Uj Kelet, 1967. február (48. évfolyam, 5633-5656. szám)
1967-02-01 / 5633. szám
Az Egyesült Államok ״ keres" a bevándorolt tudósokon A világ minden részéből áramlanak akadé״ mikusok Amerikába Az Egyesült Államok 15 év alatt négymilliárd dollárt takarított meg a külföldi képzettségű akadémikusok révén Az akadémikusok jelsdája komoly problémát okoz Izraelnek, különösen most a gazdasági válság napjaiban. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy kizárólag Izrael az az ország, amelyben ez a kérdés létezik. A valóság ugyanis az, hogy világjelenségről van szó, s a legtöbb olyan országból, amely lehetőségeket biztosít akadémikusoknak, áramlanak az ilyen végzettségű személyek az Egyesült Államokba. A gyakorlatban csak olyan országokban nem létezik ez a kivándorlás, ahonnan nem engedélyezik a polgárok számára, hogy szabad akaratukból elhagyhassák lakóhelyüket. Az Egyesült Államok valósággal vonzza az akadémikusokat a világ minden tájáról, mert kitűnő feltételeket biztosít számukra. Hozzávetőleges becslés szerint az Egyesült Államok 4 milliárd dollárt takarított meg 1949 és 1964 között, oly módon, hogy olyan kitűnően képzett munkaerőkhöz jutott, akiknek taníttatásába semmit sem fektetett be. A kimutatást Gregory Henderson, az UNO oktatási intézetének egyik embere készítette, aki szintén amerikai állampolgár. Henderson, aki munkájának eredményét a New York Times-ban közölte, hangsúlyozta, hogy nincs ugyan pontos jelentés azoknak az akadémikusoknak a tevékenységéről, akik külföldről érkeztek az Egyesült Államokba, de biztos abban, hogy tevékenységük pénzöszszegben kifejezve, sokkal nagyobb annál, mint amennyit az Egyesült Államok 1949 és 1964 között külföldi államok segélyezésére fordított. A jelzett időszakban 84.919 mérnök, orvos és más tudós érkezett az Egyesült Államokba. Az amerikai Tudományos Akadémia most készít kimutatást az Angliából az Egyesült Államokba érkezett munkaerőkről és azok tevékenységéről, minthogy Anglia az az ország, amelyet legjobban érint ez a kivándorlási folyamat. Kiderült, hogy 1962- 1964 között 22 százalékkal emelkedett az angol bevándorlók száma az Egyesült Államokba. A bevándorlók javarésze mérnök. Figyelemreméltó jelenség még, hogy míg a többi nyugati országban a kivándorló akadémikus munkaerők száma változatlan marad, Angliában állandóan emelkedik. Henderson szerint az Egyesült Államokban ma mintegy százezer „importált” tudós működik, ami még amerikai viszonylatban is jelentős szám. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a 43 Nobeldíjjal kitüntetett amerikai tudós közül 16 külföldön végezte tanulmányait. Végezetül leszögezi Henderson, hogy az a munkaérték, amellyel az Egyesült Államok a külföldi tudósok munkája révén gazdagodik, jóval több annál, mint amelylyel az Egyesült Államok a különböző országok tudományágait segélyezi általános segélyprogram keretében. Hétezer telefonkérvényező visszavonta kérését Jeruzsálem (Az Új Kelet tudósítójától). Hétezer telefonkérvényező hatálytalanította telefonszerelés iránti folyamodványát. Ez mintegy 20 százalékát teszi ki azon kérvényezők számának, akik már értesítést kaptak, hogy a felszerelési díjakat befizethetik. A szokatlanul nagy szám megütközést keltett a postaminisztériumban, ahol azt feltételezik, hogy a lemondások összefüggésben vannak a telefonszerelési díjak felemelésével. Jiszráél Jesájáhu postaügyi miniszter elrendelte a lemondásokkal kapcsolatos okok kivizsgálását. Újvidéken megemlékeztek a zsidók elleni vérengzésekről