Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)

1921-04-20 / 86. szám

2 olda. Levélváltás a cionisták és a Szovjetkormány között London, április 15. A „Jewish Chroniclee* * mostanában közli az ideiglenes cionista végrehajtó bizottság egyik tagja, dr. Eder levélváltását a szovjetkormány küügyi képviselőjével. Dr. Eder, aki tagja a Labouer Partynak és mostanában Oroszországban járt, a szovjet kormánynál interveniált a cionizmusnak orosz területen való elnyomatása ügyébe. Követelte a Palesztinába való kivándorlás megengedését, a héber tamás szabaddá tétélét, a moszkvai központi cionista iroda elmerését és az orosz cionisták delegáltjainak részvételét az idei cionista kongresszuson. Csicserin megbízásából Nourjeva kimerítő levélben válaszolt. A válasz bevezető része a szovjetkomány zsidópolitikáját foglalja: „A zsidó dolgozó tömegek kívánságait a helyi szövetek zsidó delegátusai, képviselik és a központi kormányzatban a zsidó ügyek számára is van képviselet és pedig a Nemzetiségi Tanács kebelében. Minthogy a kormányzati szerv a zsidó közélet egész egyetemét szabályozza, nyilvánvaló, hogy amikor kimondották a héber nyelv mellőzhetését, akkor ez a többség kívánsága volt. Azonfelül nem is akadtak gyerekek, akik a hébert anyanyelvükként jelölték volna meg. A szovjet komány elvei szerint a cionisták által foganatosítandó önálló héber oktatás már azért sem engedhető meg, minthogy a héber tanítást maga a kormány rendelné el állami érdekből, ha arra szükség mutatkoznék“. Nourjeva tagadja, hogy a cionistákat elnyomják Oroszországban és rámutat a tényre, hogy a két PolíCion párt, a bolseviki és a menseviki Palesztináért akadálytalanul dol- ■ gozhat. Ezek a csoportok a cionista kongresszusra nyugodtan küldhetnek delegátusokat. A polgári cionistákkal szemben azonban kényszereszközöket kellett alkalmazni, de ez nem jelenti a cionizmusát, szemben való ellenséges érzületet. A polgári cionisták ugyanis szövetkeztek a szovjetkormány ellenségeivel, a „szudovikiekkel”, akiket mint belső ellenséget kellett kezelni. Azonfelül beigazolt tény még az is, hogy a pogán cionisták Koltschak és Denikin hűséges segítő ársai voltak, noha éppen ez a két ellenforradalmár rendezte a legvéresebb zsidópogromokat. Erre a lesésre dr. Eder Révaiból tudott csak válaszolni. Levelében rámutatott arra, hogy a Nemzetiségi Tanárban működő zsidó küldött nem képviseli az egész zsidóságot, aminek legfeltűnőbb bizonyítéka a tény, hogy a héber érzelmünket minden gyülekezésből egyszerűen kizárják. A polgári conisták ellen fölhozott, kádakat dr. Eder kereken visszautasította. 1917. végéig a zsidók valóban politikai szövetségben állottak a dzurovitekkel, akik a cionista mozgalmak iránt rokonszervet tanúsítottak, de ebből nem lehet nagy következtetéseket levonni, hiszen alkalmi fúziókat a kommunisták sem utasítanak vissza. Hogy a cionisták Kolcsakot és Denikint támogaták volna, ezt Eder tagadja. Kocsakék nemcsak zsidó proletárokat gyilkoltak, hanem zsidó polgárokat is, a pogromok elleni harcban pedig az összes zsidók szolidárisak. Érdekes, hogy dr Eder Moszkvában a cionizmusról hoher előadást tarthatott. Az előadást regeteg ember hallgatta végig, de tudósítás nem jelenhetett meg róla. — Az Új Kelet tudósítójától -1 A rebbe égbemenetele Írta: I. 1.. leree Fordította: Szabó Imre A remirovi rebbe pedig őszkor, a szenház idejében, reggel rendszerint elszokott tűnni. Sehol nem lehetet találni. Sem a templomban, sem a két tanházban, sem valamelyik imatereműben. Otthon meg éppen hogy nem volt található Lakása nyitva állott, aki csak akart, bemehetett, a rabbinál soha nem loptak. De teremtett lélek nem volt a lakásban. Mégis, vájjon hol lehet a rebbe ? Hol legyen hát, hol is lehetne? Természetesen fönt az égben! A félmetesen nagy és szent