Új írás, 1962. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1962-08-01 / 8. szám - VITA - Kultúra és életforma (A szerkesztőség zárszava)
VITA KULTÚRA ÉS ÉLETFORMA — A szerkesztőség zárszava — ...Szerkesztőségünk vitaindító cikke múlt év októberében jelent meg, kapcsolódva Váci Mihály reflexióihoz, melyeket az SZKP új programtervezetéhez fűzött. A vitához cikk vagy levél formájában csaknem százharmincan szóltak hozzá; lapunk — terjedelmi okok miatt — csak huszonöt cikket, illetve levelet közölhetett. Megállapíthatjuk azonban, hogy valamennyi levél- és cikkíró érdekes gondolatokkal és javaslatokkal fordult szerkesztőségünkhöz; a hozzánk eljuttatott válaszok között pedig egyetlen olyan sem akadt, amelynek írója a szocializmus tagadásának alapjáról foglalkozott volna a vitatott kérdésekkel. A vitának éppen ez a konstruktív gondolati pezsgés adott biztató jelleget: a vita indokoltságának igenlői és tagadói egyaránt a szocializmus közügyét tartották szem előtt. A vita résztvevőinek többsége tisztában van azzal, hogy a korábbi szakaszok torzításaitól megtisztult szocialista építés sodrában kialakuló életforma egyre nagyobb kulturális igényeket támaszt. Városon és falun egyaránt. Nemcsak a növekedő szabad idő, hanem az oktatás, tehát a közértelem növekvő színvonala is ezeket az igényeket emeli napról napra. Vitázóink nem mutattak rá elég differenciálóan arra, hogy ez a növekvő kulturális igény többrétű: egyrészt jelenti a művészetek iránti fokozódó érdeklődést, másrészt a szakmai kulturáltság igényének rohamos növekedését. A kialakuló életformát sok-sok tényező határozza meg. A vita ezek közül némi egyoldalúsággal csakis az anyagi életszínvonal kérdését állította előtérbe. Senki sem vitathatja: az anyagi létfeltételeknek döntő befolyása van az életszínvonal alakulására. Minden olyan számvetés, amely ezt figyelmen kívül hagyja, alapvetően elhibázott. De csak ebből az egyetlen tényezőből nem lehet megérteni az életformával összefüggő kérdéseket. Az életforma alakulásának a gazdaságianyagi feltételekkel összefüggően másik döntő tényezője a politikai tényező, az a politikai irányvonal, az a politikai koncepció, amely az életforma alakulását befolyásolja. E két elsődleges életformaalakító tényező mellett még sok mást említhetnénk (mint például az adott nép, közösség kulturális színvonala, hagyományai stb.), de összefoglalónkban maradjunk csak a két döntő tényezőnél. Vitaindító cikkünk problematikáját sokan úgy értelmezték, hogy a megnövekedett életszínvonal, s a vele járó kényelmesebb életforma (fridzsider, motorbicikli, autó, víkendház, utazások stb.) szüli, illetve újratermeli a kispolgáriságot, mi hát a teendő? A vitaindításnak ez az értelmezése nem elég pontos, de mivel a hozzászólások nagy része ekörül tapogatózott, nekünk is követni kell a vitázók álláspontjait. Nagyjából-egészében három álláspont körvonalai bontakoztak ki a vitában. Voltak, akik azt mondották: a fridzsider-szocializmus nem a mi problémánk; havi másfél-kétezer forint fix fizetés mellett az ember nem azon töri a fejét, hogy házat vagy hűtőszekrényt vegyen, hanem azon, hogy a táplálkozása mellett a ruházkodása is megfelelő legyen. Voltak, akik azt mondották: fenyegető kispolgárosodási tendencia tanúi vagyunk, a víkendházakkal, autókkal, az anyagi jólét látható jeleivel együtt újra elárasztja hazánkat a kispolgári mentalitás. Végül voltak, akik arról írtak, hogy az anyagi és szellemi jólét fokozódásától nem kell félteni a szocializmust, mindez nem a kispolgáriasodás veszélyét rejti magában, hanem egészséges következménye a szocialista építés helyes alakulásának. Az elsőként ismertetett állásfoglalás egy fontos körülményre figyelmeztet. Elszakadnak a valóságtól azok, akik nem látják, hogy az autó, ház, fridzsider stb. még nem össznépi öröm (vagy gond), abban az értelemben, hogy a dolgozó lakosság jelentős rétegei még nem élnek olyan életszínvonalon, amelyen megvásár 903