Uj Kelet, 1954. október (35. évfolyam, 1873-1895. szám)

1954-10-08 / 1878. szám

Tel Aviv tisztálkodásának gondjai Egy külföldi szakértőt ho­­zott a kormány Dél-Afriká­­ból az állam közegészség­­ügyi minisztériumának a ve­zérigazgatója. Szakmája el­­sősorban a köztisztaság,­t is, amint a hivatalos jelentés mondja, Nelson doktor a kormány megbízásából hosz­­szasan tanulmányozta Izra­­el köztisztasági viszonyait. Nelson doktor megállapí­­totta, hogy a köztisztaság nálunk nagyon rossz álla­­potban van. Én azt megmondtam vol­­na ingyen is a kormánynak és Tel Aviv városi tanácsá­­nak is. Ehhez istenbizony nem kell külföldi szakértő. Azért mégsem kár a valu­­táért. Mert nekem nem hisz sem a kormány, sem a köz­­egészségügyi minisztérium, sem Tel Aviv városa. A dél­­afrikai szakértőnek azonban igen. Neki hisz. Ezért hát mégis jó dolog, hogy kül­­földi elismert szaktekintély­­nek a jelentése fekszik most az illetékes izraeli fórumok előtt. Különben a jelentés sem­­mi olyan dolgot nem mond, amit nem tudtunk volna ed­­dig is. Azt mondja a jelen­­tés, hogy a közegészségügyi minisztérium nem nyúl he­­lyesen a higiéniai kérdések­­hez. Nem ellenőrzi az étter­­meket például. Ez igaz, so­­ha senki bele nem néz egy étterem vagy kávémérés konyhájába. Hogy mit főz­­nek és hogyan főznek és hogyan takarítanak, hogy van-e dzsuk a konyhában, vagy egyéb élősdi és meny­­nyi? Én sokat nem tudok a vendéglők konyhatitkairól, ami nekem jó, mert ha töb­­bet tudnék, akkor talán nem menne le a torkomon egyet­­len vendéglői falat sem. Azonban a közegészségügyi minisztériumnak nem kell ilyen érzékenynek lennie és nem ártana, ha ko­­htonként felemeltetné ellen­­őreivel a kávéházi és ven­­déglői fazekak fedelét. Csak véletlenül hallottam, hogy az egyik Allenby úti kávé­­mérésben az a szokás, hogy ha a vendég erősebb teát kér, beletesznek egy kicsi szódát, amitől szépen meg­­barnál a teavíz. Azután azt mondja a je­­lentés, hogy a kormány nem ellenőrzi a vízvezetékeket, a csatornázást és a nyilvános illemhelyeket sem. Nelson doktor meg is szá­­molta Tel Avivban a nyil­­vános illemhelyeket és meg­­állapította, hogy a számuk nagyon kevés a lakosság számához képest és amellett valamennyien nagyon pisz­­kosak. ■­■ Én is meg tudnám írni a telavivi városi illemhelyek ״ balladáját”. Azt a fertelmet, ami a központi autóbusz-ál­­lomáson létezik. Ez azért­­a olyan fertelmes, mert a használatáért nem kérnek pénzt. Tehát nincs költség­­vetés a takarításra. A Ki­­kár Magén Dávid Adomon olyan intézmény van a föld alatt, amelynek a használa­­táért tarifát szednek. Ez valamivel tisztább, ha nem is kifogástalan. Aztán elmondja a jelen­tés, hogyan öntik ki né­­mely lakók a piszkos vizet az utcára és hogyan haji­­gálják el a járó­kelők a kü­­lönböző hulladékokat. • Mindez persze aktuális nagyon. Hiszen a tel-avivi városi tanács október hó­­napot a tisztaság hónapjá­­nak deklarálta. Legalább meg­van ennek az úgyneve­­zett tisztasági hónapnak a kísérő zenéje: a Nelson-fé­­le jelentés. Egyéb ebből a hónapból úgy sem jön ki, csak a kísérő zene. Mert, azt, hogy hogyan képzelte el a városi tanács a tisztasá­gi hónapot a lakosság bele­­kapcsolása nélkül, egyike a legnagyobb rejtélyeknek. ־ Nem kétséges, hogy a bu­­taság veszedelmesebb az em­beri közösségre nézve, mint a gonoszság. Hiszen a go­­noszság itt-ott néha szüne­­tet tart. Egyszer-egyszer sztrájkol. Ám a butaság megszakítás nélkül, éjjel­­nappal szüntelenül műkö­­dik. Aztán meg úgy van, hogy jom-kipur napján, mégis