Uj Kelet, 1921. szeptember (4. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-15 / 205. szám
GW (Ifriosrrár) 568! élni 12 Keren HajjesfodţCentralL.... f^rMitteléwópa / SăschischeÎstr. 8. / Hz újjáépítésben egységes a kongresszus Hiába minden ellenzéki gáncs, a zsidó diplomácia újabb sikere az angol kormánynak ez az üdvözlő távirata a kongresszushoz. Felületesen olvasva nem több, mint udvariasság, de a sorok között mélyebb értelme van. „A kormány* bizakodva hiszi — így szól Churchill gyarmatügyi miniszter sürgönye — hogy igyekvésünket siker fogja koronázni. Palesztinát virágzó és boldog országgá építik fel, ahol zsidók és arabok a jólét elősegítésén együttműködnek.“ Angliának ez a bizakodása jóval több puszta szívésességnél: határozott hit, előlegezett bizalom a zsidó nemzeti akaratban és a munkában. Ez a bizalom nógatta a britt királyi kormányt arra, hogy a népszövetséghez terjessze a mandátumtervezetet, ez csatoltatta vele a Jordánon túl levő területét a zsidó nemzeti otthon jelenlegi mappájához, mert amit Anglia Ballourral megkezdett/ nem akarja az út legnehezebbjén abbal higyni. Holott mint már kiderült, neki semmi komoly érdeke, hogy a zsidó Palesztina és általában Palesztina felépüljön. Ahogy Weizmann kellő tájékozódás alapjául mondotta: Anglia megvédi keletre vivő útját másutt, semmi szüksége még egy gyarmatra. Ez a meglepő kijelentés talán hideg zuhanyként hatott itt-ott, de már nagyon szükség volt rá. A zsidóságnak be kell látnia, hogy kizárólag magában bízhat, a maga erejére van utalva: ha ő nem építi fel az országot, senki más meg nem teszi. Az elmúlt év, mint a jelentésekből kiderül, a csöggedés és a hanyatlás esztendeje volt. Ép ideje, hogy a kongresszus friss vért töltsön a petyhüdt erekbe. Kritika és támadások ellenére már kezd kialakulni a közvélemény, amely az alapelvek tekintetében egységes és szilárd. A hagyományos cionista munka erősnek bizonyult, nem lehetett megingatni. Az út tehát a régiből halad tovább. Fontos ez a belső intenzív zsidó élet szempontjából: a Palesztinamunka nem lesz rideg gazdasági gyarmatosítás, de a bolyongó, évezredes vágynak a letelepítése zsidó talajok, zsidó levegő alatt, zsidó kulturviszonyok közé. A galat zsidója együtt ébred Palesztina hazatértjeivel s mint a fizikában az endozmózisz és exozmózisz, egymásra hat mind a kettő. Amelyik egészséges nedveket termel, beszivárogtatja a másikba. A galut küldi a pénzt, az embereket, Palesztina küldi a kultúrát és az áldást. És fordítva. Mert a kultúrának és az áldásnak a galutból is áramlania kell, itt sem szabad műveletlenül hagyni a zsidó telkeket, mert e pillanatban a galut az ősanyag, amiből Palesztina felépül. A cionista munka szempontjából tehát egyformán fontos a zsidó, akár még künn él a szétszóratásban vagy otthon Palesztinában. És Szokolov is megmagyarázza, miért van szükség az úgynevezett diplomatizálásra.* Diplomácia nélkül nincs politika. Politika pedig, ha országot akar hódítani, csak kétféle lehet: háborús vagy békés. Mi nem karddal megyünk hódítani, de politikával. És ha az intenzív munka olyan eredményes lesz, mint az intenzív politika, meg lehetünk elégedve. És ha más hódításról beszélünk, beszélnünk kell a hadseregről is, amely a békés hódításra ásóval és kalapáccsal útnak indul. Egyelőre kelet boldogtalan zsidó tömegei. De ezek a tömegek az élethalál mesgyéit rájják, noha a béke katonái. Non egyszer előfordult, beszéli Szokolov, hogy a zsidó tömegeket meg kellett védeni." Ki más törődött volna a pogromok brutalitásával és jogtalanságával, ha nem a zsidó politika ? Talán az emberbaráti egyesületek vagy maguk a pogromdúlt ország zsidói ? Nekünk kellett fellépnünk, akik a zsidó nép millióit képviseljük. Szokolovnak igaza van. És ha a zsidó diplomácia csak annyit ért volna el, hogy a békeszerződésekbe belevetette az úgynevezett zsidó-klauzulát, így is nagy mun- I Nahum Szokolovnak, a kongresszus elnökének a politikai vita lezárása után mondott Iaszódét az Új Kelet kivonatosan közölte. A beszéd néhány részét pótlólag adjuk itt: — Uraim! Tudomásul kell venniök, hogy zsidó népszerűségünk közjogi elismerését kivívtuk. Utolsó kongresszusunkon a zsidó nép fogalma a nemzetközi politikában ismeretlen volt, mi ennek elismerésére törekedtünk. A diaszpóra két évezredén soha ilyen elismerésben részünk nem volt. Olvassák a zsidókérdés történetét és az utolsó évszázad emancipációját, ezernyi okiratot, rendeletet, törvényt és státumot és sehol nem fogják óra megtalálni. Mi elértük e célt, megszerezte 11 zsidó nép számára a nemzeti otthont. Ez az, amit Londonban, Párisban, Rómában, Washingtonban és Sanremóban nemzetközi szerződésekben leszögeztek. Ami eddig a káosz mélyében volt, most napfényre került. A nevünk: a zsidó nép.