Uj Kelet, 1954. október (35. évfolyam, 1873-1895. szám)
1954-10-01 / 1873. szám
lü&A és ruhacsomagokat Magyarországra script, csomitots villisos hüdszikrányt Izraelbe a leggyorsabban és legpontosabban szállítunk. — Kérje amerikai rokonát, hogy minden szükségetét nálunk rendelje meg. RABBI ABRAHAM JUNCREISZ 237 E 93. St. Brooklyn N.Y. Telefon, Dickens 2-1828. הנש 1954 X. 1■ üj Kelet S A zsidó újév alkalmából az izraeli angol nagykövetség olyan üdvözlőkártyákat nyomatott, amelyeken egyetlen angol mondattól eltekintve az egész szöveg héberül van. Az újévi levelezőlap női alakot ábrázol, aki agyagkorsót tart a vál- fán, alatta pedig Mózes első könyvéből, a Berésttből a 24-ik szakasz 15-ik verse olvasható: „És történt, hogy mielőtt befejezte volna a beszédet és ime, kilépett Rivka, akit Betyérnek, a Málka fiának szültek, aki Nádornak, Ábrahám apjának a felesége volt és korsó a vállán.” . Jobb felől a levelezőlapon Cs a szöveg van héberül״ Boldog és áldott újesztendőt, a béke és siker esztendejét, az egészség és nagy örömök évét.” A szemközti sarokban rövidebb üdvözlet olvasható angol nyelven: ״ Legjobb kívánságainkat (küldjük) jó évre és békés évre.” Hir szerint egyébként az Izráelben működő összes diplomáciai képviseletek tagjai olyan utasítást kaptak, hogy jom-kippurkor ne használjanak autót. A követségek és konzulátusok személyzete ezen a napon otthon fog ülni, vagy pedig gyalog járnak majd. Tel Aviv városa — Haifa nyomában — októbert a tisztaság hónapjának deklarálta, amelynek folyamán meggyorsítják a szemételhordás tempóját, gondoskodnak az utcák és közterek tisztántartásáról több utcaseprő beállításával, azonkívül a város közegészségügyi szolgálatainak különleges ellenőrei végigjárják majd az egyes házakat, ahogy a tisztaság kielégítő-e bennük. Ebből a célból a várost négy körzetre osztják és ahol piszkosnak találják a lépcsőházat, vagy az udvart, felhívják a lakókat, hogy három napon belül teremtsenek tisztaságot, mert azután a város küld ki majd munkásokat, akik a lakók költségére eltakarítják a szemetet. Külön ellenőrök igyekeznek majd leszoktatni a járókelőket arról, hogy papírt, üres cigarettadobozokat, vagy ételmaradékot, stb. dobjanak el az utcákon. Sok utcát naponta kétszer is fognak seperni, hogy este is tiszták legyenek. Abramov szovjet nagykövet és a követség tisztviselői kara a napokban Natanján járt, ahol többek között megcsodálta azt az impozáns új városrészt, amelyet a „Málbén” épített aggok részére. Az egyik orosz tisztviselő mosolyogva kérdezte az őket kalauzoló Ben Ami polgármestertől: — Ez mind Amerikából jött dollárokból épült? — Boldog volnék, ha ugyanilyen intézményt mutathatnék önöknek, amely a Szovjetunióból jött rubelekből épült, — válaszolta a talpraesett natanjai polgármester pillanatnyi habozás nélkül. Azóta, hogy a Szochnut által létesített ״ Merkáz Hatáászuká” (Foglalkoztatási Központ) 1954 január elején megkezdte működését, megszűnt az új élőtelepülések elhagyása Ez az intézmény a Szochnutalista- és klitaosztálya által, a munkaügyi minisztériummal karöltve, teremtődött meg, amikor kitűnt, hogy sok telepes hagyja ott a falvakat, mert nem tud a rendelkezésére bocsátott földterületből megtelni, mások pedig egyszerűen elhanyagolták a birtokuk megművelését, miután a településen kívülre jártak dolgozni, hogy megkeressék a kenyerüket. A