Uj Kelet, 1960. november (41. évfolyam, 3728-3753. szám)
1960-11-01 / 3728. szám
A VILÁG TÜKRE: ha írja: Diamant Elemér a.. Latin helyett német, ▼agy orosz A történelmi filozófiára hajlamos •embereknek már jóideje bőséges alkalmat szolgáltat az elmélkedésre ‘ az a jelenség, hogy míg a" ״ halott”־ nak nyilvánított héber nyelv megfiatalodottan indult soha nem sejtett fejlődésnek, a győzedelmes Róma nyelve, a latin, amely a cézárok birodalmának összeomlása után is még másfélezer évig élő és beszélt nyelv maradt, egyre jobban kiszorul a használatból, vagyis igazán halott nyelvvé szikkadt. De a hagyományok tisztelőinél és a tudományban a latin még mindig tekintélyes helyet foglal el. Ebből a szempontból súlyos csapásnak lehet venni a hagyományok fellegvárának, Angliának a két vezető főiskolai városa, Oxford és Cambridge átal most életbeléptetett határozat, amely elejti a latint a felvételi vizsgák kötelező tantárgyai közül. Eddig ugyanis Oxfordban és Cambridgeban, de valamennyi angol főiskolában csak azokat a gimnáziumi végzetteket vették fel, akik az angol nyelvből és irodalomból, matematikából és latinból sikeresen letették a kötelező felvételi vizsgát ,és most a latint kihagyták! Ez persze nem ment simán. De a gimnáziumi és más középiskolai igazgatók már régóta sürgetik, hogy az egyetemek hagyják ki a latint a felvételi vizsgák tantárgyai közül. Legutóbb ez év januárjában tartottak országos konferenciát a középiskolai igazgatók, akik kis többséggel szavazták meg ezt a határozatot, amelyet azután megküldtek az összes egyetemeknek. A konferencián éles ellenzéki harc folyt a latin érdekében. Az iskolaigazgatóknak majdnem a fele arra hivatkozott, hogy az egész európai kultúra a latin nyelven és annak hagyományain épült fel, a latin elejtése tehát ennek a kultúrának az alapjait ingatja meg. Az egyik felszólaló azzal ellenezte a határozatot, hogy az olyan, mintha a többség lábujjhegyen odalopózott volna a latin tanár háta mögé és homokzsákkal a fejére ütött, hogy azután maguk között osszák fel az általa felhasznál tanítási időt. De még mielőtt körülnéznének valamilyen új tantárgy után a latin helyében, itt lesz a nyakunkon a kannibalizmus. Ezzel szemben a másik tábor arra hivatkozott, hogy a latint eddig sem önmagáért tanították az iskolában, hanem csak óvintézkedés gyanánt olyan diákok kedvéért, aik egyetemre akarnak járni, illet- ve az egyetemen is olyan fakultásokra készülnek beiratkozni, ahol szükség van a latinra. De a többi középiskolás tanulónak a latin nyelvvel való megter- ] helése szerintük fölösleges, ma már csak hiábavaló idei pazarlás. Az órarend és a tanterv máris annyira túl zsúfolt, hogy helyet kell csinálni az újabb és újabb tudnivalóknak, amelyek naponta keletkeznek, mert máskülönben nem jut idő ezeknek a tanulására. A középiskolai tanárok felhívása nyilván termékeny talajra talált, mert a Cambridge egyetem majdnem azonnal elhatározta a latin nyelv kiküszöbölését bizonyos fakultások felvételi vizsgáinak anyagából. A kérdést az egyetem tanárainak, kuratóriumi tagjainak, valamint összes végzettjeinek kép- viselőiből összehívott kongresszus tárgyalta, meg, mi-után a szűkebb értelemben vett egyetemi tanács nem tudott döntésre jutni. A mezélesebb körű kongresszuson is többféle javaslat került napirendre. A latin tanárok képviselői és a klaszszikus műveltség hívei itt is körömszakadtáig védték a múltat, sőt a határozat elfogadása után is annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy