Uj Kelet, 1924. április (7. évfolyam, 75-97. szám)

1924-04-01 / 75. szám

2 Két legény halálos párbaja a falu legszebb leányáért Bajonett és bicska döntötte el a szép leány szerelmét. Féltékenység és bosszú harca. A tábla enyhítette a tör­vényszék ítéletét ■­­Cluj-Kolozsvár, március 31. Az Új Kelet tu­dósítójától.­ Gyilkossággal vádolva állt a kolozs­vári Ítélőtábla felebbviteli tárgyalása elé Lobonc János kisbarcsai lakos. A hunyadmegyei kis falu legszebb leányá­nak udvarolt Lobonc János és Kis Pável. A két vetélytárs minden szabad idejét a leánynak szentelte és minden vetélkedésük arra irányult, hogy mentői szebb és értékesebb ajándékokkal vegyék rá a lányt, hogy a másikról lemondjon. Gazdagok voltak és a lány, aki a két fiú kö­zött nem tudott választani, mindkét fiú udvar­lását szívesen vette. A múlt év márciusában Kis Pávelt beso­­­rozták katonának. A besorozott legény afeletti bánatában, hogy amíg katonásko­dik, vetély­­társa meghódíthatja a lányt, egy alkalommal a korcsmában megtámadta Lobonc Jánost és sú­lyosan összeverte.* Lobonc nem tudta elviselni a szégyent, ami esett rajta és csak az alkalomra várt, hogy a kölcsönt visszafizesse. Az alkalom nem váratott sokáig magára. A bevonulást követő néhány hétre Kis Pável a katonaságtól rövid szabadságot kapott. Első dolga volt, hogy felkeresse régi szerelmét, de sejtése valóra vált, mert vetélytársa távollété­ben valóban a leány kegyeibe férkőzött. Az elkeseredett­­legény a korcsmába ment. Ott találkozott a két vetélytárs, akik közül az egyiket a féltékenység, a másikat pedig a bosszú ingerelte. Néhány percig iddogáltak, amikor Lobonc fizetni készült. Kis Pável, látva, hogy vetélytársa távozik, átkiáltott Lobonchoz, hogy várjon egy kicsit, mert néhány barátságos szót szeretne vele vál­tani. Lobonc elfogadta a kihívást és együtt távoztak a korcsmából. Alig hagyták el a korcsma ajtaját, a két legény dulakodni kezdett, majd az egyik bics­kát, a másik bajonettet rántott és életre-halálra ment a verekedés. A párharcban Lobon­cnak kedvezett a szerencse, mert egy alkalmas pil­lanatban úgy vágta bicskáját ellenfele mellébe, hogy az megtántorodott és néhány pillanatig eszméletlenül feküdt a földön. Ezt a néhány pillanatot Lobonc arra használta fel, hogy el­meneküljön a megsebesített vetélytárs bosszúja elől. Kis Pável eszméletét visszanyerve bajo­­nettel a kezében ellenfele üldözésére indult, de alig tett kétszáz lépést, gyengülni kezdett és holtan zuhant le az útra. A dévai törvényszék vonta felelősségre Lo­bonc Jánost, akit szándékos emberölésért ötévi fegyházra ítélt. A vádlott az ítélet ellen feleb­­bezést jelentett be és az ügy így került a ko­lozsvári ítélőtábla elé, ahol az enyhítő körül­mények figyelembevételével a dévai törvény­szék ítéletét egy év és tizenegy hónapi fogházra szállították le. Vádlott és ügyész az ítéletbe belenyugodtak és így az ítélet jogerős. — Angol birodalmi kiállítás. Londonból je­lentik : Az április és október között rendezendő birodalmi kiállítás egyike lesz az utóbbi évek leg­nagyobb világgazdasági eseményeinek. A kiállítá­son bemutatják a brit birodalom és a tengeren­túli tartományok ipara és tudománya vívmányait, a művészetet, a kézműipart, mezőgazdaságot. Ha­talmas és imponáló módon fogják képviseltetni az angol bányászatot és mezőgazdaságot. Különös fi­gyelmet fordít a birodalmi kiállítás vezetősége az angol kertészet bemutatására és a közlekedési esz­közök fejlődésére. Hatalmas területet