Uj Kelet, 1921. augusztus (4. évfolyam, 167-192. szám)

1921-08-05 / 170. szám

Gin) (b­i025?ár) 5681 ab 1 Ara­­zz­i­­­a kép­­aynak a arációja f­­el előbb t .imádója, oklamá- Lloyd George a békéről Az Ír kérdésről nem nyilatkozik az angol kor­mány — Az angol-francia ellentét — A keleti krízis - Az Új Kelet tudósítójától — London, aug. 8. Washingtonban Hughes szenátor vezetésével lázasan folynak a tárgya­lások a leszerelési ko­nf­erencia összehívásának napjáról és a konferencia programjáról. A washingtoni angol nagykövet ragaszkodik novem­ber 11-hez, a francia nagykövet viszont azt javasolja, hogy Japán­ia távolabbi időpontra szeretné kitolni a konferencia napját. A washingtoni francia nagy­követ ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban azt a tervet vetette fel, hogy Amerikának, Angliának és Franciaországnak szoros szövet­ségre kell lépniük, mert csak egy ilyen szövet­ség teszi lehetővé a tényleges leszerelést. Chamberlain az alsóházban a leszerelési konferenciáról és a népliga szeptemberi ülésé­ről nyilatkozott. Megjegyezte, hogy Angliát a népliga ülésein Balfour fogja képviselni. Egy interpellációra válaszolva kijelentette, hogy az ír kérdésről egyelőre nem nyilatkozhat. A tárgyalások eredményeit még nem publikál­hatják. Erről Lloyd George is beszélt, azt mondotta, hogy az alsóház legközelebbi n­évén részletesen be fog számolni a tárgyalások eddigi menetéről. Lloyd George Oxfordban nagy beszédet mondott, amelyben kitért a felsőszléziai prob­lémára is. Többek között a követezőket mon­dotta : — Franciaországnak közvetlen érdekei vannak Felsősziléziában. Ezt elismerjük. De nyugodt­­ kell ítélkeznünk a dolgok felett. A brit birodalom csak egy nagy érdeket ismer, hogy az olyan drágán megszerzett béke tényleges béke legyen. Ha Anglia az európai kérdésekben ennyi t­­-­ ­ konferenciát ez év végén tartsák meg. I relmat mutat, ez azért történik, mert a bor­­­­zalmas háború megtanított bennünket arra, hogy megbecsüljük a békét. Az új háború borzalmasabb lenne minden elképzelhetőnek Nem­ szabad, hogy gyermekeinkre a *gyta**­­ összesűrített levegőjét hagyjuk. Mert ha ez tör­ténne, hiába haltak meg a bátor férfiak sok­milliói. Ez a meggondolás vezeti felsősziléziai politikánkat is. A Lloyd Georgehoz közelálló „Daily Croni­­ce* újból vezető helyen foglalkozik a felsőszi­léziai kérdéssel. A lap azt írja, hogy még mindig vannak ellenté­tek Anglia és Franciaország között. A szakértői konferencia tegnap folytatta tárgya­lásait a francia külügyminisztériumban. Meg­hallgatták a brit javaslatot, összehasonlították a különböző felosztási tervezeteket, hogy meg­állapítsák az etnográfiai vonalakat. Magában Felsősziléziában nyugalom van. A legutóbbi na­pokban történtek kisebb zavargások Rosenberg környékén, de ezeket lecsillapították. Az augusztus 8-án összeoüló főtanács Felsőszilézia kérdésén kívül a közeli É­let kér­désével és Albánia határainak megálla­pításá­­val is fog foglalkozni. Az angol és francia kormány bívik abban, hogy augusztus 8-ig annyira megérik a keleti helyzet, hogy az euró­­­pai kormányok tiszta képet kaphatnak és határozhatunk e probléma felett.­­ Az angolai kormány, amely a vereség be­ha­­j­tása alatt közvetítésre kérte fel a szövetsége­­­­seket, elhatározta, hogy a háborút folytatja és­­ nem tet­zi le a­ddig a fegyvert, mig a hábo­rt sikeresen be nem fejezi. A szövetségetektöl pedig nem kér többé közvetítést és ha azt el­kínálnak, nem is fogadja el. Gu­iara görög miniszterelnök nyilatkozott a sajtó előtt a harctéri helyzetről és kijelentette, hogy a gö­rögök nemzeti aspirációi nemsoká­a meg fog­nak valósu­lni. Az angol gyarmatok miniszter­elnökeinek kon­ferenciája Paris, aug. 3. (Damian.) A Reutez-ügy­­nökség jelentése szerint az angol gyarmatok miniszterelnökeinek konferenciáját hétfőn dél­után tartották meg.. Az ülésen a gyarmatok köz­gazdasági helyzetével foglalkoztak. IV. Egyforma fonttal! .A kereskedelem és az ipar életében nem lehet se nemzetiségi kérdés, se politikai ellen­tét. Csak egy cél lehet: dolgozni, mert csak a munka adja meg egy ország értékét. A gondolat olyan helyes, hogy kedvünk volna aláírni. De mégsem írjuk alá, szerénytelenség volna: idegen eszme díszes toll koronájával dí­szítenénk a homlokunkat. A dísz a minisztert illeti, aki a gondolatot szülte. Cudalbu miniszter mondta tudniillik fehér asztal mellett, sugárzó és mosolygó arcok kö­zött, tósztra emelve pohárét. Mindenki tap­solt, mindenki ideg volt elégedve. Persze, hogy a kereskedelem nem ismerhet se nem­zetiségi kérdést, se politikát. És az ipar se. Dolgozni kell. Mi magunk is tapsolnánk, mert a tulajdon gondolatkörünkkel találkozunk, de