sok iskola továbbra is tanítani fogja a latint. A határozat szerint ugyanis az egyetemek felvételi vizsgáinál ezentúl szigorúbban veszik az angol nyelv és irodalom tudását, ami kihatással lesz a középiskolák tanrendjére. Ezenkívül a mostani tanévtől kezdődően azt is előírták, hogy az egyetemi felvételhez még két idegen nyelvből is kell vizsgát tenni. Ezen a ponton egyes főiskolák mégis megtarthatják a latin nyelvet, míg a másik idegen nyelv a német, vagy az orosz lesz. Mialatt a szakértők és pénzemberek idestova fél évszázad óta törik a fejüket a La Manche csatornán át létesítendő angolfrancia alagút, vagy híd tervén, egy hasonló szárazföldi összeköttetés problémája sokkal közelebbnek látszik a megoldáshoz Dánia és Svédország között. Svédország és Európa közt ugyanis az autóforgalom annyira megnövekedett és állandóan erősebbé válik, hogy komoly szükségét érzik egy Dánián keresztül vezető szárazföldi összeköttetésnek. Ezidőszerint ugyanis minden autót, amely Svédországba akar jutni, vagy onnan Európába, legalább kétszer kell kompra vinni, hogy átkeljen a tengerszoroson. Az első vízi átkelés a svédországi Waersund szorosnál történik, amely a Skanertartomány és Dánia köööt húzódik el, míg magában Dániában két lehetőség áll fenn: vagy átkelnek a Stora-Belt nevű szoroson, hogy azután Jütland félszigetén keresztül folytathassák az utat a dán-német határ felé, vagy pedig Gedser városkánál egyenesen a németországi Lübeck közelében lévő Grossenbrodebe utaznak . Svédország és Dánia között időnként már tartottak megbeszéléseket a két ország közötti híd építéséről, de az utóbbi napokban megtörtént az első gyakorlati lépés a megvalósítás útján. Koppenhágában összeült a közös hídtervezési bizottság, amely megkezdte a végrehajtás módozatainak és problémáinak megtárgyalását és a következő hónapban a bizottság újra összeül Stockholmban. A legkényesebb kérdés, amelyben a bizottság tagjai még nem tudtak megegyezni: hol építsék meg a hidat, hogy mindkét országnak a legtöbb hasznot hozza Eb-A latin körüli vitáknak volt még egy érdekes mellékzöngéje. Amikor a kérdés Oxfordban került megvitatásra, egyes tanárok annak az aggályuknak adtak kifejezést, hogy amennyiben megtartják a latint kötelező felvételi tantárgynak, sok tudományos beállítottságú diák inkább Cambridgebe fog beiratkozni, ahol már előbb határozták el a latin nyelv elejtését. Mire lord David Cecil, az angol nyelv professzora és a latinellenes határozat egyik legtüzesebb ellenzője gőgösen jegyezte meg: ״ Oxford nem azzal szerezte meg hírnevét, a világban, hogy Cambridge után loholt, sietett és izzadt, vagy azáltal, hogy 17 éves tudósok kegyeiért versenyezzen.Eben a vonatkozásban két lehetőség áll fenn. Vagy a tengerszoros legkeskenyebb pontján, a svéd Helsingborg és a dániai Helsingör között építik meg a hidat, amely ilyenformán Hamlet királyfi híres Krönbergkastélyának közelében (a helység régi neve Elsinore) vezetne át. Ezen a helyen a tengerszoros mindössze négy kilométer széles. A másik lehetőség az, hogy a hidat Malmö svéd nagyváros és a dán főváros, Koppenhága között építenék fel, ami körülbelül 55 kilométeres távolságnak felel meg. Mindkét esetben a hidat olyan magasra kell építeni, hogy akár óceánjáró hajók is el tudjanak haladni alatta. Az első terv megvalósítása esetén a híd főként a Svédország és Európa közötti forgalmat szolgálná, míg a Malmö és Koppenhága közötti híd a két nagyváros egymásközeti forgalmát fogja növelni, ami által