szakítottak ki Kanada és Ausztrália iparának, Ceylonnak, Délafrikának, Újzeelandnak, Honkongak, Máltának és Indiának. A kiállítás egyik különös érdekes­sége a palesztinai és ciprusi tárgyak bemutatása lesz. Azoknak a kereskedőknek, akik az április 28-tól május 9-ig tartó birminghami mintavásárt látogatják, kedvező alkalmuk lesz meglátogatni a birodalmi kiállítást is. ÚJ KELET Kedd, 1924 április 1 A román-orosz konferencia szombati tárgyalása elmaradt Hétfőn folytatták a tárgyalásokat. A román delegáció elnökének fel­szólalása a megegyezés érdekében Bécs, március 29. Az Új Kelet tudósítójá­tól.­ A román-orosz konferenciának szombatra tervezett ülését nem tartották meg. A tár­gyalás folytatását hétfőre halasztották. A pén­teki ülésen először Kresztinszky orosz delegátus szólalt fel, aki az orosz álláspontot ismertette. Utána a román küldöttség elnöke beszélt, aki megállapította, hogy az őszinte szándékok bizonyítékául, amelyekkel a román küldöttség az orosz kül­döttséggel való megegyezés reményében Bécsbe jött,s bizalmas beszélgetést óhajtott Kresztinszky­­vel, hogy a tárgyalásokat megkönnyítse, de Kresztinszky a megbeszélésnek gondolatát is elutasította. Miután ezzel minden következ­ményért magára vette a felelősséget, a ro­mán küldöttségnek közölni kell, azért jött Bécsbe, mert számított a orosz kormány békés szándékaira, hogy a két állam között a normális, sőt ezen­felül barátságos kapcsolatok is létrejöjjenek. Annak a reményének is adott kifejezést, hogy ennek az értekezletnek törekvése és célja, a normális viszonyok helyreállítása a két állam között nem lesz eredménytelen azon az alapon, amelyet a lausannei konferencián meghatároz­tak és amelyben Tiraspolban is megegyeztek. A kormány őszintén el van telve barátságos szándékokkal, amelyeket már a tárgyalásokkal is igazolt. Ez érzéstől áthatva, a kormány nevében kijelenti, hogy a barátságos viszony legelőször a határok elismerését köve­teli meg, ami nélkül a normális kapcsolat helyreállítása le­hetetlen. Az orosz küldöttek Bécsben való meg­jelenése bizonyítja, hogy az orosz kormány a lau­sannei megbeszélések szerint a Dnyeszter-határt elismeri. Ha a szovjet ezt az álláspontot nem tartja fenn, nem Románia hibája, hogy a tárgyalá­sok meghiúsulnak. A román küldöttség hajlandó az orosszal együtt dolgozni és a két ország közti normális kapcsola­tok felvételének kérdését lehetőleg liberális szel­lemben megoldani. Adlon, Stinnes hallja és egyebek * ★ A Berlin, március hó Berlin—Adlon. Ez olyan, mintha az ember azt mondaná Bécs—Bristol, London—Cecil vagy Newyork—Astor. Négy dolog az, ami a vilá­gon mindenütt egy és egyforma: szerkesztőség, színház, parlamenti ülésterem és hotel-hall. Az Adlon, Berlin nagy nevezetessége, Newyorkban is lehetne a Wall­ Streeten. Az Adlon halijának híres ötórai, teája. Kik ülnek itt? És kik nem ülnek itt? És kik azok, akik nem itt ülnek, miután olyan sokáig itt ültek. Maradjunk az első kategóriánál. Akik itt vannak. Ezek lehetnének mindenütt másutt is. És vannak is. Bankárok, színésznők, mozista­rok, mozirendezők, mozi-senkik, újságírók, ban­­kárnők, kokottok, gazdagok, álgazdagok, sem­mittevők, párocskák. Hideg tea, jazzband. Vá­rosi pletyka. — Látja kérem ott azt az urat ? Látom. (Bleichröder) Nagy darab, angol kockás világos ruhás. Borotvált arc, cigaretta, unalom. Azt hinnéd diplomata, vagy volt vezérkari tiszt, akinek a császárság bukása óta rosszul megy. Egyik sem. Ez az úr: Bleiohröder. Nagyapja