“ Ez világhistóriai tény, történelmünk egyik mérföldjelző köve, amit itt a zsidó nép képviselete előtt ünnepélyesen tudomásul vesznek. (Viharos tetszés) . A zsidóság néppé lett . Ezzel az elvi ténnyel kapcsolatos a másik nem kevésbé fontos dolog, nevezetesen a deklaráció. Erec Jiszraellel való történeti kapcsolatunk elismerése és apáink históriai igénye a földhöz. Soha, amióta országunkból elzavartak, a népek nem ismerték el ezt az igazunkat. Mi ezt az elismerést elértük, Uraim ! A cionista kongresszus a Balfour deklarációt csak most veszi át. Egy előkelőes nemes cionistához, lord Rotschildhoz intézték, de az igazi címzett a zsidó nép. Képviseletünk egybegyült itt és általa nyeri túl a zsidó nép törvényesen, elismerése dokumentumát, elismerését Erec Jiszraelhez való minden jogának. (Viharos tetszés. A kongresszus tagjai ünnepi lelkesedéssel felálltnak.) — Ezek a pillanatok alapvetők voltak. E nagy elhatározások méltóságát, szépségét nagyra kell becsülnünk, a lekicsinyelés aktusát bízzuk csak elenségeinkre. Érthetetlen volt, hogy az urak egyike a deklarációról ironikus hangon beszélt. Az ilyen megnyilatkozások meggondolatlanság és felelőtlenség jelei. — Uraim! Néppé lettünk és nekünk ennek következményeit le kell vonnunk! Meg kell a deklarációt valósítani, küzdeni fogunk és szenvedni, de már van valami, amiért — ép úgy, mint minden más — nép, s harcolni és szenvedni fogunk". A Palesztinai aknamunka — Én is láttam a palesztinja eseménye- ket. Ha itt ezekrőlúgy nyilatkoznak, mint pogromokról, akkor azt mondanom kell, hogy ez nem volt pogrom, annál rosszabb volt, egy nemzeti harc elvetélt szülöttje. Ha háborul, ikát végzett volna. S a diplomáciára még sokáig szükség lesz, mert az ország csak évek múlva lesz olyan erős, hogy ő legyen a szó szóló tizenötmillió zsidóért. Igen természetes, hogy az országépítésre még nagyobb szükség van, mert az országnélküli politika csak ideigóráig érhet el sikereket. A tizenötmilliónak össze kell tartania az akaratban és a teginlakó munkában üzennek, a megtámadottnak akkor még mindig van alkalma az előkészületre és védekezésre, ez azonban egy olyan rajtaütés van, amelyet nem lehet másként felimezni, csak gyávának és alattomosnak. Sajnáljuk, hogy az arab nép egy része uünös igitációval, aljas gyilkosságokra csábítta ki magát, Jaffa és a kolóniák ártatlan népe ellen. Ezt az eljárást nem lehet menteni. Protestálunk e helyről amai híresztelés ellen, amelyet nem zsidó részről félhivatalosan is terjesztenek, hogy a jaffai események mögött a bolsaviki üzelmek lappanganak volna. Sem a régi kolonisták, sem a városi lakosság, sem a durucok nem lázítottak. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szomorú esemény, egy bizonyos részről történt, aljas agitáció műve volt; olyanoké, akik ezzel nemcsak nekünk, hanem saját nemzetüknek is ártanak. Felolvastam őexerienciája, a High Commissioner üdvözlő táviratát, vegyék, e köszöntést méltóan tudomásul. Meg vagyunk róla győződve, hogy jó szaldáktól van áthatva. — A kongresszus szabadon, minden szenvedélyességtől mentesen nyilatkozik az összes kérdésekben. Csak ennek van igazi értéke. A közigazgatás néhány hibáját fájlaljuk, elsősorban a bevándorlási tilalmat. Csak olyan megszorításokat akarunk e téren, amit mi önkényesen magunkra szabunk. Mi protestáltunk ez ellen és már a kongresszus ünnepélyes határozatokat hozott. Ne feledjük, hogy új közigazgatással van dolgunk és hogy a mandátum még nincs aláírva. Azt beszélték itt, hogy bizonyos kedvező pillanatokat elmulasztottunk. Gondoljanak csak arra, hogy milyen nagy pillanatok előtt állunk még. Ha azonban ez bizalmunk van, akkor e pillanatok elé ürömmel nézünk. A jövő politikája —Nehéz és hosszú politikai munka áll még előttünk. Minden nap politikát csinál A vitába beledobták ezt a szót: diplomatizálás. Nincs nap, amely politikát ne csinálna. Nem tudom, vájjon láthatatlan szálak mennek-e a teremből ahhoz a nemzetközi gyűléshez, amely most Gömiben tanácskozik. Beléptünk a népek családjába ,s a népek egymáshoz való viszonyában csak két út van: diplomácia, vagy háború. Ha a viszonyokat rendezték, akkor őrködni kell felettük. • Hogy a diaszpóra-politikáról beszéljünk, szem előtt kell tartanunk a róla alkotott két véleményt. Az egyik szerint az országos szervezetek ügye ez, a másik szerint a Világszervezete. Némelykor arról van szó, hogy egy akciót hajtsunk végre, némelykor, hogy egy pogrom veszélyét hárítsuk el, vagy hogy politikai lépést tegyünk. És jönnek a dogmatikusok és kifejtik, hogy ez nem a mi ügyünk, hanent az Oszágos Szervezet ügye. Szokoloxi a cionista politikáról