 90 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. A gyár legnagyobb részlegén, a csomagolóban 171-en dolgoznak. A munkában 5 szocialista munkabrigád jár az élen, ebből 4 ifjúsági brigád, Marta Homzová, Mária Godová, Kristina Kacmárová és Tóth Vera brigádjai tettek a legtöbbet azért, hogy a gyár már november 25-én teljesítette évi exporttervét. A trebisovi csokoládégyárból naponta 30 tonna Deva-védjegyű csokoládé kerül a hazai kereskedelembe és külföldre, s terjeszti termékeink jó hírét. (pv) A nagykürtösi (Vei. Krtíá) gimnázium ifjúsági szervezetében évről évre pezsgő eszmeinevelő munka folyik, de a diákok a társadalmi munkából is A LEGJOBBAK KÖZÖTT kiveszik részüket. Pl. a NOSZF 60. évfordulója és a SZISZ II. kongresszusa tiszteletére 15 950 órát dolgoztak le a mezőgazdaságban, közel 5 ezer óra ledolgozásával pedig az NF választási programjának megvalósítását segítették elő. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére 11000 munkaóra ledolgozására, kiállítások, vetélkedők, beszélgetések szervezésére és pionírvezetők megnyerésére kötelezték magukat. Bodzsár Gyula * 2 SZOVJET KÖNYVKIÁLLÍTÁS A BARÁTSÁG HÁZÁBAN Szovjet csodának nevezik a Szovjetunió népeinek hat évtized alatt elért gazdasági, tudományos és kulturális fejlődését. Pedig hát csodák nincsenek, legfeljebb csodálatos erőfeszítéseket ismer a történelem. Ilyen erőfeszítése volt a sz ^jet vezetőknek a tanulásra, művelődésre való buzdílása s az így elért eredmények egyik „csodafegyvere“ a könyv. Hiszen ma már a szovjet könyvkiadás olyan eredményekkel dicsekedhetik, hogy 1918. és 1976. között 3 millió különböző címletű könyvet 46 milliárd példányban adott ki. Ebből a monumentális könyvkiadásból, a szovjet könyvnyomtatás technikai és grafikai fejlettségéből kaphat ízelítőt, aki megtekinti a bratislavai Csehszlovák-Szovjet Barátság Házában (Stúr tér 2—4) a néhány napja megnyílt szovjet könyvek kiállítását. A kiállításon, amely a Barátság Háza két földszinti kiállítótermét tölti meg, mintegy 1500 eredeti szovjet könyvben lapozgathat a látogató. Ezek a különböző címletű kiadványok egyaránt reprezentálják a marxistaleninista tematikájú, a szocialista országok gazdasági fejlődését tárgyaló irodalmat és a nemzetiségű klasszikusainak, valamint Szovjetunió soha csehszlovák klasszikusoknak orosz nyelven megjelent könyveit. Találhatunk itt persze ifjúsági könyvkiadványokat is és egyaránt értékelhetjük a Szovjetunió könyvkiadásának művészi és nyomdatechnikai színvonalát. A kiállítás politikai és társadalmi jelentőségét az is kihangsúlyozza egyébként, hogy a megnyitáson részt vettek P. Kova és J. Mravik, az SZSZK kulturális minisztériumának miniszterhelyettesei, L. Martinek, Bratislava Főpolgármestere, N. Goncsarov, a Szovjetunió bratislavai főkonzula, továbbá egy Szovjetunióból érkezett szakküldöttség. A kiállítást egyébként március 2-ig tekintheti meg a közönség. (neumann)