ünnepek előtt éppen elég elintézni valója akad ott fönt. S telem, sok mindenre van szükségük a zsidócskáknak. Élelem kell, béke, egészség, jó partii a gyerekeknek Hiszen jók és jámborak szeretnének lenni, de a bűnök nagyok és a Sátán ezer szemmel nézi a világot. Egyik végéből a másikba néz, mindent meglát és a legcsekélyebb bűnt is följelenti... És ki segítsen, ha nem a rebbe ? Az egész község igy gondolkozott. Egyszer egy hitetlen titvák játt a városba. Nevetett. Ti tudjátok, mi a lávák, aki mit sem tart épületes hrmn könyvekről, erkölcsöt oktató írásról, aki megteri fejét Bibliával és talmudi fejezetekkel. Ez a litvák pedig a talmudból ■ magyarázta — valósággal kiszúrta vele az ember szemét — hogy Mózes mesterünk életében soha nem járt az égben, hanem mindig tíz artznyi távolságban, a menny alatt tartózkodott Már most próbáljon valiki vitatkozni egy fitvakkal. — Hová tűnt mégis a rebbe ? — kérdezték tőle. — Ki törődik vele! — feleli és a vállát vonogatja. De amint ezt mondja, már el is határozta, hogy végére jár a dolognak. Ugyanazon este, nyomba, az esti iró után a litvák besurrant a rebbe szobájába és a rebbe ágya alá bújt. Elhatározta, hogy átvirrasztja az éjszakát és meglátja, hogy a rebbe hajnalpirkadás előtt, amikor az emberek szeliboszbz mennek, mihez kezd. Más az ő helyében elszunnyadni és elaludná az időt, de egy litzák mindig tud magán segíteni és azzal tartja ébren magát, hogy egy talmudfejezetet ismétel végig a sépen. Nem tudom melyik fejezet volt, az ünnepi áldozatokról szóló, vagy az, amelyik a fogadalmakat tárgyalja. Hajnal előtt hallja a litvák, amint a boltajtókon és ablakokon kopognak, hogy az embereket imához keltsék. (Vége következik.) UJ KELET Szerda 1921 április 20 IV. évf. 8tisz Megegyezés Maniu és Bratianu között A kamara mai ülése - A kormánypárt értekezlete — Az Új Kelet tudósítóját! — A belpolitikai élet előterében kétségtelenül még mi is Maniu és Bratianuék közötti tárgyalások állanak. Mai távirataink megerősítik, hogy Maniu és Bratiau között létrejött a megegyezés és hogy a föderáció még e héten lkvidálni fog. Sőt arról is tudnak, hogy Ioculetz és Nistor is megegyeztek egymással. Az , ,îndreptarea“, a kormány félhivatalos lapja szintén befejezett ténynek tekinti a Maniu és a liberálisok közötti megegyezést. Szerinte az erdélyi nemzeti párt a liberális párthoz fog csatlakozni, aminek ellenében viszont a liberális párt semmit sem fog tenni Erdélyben Mariuék beleegyezése nélkül. Vajda-Voivoda ellen Beavatott köröiban viszont tudni véli, hogy a román nemzeti párt nem fogja egységesen követni Mamut annál is inkát , mert Bratianu a tárgyalások folyamán a leghatározottabban visszautasította Vajda Voivoda miniszterségének gondolatát. Bratianu Vajda Voivoda személyére kötelező ígéretet tett Goldis Lászlónak. Különben a föderáció vezetői holnapra gyűlésre jönnek össze, amelyen tisztázni fogják Mtaiu és Jakulett míg startását. Rossznéven veszik tőlük, hogy a fole ráció végrehajtó bizottságánik megkérdezése nélkül léptek érintkezés ne Bratianuékkal. A néppárt kongresszusa Vasárnap folyt le a néppárt kongresszusa, amelyen a párt új programjáról döntő tok. A gyűlésen Averescu miniszterelnök, Argetoianu belügyminiszter, Daianu kolozsvári esperes és Minor, a párt legújabb tagja szólaltak fel. Averescu miniszterelnök hosszabb beszédet tartott, amelyben kiemelte, hogy a torványnak sikerült a háború óta oly nehezen nélkülözött költségvetést összeállítania, és megazonítette a helyi kormányokat, amivel ez egyságesiést vitte nagy lépéssel erre Gróza és Popovits Gráza és Popovits miniszterek kiiszűzése a kamarában egyre hevesebb tiltakozást vált ki. Attól eltekintve, hogy az új minisztemok felállítása anyagilag súlyosan megterheli az államháztartást, főleg azt kifogásolják, hogy a