volt Bleioh­röder Sámson. Bleiohröder, ez valamikor úgy hangzott, mint Rotschild vagy Mendelsohn, az öreg Bleichröder bankár volt, de olyan nagy bankár, hogy megengedhette magának, hogy rongyos ruhában járjon és eugos cipőben és az öreg Vilmos császár még így is, valahányszor meglátta őt a Thiergarten egyik padján ülni, leszállt a lóról, odament hozzá és megkérdezte őt: — Bleichröder Sámson bankárt — hogy hogyan van? — Jó reggelt Bleichröder úr. Ezt szokta mondani. Szóval: Bleichröder, az unoka, már úgy néz ki, mint Vilmos császár egy karasszi­us tisztje civilben. És Bleichrödernek, az unoká­nak már nincs pénze sem. Bleichröder az unoka, egy nagyon szép, nagyon elegáns, nagyon sze­gény úriember. Vele már nem a császár fogott kezet, hanem Maria Orska. Maria Orska. Karcsúság, kokain, téboly. A legjobb hisztérika-színésznő. Maria Orska el­vette Bleiohröder urat. Dolgozik rá. Eltartja a férjét, mint egy grófot. Miatta utazik, próbál, föllép esténként a színpadon, virít és ájuldozik, direktorokkal, rendezőkkel veszekedik. Olyan nagy gázsija van, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy eltarthasson egy olyan fi­­­­nom urat, egy olyan koldus billionáriust, mint Bleichröder urat. Bleichröder úr minden dél­után öt órakor az Adlonban teázik.­­Mindenütt Fali­ az Adlon egyébként üres. Még csak pár napig. Akkor ugyanis visszajönnek. Kik? Jó kérdés. Azok, akik azelőtt itt ültek, míg azelőtt a bécsi Grand Hotelben és most elutaztak Pá­­risba, ahol azonban megbuktak. Csúnyán meg­buktak. Nem tudták megkontreminálni a francia frankot. Most visszajönnek. Az Adlonban ma csupa német azó. Idegen nép egy sem. Se francia, se angol, se amerikai. Óh! A pénz. A franciákról nem is beszélek, de Berlint ma nem győzik pénzzel szegény amerikaiak sem. Ez egy új, nem erre a világra való, ez a berlini drágaság, ez a Mars csillag arányaiban nőtt meg. Hirtelen nagy, kopasz, monoklis rózsás béby-arc az Adlon halijában. Ejnye, be isme­rős: Fali Leó! Szóval, amint mondtam. Min­den hotel-hali egyforma. Az egész világon az. Fali a bécsi Grandban.„ Fali a berlini Adlon­ban. Fali mindenütt. Ő a világ utazó­­muzsi­kája, utazó vicce, utazó szerencséje. Ő adja ennek a mai világnak szentimentalizmusát, fa­nyarságát, gunyorosságát, mohóságát, cik-cakos, ugráló, változó hangulatait. Nagy, szürke an­gol utazóruhájában úgy beletartozik ebbe a mai világba, mint Gluck XVI. Lajos parókás ha­nyatlásába. És melyik világért volt nagyobb kár? XVI. Lajoséért, vagy a maiért ? Volt! A mai világ is­ volt. Mult idő, kérem. Másik Adlon. Adlon II. , Hotel Esplanade. Bellevue-Strasse, epke Budapester-Strasse. Ami ebben a szállóban a legérdekesebb, a gazda : Stinnes Hugó. Övé a bányák, övé a bankok, övé a hajók, övé a vasutak, övé ez a hotel is. Mindene van. Miért ne legyen hotelje is ? Valahol csak kell az ő teáját inni, az ő szend­vicsét is enni.­­Stines hotelje) Stinnes hotelje félig üres. A harmadik emeleten nagy tábla: Ausser Betrieb. Táblás ház. Az üresség táblája. Berlin ma üres. Berlin ma drága. Berlint ma nem lehet pénzzel győzni. Övék ma a világ legdrágább pénze. Stinnes már ráfizetett egy egész emelettel ebben a hotelben, ahol a kézmosásért való borravaló egy aranymárka. Nem is sok. De ki az, aki kezet fog mosni ? Ma este itt bál van. Fest de­ Georgen Ordens. Régi porosz arisztokrácia. Szigorú, éles Áramhiány esetén az Astra benzinmotorral zavartalanul tarthat üzemet Roth cipész Cluj, Szép­ u. 2­­6

Next