Uj Kelet, 1919. november (2. évfolyam, 42-45. szám)

1919-11-06 / 42. szám

42. sz. UJ KELET zedék neveléséhez Oroszország­ban, Lengyelországban, Galíciá­ban, stb — Palesztináról nem is szólva — már évtizedekkel ez­előtt ráléptek erre az útra és ott­­ már felnőtt, Ausztriában, Német­országban, Amerikában, stb. pedig most ró fel egy héber nemzedék, amelynek köszönhető a zsidó nép renaissances és amely megdön­tötte azt az assimiláns ellenvetést, hogy a héber iskolákból kikerült zsi­dó polgárok nem boldogulhatnak idegen nyelvű államban. Magyar­országon is, miként itt a nagy­szebeni, brassói, dési stb. német nyelvű óvodák­, elemik- és közép­iskolák növendékeiből igen jól boldoguló állami hivatalnokok, tanárok, kereskedők, stb. lettek, épúgy lesz a jövőben a zsidókkal is ; természetesen a héber iskolák­ban is, miként a németekben volt, megfelelő órán át magyarul tanít­ják majd a magyar nyelvet, iro­dalmat stb. • Nem teorifikus elvekről, hanem a praktikus életben egyedül be­vált módszerek alkalmazásáról van tehát szó. Minden zsidó hitközség vagy egyéb testület (egyesület, szervezet stb.) a 4-6 éves zsidó gyermekek számának megfelelő modern héber óvedéket létes­t, a­hol a növendékek játék és ének közben sajátítják el a héber be­szédet, épúgy, mint pl. a németek által létesített hamburgi angol óvódákban a német gyermekek az angol beszédet. A óvódából kikerülő iskolaköteles gyermekek a hébert természetes anyanyelvük gyanánt beszélik egymással az utcán, otthon, héberül gondol-­­ kodnak, — amint azt nálunk is Szatmárt, Temesvárt, Máramaros­­szigeten, stb. láthattuk. Az óvoda szerves folytatása a fokozatosan (évenként 1—1 osztály) felépülő illetve héberré átalakuló elemi és a nagyobb zsidó centrumokban felállított héber középiskola, szak­iskolák, stb. .• Magától értetődik, hogy a héber iskola­rendszerrel párhuzamosan minden vonalon át fog alakulni a magyarországi zsidóság. Az át­alakulás — egyébként az iskola­rendszer felépítése is — csaló egységes munkaterv alapján, egye­­­sült erővel indulhat meg. A múl­tak gyászos emlékein, a szétfor­­gácsolódás és belviszály okozta károkon okulva az egész magyar­országi zsidóságnak összeréve­ kell megteremtenie a szükséges intézményeket (héber óvónő-, ta­­nító-, tanítónő- és tanárképzőket, pedagógiumokat, stb.) lehetővé tenni a héber gyermek és ifjúsági irodalom, héber tan- és szakköny­vek, sb. kiadását; menzák, inter­­r­átusok, sportegyesületek, sómér­­szervezetek, stb. létesítésének elő­mozdításával és pártolásával gon­doskodnia a felnövő héber gene­­ráció testi és lelki szükségleteiről. Automatice fognak azután párhu­zamosan életre kelni a héber tár­sadalom egyéb szükségletei: hé­ber napisajtó, hetilapok, folyóira­tok, tudományos szaklapok, klub­­bok, stb. Mindez annál könnyeb­ben megy majd, mert mintaképül szolgálnak és rendelkezésünkre bocsátják erőiket, könyveiket, stb. elsősorban a palesztinéi, továbbá a velünk szomszédos államok ha­sonló héber intézményei. A kulturális átalakulással pár­huzamosan regenerálódik a „hit­község“ is: átalakul politikai nép­községgé. A népközségek a nem­zetiségi autonómiának egyes sejt­jei. Az egyes helyen (községben), élő zsidók összessége alkotja, a közös nyelv, kultúra és vallás alapján — így van ez pl. az er­délyi városok szász községeinél is — a népközséget, amelynek