foglalkoztatási központ, amelynek élén A. Ziegal, a Szochnut klitaosztályának vezetője áll, egycsapásra megszüntette ezt az állapotot. Azzal, hogy a rászorulóknak bizonyos elsőbbségi sorrend szerint havonta legalább 12 munkanapot biztosít magában afaluban, vagy annak közvetlen közelében, egyrészt megoldódott a telepesek megélhetési problémája, másrészt pedig nem kell valahol messze munkát keresniük és így meg tudják művelni a gazdaságukat is. Ez időszerint minden településen átlag 35-40 családfőt foglalkoztat az új intézmény amely a szükségmunkák részére megállapított béreket fizeti és a pénzt havonta folyósítja a telepeseknek. Mostanáig főként nem produktív munkákat (fásítás, talajmegtisztítás, útjavítás, stb.) végeztettek ezekkel a telepesekkel faluik határában, de vannak olyan tervek is, hogy köz-ségi közkerteket, játszótereket, sporttelepeket és körzeti amfiteátrumokat fognak velük létesíttetni. A vezetők számítása szerint az új telepeseknek még két évig kell majd ilyen külső munkát adni, amíg a saját gazdaságuk már annyit fog hozni, hogy megélhessenek belőle. Annak illusztrálására, hogy az uj élék mennyire félnek még a holnaptól és gyakran milyen bizalmatlanok a róluk gondoskodó vátikok, vagy bennszülöttek iránt a „Imánim” a következő — nem egyedülálló — esetet írja meg: A régi mosárok ifjúságából rekrutált önkéntes oktatók egyike a Negev egyik új településére került, amelynek minden ügyes-bajos dolgát magára vállalta. Rövid idő múlva a falu képviselője egyre sűrűbben kezdett megjelenni■ nála és napokon keresztül arról panaszkodott, hogy nagy a munkanélküliség és az emberek munkát kérnek. A fiatal oktató nyakába vette a lábát, elkezdett szaladgálni az illetékes helyekre, kiabált, az asztalokat verte öklével, amivel sikerült is a település lakói közül harminc embernek állandó munkát szereznie. Nagy örömmel tért viszsza és szólt a titkárnak, hogy állítsa össze a munkára szorulók listáját, a titkár azonban egyik napról a másikra halogatta a névjegyzék elkészítését. A végén már sürgetni kezdték a munkaadó intézmény részéről az oktatót, hol vannak az emberek, akiket megígért, hogy munkába küldi őket. Erre a fiatalember is elővette a falu titkárát és dühösen felelősségre vonta, hogy hol vannak a munkanélküli emberek. Kiderült, hogy egyetlen lakos sem tud munkába menni, mert mindenki nyakig tele van munkával a saját gazdaságában (amit ugyancsak az oktató útmutatásainak köszönhetnek). — Hát akkor minek kért munkát? — kiáltott rá a titkárra a fiatal madridi elkeseredetten. — Csak azt akartuk látni, hogy adnak-e maguk munkát nekünk, — válaszolta nyugodtan a kérdezett. * A somroniak (szamaritánusok) idejéből származó régiségekről írt tanulmányt az „Erec Jiszráél és régiségeinek kutatására alakult zsidó társulat közlönye” legutóbbi számában Jichák Ben-Cvi államelnök, aki tudvalévően a somroni kultúra híres kutatója. Ez év végén Recovot és Kfár Bilu között a népsikoa építési munkálatai során egy márványtáblát találtak, amelyre a Tízparancsolatot vésték be a somroni szövegezésben. A déli körzet archeológiai osztályának vezetője a tudományos vizsgálat során megállapította, hogy azt a dombot, ahol a márványtáblát találták, a környékbeli arabok ״ Tel el-Iszfir”-nek (madárdombnak) nevezték, mégpedig azért, mert ott valamikor egy Cippor (madár) nevű szamaritánus család