Uj Kelet, 1971. január (52. évfolyam, 6828-6853. szám)
1971-01-01 / 6828. szám
Kilátás és kilátások a 27-ik emeletről AZ ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA TÁRGYALÁSOK KÜSZÖBÉN ,gazdasági függetlenségünk záloga az ipar” Mose Sandberg: ״ Remélem, hogy nem lesz adóemelés az új költségvetési évben” Kilenc hónappal a csomagügylet megkötése után, négy hónappal a biztonsági jellegű adóemelések után és néhány nappal az új költségvetési tervezet benyújtása előtt súlyosnak, de egyben jó reményekkel is kecsegtetőknek ítéli meg országunk gazdasági helyzetét és kilátásait Mose Sandberg, az Iparfejlsztési Bank vezérigazgatója, aki egyben Pinchász Szápir közvetlen tanácsadója is ipari és kereskedelmi tárca élén. Az Iparfejlesztési Bank irodájában, a telavivi Salom torony 27. emeletén, megszakítás nélkül csengenek a telefonok és a látogatók egymás kezébe adják a kilincset. A döntések, tervek, tárgyalások szakadatlanul áradó folyamában Mose Sandberg azért egy-egy ״ bemondása“ és barátságos mosolyra is szakit időt. Nem elfelejtkezve gazdasági életünk jelenlegi súlyos problémáiról — jogos ez a mosoly?rt — Az esztendő vége — akár a polgára, HÁGÁR ENOS ké is — mindig a számvetés ideje. Az eredmények, vagy az eredménytelenségek milyen mérlegével zárul ez az év, különös tekintettel a csomagügyletre? — A csomagügylet, mint olyan, bebizonyította létjogosultságát. 1970 folyamán sikerült elérnünk a gazdasági politika egyik fő célkitűzését, nevezetesen a személyi fogyasztás emelkedésének megfékezését. Ezzel együtt emeltük a közgazdaságilag gyenge rétegek, vagyis a havi maximálisan 500 font keresettel bírók jövedelmét. Ezzel szemben, és ez is gazdasági célkitűzéseink közé tartozott, az 1000 fontnál magasabb keresetűek reális jövedelme csökkent. Természetszerű, hogy bizonyos egyének számára ez nem is kényelmes és nem is kellemes. Viszont, amikor mindannyian közösen — vagyis a kormány, a Hisztadrut és a munkaadók képviselői — elhatározták a csomagügylet végrehajtását, nem egyesek javát kellett, hogy szem előtt tartsuk, hanem a nemzetgazdaság átfogó érdekeit. Maga a csomagügylet csak a gazdasági politikai vonal egyik tényezője és nem lehet csakis ennek javára, vagy terhére írni a nemzetgazdaság minden eredményét vagy kudarcát. A gazdasági irányítás elvét más eszközökkel is segítettük, többek között a kamattörvény megszüntetésével, amely szintén hozzájárult a pénzfölösleg felszívásához, anélkül azonban, hogy gátló hatást gyakorolna az exportiparra. Ez esetben ugyanis érvényben maradt a korábbi szubvencionált kamatláb. A gazdasági irányelveknek megfelelően csökkentenünk kellett az ipar hasznának arányát, amely egyébként nagyon jó volt 1969-ben. Éppen a 69-es magas haszonkulcs következtében volt lehetőségünk arra, hogy joggal követeljük a gyáripartól 70-es haszna csökkentését, vagyis a költségek megnagyobbodásának ״ felszívását“ az árak emelése nélkül. Az, hogy a gyáripar vajon képes lesze ugyanilyen árpolitika mellett folytatni a termelést 1971-ben, egyelőre még nyílt kérdés. Végeredményben az exportnak dolgozó gyáripar erőteljes támogatása egyben a már funkcionáló gyáripar számlájára is megy? Miért vonják meg a támogatást a gyáraktól, amelyek már bebizonyították létjogosultságukat? NEM A MAPÁM MIATT... — Meg kell érteni, hogy gazdasági fejlődésünk záloga és függetlenségünk egyetlen esélye az exportra dolgozó gazdasági ágak minél gyorsabb kifejlesztése. A biztonsági szükségletek kielégítésén túl ezt a megfontolást kell érvényesíteni elsősorban a gazdasági politikában. Az a feltevés, hogy a gyáripar hasznának csökkentésében része volt annak a ténynek, hogy a Mápám teljes jogú tagként csatlakozott a koalícióhoz, nem helytálló. Csak példaképpen említem meg, hogy augusztusban a Mápám néhány vezető személyiségének követelése ellenére sem vetett ki a kormány újabb közvetlen adót. Az