Jeruzsálem (Az Új Kelet tudósítójától). A jugoszláviai Vajdaság fővárosában, Újvidéken is megemlékeztek a magyar megszálló csapatok által ott 25 esztendővel ezelőtt végrehajtott vérengzésről. Mint emlékezetes, a helybeli zsidó lakosság nagy csoportját gyilkolták akkor meg magyar fasiszta tisztek parancsára. Az áldozatokat a jeges Dunapartra hurcolták és ott végezték ki. Január 22-én, vasárnap Újvidéken a Dunaparton összegyűlt tömeg előtt a városi tanács elnöke kegyelettel emlékezett meg a vérengzés áldozatairól, majd piros és fehér szegfűből font koszorút dobott a Dunába, oda ,ahol negyed évszázaddal azelőtt a vérengzés áldozatait sodorta a jeges víz. Az évforduló alkalmából a jugoszláv sajtóban számos cikk jelent meg. A kommentátorok a többi között hangsúlyozzák, hogy a Bácskában a törökök kiűzése óta élnek egymás mellett szerbek, magyarok, zsidók, németek és más nemzetiségűek. Az újvidéki vérengzésnek — mondják a szerb nyelvű cikkek — az volt a célja, hogy a nemzeti gyűlölködés felszításával tegyék lehetetlenné az ott élő népek testvéri együttélését. Golomb-bizottság• A kooperative tagok magas fizetése a fő oka a Dán jelenlegi helyzetének ötszázalékos viteldíj-emelést javasol a különbizottság . Az Egyed és a Dán igazgatói nem jelennek meg a bizottság előtt A Dán autóbusz-kooperativa helyzetének kivizsgálásával megbízott Golomb-bizottság befejezte munkáját és a közeli napokban, talán már ma, benyújtja jelentését a közlekedési miniszternek. A bizottság egyik tagja, Efrájim Ben Ardi, különvéleményt jelentett be. Ha 8 befejezi javaslatának kidolgozását, a jelentés azonnal a miniszterhez kerül. A bizottság javaslatának lényege, hogy a kooperatívatagok magas fizetése, amely átlagosan havi 1384 font, a fő oka a Dán jelenlegi súlyos helyzetének. A bizottság azért javasolja, hogy szüntessék meg a tőkebefektetésért folyósítandó havi járadékot, ami közel 400 fontot tesz ki. A Dán vezetősége máris reagált és úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó a jelentésnek ezt a részét elfogadni. A bizottság azt javasolja, hogy havonta folyósított juttatás helyett a kooperatíva minden év elején nyújtson be költségvetési előirányzatot jóváhagyás céljából a közlekedési minisztériumnak. Ha be tudja bizonyítani, hogy a folyó évben mérlegét nyereséggel zárja, úgy ennek a nyereségösszegnek 60 százalékát engedélyezik havi szétosztás céljára a tagok között. Azt is javasolja a bizottság, hogy a következő 3 évben a nyereség 20 százalékát fordítsák az összegyűlt deficit kiegyenlítésére. A bizottság véleménye az, hogy az 1967/68-as pénzügyi évre a tagoknak folyósítandó nyereség, illetve tőkebefektetési illeték ne legyen több 240 fontnál. A kooperatíva deficitjének rendezésére a Golomb-bizottság azt javasolja, hogy a kormány folyósítson 8 millió font kamatmentes kölcsönt és a viteldíjakat ez év áprilisától kezdve 5 százalékkal emeljék. A Dánnak 3 év múlva kell megkezdeni a kölcsön törlesztését a fent jelzett módon. Úgy tudják, hogy Ben Árd fő ellenvetése az, hogy a bizottság javaslatai nem képesek megoldani a Dán problémáját, melynek az elmúlt hat év alatt összegyűlt ráfizetése közel 35 millió font. Ezért a többségtől eltérően más jellegű javaslatokat dolgozott kel. Dávid Ásza, a Dán titkárságának elnöke azt mondotta, hogy miután a jelentést még nem nyújtották be hivatalos formában, a társaság nem reagál arra, azonban semmiképp sem fogadhatja el azt a megoldást, hogy csökkentsék a kooperatíva-tagok havi jövedelmét, mert ez a munkafeltételek