Uj Kelet, 1924. április (7. évfolyam, 75-97. szám)
1924-04-01 / 75. szám
2 Két legény halálos párbaja a falu legszebb leányáért Bajonett és bicska döntötte el a szép leány szerelmét. Féltékenység és bosszú harca. A tábla enyhítette a törvényszék ítéletét ■Cluj-Kolozsvár, március 31. Az Új Kelet tudósítójától. Gyilkossággal vádolva állt a kolozsvári Ítélőtábla felebbviteli tárgyalása elé Lobonc János kisbarcsai lakos. A hunyadmegyei kis falu legszebb leányának udvarolt Lobonc János és Kis Pável. A két vetélytárs minden szabad idejét a leánynak szentelte és minden vetélkedésük arra irányult, hogy mentői szebb és értékesebb ajándékokkal vegyék rá a lányt, hogy a másikról lemondjon. Gazdagok voltak és a lány, aki a két fiú között nem tudott választani, mindkét fiú udvarlását szívesen vette. A múlt év márciusában Kis Pávelt besorozták katonának. A besorozott legény afeletti bánatában, hogy amíg katonáskodik, vetélytársa meghódíthatja a lányt, egy alkalommal a korcsmában megtámadta Lobonc Jánost és súlyosan összeverte.* Lobonc nem tudta elviselni a szégyent, ami esett rajta és csak az alkalomra várt, hogy a kölcsönt visszafizesse. Az alkalom nem váratott sokáig magára. A bevonulást követő néhány hétre Kis Pável a katonaságtól rövid szabadságot kapott. Első dolga volt, hogy felkeresse régi szerelmét, de sejtése valóra vált, mert vetélytársa távollétében valóban a leány kegyeibe férkőzött. Az elkeseredettlegény a korcsmába ment. Ott találkozott a két vetélytárs, akik közül az egyiket a féltékenység, a másikat pedig a bosszú ingerelte. Néhány percig iddogáltak, amikor Lobonc fizetni készült. Kis Pável, látva, hogy vetélytársa távozik, átkiáltott Lobonchoz, hogy várjon egy kicsit, mert néhány barátságos szót szeretne vele váltani. Lobonc elfogadta a kihívást és együtt távoztak a korcsmából. Alig hagyták el a korcsma ajtaját, a két legény dulakodni kezdett, majd az egyik bicskát, a másik bajonettet rántott és életre-halálra ment a verekedés. A párharcban Loboncnak kedvezett a szerencse, mert egy alkalmas pillanatban úgy vágta bicskáját ellenfele mellébe, hogy az megtántorodott és néhány pillanatig eszméletlenül feküdt a földön. Ezt a néhány pillanatot Lobonc arra használta fel, hogy elmeneküljön a megsebesített vetélytárs bosszúja elől. Kis Pável eszméletét visszanyerve bajonettel a kezében ellenfele üldözésére indult, de alig tett kétszáz lépést, gyengülni kezdett és holtan zuhant le az útra. A dévai törvényszék vonta felelősségre Lobonc Jánost, akit szándékos emberölésért ötévi fegyházra ítélt. A vádlott az ítélet ellen felebbezést jelentett be és az ügy így került a kolozsvári ítélőtábla elé, ahol az enyhítő körülmények figyelembevételével a dévai törvényszék ítéletét egy év és tizenegy hónapi fogházra szállították le. Vádlott és ügyész az ítéletbe belenyugodtak és így az ítélet jogerős. — Angol birodalmi kiállítás. Londonból jelentik : Az április és október között rendezendő birodalmi kiállítás egyike lesz az utóbbi évek legnagyobb világgazdasági eseményeinek. A kiállításon bemutatják a brit birodalom és a tengerentúli tartományok ipara és tudománya vívmányait, a művészetet, a kézműipart, mezőgazdaságot. Hatalmas és imponáló módon fogják képviseltetni az angol bányászatot és mezőgazdaságot. Különös figyelmet fordít a birodalmi kiállítás vezetősége az angol kertészet bemutatására és a közlekedési eszközök fejlődésére. Hatalmas területet