lakott. A leletet és a tudományos vizsgálat eredményét eljuttatták az államelnökhöz, aki tanulmányt írt arról a korszakról, amikor a somroniak az ország középső vidékéről a Redovot és Jávne közti síkságra költöztek és ott főként, mint kereskedők és ötvösök éltek. A Haifa melletti Háchotrim kibuc elhatározta, hogy ifjúsági turistaházat létesít a pozsonyi származású Ben Jákov (Grünhut) Cvi nevére, aki ejtőernyős volt a második világháború alatt és 22 éves korában, 1944 szeptember 15-ikén leszállott Szlovénszkóban, részt vett egy zsidó partizáncsoport megszervezésében, de nemsokára a németek kezére került és kivégezték. Az emlékére létesítendő otthon alapkövét október 21-ikén, hősi halálának tizedik évfordulóján teszik le gyászünnepség keretében. A turistaházban, amelynek építése 100 ezer fontba fog kerülni, 120 alvóhely lesz az ifjúság, kirándulócsoportok, turisták, stb. részére. Az elmúlt héten tartották meg a „Falura az ifjúság!” akció keretében az első nagy összejövetelt Tirán, az északi mámbárában közel ötezer ember részvételével. A gyűlést R. Golan, a fiatalolokkal foglalkozó Szochnut ügyosztály vezetője és az akció irányítója nyitotta meg, aki lelkes felhívással fordult az ifjúsághoz, hogy menjen ki falura mezőgazdasági és szakmai kiképzésre. A. Ziegel, a klita-osztály igazgatója, aki a kormány és a Szochnut üdvözletét tolmácsolta, elmondotta a hallgatóságnak, hogy legalább húszezer 12-17 éves fiú és lány él a máábárákban és más élőközpontokban minden nevelési kereten kívül és minden gazdasági jövő nélkül. Amióta a „Falura az ifjúság!” akció júliusban megindult, ötezer 13-18 éves fiú és leány iratkozott fel, hogy kimegy a gazdaságokba és ezek közül 350 már el is helyezkedett a kiképző telepeken és a mezőgazdasági településeken. A gyűlésen felszólalt Jigál Áron tábornok is, aki a kibuci mozgalmak nevében hívta fel a fiatalságot, hogy hagyja ott a máábázákat és építsen magának biztos jövőt a Negev és a Gálil falvaiban, ami az ország biztonsága szempontjából is elengedhetetlen kötelességük. * Megint rengeteg állami és Szochnut-tisztviselő utazgat külföldre. Ezzel kapcsolatban a ״ Mááriv" a következő esetet írja meg: Egy fontos állású állami hivatalnok, aki gyakran jár külföldön, teljes zavarral állt a luddi repülőtér útlevélvizsgáló tisztviselője előtt Megkérdezték tőle, hogy miért olyan riadt? Mire ezt válaszolta: — Nem emlékszem, hogy én most visszaérkeztem-e külföldről, vagy pedig utazom külföldre. Az ünnepek előtt az élelmezési hatóságok Ciprus szigetéről hozattak hagymát kiosztásra. A tel avivi zöldségkereskedők azonban nem akarták átvenni az árut, amelyet a régen hozzájuk beosztott vevők listája alapján kellett volna kapniuk s kiosztaniuk. Attól féltek ugyanis, hogy a névjegyzékeket a hatóságok felhasználják majd a kiskereskedők jövedelmi adójának megalapítására. Csak amikor megígérték nekik, hogy a listák alapján kiosztott hagymamennyiség nem fog mértékül szolgálni az adókivetésnél, vették át a kereskedők az árut és így a háziasszonyok nem maradtak hagyma nélkül az ünnepre. * Amikor a Tunát Hámosávim mezőgazdasági női oktatókat mozgósított az új települések számára, a náháláli Ráchel Szluckáit, aki az ország legrégibb telepeseinek egyike, az elsők között jelentkezett. Egy csoport jemeni elé került a keze alá, amint csak Luddon kiszálltak a repülőgépből