csak elhatározhat­­ja magát egy gonosz em­­ber, hogy holnaptól fogva nem lesz olyan gonosz, ám­­ ha egy buta ember fogadja meg jem kiparkol, hogy holnaptól fogva okos lesz, az használ? Az lehet? És­­ ami vonatkozik a butaságra,­­ ugyanaz vonatkozik a tehet­­­ségtelenségre és a hozzá­­ nem értésre. Sokkal na­­gyobb kárt okoz a tehetség­­telenség meg a hozzá nem­­értés a közügyekben, mint a kifejezetten rossz szán­­dék. Az biztos, hogy Tel Aviv városa tényleg szeret­­ne valamit csinálni, hogy a város tisztább legyen, csak­ fogalma sincs arról, hogy hogyan kell ezt csinálni. Az egyetlen gondolat er­­re a tisztasági hónapra a büntetés. Majd a városi el­­lenőrök résen fognak állni egész októberben és akit rajtacsípnek köztisztasági kihágáson az ellen megin­­dítják az eljárást. Ettől biz­­tosan nem lesz tisztább a város, már csak azért sem, hiszen lehetetlen minden polgár mellé egy ellenőrt ál- Utáni.. Sokkal komolyabb faktor a nevelés. Ezt persze a városi tisztviselők egye­­dül nem tudják elvégezni. Minden kerületében a vá­­­­rosnak meg kellene szervez­­­ni önkéntes bizottságokat, amelyek a higéniai felvilá­­gosítás és propaganda mun­­káját vállalnák. Meg kellene egyszer mon­­dani minden anyának, hogy kevesebb gyermekparalízis volna az országban, ha na­­gyobb volna a tisztaság. És mindenféle súlyos betegség­­ből is kevesebb volna. Keve­­sebbet fájna az embernek a foga, meg a hasa, ha ko­­molyabban vennék a higé­­ni­át. Micsoda hatalmas köz­­egészségügyi propagandát csinált annak idején a Bib­­lia. Valamikor Izrael fiai voltak a világ­ legtisztább népe. Akik a világ minden kincséért hozzá nem nyúl­­tak volna egy olyan állat­hoz, amelyet vad tépett meg és nem nyúltak volna mosdavan kézzel a kenyér­hez. Biztos, hogy ma sem rosszabb az egyéni higénia kérdése nálunk, mint bár­­hol a világon. Mert nem is az egyénen múlik a higénia kérdés. Majdnem minden polgára az országnak ön­­magának tiszta. Sehol a vi­­lágon annyit nem tussolnak és annyit nem mosdanak az emberek, mint éppen Iz­­raelben. És a saját lakását igyekszik mindenki rendben tartani. Csak a közösen használt területek tisztasá­­gával szemben nem olyan kényesek az emberek. Az én lakásomban is megtör­­tént egyszer-másszor, hogy vendégek olyat mivettek, amit otthon nem tennének. A cigarettavéget ledobták ve­randámnak a padlójára és jól be is taposták­ a balát­­aiba. Ugyanilyen különös perverzitás, hogy az utcán némelyik ember megengedi magának azt, amit otthon semmiképen sem tenne. Saját szobájának a padlójá­­ra senki sem hajít széles ívben banánhéjakat , de még saját kertjébe, vagy belső járdájára sem. Miért tartja hát piszkosabban a közös járdát, mint házának bejáratát? Mert a köztisz­taság legnagyobb problémá­­ja a közös területeken, ak­­kor lassanként mások is feladják a hiábavalóvá vált küzdelmet és ők is elhajíta­nak magvakat, papírokat, elhasznált autóbuszjegye­­ket, romlott gyümölcsöt és hasonló dolgokat. Mert már úgyis mindegy... , Karinthy azt írta egyszer egyik humoreszkjében, hogy nem hisz annak, aki ideges­­ségében randalírozik. Tud­­niillik csak az történik, hogy valaki ideges felfor­­tyanásában a gyermekét pofozza meg, vagy valaki mást, aki ki van neki szol­­gáltatva. De sohasem a fő­­nökét. Minden ideges érmes­tér lekent pofonokat a ba­báknak, de sohasem a ka­­pitánynak. Az osztrák-ma­­gyar hadsereg történetében talán egyetlen egyszer sem. Én meg azt hiszem, hogy nincs olyan ember, aki nem tud ügyelni a köztisztaság­­ra. Én láttam ugyanazt az embert, aki Tel Avivban a banánhéjakat elszórja az utcán, sétálni Zürichben. És ott nem csinált ilyesmit.