Uj Kelet, 1920. január (3. évfolyam, 1-5. szám)
1920-01-29 / 5. szám
Cím (KOLOZSVÁR), MSP. SEBAT 9, JANUAR 29. 1920. 111. ÉVFOLYAM 5. SZ. MEGJELENNIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGYES SZÁMÁRA 2 KORONA A fÁK ÚJÉVÉRE Jövő héten, sevát hó 15 én kw « zsidó hagyományok szerint a tk njíne. Wwtfnihfi ilyenkor Iwéfrl rigyezná a fák, Uyankor «Kálinak fel az éltető nedvek a «Md mélyéből a törzsbe, az ágakba; az esős imák ilyenkor már végeré közeledik éa «emsokára z$d tewbnrtsbü borai a tar vidék- Palesztina «a nép«, * ttját «Ud- Mi dolgozó zikló nép, aa ujtschub emberei, ilyenkor nagy Innepe két feodezékét örvendj MU4* «Ívvel kiisaOnHk a kielapst tavaszt, a megaprodás évszakát, mikor a természet megdermedt tagjaiba ismét étet költözik, a kietveselt erők a felszínre tömik és áldásba borítják a drága fűdet Palesztina új lakói mélyen méter vekben értik ezt az ünnepet, mert a pihenésre bénított karók nemsokára ismét makába foghatnak és megkezdhetik a legszentebb, legboldogabb munka elvégzését, az oly régóta parlagra kárhoztatott szent hazai föld tegényetését, felfrissítését. _ A fák újéve itt a golaszban addig satnya, vértelen ünnep volt. Néhány fonnyadt gyümölcs kerül a zsidó asztalra, néhány halott szimbólum emlékeztet arra, az étetifti duzzadó folyamatra, mely Palesztinában ezen a napon kém delét veszi el, aa kai nép és óéi föld előzött gyermekei, kik anyagim elszakadtank a természetes ételtől, nem tudtuk addig megérteni ennek ne ünnepnek mély jelentőségét, azt az óéi, természetes erőt, melynek evvel a fin népnek hódolunk. Nem valamely nagy történelmi esemény mázaiért évfordulójára emlékeztet ez a lap, hanem a legnagyobb, legeeoduktosabb eseményre, mely az isteni gondviselés által irányított természetben évre nem megismétlődik: a megújhodás gondolatára. • is anteonep azt mondja nekünk, hogy minte» ami egybe van kapsaalva a természettel, a természetes élettel, megújkodhatik. Csak az van pasztalásra, enyészetre kárhoztatva, ami elszakadt a ternészetes élettől, elvesztette kapcsolatát magával a természettel. Sevat hó 15-ike, vagy a mi nyelvünkön „hamisa aszar b’svat, uj szint, uj jelentőséget nyer a zsidó nép uj mozgalmában, a cionizmusban. A cionizmus a természetes élet után vágyódó zsidó nép mozgalma, a nemzeti ideálokatszívében hordó népé szemben a góiusz természetellenes életével és az asszimilációval. — A cionizmus tehát a zsidó nép megújhodását akarja ' ' De miként mehet végbe a megújhodás? A fák ünnepe felel nekünk ene. Vissza kell térnünk.A természetes élethez, a természethez. Hát természetes az, hogy egy nép kóborol a világon, hazafisnul, szétszórva? Vissza kell szórnotok, fel kell építenünk országunkat Természetes-e az, hogy egy nép idegen nyelveken beszél idegen szokásokban él? , Vissza kell,’ szereznünk,a nyelvünket, fel kell frissítenünk régi szokásainkat, erényeinket. Természetes-e az, hogy egy nép gazdasági élete oly egyoldalú, hogy a legkisebb külső megrázkódtatás összeomlással fenyegeti az egész nép gazdasági struktúráját? Egészséges, biztos, természetes alapokon kell hogy konsulidáljuk gazdasági életünket. Természetes-e az, hogy egy nép törekvései centrifugális irányban fejlődjenek? Fel kell ébresztenünk az egységes, összefogó , nemzetiakaratot. Ezek a szálak s azok, melyek összekötnek ben-