rosszabbítását jelenti, amelyre még nem volt példa az országban. Az Egyed és Dán autóbuszkooperatívák vezetősége nem jelenik meg a Hisztadrut fegyelmi bírósága előtt, amely eljárást indított ellenük, mert nem folyósították a szakszervezet által megítélt fizetéspótlékot a béralkalmazottaknak. Mint ismeretes, a két autóbusz-kooperatíva vezetősége következetesen elutasította a Hisztadrut központi bizottságának követelését a fizetésemelés folyósítását illetőleg. A Hisztadrut erre megszakította a kapcsolatot a két kooperatíva igazgatóságával és úgy döntött, hogy fegyelmi eljárást indít ellenük, amely a Hisztadrutból való kizárással végződhet. A vádiratot néhány nappal ezelőtt nyújtották be a Hisztadrut bíróságához, amely felszólította a vádlottként szereplő két igazgatóságot, hogy 14 napon belül nyújtsa be a védőiratot. A két igazgatóság, amely azonos álláspontot foglal el ebben a kérdésben, úgy határozott, hogy nem tesz eleget a felszólításnak és bojkottálja a tárgyalást, mert az szerintük ellentétben áll a Hisztadrut alapszabályaival. A központi bizottság nem emelhet vádat ellenünk, mert erre csak az ellenőrző bizottság hivatott. Ügyvédeink fogják benyújtani idevonatkozó ellenvetésünket a bíróságnak — mondották. Ez a magatartás oda vezethet, hogy még jobban elmélyülnek az ellentétek a két kooperatíva és a Hisztadrut vezetősége között. Politika az iskola falai között GIMNÁZIUMI BOTRÁNY ESKOL-KARIKATÚRA MIATT Négy nyolcadikos diák ízléstelen tréfája Az „Eskol viccek”, melyek az utóbbi hetekben elárasztották az országot, éreztetik kétes értékű hatásukat az iskolákban is. Az elmúlt napokban kínos botrány pattant ki a ramat-bhéni Bloch gimnáziumban, egy durva karikatúra miatt. Egy reggel az iskola hirdetőtábláján—■ melyen általában a diákok elveszett holmijukat keresik, vagy a különböző ifjúsági mozgalmak tevékenységével kapcsolatos hirdetmények jelennek meg — durva Eskol-karikatúra volt látható. Az iskola igazgatója nem volt hajlandó felvilágosítást adni, vagy megmutatni az érdeklődő újságíróknak a rajzot, csak annyit mondott: Az ügy nem tartozik a sajtóra. Ennek ellenére kiderült, hogy durva, felelőtlen és ízléstelen rajz került a hirdető táblára. Az iskolaigazgató elhatározta, hogy erélyes lépéseket tesz és azonnal vizsgálatot indított. Kiderült, hogy négy nyolcadikos diák közös „munkája” volt a rajz. A diákokat tíz napra kitiltották az iskolából. Ezzel azonban nem zárult le az ügy, amely eljutott a körzeti tanfelügyelőhöz. Az iskola igazgatósága elhatározta, hogy széleskörű felvilágosító tevékenységbe kezd az üggyel kapcsolatban. ״ Elmagyaráztuk diákjainknak, — mondotta az igazgatóhelyettes, — hogy miniszterelnök sehol a világon nem lehet durva, sértő élcelődések céltáblája. Az a magas feladat, amelyet betölt, minden polgárt arra kötelez, hogy illő tiszteletben részesítse. Ami minket illet — folytatta — nem ellenőrizzük az olyan karikatúrákat, amelyek görbetükörként adják vissza mindazt, ami az országban történik. Ennek feltétele azonban: egészséges, ízléses humor. Néhány osztályban a diákok tekintélyes újságokból kivágott, sikerült karikatúrákat ragasztottak a falra s ez ellen nem tiltakoztunk. A négy nyolcadikos diák egyébként elbukott az első érettségi vizsgán. Az igazgatóság úgy határozott, hogy az ügy nyomában az osztályfőnöki óra keretében felhívják a növendékek figyelmét arra, melyek a kötelességei és jogai az ország jövendő állampolgárainak. A TEL-AVIVI MOZIK HETI MŰSORA Előadások kezdete: 4.30-7.15-9.15 ALLENBY: Párizs ég? ARMON DAVID: Mondo Cane BEN? JEHUDA: Egy férfi és egy nő CAFON: Hawaii CHEN: Beau Geste CINERAMA: A csodálatos Oroszország GAT: Az utolsó a legkedvesebb GORDON: A Biblia ESZTER: Az aranyember HÓD: Nem érdemes idegeskedni MAXIM: Egy kék folt MUGRABI: Az elszakadt függöny OPHIR: A feleségemmel — nem ORION: Jönnek az oroszok PEER: Doktor Zsivágó SDEROT: Háború és béke TCHELET: Botrány a felsőbb körökben TEL-AVIV: A kék Mai VARON: Ringó dalai BAT-JAM OREN: Johann Strauss élete SAVYON: A kém, aki visszatért a hidegből BAT-JÁM: Emberünk Afrikában Fondorlat, ami nem fog sikerülni (DAVAR, a Hisztadrut lapja). — Szirial 'j L ■ 1 kiküldöttei nem nagyon okos taktikáról mw n 1 tesznek tanúbizonyságot, amidőn a végre évek után összeült közös fegyverszüneti bizottság programjába a semlegesített zónák jogállásának a kérdését is be akarják csempészni. Ez a taktikájuk annál kevésbé sikerülhet, mert Izrael semmiképpen se fog beleegyezni olyan kérdések előráncigálásába, amelyek ellen eleve tiltakozását jelentette be. Ezenkívül a szíriaiak taktikája célt fog téveszteni más tekintetben is, hiszen a tárgyalásokban való részvételükkel egyrészt az UNO főtitkár felé akartak gesztust tenni és ezenkívül a világ előtt is, mint nagyvonalú, objektív politikusok szerettek volna bemutatkozni. A fegyverszüneti vegyesbizottság abszolút körülhatárolt programmal és céllal ült össze, hogy kiutat találjon abból a viszályból, amely a határmenti földek minden évben való megdolgozásából ered. Ebben különbözött a most összesülő fegyverszüneti bizottság a régi ülésektől, amelyek éppen azért szakadtak meg évek előtt, mert a szíriaiak az általuk most előrángatott semlegesített zóna jogállását próbálták állandóan firtatni. Lehet, hogy Damaszkusz megbánta az U Tantnak adott ígéretet, az is lehet, hogy a szíriai kormányon belül is ellentétek állanak fenn, ez azonban kizárólag csak rájuk tartozik. Mi semmiképpen sem járulunk hozzá olyan témának a mellékajtón való becsempészésére, amelyet a főbejáraton nem engedtünk behozni. , A megszokott módszerek a jó klitamunka akadályozói ■*— 11- IZjxAi (LÄMERCHAV, az Abdut Háávodá lap• ידזזרמד ja). — A szükség országaiból éveken ke• v ,...ה ו resztül áramló tömegalijja bizonyos módszereket teremtett meg ezeknek az alijjáknak a befogadására és a tömegeknek az országban való elhelyezésére. Ez az alijja most majdnem teljesen megszűnt. A most elkezdődő, úgynevezett jóléti országokból jövő alijják befogadására új módszerekre és eszközökre van szükségünk. A családok egyesítése keretében is nagyobb szabású alisjára van kilátásunk, s bár az etekintetben számba jöhető tömegek nem éppen jóléti országokból jönnek, mégis a tőlünk merőben eltérő életmódhoz szokott tömegek befogadása és az országban való begyökerezése érdekében feltétlenül új rendszert kell bevezetnünk az alijja és a klita munkája terén. Az ilyen olékkal való érintkezésünk után arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezek az új eszközök és módszerek nálunk még nem születtek meg. A négy faj, amit az uj oléknak nagylelkűen rendelkezésére bocsátunk, még nem biztosítja számukra sem a kenyeret, sem az ország életébe való elhelyezkedésüket. A zsidó államtól éveken keresztül elszakadva, nagyrészük annak gazdasági és társadalmi helyzetéről és igazi életéről tulajdonképpen semmit sem tud. Ide kell számítanunk még a nyelvbeli nehézségeket, és az életvitel tekintetében eltérő szokásokat is. Mindezt tekintetbe kell venni a számunkra olyan becses alista