­­ Még egy villamosjegyet sem potyogtatott az utcára. Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy az illető állam­polgár lebecsüli a hazáját és a városát, mert idehaza a falujával, a városával, az országával úgy bánik, hogy soha nem merne ugyanúgy viselkedni idegen tájakkal. A köztisztaság a közösség kérdése hát és ezért nem hagyható egyedül hivatalno­kokra és ellenőrökre. Per­­sze hivatalnokokra és el­­lenőrökre szüksége van a köztisztaságnak nagyon. Fel is kellene hatalmazni az ellenőröket nagyobb ha­­táskörrel. Úgy ahogy az Budapesten meg Bécsben volt, meg valószínűleg más világvárosokban is. A rend­­őr nemcsak konstatálta, ha­­nem azon nyomban meg is büntette a kihágást. Volt egy blokk-füzetet, amely­­ben 5-10 piaszternek és fél­­fontnak megfelelő blokkok voltak és ha valaki eldobott valamit az utcán, vagy egyéb­ köztisztasági kihá­­gást követett el, rögtön ki kellett fizesse a birságot. Az ilyen rendszer jó, de nem elég. A jisuv jobbik ré­­sze személyes példát kell mutasson a jisuv rosszabbik részének. Az­­ilyen személyes példa azonban, ha külön-kü­­lön űzik az emberek, elvesz a nagy rengetegben. Hatni a személyes példa is csak szervezetten hat. Irta: Jámbor Ferenc ״ ROND MOZI JERUZSÁLEM ( ÜNNEPÉLYES, NYILVÁNOS MEGNYITÓ ) OKTÓBER 12., KEDD ESTÉTŐL Három nagy sztár: Ann Todd • Claude Rains • Trevor Howard a nagy drámában: THE PASSIONATE FRIENDS Izraeli bemutató Ivrit-francia fordítás a filmen. Terjeszti: EAGLE FILM DISTRIBUTORS. A pénztár nyitva okt. 10., vasárnap reggel 9 órától. A Jeruzsallimi másik min­ora STUDIO: ENCORE — 4-ik hét — Somerset Maugham 3 novellája EDISON: I FIGEI DI NESTM­O.­­ Híres olasz fam. 3-ik f­ét . Miért nehéz megtanulni héberül? A kormány által most be­­indított nagy hebraizációs akció többek között törvény útján kötelezni akarja az idegennyelvű sajtót, cikkei egy részének héber nyelven való megjelentetésére. Nem valószínű azonban, hogy ez célravezető módszer volna. Az új élé ugyanis azért ol­­vas idegennyelvű­ lapot, mert az ország és a világ eseményeiről olyan nyelven kíván tájékozódni, amely nem okoz neki nehézséget, ha pedig héberül akar ol­­­vasni, elolvashatja a ponto­­zott írású „Omer”-t, vagy ha még jobban bírja a héber nyelvet valamelyik más hé­­ber napilapot. Mindezek ellenére, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy az idegennyelvű sajtó is belekapcsolódjék a hebrai­zációs munkába. Az idegen­­nyelvű sajtó kiadhat pél­­dául olyan­­, szótárakat, tár­­salgó könyveket, amelyek az olvasóközönség anyanyel­véhez igazodnak. Vagy nagy mértékben ébren tarthatná az érdeklődést a nyelvtanu­­lás iránt, ha állandó rova­­tot nyitna nyelvi kérdések­­nek és feleleteknek. Az olé­­nál naponként merülnek fel problémák, amelyekkel csak az anyanyelvén meg­­jelenő laphoz fordulhat , mert csak ott találhat olyan ’ munkatársakra, akik az ő anyanyelvéből adódó speciá­lis problémáit megértik. A kérdések adódhatnak a két nyelv nyelvtani különböző­­ségéből, vagy pedig szólás­­mondások fordításainak ne­­­­hézségeiből. Az idegen nyelvterületről­­ származó kitűnő írók, taná­­rok, nyelvészek egyéni cik­­­­keikkel is gazdagíthatnák és tehetnék színessé ezt a rovatot, amelyet a város, a falu és a máábárá éléi egy­­aránt üdvözölnének. A kormányakció minden­­esetre azt bizonyítja, hogy a héber nyelv elsajátítása nemcsak a magyarajkúak­­nak — mint azt sokan hi­­szik, — okoz nehézséget. Egyedül az arab anyanyel­­vű tanul könnyebben hébe­­rül, de csak azért, mert mindkettő sémi nyelv. A franciát is könnyebben ta­­nulja az olasz, mint a ma­­gyar anyanyelvű, mert az olasz és a francia azonos nyelvcsaládhoz tartozik.