igazat megvallva gazdasági helyzetünk olyan súlyos és olyan nehéz problémákkal kell megküzdenünk, hogy bármilyen legyen is a kormány összetétele, a gazdasági manőverezésekre igen kevés tér nyílik. Nem hiszem, hogy bármilyen kormány más lépések mellett döntene, mint a jelenlegi. Ami a valóságos próbatétet jelenti, az a határozatok és az elvek végrehajtásának képessége. S azt hiszem, hogy a kivitelezés szempontjából a jelenlegi kormány nem ért el rossznak nevezhető eredményeket. A helyzet végeredményben az és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy bár gyakorlatilag jelenleg nem folyik a háború, a nemzetgazdaság teljes egészében 1s a szó szoros értelmében háborús nemzetgazdaság. Ennek illusztrálására elég egyetlen példa. A biztonsági jellegű import három évvel ezelőtt, vagyis 1967-ben, évi 350 millió dollár volt. Idén 825 millió dollár. Százalékarányban kifejezve, a biztonsági megterhelés a következő: jelenleg a nemzeti össztermelés 30 százalékát fordítjuke biztonsági célokra, míg a hatnapos háború előtt ez csak 10-12 százalék volt. És még az akkori arányok is rendkívül magasak voltak, összehasonlítva más államok hadikiadásaival. Amerikában a vietnami háború ellenére sem haladják meg a hadikiadások a nemzeti össztermelés kilenc százalékát, míg egy izraelihez hasonló nagyságú európai államban mindössze 17 százalékot fordítanak a honvédelmi kiadásokra. Persze, Európában béke van. Tekintettel arra, hogy a biztonsági jellegű dollárkiadás csökkentésére nincs lehetőség a jelenlegi helyzetben, a deficit kiküszöbölésére csak két után lehet törekedni: a lehetőségekhez képest leszorítani a nem katonai jellegű importot és a lehető(Folytatás az 5-ik oldalon) MOSE SANDBERG Írta: ARAD Az új polgári esztendővel megnyílik a közelkeleti béketárgyalások újabb fordulója— ki tudja, hányadik. Három év előtt kezdte működését dr.Gunnar Jarring, a türelmes svéd diplomata, járta sorra a közelkeleti fővárosokat, majd New Yorkban ütötte fel székhelyét. Ezután a négy nagyhatalom diplomatái vették át a „békecsinálás“ feladatát, majd 1970 augusztusában ismét Jarring kezébe került a labda, de csupán néhány napra, amíg az egyiptomi-orosz rakétaütegek sikerrel szétlőtték új kezdeményezését. Most tehát ismét ott tartunk, ahol fél év előtt voltunk, azzal a jelentős különbséggel, hogy növekedett katoni erőnk és növekedett a megértés közöttünk és az amerikai kormány között. Nem változott a Rogers terv, de William Rogers és Nixon elnök ma sokkal világosabban látják, mennyit érnek az arabokkal kötött megállapodások és milyen veszélyt jelent a Szovjetunió közelkeleti behatolása Amerika számára is. Nagyjelentőségű politikai, stratégiai döntéseknél mindig fontos szerepet játszik az ellenfél szándékainak és mérlegelésének helyes felbecsülése. Az amerikai kormány a Szueziövezetben történt szerződésszegés óta sokkal reálisabban látja a szovjet politikát a világ más részeiben is. Washington mégis változatlanul szükségesnek tartja minden lehetőség kihasználását újabb közelkeleti háború elkerülésére, mert attól tart, hogy abba belekeveredik, vagy legalább is még egyoldalúbb Izrael-barát állásfoglalásra kényszerül. Az Egyesült Államok már elkövetett egy végzetes hibát közelkeleti politikájában, amikor Eisenhower elnök és Foster Dulles külügyminiszter 1956-ban összefogott az oroszokkal saját szövetségesei ellen és megmentette Nasszert — kitárva az ajtót a szovjet behatolás számára. Eisenhower akkor úgy hitte, hogy megmentette a világbékét. Valójában utat nyitott közelkeleti nagyhatalmi szembesítés számára. CHRUSCSOV TÉVEDÉSE A helytelen felbecsülés nem volt egyoldalú. Nikita Chruscsov most megjelenő emlékirataiban nyíltan feltárja, hogy Molotov tanácsára csapdát állítottak az együgyű Eisenhowernek és felszólították az együttműködésre az UNO-ban, azt várva, hogy az amerikai elnök kénytelen lesz a