Malmö lakossága a maga „külvárosának” tekinti majd Koppenhágát és megfordítva. De a legkeményebb dió ebben a tervben a pénzügyi kérdés. Az 55 kilométeres híd megépítésének költségeit körülbelül egymilliárd svéd koronára becsülik, ami 200 millió dollárnak felel meg. Ennek az összegnek a nagyobbik részét a svédeknek kell majd előteremteniök. Különös módon a sokkal rövidebb négykilométeres hídnak az építése alig 150-200 millió svéd koronával kerülne kevesebbe. Mindkét kalkuláció úgy akarja megépíteni a hidakat, hogy azok ne csak az autóforgalom lebonyolítására szolgáljanak, hanem vonatokat is ezeken irányítanának Svédország nagyvárosaiból Európa legtöbb fővárosába, amelyekkel ilyenformán közvetlen vasúti összeköttetés is jönne létra. Hidat terveznek Svédország és Dánia között Tessék műbolygót vásárolni Akik ismerik az amerikai üzleti szellemet, egyáltalán nem lepődtek meg, amikor a lapokban megjelent a Hughes Aircraft Company repülőgépgyár hirdetése, hogy megrendelésre vállalja műbolygók előállítását bárki részére, aki megfizeti. Egyelőre csak egyféle műbolygót lehet megrendelni, amely egyszerre ezer telefonbeszélgetést tud visszaközvetíteni az óceánon át, azonkívül pedig közvetlenül tud televíziós műsorokat visszatükrözni Európa és Amerika között. A gyár szóvivője szerint ezt a 12 és félkilós műbolygót kizárólag kereskedelmi célokra, vagyis a nagyközönség számára tervezték meg és állították elő. A közel egyméteres körzetű, dobozalakú műbolygó körülbelül 30.000 kilométernyire fog keringeni a föld felett és egyhelyben áll majd, vagyis nem lesz saját forgása, hanem állandóan követi a földet és így rögzített állomásként fog működni. Van benne felvevő készülék, erősítő berendezés és egyetlen mozgó sugárirányító szelep, amely egészen széles frekvenciájú hullámhosszal képes dolgozni. Ahhoz, hogy a világűrbe lehessen küldeni ezt a magánrendeltetésű műbolygót mindössze megfeleő rakétára van szükség, amellyel kilőtték. Egy ilyen rakéta körülbelül egymillió dollárba kerül. Azt, hogy a műbolygó- nak mi az ára, nem árulta el a Hughes-gyár. A román sajtó követeli: Vizsgálják ki a Struma hajó pusztulásának körülményeit Érdekes problémát vetett fel a minap a bukaresti sajtó: azt a követelést hangoztatja, hogy az Eichmann vizsgálat során tegyenek meg minden erőfeszítést a Struma hajó pusztulásával kapcsolatos körülmények felderítésére. Ok: Eichmann bűnlajstromát terheli a 769 utasával elsüllyedt Struma hajó katasztrófája. A sajtó igyekszik magyarázatát adni annak, hogy a román fasiszta hatóságok miért is engedélyezték a Straja hajó útját. A nagyon is elfogadhatónak tűnő magyarázat szerint a németek a Közelkeletre akartak juttatni néhány kémet és szabotőrt, hogy azok az ellenség hátában tevékenykedjenek. A terv állítólag Canaris admirálistól ered, akinek a koncepciója szerint a kivándorló zsidók között feltűnés nélkül el lehetett keverni néhány tucat kipróbált német kémet. Az ócska lélekvesztőt, amely panamai zászló alatt Mélte a tengert, forgalomból kivont hajókról leszerelt motorokkal látták el, hogy azok a lehetőség szerint a nyílt tengeren felmondják a szolgálatot. És csakugyan, a megrendezés szerint a rozsdás motorok hamarosan megunták a működést, a hajó tehetetlen roncsként hullámzott a nyílt tengeren. De ״ csodával határos módon feltűnt egy náci vontatóhajó és kötélre vette a Strumát, majd készségesen elvontatta Istambul irányába. Amikor a hajó megérkezett Istambulba, a törökországi német követség