Új Katedra, 2012 (24. évfolyam, 1-10. szám)
2012-12-01 / 10. szám
I KOTTAVARÁZS Makám: a minőség alapkövetelmény ürülik Zoltán szerint az embernek a hétköznapokban, a munkában, az emberi kapcsolatokban és az alkotótevékenységben is igényességre kell törekednie Az 1984-ben alakult Makám együttes különféle korszakaiban sokféle muzsikus megfordult; a jelenlegi, állandó felállásban hat éve zenélnek. Korzenszky Klára és Hornai Zóra énekesek és hangszeres társaik; Boros Attila (akusztikus basszusgitár), Eredics Dávid (klarinét, szaxofon, kaval, furulya), Kuczera Barbara (hegedű, ének), Keönch László (Ütőhangszerek: dob, udu, cajon, derbuka, xilofon) és Krulik Zoltán (akusztikus gitár) a világzene nemzetközileg is elismert hazai követei. Repertoárjukkal az ifjabb nemzedékek megszólítására is komoly hangsúlyt helyeznek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Szindbád, az Ákom Bókom és a Csillagváré című lemezeik sikertörténete. Krulik Zoltán, a Makám zeneszerző-szövegíró-gitárosa alapelvnek tartja, hogy gyermeknek és felnőttnek egyaránt csak minőségi zenét szabad nyújtani. A Makám tizennyolc lemeze közül három a gyermekeknek készült. A dalokban felfedezhető világban igen erőteljesen tükröződik a természethez való kötődés, annak szeretete, közelsége, hangulata. Krulik Zoltán nyilván ismeri és kedveli ezt a megnyugvást, egyben rengeteg impulzust biztosító környezetet. Gyermekkori élményeiből táplálkozik, amikor papírra vet egy-egy Makám-gyermekdalt? - Igen, így van. Vidéken születtem, Felsőgallán. Ez a falu valójában Tatabánya része, amely akkoriban még különálló településekből állt. Később - négyéves koromban - Újvárosba költöztünk, ott nőttem fel az 1951-ben épült szocreál lakótelepen, amit ma is sokkal szebbnek tartok a ’60-as, ’70-es években épülteknél. Városban éltem, de ahogy kiléptem a kapun, már a szabadban találtam magam. A Turul-, a Szelim-barlang szinte karnyújtásnyira volt tőlünk. Bár ízig-vérig városi vagyok, a természet közelsége azóta is fontos számomra. Nagyapámmal gyakorta jártuk az erdőt, csipkebogyót, somot gyűjtöttünk, amiből nagymamám lekvárt főzött. A somfa kiválóan alkalmas volt íj készítésére is - akkoriban minden fiú Robin Hoodnak képzelte magát! A rétet, ahonnan éjjel-nappal kuruttyolás hallatszott a fűzfák övezte tavacskákból, Békásnak hívtuk. Télen, amikor befagytak a vizek, odajártunk korcsolyázni. Emlékszem a jég alatti titokzatos vízi világra... Érdekes, hogy ezek valójában második világháborús bombatölcsérek és lövészárkok voltak. - Akkor van bőven gyermekkori élménye, van, mihez visszanyúlnia, amiből alkotómunkájához „merítkezhet". - A gyermekkorom az egyik ihletforrás, a másik a gyerekeimmel megélt élményvilág. A kicsiknek szánt lemezeinken a természetben megtapasztalt élmények, a növény- és állatvilág valóban kiemelkedő szerepet kap. Legfőbb témánk a természet, a játék, az állatok, a kapcsolatok a nagyvilággal. Igazi ihlető forrásom a kertünk Káptalantótiban. Megfigyelem a bogarakat, szöcskéket, a pókot, a kergetőző nyesteket, a madarakat. Amikor gyermekeim még kicsik voltak (három van), egész nap a kertben voltunk. Este pedig a lenyugvó nap gyönyörködtet, a távoli Szentgyörgy-hegy, Szigliget, Badacsony, a csillagok és a hold járása. Ilyenkor bizony sokszor a kertben zuhanok álomba, és előfordul, hogy valamilyen arra kóborló állat ébreszt fel hajnalban. Itt az ember nem olyan életrendet követ, mint a városban. - Melyek a hangszerek, a zene világával való megismerkedésének legfőbb állomásai, szakaszai? - Gyermekkoromban Tatabányán Vetér Gyulánál tanultam zongorázni, középiskolában, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban pedig Szigeti Kilián atya volt az ének-zene tanárom és tagja voltam a gregorián kórusnak is. Miután Budapestre kerültem, Mosóczi Miklóstól klasszikus gitározni tanultam, az észak-indiai klasszikus zene és a szitár rejtelmeibe pedig Kozma András vezetett be, aki Ravi Shankar tanítványa volt. A Balkán zenéjét Dabasi Péter és Lantos Iván mellett tanulmányozhattam. Már felnőttkoromban kerestem fel Kurtág Györgyöt, akinek megmutattam szerzeményeimet, és biztatott, hogy jó úton járok. - A zene mellett ugyanilyen nagy a vonzódása az irodalom, a költészet felé is. - Arany, Petőfi, aztán Tóth Árpád, Szabó Lőrinc verseit olvastam legszívesebben, később Weöres Sándor és József Attila volt a kedvenc, majd Pilinszky János, illetve Petri György. Mostanság Jász Attila és Jónás Tamás könyveit forgatom. - Miért tartják fontosnak, hogy a Makámdalokkal a felnőtt közönségen túl a fiatalabb korosztályt is megszólítsák? - A 2000-es évek elején a Fonó Records felkért egy gyermeklemez megkomponálására. Azzal kezdtem a munkát, hogy elkértem egyik barátomtól az ő lemezboltjában fellelhető összes gyermeklemezt. Én Kalákán, Sebő Ferenc dalain nőttem fel, és ma is nagyon kedvelem a muzsikájukat. Sajnos az ő színvonalukat kevés produkció éri el. Aztán sok-sok zenei ötlettel és szövegcsírával a tarsolyomban elvonultam Pannonhalmára. Pannonhalma rendkívül ihlető környezet számomra, már csak azért is, mivel - mint említettem - ott voltam gimnazista. Két hét alatt születtek meg a Szindbád-lemez dalai, amelyeket Lovász Irén énekel. Máig keresik, talán az egyik legsikeresebb albumunk. Azután tematikus lemezeink születettek: az Almanach és az Anzix. Két-három évente rukkolok elő egy-egy újabb gyermeklemezzel. A 2002-ben megjelent Szindbád, a 2007- es Ákom Bakom és a 2010-ben készített Csillagváró lemezek mellett az Almanach (2004) albumon - amely egy családi képeskönyv - szintén sok gyermekdal található. - Mi a különbség a felnőtteknek, illetve a gyermekeknek írt Makám-dalok stílusa között? - Rendszerint a zeneszerzői, szövegírói munkám második fázisában derül ki, hogy 2012. DECEMBER ■ Ú| KATEDRA