hatásköre és feladata kiterjed a­ zsidók életének összes nem­ vo­natkozásaira (politikai, szociális, gazdasági, vallási, stb.). Ép úgy, mint ahogy pl. szociális téren lé­teznek minden népnél különféle árnyalatú alakulatok (egyesület, stb.), úgy vallási téren is egy nép­­közsépen belül annyi fajta variáció érvényesülhet majd pl. templom­egyesületek (orthodox, neológ, stb.) formájában, ahánynak csak „híve“ akad. A nemzeti nyelv és nemzeti kultúra, a mindennapi élet ezerfajta vonatkozásai, főleg gaz­dasági és szociális téren a szoros összetartozás tudatát keltik fel a tagokban és ők nemcsak a „nagy­­ünnepeken“ lesznek majd zsidók, hanem ép úgy, mint a magyar em­ber minden életnyilvánítása ön­tudatlanul is a magyarság ema­­nációja, úgy lesz a zsidó ember minden lépése a zsidóságnak ki­sugárzása. Mindazok a degenerá­­ciós bajok, mint az ifjúság aver­­­siója a „hittan“ iránt, részvétlen­ség a „hitközség“-gel szemben, kilépés a „felekezetiből, stb., amelyekre az asszimilációs aera haruspekszei hasztalanul kerestek orvoslást, a nemzeti nyelv—kul­túra — és öntudat életadó­ és él­tető atmoszférájában önmaguktól szűnnek meg. Az átalakulás ki fog terjedni az itteni zsidóság abnormális, a ma­gyarságétól elütő gazdasági struc­­turájára is, ami nem utolsó oka volt a két nép közötti viszony ki­éleződésének. A magyarságnak bázisa egy erős u. n. testi mun­kásréteg (földműves, iparos, stb.) és erre támaszkodik a szellemi munkások (kereskedő, orvos, mér­nök, hivatalnok, stb) aránylagos számú csoportja. A zsidóságnál az alapréteg quantitative kicsiny és qualitative sem az igazi, vi­szont a második rész egészség­telenül túlteng. Miként kulturális téren, úgy a gazdaságin is helyre kell állítani a zsidóság egészsé­ges, népi voltának megfelelő ál­lapotot. Magyarország kormányá­nak zsidó nemzetiségű minisz­tériuma, az autonómia legfőbb ha­tósága, széles látóköre, évtizedekre kiterjedő terv alapján fog majd e nehéz munkához látni. Minden héber népiskola (elemi) kertészet­tel lesz kiegészítve, felsőbb osz­tályaihoz és a középiskolák alsó osztályaihoz ipari tanműhelyek csa­tolva. Az eddigi középiskolák, ame­lyek a túltengett szellemi prole­­tariátust nevelték, csak minimális számban léteznek majd, hanem helyettük nagy számú héber gaz­dasági és ipari szakiskolák, min­tagazdaságok, kertészképző tele­pek, stb. Ahogy másutt — Ame­rikában, Besszarábiában, stb. és elsősorban Palesztinában — a vá­zolt tervszerű „Berufsumsichlung“ hatása alatt már részben normá­lis struktúrája lett a természetsze­rűleg szintén nemzeti (héber) alapra 'orientálódó zsidóság és azóta békésen él együtt az illető állam többi népével, úgy és csakis úgy jöhet ez az állapot Magyar­­országon is létre. És a normális népi élet kiala­kulásával ismét egészséges lesz a zsidók teste, szervezete is,­­visz­­szamennek a túltengő szellemi foglalkozások konszekutív beteg­ségei (vérszegénység, idegbajok, diabetes, stb.) . * A héber társadalom kialakulá­sával megszűnik az asszimiláció okozta zavar: zsidó írók nem fog­nak magyar irodalmat reprezen­tálni, hanem a zsidó kultúrát mű­velni; zsidó művészek nem for­málják többé át a magyar művé­szet szellemét, hanem a zsidóság szépségeinek meglátásait öntik zsidó művészi formákba; zsidó szociológusok nem boldogítják eszméikkel a magyarságot, hanem 3

Next