Új írás, 1991. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1991-05-01 / 5. szám - Somogyi Tóth Sándor: Vízfüggöny (regényrészlet)

den ajtócsapódásra összerezzent, a hosszabb csönd-periódusban lopva kikapta a szájá­ból protézisét, forgatta a kezében, hátha akad a fogrésekben egy-két mákszem. (Nem akadt.) Megszoktam én már a sok hiúságos alakot - minek is vizsgálgatom őket Hiszen eszem­ben sincs, hogy egy mákszemkeresőnek drukkoljak, a rendező nem­ igényel senkit és sem­mit, megbékélve szendereg. Rozáliát majd kikérdezem, mi a baj, ki küldte ide, satöbbi, remélem, győzöm majd hallgatni a meséit. Leginkább Láttám­ csodálkoztam volna, ha effélét megengedhetnék magamnak. Ömlött a szó belőle, rekedten hadart, a levegőszívásra is beszélni próbált, mint egy túlbuzgó óvodás, lila szája szélén kis fehér buborékok pukkantak, néha leköpte pepita füzetemet is, amiben az időt kerestem. Fölkészültem, ha majd kimerül és elnémul, felteszek neki egy-két keresztkérdést. Már akkor érzékeltem: túl sok a rejtélyes bejegyzés. Megbámult írás, sehol egy dátum. De azért az a néhány nap itt rejtekezik valahol, még talán Láttái is emlékezik rá. Iehol egy gondolat Margaret Mead könyvéből: a Báli szigeteken a megszületendő gyermeket Lep­kének és Egérnek nevezik. Jóelőre nevet adnak neki. Várják. Na igen, akkor én Gabira gondoltam. Mennyire vártam a születését. Most meg unatko­zom, ha a focimeccseiről mesél, bármilyen választékos az előadása. És akkor kicseleztem a Benyó bácsit... (Ki lehet az a Benyó?) Minden hiába, Gabi, én unom a képzelt cselezést. Egy futballmeccset nem lehet elmesélni - utólag­­ nem tudod? Nem tudja. Mindenesetre ez a bejegyzés nem több három hetesnél Lássuk tovább. .,A magyarban két lélek lakik: az egyik a meleget tartja, azt nézi, aminek lennie kéne, a másik azt nézi, ami van. Ez az egy mód, hogy össze ne törjön!” Németh László mondatja ezt valahol. Rendben, jól van. De hátha több lélek is lakik a magyarban? Ne vitatkozzunk fölöslegesen, kettő biztosan lakik. A magyarban. Meg a németben. De persze nem ugyanaz a kettő. A bejegyzés kopott, régi. Tavaszi, nyári. Honnan tudjam? A kérdéses néhány nap no­vember elején tűnt el. És még az se bizonyos, hogy eltűnt. Ott lappanghat az emlékezetem alján, előugorhat egy dalfoszlányból, vagy egyszerűen önmaga erejéből, automatikusan, mint például Porfirij Petrovics, a vizsgálóbíró, vagy Szvidrigaljov. Miért merül föl azonnal, tisztán, szőkén, élveteg, piros ajkával, egyszerűen csak az emlékező akarat parancsára? Miért? Miért? Ha egy orvosi kutató­ teamben dolgoznék alázattal, az emlékező automatiz­mus működését kutatva - akkor ez a kérdés nem lenne ilyen pokolian ostoba, habár a „válasz" újabb miérteket szülne, és végül belebotlanék Isten akaratába. Láttán ugyancsak miérteket görget - de rögtön egy általános tagadást is odahelyez a tűnődései mögé. Finom módszer, így sohasem eshet csapdába. Most épp azon tipródik - remegő szemhéjait erőszakosan fegyelmezve - hogy Perry Smith, a négyszeres gyilkos miért olyan későn ébred rá, hogy ő­­ meg a haverja, Dick, szörnyetegek voltaképpen. Láttán elmereng, sípolva, mélyet lélegzik. - Hetek, hónapok teltek azóta, hogy pedánsan beteljesítették a ferdepofájú Dick ígére­tét, vagyis teleragasztották véres hajjal a Clutter-ház falait. (Jellegzetes morbid humor.) Szóval hetekkel a gyilkosság után, egyszercsak megszólal Perry: Tudod, min töprengek? Azt hiszem, valami nem egészen stimmel nálunk. Mintha akkor gondolt volna először az egész rémtettre. Lehetséges ez? Láttál szigorúan, követelően bámult az ábrázatomba. Mióta elemelte a szekrényemből a regényt (Truman Capote: Hidegvérrel)­­ már másodszor vitatkozik velem, mintha én írtam volna. Petyhüdten lógtak a szemhéjai, de a szeme éberen fénylett. - Hát ez a Perry nem valami aggályos fickó, csöppet se hasonlít Raszkolnyikovra... Láttán megvonaglott, mintha áramütés érte volna. - Jól van. Újabbat nem tudsz kitalálni. Nem aggályos. Jó. Egyszer mégis eszébe jut: valami nem stimmel velünk. Miért? Összekevered a két gyilkost. Dick történetesen kiszorí­totta a fejéből az egész­ borzalmat, mégpedig sikerrel. Dick és Perry nem ugyanaz. - Géza, Géza, szeretnél valami emberit látni a kis szörnyeteg Perryben. A lelkiismeretét

Next