Elkísérte őket a mámbárába, azután együtt vándorolt velük egy csomó falun keresztül, azután az oktatónőjük lett, amikor végleg letelepedtek. Az új település nemrég ünnepelte az első termés begyűjtését és az ünnepség középpontjában ״ kávéra Ráchel” állott, akit szeretetük százféle megnyilvánulásával halmoztak el a telepesek. Végül az egyik női telepesnek adták meg a szót, akit a „legmodernebbnek” tartanak a faluban, sis a jemeni nő a következő beszédet vágta ki: — Mit mondjak neked, kávéra Ráchel? Szeretlek téged. Ha Ben Gurion megengedné a többnejűséget, arra beszélném rá a férjemet, hogy téged vegyen el második feleségül és békésen megférnénk egymással. Ennél nagyobb bókot még aligha kapott nő a világtörténelem folyamán. ״ Hogyan nem szabad viselkedni turistákkal?" cím alatt a ״ Imánim” a követ- Ikező esetet írja meg: Mintegy négy héttel ezelőtt egy svájci turista (mellesleg: az illető nem volt zsidó) odament Haifán a posta egyik ablakához és francia nyelven bélyeget kért egy hazájába szóló repülőpostai levélre. Amikor látta, hogy a tisztviselő nem ért franciául — és miután nem akarta a német nyelvet használni egy hivatalos helyen a zsidó államban — a turista angolra fordította rá, amit mondott. De a tisztviselő ezen a nyelven sem értett. Más választása nem lévén, a svájci turista most mégis németül kezdett beszélni és amikor látta, hogy ezúttal megértették, amit mond, egy fontot tett le a pultra, hogy megvegye a bélyeget. Erre azonban a tisztviselő haragosan ránézett s dühösen ezt mondta neki: — Nincs apróm. Menjen ki az utcára és váltsa fel a fontját. Amikor a turista csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a postán nem tudnak visszaadni egy fontból, a hivatalnok még hozzátette: — Ez nem bank, itt nem váltanak pénzt. Mi amúgy is Svájctól akarunk tanulni vendégipart és turisztikai forgalmat, hát most alkalmunk van rá. Ez az egész történet ugyanis egyik svájci újságban már meg is jelent. Úgy látszik, a mi vendégünk vélet■ lenül éppen újságíró volt. • Nem mindennapi érdekességű névhéberesítésről számol be a ״ Mááriv” egyik legutóbbi száma. Az eset hőse az egyik arab gyilkosfészek, a Lifta községből lett Mér Náftpádban élő Me' náchem Bahis, foglalkozására nézve aranyműves és ttóraíró, aki Adenből alisjázott és mint az egyik ottani előkelő ősrégi család sarja, nagy tiszteletnek örvend. Bahis a híres „varázsszőnyeg-akció” során került az országba és nemrég elhatározta, hogy ádeni angol állampolgársága mellé megszerzi az izraeli állampolgárságot, mert Izraelben kettős állampolgársága is lehet akárkinek. Egyidejűleg nevének a héberesítése iránt is folyamodott, sis itt ütközött nehézségekbe. Amikor ugyanis a személyazonossági adatait kezdték vizsgálni, kiderült, hogy az angol útlevélben a családneve Palmerston és nem Bahis, már pedig egy tórakónál ilyen tősgyökeres angol történelmi név kissé meglepő. Bahis azután megmagyarázta a dolgot, hogy még a nagyapja volt az, aki ״ a zsidókkal jóttevő angol államférfi” nevét vette fel és azóta az ádeni Bahiscsalád tagjai az angol miniszterelnök nevét viselik. Ennek megfelelően maga a kérvényező most a hasonló hangzású ״ Palmoni” héber családnevet választotta magának. tpascuismfe HASZNÁLATI UTASÍTÁS: Minden héten beírandók az aktuális nevek az e célra kihagyott (............) helyekre.) |10 EHETI | HeiSfVbPK.