érkezése esetében. Nem mondjuk, hogy valamilyen különleges melegágyban elszigetelve a külvitágtól kell őket tartanunk, mert az izraeli élet valóságával összetalálkozva később ez még számukra nagyobb csalódást jelentene. De bizonyos, hogy az eddig sokat kifogásolt adminisztráció gyökeres átállításával mindenképpen individuális eljárásra van szükség a várvavárt új akna-tömegek kezelésénél. ,1 Törvénnyel kell betiltani a missziók működését ___ (HACOFE, a Vallásos Nemzeti Párt lapja). — A gazdasági nehézségek, amelyek az országra rászakadtak, általában a kis keresetű rétegek és különösen a munkanélküli tömegek nehéz helyzete nagymértékben fokozta az országban működő misszionáriusok aktivitását. Tevékenységük olyan elágazóvá lett, hogy ma már a zsidó élet minden területére kiterjed. Meglátogatják a kórházban fekvő egyedülálló betegeket, a munka nélkül maradt ember rossz helyzetben lévő családját, egyes helyeken nyíltan megmondják, mit óhajtanak, más helyeken, mint „zsidó messiáshivők” jelentkeznek, de olyan esetről is tudunk már, ahol rabbiknak adták ki magukat. Csak ájtatos előadásukból tűnt ki a végén, hogy, nem egészen a Mózes hitének megfelelő gondolatokat propagálják. Szorgos tevékenységet fejtenek ki a nehéz helyzetbe került új élé tömegek körében is, miközben nemcsak a Tanách könyveit osztogatják közöttük, hanem még héber leckék adására, sőt külön alpánok megrendezésére is vállalkoznak. Nem beszélve a kivándorlásra való csábításról. Mindezt egyetlen céltól vezettetve: vagy hogy a bennük még meglévő zsidó érzést végleg kiöljék, vagy hogy a zsidóságról nagyon kevés fogalommal rendelkező olékat az általuk megfogalmazott „zsidósággal” traktálják. A vallásos zsidó tömegek természetesen kellőképpen fel vannak vértezve a missziók minden fajtájú próbálgatásaival szemben, sajnos ugyanezt nem lehet elmondani a minden zsidó tudat nélkül az országba érkezett tömegekről és ugyanúgy a rossz anyagi helyzet miatt a kétségbeesett és a reménytelenség szélére jutott emberekről sem. Itt az ideje, hogy a missziók kútmérgező munkája ellen a Kneszet megfelelő szigorú törvényt alkosson. ע . Az ״ Ampái” 25 éves fennállása alkalmából (AL HAMISMAR, a Mápám lapja). — A eseményei és saját gondjaink 8.10 közepette is szabad néhány percet szentelni az „Ampái” fennállása 25. évfordulójának. Megalapítása még a háború éveiben történt, azóta hatalmas összegeket fektettek be az Ampái körül csoportosult külföldi befektetők, különösen egyes hisztadruti, de más komoly izraeli vállalatokba is. A befektető vállalat külföldi megbízottai, akik jelenleg az országban tartózkodnak, nagy megelégedéssel vehetik tudomásul, hogy áldozatkészségük és fáradozásuk meghozta az eredményt és a felemelő tudatot is, hogy a befektetők pénzét a leghasznosabb és legszerözebb vállalatokba fektették be, amellyel nagy segítséget nyújtottak a Hisztadrutnak és magának az államnak is. Éppen az ország mostani gazdasági mélypontja bizonyítja be számukra a befektetések helyes voltát és azt, hogy minden Izraelbe hozott fülér az ország elsőrangú és életfontosságú céljait szolgálta. Tevékenységükkel Izrael előrehaladását és fejlődését szolgálták és reméljük, hogy ezt fogják cselekedni ezután is. Az általuk életrehívott vállalkozások prosperitása arról kell meggyőzze őket, hogy eddigi tevékenységüket fokozva még több befektetőt nyerjenek meg Izraelnek abból a célból, hogy hasznos fejlesztő munkájukat éppen az ország gazdasági megsegítése érdekében az eddiginél is nagyobb területen fejtsék ki.