emberei lázas tevékenységbe kezdtek. Von Papen volt az ankarai nagykövet, aki Manfred Kelber tanácsost bízta meg a Struma körüli műveletek lebonyolításával. A tanácsos el is intézte, hogy az utasok közül 9 „beteget” hordágyon levigyenek a hajóról, így kerültek török földre a kémek, akik közül hatnak csakugyan sikerült Palesztinába jutnia. A Struma azután elindult végzetes útjára. A kikötőből előbb minden más hajót eltávolítottak. Mikor a mopilhajó már a parttól megfelelő távolságra jutott, akkor egy német csatahajó néhány jól célzott ágyú lövéssel elsüllyesztette. Néhány török halász bárka legénysége volt a szemtanúja a szörnyű gaztettnek. Igyekeztek segítségére lenni a fuldoklóknak, de mindössze egy embert sikerült megmenteniük. A román sajtó kategórikusan leszögezi, hogy a gaztettet Eichmann, Hans Globkével, a náci belügyminisztérium zsidóügyek 0sztályának vezetőjével kozó■ sem tervezte meg és hajtotta végre. Ugyanakkor azt is megállapítja a román sajtó, hogy a nürnbergi nemzetközi bíróságot is súlyos mulasztás terheli, amiért a Struma pusztulásáért nem emeltek vádat Von Papea és a még jelenleg is állami állásban lévő Hens Globke ellen. A román cikkek szerint az adatok kétségtelenül arra vallanak, hogy a náci kó■ vétség és a német haditengerészet közös akciója volt a Struma elpusztítása. A török halászok vallomását és egyéb meglévő írásos dokumentumokat kellene tehát felhasználni arra, hogy fény derüljön erre a páratlan gazságra. JEANETTE ÚTITÁRSAK Amikor néhány perccel a vonat indulása előtt belibegett a roma-párisi expressz szűk fülkéjébe, meg voltam győződve, hogy olasz, mint a kupé többi utasai. Jóalakú, élénk, barnabörű lány volt és úgy gesztikulált és csicsergett taljánul, mint egy bennszülött. Pedig, mint később kiderült, csak néhány hónapja tartózkodott Olaszországban, Siena, városában, amelynek híres konzervatóriumában ösz-töndíjjal énekelni tanult. Jeanette libanoni kérész-tény lány volt és egész éjszaka szebbnél-szebb opera áriákkal szórakoztatta a kupé, sőt az egész vagon közönségét. Amikor nem énekelt, csaknem állandóan zenéről beszélt, elmondotta, hogy egy beiruti középiskolában a francia és arab nyelveket, valamint zenét és szépművészetet tanít. Elvégezte a beiruti konzervatóriumot, ahol Mme Koussevitzky, Serge Koussevitzky unokaöccsének felesége és Lydia Lipkowska az orosz cári udvar egykori primadonnája voltak a mesterei. Nagyon kedves teremtés volt. Csak kissé naiv. Izraeli mivoltom korántsem zavarta, sőt. Sokat tudott az izraeli zenei életről, amelyet nagyrabecsült és irigyelt. A baj csak ott kezdődött, amikor kiderült, hogy újságíró vagyok. Mindenáron azt akarta, hogy interjúvoljam meg . Libanonban úgy látszik körülményes dolog a publicitás, minden jó szó kritikát meg kell fizetni és Jeanette úgy vélte, hogy egy kéthasábos, fényképes cikk az Új Keletben semmiesetre sem árthat neki. Amikor figyelmeztettem rá, hogy esetleg kellemetlensége lehet a dologból, rövid lelkitusa után úgy döntött, hogy hagyjuk ki a fényképet és a vezetéknevét. De azért csak írjak róla, mert ki tudja, rövidesen világhírű énekesnő lesz. Mint mondottam, angyalina nedv teremtés volt. HÁROM JEKE Az elsővel Firenze és Velence között ismerkedtem meg. Rabiátus 120 kilós germán volt, egykori amatőr boxoló és életében először járt külföldön és az olimpiész lezajlása után szerencséltette értékes nyugatnémet márkáival az olaszországi idegenforgalmat. Noha senki sem értette, kizárólag német nyelven kiabált. Nálánál