szakítottak ki Kanada és Ausztrália iparának, Ceylonnak, Délafrikának, Újzeelandnak, Honkongak, Máltának és Indiának. A kiállítás egyik különös érdekessége a palesztinai és ciprusi tárgyak bemutatása lesz. Azoknak a kereskedőknek, akik az április 28-tól május 9-ig tartó birminghami mintavásárt látogatják, kedvező alkalmuk lesz meglátogatni a birodalmi kiállítást is. ÚJ KELET Kedd, 1924 április 1 A román-orosz konferencia szombati tárgyalása elmaradt Hétfőn folytatták a tárgyalásokat. A román delegáció elnökének felszólalása a megegyezés érdekében Bécs, március 29. Az Új Kelet tudósítójától. A román-orosz konferenciának szombatra tervezett ülését nem tartották meg. A tárgyalás folytatását hétfőre halasztották. A pénteki ülésen először Kresztinszky orosz delegátus szólalt fel, aki az orosz álláspontot ismertette. Utána a román küldöttség elnöke beszélt, aki megállapította, hogy az őszinte szándékok bizonyítékául, amelyekkel a román küldöttség az orosz küldöttséggel való megegyezés reményében Bécsbe jött,s bizalmas beszélgetést óhajtott Kresztinszkyvel, hogy a tárgyalásokat megkönnyítse, de Kresztinszky a megbeszélésnek gondolatát is elutasította. Miután ezzel minden következményért magára vette a felelősséget, a román küldöttségnek közölni kell, azért jött Bécsbe, mert számított a orosz kormány békés szándékaira, hogy a két állam között a normális, sőt ezenfelül barátságos kapcsolatok is létrejöjjenek. Annak a reményének is adott kifejezést, hogy ennek az értekezletnek törekvése és célja, a normális viszonyok helyreállítása a két állam között nem lesz eredménytelen azon az alapon, amelyet a lausannei konferencián meghatároztak és amelyben Tiraspolban is megegyeztek. A kormány őszintén el van telve barátságos szándékokkal, amelyeket már a tárgyalásokkal is igazolt. Ez érzéstől áthatva, a kormány nevében kijelenti, hogy a barátságos viszony legelőször a határok elismerését követeli meg, ami nélkül a normális kapcsolat helyreállítása lehetetlen. Az orosz küldöttek Bécsben való megjelenése bizonyítja, hogy az orosz kormány a lausannei megbeszélések szerint a Dnyeszter-határt elismeri. Ha a szovjet ezt az álláspontot nem tartja fenn, nem Románia hibája, hogy a tárgyalások meghiúsulnak. A román küldöttség hajlandó az orosszal együtt dolgozni és a két ország közti normális kapcsolatok felvételének kérdését lehetőleg liberális szellemben megoldani. Adlon, Stinnes hallja és egyebek * ★ A Berlin, március hó Berlin—Adlon. Ez olyan, mintha az ember azt mondaná Bécs—Bristol, London—Cecil vagy Newyork—Astor. Négy dolog az, ami a világon mindenütt egy és egyforma: szerkesztőség, színház, parlamenti ülésterem és hotel-hall. Az Adlon, Berlin nagy nevezetessége, Newyorkban is lehetne a Wall Streeten. Az Adlon halijának híres ötórai, teája. Kik ülnek itt? És kik nem ülnek itt? És kik azok, akik nem itt ülnek, miután olyan sokáig itt ültek. Maradjunk az első kategóriánál. Akik itt vannak. Ezek lehetnének mindenütt másutt is. És vannak is. Bankárok, színésznők, mozistarok, mozirendezők, mozi-senkik, újságírók, bankárnők, kokottok, gazdagok, álgazdagok, semmittevők, párocskák. Hideg tea, jazzband. Városi pletyka. — Látja kérem ott azt az urat ? Látom. (Bleichröder) Nagy darab, angol kockás világos ruhás. Borotvált arc, cigaretta, unalom. Azt hinnéd diplomata, vagy volt vezérkari tiszt, akinek a császárság bukása óta rosszul megy. Egyik sem. Ez az úr: Bleiohröder. Nagyapja