­­ Az európai éré szempontjá­­ból azonban közömbös a származási ország és az ere­­deti anyanyelv, a nyelvta­­nulás nehézsége, vagy köny­v nyírsége más tényezőktől­­ függ. Balassa József, a nyilasok­­ által elpusztított zsidó szár­­­mazású kiváló magyar nyel Irta: Dr. Hansen László vész „A nyelvek élete” című könyvében foglalkozik be­­hatóan ezzel a kérdéssel. Megállapítja többek között, hogy a nyelvtanulásnál az ismeretanyag elsajátításán kívül, bizonyos lelki kész­­­ségre is szert kell tennünk, ahhoz, hogy az illető nyel­­ven beszélni tudjunk. Is­­mert dolog, hogy az egyéni tehetség, rátermettség, so­­kat számít a tanulásnál, ke­vésbbé tudott dolog azon­­ban, hogy van, aki könnyen tanul beszélni, de felülete­­sen, a másik meg nem mer beszélni, pedig alaposan is­­meri a nyelvet s annak iro­­dalmát. Arany és Petőfi például költői művészettel fordították Shakespearet, de angolul beszélni nem tud­­tak. Bialiknak, a nagy hé­­ber költőnek is gyönge ol­­dala volt a héber társalgás. Még feltűnőbb megállapítás az, hogy a nyelvtanulás nem az elején nehéz, h­anem­ ké­­sőbb, amikor a tanuló már haladó. A nyelvi finomságo­kat nehezebb elsajátítani, mint a konyhanyelvet. De éppen ezen a téren is nagy segítséget jelentene az ál­­­landó újságrovat, ahová ta­­nácsért, felvilágosításért for­dulhatna a haladó és a nyelv tanulásba belefáradt elé. A ír­­agy ara­­­k­úa­knak gyen­ge és fájó pontja a kiejtés és a hangsúlyozás problémá­ja, de mint látni fogjuk, ebben az összes izraeliek, kivétel nélkül, sorstársak. Minden nyelvtanulást ugyan­is meg kell, hogy előzzön a kiejtés tanulása. Aki a tanulás első idejében rossz kiejtéshez szokott, az csak nagyon nehezen tudja ké­­sőbb a kifogástalant meg­­tanulni. Különösen fontos ez akkor, ha olyan nyelvet tanulunk, amelyben az anya­nyelvtől eltérő hangok is vannak. Ezeknek a hang­­zóknak a­ fonetikai kéríté­­­sét előre kell magyarázni és a hangok kiejtését gya­­korolni kell. Ezt mindenki, aki valaha is tanult idegen nyelvet, saját magán tapasz­talhatta. Nagy mulasztás történik azonban a héber nyelv taní­­tásánál, ott ugyanis ez el­­marad. S. D. Goitein pro­­fesszor (a högyészi rabbi­­nak, a ״ Részét nivehár" cí­­mű­ háláchikus mű szerző­­jének unokája) a jeruzsá­­lemi héber egyetem tanára mutat rá különösen erre a hiányosságra, de Tur-Sinaj professzor, a héber nyelv­­akadémia elnöke is megálla­pítja kiejtésünkről, hogy az hanyag. Holott a helyes ki­­ejtésre a zsidók mindig is nagy súlyt helyeztek. A Tal­­mud például azt mondja, hogy aki ״ alef” helyett ״ ájin”-t ejt, nem lehet elő­­imádkozó. A héberben általában h­á­­rom ismertebb kiejtést kü­­lönböztetünk meg, az euró­­pai, vagy askenázi (külön­­böző változatokban) a sze­­fárd és a tém­ai kiejtést, a héber nyelv első úttörő­­a helyes, melyikhez igazod­­junk? Eliezer Ben-Jehuda, az első héber nyelv úttörő­­je a szefárd kiejtés mellett­ foglalt állást, ennek folytán ez ma az uralkodó kiejtés. De nézzük meg közelebb­­ről, valóban „szefárd” kiej­­tés-e az, amelyen mi beszé­­lünk? Nyelvtudósaink meg­­állapítják, hogy nem az. Mégpedig azért nem, mert szefárd kiejtést akar produ­­kálni askenázi hangkincs­­csel. Módosítások is csak olyan mértékben történtek, amilyenben a szefárd kiej­­tés hangzói az