miniszterek kinevezése rendelettörvénnyel történt. A kamara tegnapi ülésén Averescu miniszterelnök felolvassa a királyi kéziratot az új miniszterek kinevezéséről. Az ellenzék szót kért, az elnök azonban megtagadja azzal hogy királyi dekrétum nem lehet vita tárgya. Az ellenzék hevesen tiltakozott, a hangulat mind élesebbé vált. Heves szóváltástámadt Lupu és Magearu kormánypárti képviselők között. Ilyen közbekiállásokat lehetett hallani : Gyáva, szemtelen, becstelen ! A zajban nem lehetet tudni ki volt a közbekiáltó. Lupu megkísérelte, hogy szóhoz jusson, de az elnök a nagy lármára való tekintetné felfüggeszti az ülést. Szünet után Marzescu és Iorga szólaltak fel, majd Averescu miniszterelnök válaszában kifejti, hogy itt nem új minisztériumok felállításáról, hanem üres tárcák betöltéséről szó van. A költségvetésre tehát a kinevezések nem jelentenek megterhelést. Ami a rendelettörvény elleni felszólalást illeti, az már a szenátus előtt fekszik törvényjavaslat alakjában és néhány nap múlva a kamara is megvitathatja. — A tarbut rajipílyizsts. Annak idején hírt adtunk arról, hogy a Tarbut Országos Zsidó Iskola Egyesü.et pályázatot hirdetett olyan sokszorosításra alkalmas művészi kivitelű rajzokra, amelyek alkalmasak arra, hogy a Tarbut tagsági okleveleit meleg, zsidó szellemű, zsidó movuműi rajzokkal ékesítsék. A Tarbut Vezetősége a pályázat kiírásával kettős célt kívánt szolgálni: Áldozatkész tagjainak a művészi kivitelű oklevéllel óhajtja elismerését kifejezni és 2. ezzel és a továbbiakban is hasonló pályázatokkal anyagilag segítségére akar sietni a zsidó művészetnek. A pályázat már néhány hete ljárt és a szakértőkből álló bizottság most döntött a beérkezett művek fölött. A bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy egyik rész sem üti meg azt a mértéket, amely részben a művészi, részben a gyakorlati cél szempotjából az első és második dijat megérdemlő volna, mégis örömmel konstatálja, hogy a zsidó alko a művészek kifejezőképességének csodálatosan mélységes megihletője és irányítója a zsidó szellem és lelkesedés. A három 1000—1000— kies díjat nyert rajz beküldői bécsi zsidó művészek: N. Guttmann, I. Hrschfeld és Jakob Löw. Ez a tény és az a körülmény, hogy a többi pályázó is a leginkább a Bét Becales növendékeiből került ki, élénken bizonyítja, hogy a wiedi erőteljes és bensőséges zsidó társzidalmi élet máris jótékonyan hat a zsidó tudományos, irodalmi és művészi fellendülésre. Úgy értesülünk, hogy a Tarbut Vezetősége új diplom rajzpályázatot fog kiírni abban a reményben, hogy most már még a művészeknek szélesebb köre vesz részt a pályázaton. A három most díjat nyert mű sokszorosítására a Tarbut rövidest módot fog keresni. • A rebbe már régen ébren volt. A litvák már egy órája hallotta a nyögését. Aki a remirovi rebbet csak egyszer is nyögni hallotta, tudja, mennyi Izrael népéért való bánat, mennyi lelki szenvedés rejlik abban a nyögésben. . . Elborul az ember szive, ha nyögni halljai! De a litvák szive vasból van: hallgatja a sajgást és nyugodtan fekszik, így feküsznek mindizetten. A rebbe — isten éltesse — fönt az ágyon, a litvák lent az ágy alatt. • Valamivel később hallja a litvák, hogy az egész házban recsegnek-ropognak az ágyak, a zsidók fölkeltek, mosakodtak. Ajtók nyitnak, csukódnak. .. Aztán elhagyják a házat, ismét csönd. A szobában sötétség honol, csak egy gyönge holdfény szivárog be az ablakdeszka egy hasadékán. Később azonban a litvák bevallotta, hogy amikor magára maradt a rebbével, rémülettel. Jég és tűz futott végig rajta és pajesza hajgyökerei úgy kínozták a halántékát, mint apró fűszurasok. Nem csekély dolog ám együtt lenni a rebbével egyedül, hajnalban, szelibot táján!... A kivár azonban nyakas , úgy reszket, mint hal a vízben — de azért nyugodtan fekszik mégis.