volt Bleiohröder Sámson. Bleiohröder, ez valamikor úgy hangzott, mint Rotschild vagy Mendelsohn, az öreg Bleichröder bankár volt, de olyan nagy bankár, hogy megengedhette magának, hogy rongyos ruhában járjon és eugos cipőben és az öreg Vilmos császár még így is, valahányszor meglátta őt a Thiergarten egyik padján ülni, leszállt a lóról, odament hozzá és megkérdezte őt: — Bleichröder Sámson bankárt — hogy hogyan van? — Jó reggelt Bleichröder úr. Ezt szokta mondani. Szóval: Bleichröder, az unoka, már úgy néz ki, mint Vilmos császár egy karasszius tisztje civilben. És Bleichrödernek, az unokának már nincs pénze sem. Bleichröder az unoka, egy nagyon szép, nagyon elegáns, nagyon szegény úriember. Vele már nem a császár fogott kezet, hanem Maria Orska. Maria Orska. Karcsúság, kokain, téboly. A legjobb hisztérika-színésznő. Maria Orska elvette Bleiohröder urat. Dolgozik rá. Eltartja a férjét, mint egy grófot. Miatta utazik, próbál, föllép esténként a színpadon, virít és ájuldozik, direktorokkal, rendezőkkel veszekedik. Olyan nagy gázsija van, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy eltarthasson egy olyan finom urat, egy olyan koldus billionáriust, mint Bleichröder urat. Bleichröder úr minden délután öt órakor az Adlonban teázik.Mindenütt Fali az Adlon egyébként üres. Még csak pár napig. Akkor ugyanis visszajönnek. Kik? Jó kérdés. Azok, akik azelőtt itt ültek, míg azelőtt a bécsi Grand Hotelben és most elutaztak Párisba, ahol azonban megbuktak. Csúnyán megbuktak. Nem tudták megkontreminálni a francia frankot. Most visszajönnek. Az Adlonban ma csupa német azó. Idegen nép egy sem. Se francia, se angol, se amerikai. Óh! A pénz. A franciákról nem is beszélek, de Berlint ma nem győzik pénzzel szegény amerikaiak sem. Ez egy új, nem erre a világra való, ez a berlini drágaság, ez a Mars csillag arányaiban nőtt meg. Hirtelen nagy, kopasz, monoklis rózsás béby-arc az Adlon halijában. Ejnye, be ismerős: Fali Leó! Szóval, amint mondtam. Minden hotel-hali egyforma. Az egész világon az. Fali a bécsi Grandban.„ Fali a berlini Adlonban. Fali mindenütt. Ő a világ utazómuzsikája, utazó vicce, utazó szerencséje. Ő adja ennek a mai világnak szentimentalizmusát, fanyarságát, gunyorosságát, mohóságát, cik-cakos, ugráló, változó hangulatait. Nagy, szürke angol utazóruhájában úgy beletartozik ebbe a mai világba, mint Gluck XVI. Lajos parókás hanyatlásába. És melyik világért volt nagyobb kár? XVI. Lajoséért, vagy a maiért ? Volt! A mai világ is volt. Mult idő, kérem. Másik Adlon. Adlon II. , Hotel Esplanade. Bellevue-Strasse, epke Budapester-Strasse. Ami ebben a szállóban a legérdekesebb, a gazda : Stinnes Hugó. Övé a bányák, övé a bankok, övé a hajók, övé a vasutak, övé ez a hotel is. Mindene van. Miért ne legyen hotelje is ? Valahol csak kell az ő teáját inni, az ő szendvicsét is enni.Stines hotelje) Stinnes hotelje félig üres. A harmadik emeleten nagy tábla: Ausser Betrieb. Táblás ház. Az üresség táblája. Berlin ma üres. Berlin ma drága. Berlint ma nem lehet pénzzel győzni. Övék ma a világ legdrágább pénze. Stinnes már ráfizetett egy egész emelettel ebben a hotelben, ahol a kézmosásért való borravaló egy aranymárka. Nem is sok. De ki az, aki kezet fog mosni ? Ma este itt bál van. Fest de Georgen Ordens. Régi porosz arisztokrácia. Szigorú, éles Áramhiány esetén az Astra benzinmotorral zavartalanul tarthat üzemet Roth cipész Cluj, Szép u. 26