butább embert világéletemben nem láttam. Amikor megtudta, hogy izraeli vagyok és értek németül, el voltara veszve. Ismerek-e egy bizonyos Hirsch urat és családját Izráelben? Megmondta, hogy milyen német városból származnak. Dúsgazdag és nagyon jó emberek voltak, sokat adakoztak jótékony célokra a háború előtt, nemzsidóknak is adtak. Hogy lehet, hogy nem ismerem ? Aztán tudni akart mindent a kupé többi utasairól. Egészen felizgult, amikor megtudta, hogy egyik útitársunk, egy termetes olasz matróna nemrégiben autóbalesetben elvesztette az urát. Hogy történt a baleset? Éjjel vagy nappal? Volt-e az urának vezetési engedélye? Be volt talán csípve? A teke meg volt sértve, amikor megsokalltam kiváncsiskodását. Miért? Mi van abban? Meg voltam győződve róla, hogy mészáros, de kiderült, hogy csak egy ártatlan fűszerkereskedő. Tipikus SS-legény pofája volt — de az is lehet, hogy tévedek. A másodikkal esős napon egy luganói autóbuszmegálló előtt találkoztam. Idősebb hölgy volt és valami utcát keresett. Amikor kiderült, hogy én is idegen vagyok, kedvesen megjegyezte: ״ Dann sind sie eben so bled wie ich.” Hová va- 16? kérdezősködött. ״ Izráéli”. ״ Oh — izráeli?” Hoszszasan szorongatni kezdte a kezemet és csaknem sírva fakadt. ..Mindig olyan boldog vagyok, ha zsidókkal találkozom!” Kiderült, hogy hithű adventista és héber mondatokat kezdett idézni a Bibliából. Nagyon szimpatikus néni volt — de az is lehet, hogy tévedek. A harmadiknál azonban nem tévedhetek. Ez Lieder úr, egy 65 éves keletberlini keresztényeke, aki kabintársam volt hazafelé a Theodor Herzl hajón. Egyike ama ritka turistáknak, akit Keletnémetországból kiengedtek. Rámátájimba jön látogatóba a lányához, akit 14 éves korában, 12 évvel ezelőtt látott utoljára. Azóta a lányból mama lett és Lieder úr most először — és mint lemondóan megjegyzi, valószínűleg utoljára fogja látni unokáit. Éjszaka, amikor leoltották a villanyt, kabintársai■ megkérdezte, hogyan áll as Eichmann ügy? Elmeséltem neki, milyen gonddal készülnek fel a hatóságok a tárgyalásra, mire megérdeklődte, nem kár-e azért a sok kiadásért. Azt is furcsálta, hogy a hajó térképén még Palesztina áll Izrael helyett — egy mellékes kis apróság, amin csak egy keletnémet gólnak «׳־ kadt meg a szeme. Herr Lieder elmondja, hogy nyugdija havi 50 keletnémet márka, ami édeskevés. De felesége, mert zsidó, 350 márka nyugdíjat kap és ebből szerényen megélnek. Lám-lám, mégis csak jó néha egy zsidó feleség. — Hol volt a felesége a háború alatt? — Édesapám farmján rej tettük el, mondja csendese■ Lieder ur. ״Es war schwer”. Nagyon szerény, szinte félénk bácsi, aki meg volt lepve, amikor meghívták a kapitány coctail-partyjára. Hosszas tűnődés után úgy döntött, hogy nem megy el. Ő az egyetlen a kabinban, aki felkelés után gondosan rendbehozza az ágyát és gondosan kipuccolja a cipőjét. Reggel hat órakor már a fedélzeten sétál, élvezi a szabad levegőt és a Földközi tenger napsugarát. Székely István NAGY EMBEREK MONDTAK Jacques Fath: ,,A férfi legszebb ruhája, feleségének új toalettje.” Christian Dior: ״ Az ízléses öltözködés érzés dolga, talán műveltség is kell hozzá, de sohasem pénzkérdés ” Fejtő Ferenc: ״ Csak akkor lehet az ember kommunista, ha nem kényszerítik rá.” Ignotus Pál: ״ Ha a kommunizmus lemond arról, hogy az emberekre rákényszerítse magát, megszűnik kommunizmus lenni.” Klemens Brockmöller jezsuita szerzetes: „A marxizmust nem kell agyonütni, hanem meg kell keresztelni.” 1960X11 Viketot S