nem tesszük, mert úgy tudjuk, hogy a minisz­ter néhány órával a demoszzlénesi szavak előtt egészen másként cselekedett. Kis hija, hogy a mintavásár hivatalos megnyitásán négy szép­séghiba nem esett: a miniszter, aki eljött, hogy megnyissa, az utolsó pillanatban vona­kodott elmenni, mert megtudta, hogy a keres­kedelmi és iparkamara életében nem érvénye­sül kellően a nemzetiségi kérdés és a politikai ellentét. A kamara ultimátumot kapott, vagy hagyja érvényesülni az érvényesülni­­­valókat , vagy a miniszter nem vesz részt a megnyitón. Mit lehetett tenni: a­ kamara belement az új választások kiírásába és abba, hogy ezen túl ötvenszázalékos paritással vesznek részt a vezetőségben román kereskedők és iparosok és ugyanilyen arányban magyarok. Miután az egyezség megtörtént, jött a díszes megnyitó, a bunket és az emelkedett felköszöntő a munkára. Hogy teljesen tárgyilagosak legyünk, ez a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara már rég megérett az új vezetőségre. Választás talán a háború eleje óta nem volt, holott a törvény három esztendős érvénnyel ad man­dátumot egy-egy vezetőségnek és választmány­nak. Már rég ki kellett volna írni a választá­sokat, hiszen tizennégy óta nagy változások és nagy eltolódások voltak, nem lehet ezt nem­­tudomásul venni a kereskedelem és ipar terén , sem. Egészen valószínű, hogy a régi uralom alatt is történtek igazságtalanságok a román­­ kereskedők és iparosok rovására, mert hiába­­ minden szép beszéd és teszt, tény,­ hogy a­­politika és a nemzetiségi kérdés szokott érvé­­nyesülni. Érvényesült bizony a múltban is. Az igazságtalanságokat tehát reparálni kell.­­Ha itt-ott kissé jobban az új igazság felé billen a reparáció, ezen se lehet csodálkozni: ez minden ingán mozgó mérlegszervezetnek belső törvénye, ha a súlyt a jobboldalon tol­­dom meg erővel, a bal serpenyő a könnyebb,­­ ha a balon, a jobb tányér szalad a bizonyta­­­­lanba. Nos, legfőbb ideje, hogy a kereskedelmi­­ és iparkamra felfrissüljön, megújhodjon és s teret engedjen az új orientációnak. Hogy a legtöbb román kereskedő és iparos még nem­­ választható, mert még nem lakik itt­­ három éve és ennyi kell a passzív választójoghoz, ez nem is túlságosan lényeges, végre törvényt is hozhatnak, amely a régi­­ magyar törvényt megváltoztatja és ugyanúgy egy évben állapítja meg a választhatóságot, mint a választó­jogot. Mondjuk, hogy senki sem emel elvi kifogást az ellen, ha akár az egy éve­­t lakó cegjegyzett román kereskedő és iparos ott szerepel az új,­ választói listán. Azt azonban előre megállapítani, hogy a meg­­választott vezetőség és­ a választmány felerész-­­ben magyar legyen ■ felerészben román: ez­­ minden más, mint amit demokráciának mondanak. Mi a miniszterrel ellentétben beszélnénk a politikáról és a nemzetiségi ellentétekről, ami a valóságban megvan, miért azt szép szónoklatokban letagadni. Beszéljünk nyíltan. Nincs és nem lehet ellentét egy kérdésben: dolgozni kell az ország és csakis az ország javára. Politikával fondorkodni ez ellen a munka ellen nem szabad. De minden más kérdés csak az igazságosságnak vethető alá , amiről tehát magának a közönségnek kell dön­tenie, nem döntheti el a miniszter és semilyen más tekintély. A kereskedelmi és iparkamara nagy autonóm testület és nem hagy magára diktálni felsőbb véleményt, vagy megszűnik az autonómiája, mint a városoknak és a kormány nevezi ki a vezetőit. Középút nem lehet. Ha a miniszter azt akarja, hogy a vezetők ezentúl felerészben magyarok és felerészben románok legyenek, ez már politika és nemzetiségi kér­dés. Ez rossz nemzetiségi politika. Avagy a miniszter nem tudja, hogy ebben a városban sok száz zsidó kereskedő és iparos él és dol­gozik, választásra és megválasztatásra jogosult? Nélkülük nem lehet se egyezkedni se oktro­jálni. Cudalbu földmiveléti miniszter, aki most a kereskedelmi tárcát is vezeti, tudhatja, hogy a zsidók az erdélyi agrárreform orrait nem emeltek óvást, noha szintén nagyon súlyosan érinti a zsidó középbirtokosságot. Ellenben nem lehet minket sem­mibe venni egzisztenciánk más terein, így a kereskedelmi és ipan tere­ken, ahol tevékenyek vagyunk, termelünk és használunk az országnak. Ha van demokrácia és ha van nemzetiségi demokrácia, am­ithog­y kell lennie, érvényesülnie kell mindenkivel szemben. Román, magyar, zsidó, szász, egy­­kopen polgára az országnak, egyforma fonttal kell mérni őket. A kormányprogram vitája a olasz szenátusban, Lafayett, aug. 3. (Damian.) De La Lo­retta olasz külügyo­i.tiszt .r a szeri uus'van. mi­ls r a kormányprogram lenti vir. t et-pz. k. feljele­nte­tte, hngy a tor­­­ny mndja jogi kö­te­lező.Légot teljesíteni iúj..

Next