áskenázi hangzók világában létez­­nek. A szefárd kiejtésben azonban vannak olyan hang­zók is, amelyek az áskená­­ziban nem léteznek, (pl. ״ ájin”, ״ ehet”, a ״ dágés” és a ״ svá" következetes kiej­­tése). Ezeket azonban nyelv­újítóink nem vették figye­­lembe, holott nélkülük nincs szefárd kiejtés. Kiejtésünk ma felemás valami, egy félig szefárd, félig askenázi kiej­­tés, ami megkönnyíti ugyan az európai (főleg német és (Folyt, a 6. oldalon) A LEGMODERNEBB nagy *stfasztékban ké** és rendelés nt&nl 01/1010­1( RftSZf.PtRF 1**. BODNER, JAFFA*89־״־־ Rosenberg Teri Végleges, nyomtalan (HIRSCH) •ZÖr*iD'V©!it3* londoni és párizsi útjáról tökéletes ARCADODAS vis­s­zaérkezett. L A B S I i Á Divatszalonját Dr. Kovács is­mérn• újból. megnyitotta kozmetikai szalonjában, T. A.. «DIM HInSMh 91. ־ Tel Aviv, Jehu­da 10*. . .1 Dipl. Bpest—Bécs. — Hát nem gyönyörű a­ hegymászás, Poldi? — kér­­­dezi a barátja tára közben.( — Igen, igen — válaszolja Poldi — de sik területen nem lenne ily«» fáradt«•­­gps. , (Die Weltwoche, Zűriek) . • Eugen d’Albert, a ,,He­­gyek alján” kitűnő zeneszer­zője többször is megnősült.­ Egyik házasságkötése alkal­­mával egy ismerőse megkér­­­dezte az újdonsült férjet, hogy hová mennek nászút­­ra. — Egyiptomba szeretnék utazni — felelte a kompo­­nista, — de a feleségem na­­gyon fél a hosszú tengeri úttól. — Ez ebben az esetben nem lehet akadály — szólt az ismerős, hiszen ismere­­tes, hogy a szerelem a ten­­geri betegség legjobb ellen­­szere. — Odafelé igen, — bólin­’­tott d’Albert elgondolkozva — de mi lesz hazafelé ? (Ludas Matyi) * Definíciók: A bank az olyan intéz­­mény, ahol pénzt kölcsönöz­­nek neked, ha be tudod bi­­zonyítani, hogy arra nincs is szükséged. Költségvetés: Az a mód­­szer, melynél az ember a pénz elköltése előtt csinál magának gondokat, ahe­­lyett, hogy a pénz elköltése után lennének gondjai. ,Ötösbizottság: Egy bizott­­­­sági tag dolgozik, három , megelégedésének és köszö­­netének ad efelett kifeje­­zést és az ötödik bizottsági tag különvéleményt jelent be. Lelkiismeret: Belső hang, mely valamely tett elköve­tésétől tart vissza — mi­­után már elkövetted. (Die Weltwoche, Zürichi * Egy nizzai napilap nem rég érdekes házassági apró­­hirdetést közölt. A hirdetés szerint egy gazdag fiatal­­ember élettársat keres. A feltétel csupán az hogy a jövendő feleség lelkileg és külső megjelenésében ha­­sonlítson „ ״ Fernand és Clo­thikie” című regény női fő­­alakjához. ״­׳. A ponyvaregény a hirde­­tés megjelenése után telje­­sen kifogyott. Addig a könyv a könyvkereskedések polcain porosodott és a ku­­tyának se kellett. Amint később kitűnt, a hirdetést a szerző adta fel. (Ludas Matyi) * Abesszíniában kitünteté­­seket osztogatnak ״ a házas­­ságban való hűséges kitar­­tásért . *Tizenötévi házasság­ után bronzérmet, huszonöt­­évi házasság után ezüst­ér­­met és öt­ven évi házasság után aranyérmet kapnak az abesszíniai ,hűségesen ki­­tartó״ férjek. (Time, Csikágó) • A pesti könyvelő panasza: — Kérem, főorvos úr, nincs nekem kézizom túl­­tengésem. Ha a kezembe veszek egy vadonatúj ״ Ti­­tán״-ceruzá­t, rögtön dara­­bokra törik. (Ludas Matyi) * Kérdés: Miért van annyi ellentmondás a Nagy Imre-féle kormányprog­­rammban? Felelet: A háziasszony zongorázik. Az egyik zene­­értő vendéget megkérdezik, mit szól hozzá? 7־ A hölgy játéka a Bib­­liát juttatja eszembe — mondja a vendég־. Hogy tetszik ezt érte­ni? — Hát ott az áll: ,A bal­­kéz nem tudja, hogy mit csinál a jobb.” (Emigráns B­rssz־ TM Jankó) ­ Kelet 5

Next