javaslatot elutasítani és így ״ leveti álarcát“. Tudjuk, hogy Eisenhower elfogadta az orosz javaslatot és szankciókkal fenyegette angol, valamint francia szövetségeseit, ׳ később pedig ugyanígy kényszerítette visszavonulásra Izraelt. Chruscsov azonban — visszaemlékezései szerint — mindeddig abban a tévhitben él, hogy az ő ultimátuma, amelyet távrakéták bevetésének fenyegetése kísért, késztette az angolokat és a franciákat, valamint Izraelt a visszavonulásra a Szuezi csatornától. Csakhogy Nyugaton megjelent történelmi tanulmányok és emlékiratok már régen megállapították, hogy Párizsban és Londonban nem vették túlságosan komolyan Chruscsov fenyegetéseit. Az angol külügyminisztérium ügyeletes államtitkára nem is tartotta szükségesnek, hogy az éjjel befutott ultimátum miatt felkeltse álmából Eden miniszterelnöket Anthony Eden akkor szánta rá magát csapatai visszarendelésére, amikor Eisenhower súlyos gazdasági szakciókkal fenyegette a nehéz pézügyi helyzetben lévő Angliát és az angol visszavonulás kényszerítette a franciákat is a hadjárat feladására. Izraelt pedig hónapokkal később Amerika és a Szovjetunió közös szankciós fenyegetése, de főleg az amerikai nyomás késztette Szináj és Gáza feladására. Chruscsov tehát helytelenül becsülte fel a Nyugat reagálását javaslataira és fenyegetéseire , de az eredmény mégis a szovjet diplomácia győzelmét jelentette. Az oroszok csak ezután véglegesítették nagyszabású közelkeleti és ezen túlmenő terveiket. ROGERS TÉVEDÉSE Mindennek már csupán történelmi jelentősége lenne, ha a Rogers tervben nem nyilvánulna meg a régi felfogás, hogy Amerikának megértésre kell törekednie Egyiptommal, a Szuez-Csatorna tulajdonosával, tehát Egyiptomnak Amerika segítségével vissza kell kapnia elvesztett területeit és szabad uralmát a Csatorna övezete felett. Ennek a felfogásnak az alapvető hibája az, hogy helytelen feltevéseken alapszik. Bebizonyult már, hogy Izrael rovására történő engedmények nem Amerika, hanem a Szovjetunió érdekeit szolgálják. Csk Izrael ereje tartja féken az oroszok egyiptomi csatlósát és gátolja a to GIDEON vábbi szovjet terjeszkedést a körzetben. Az amerikai kormány elismeri, hogy Izraelnek joga van biztos, tehát védhető határokra. Rogers nézete szerint a legbiztosabb az olyan határ, amelyet az arabok nem támadnak. Minthogy Egyiptom és Jordánia ma hajlandó elismerni az 1949 évi határokat, azokat kell véglegesíteni — kisebb kiigazításokkal. Lehetséges, hogy Anvár Szádát újabb harcias nyilatkozatai kissé kiábrándítják az amerikai külügyminisztert. A Jarring tárgyalások küszöbén az egyiptomi elnök már nem hajlandó új határokról tárgyalni, nem hajlandó békeszerződést kötni, sem normális kapcsolatokat létesíteni Izraellel. ARAB ÁBRÁNDOK Ennél továbbmenően az egyiptomi elnök a harcok felújításával fenyeget, általános harci készültséget rendel el és úgy tesz, mintha nem is Egyiptom lett volna az a fél, amely oly nagyon sürgette a tárgyalások megnyitását. Szádát jól tudja, hogy Izrael a három és fél év előtt kihirdetett politikájához híven, tapodtat sem mozdul mai állásaiból a DISCOUNT BANK-NEMCSAK BANK, BARÁT IS HALLGASS RÁM, NE NÉZD LE A TAKARÉKOSSÁGOT. Ki tudja, talán néhány év múlva lakást kell cserélned, vagy Jigál fiadat egyetemre akarod küldeni, vagy egyszerűen új autót akarsz venni. A probléma az, melyik tervet választod. Én már találtam egyet. A „Jutron Lakos” terv minden célra alkalmas: kamat, rögzítés, juttatás ÉS KÖLCSÖN IS, így biztos vagy, hogy ha egy napion pénzre lesz szükséged , van honnan venned. ÉN MÁR ÉVEK ÓTA ÜGYFELE VAGYOK A DISCOUNTNAK ÉS AZ UJ TERVÜK VALÓBAN NEM MINDENNAPI... CHRUSCSOV és NASSZER — a találkozás útját Eisenhower egyengette békekötés előtt. Az a feltétele, hogy állapítsák meg a területek teljes kiürítésének időrendjét,mielőtt egyáltalán szó esne megegyezésről, eleve kizárja minden komoly tárgyalás lehetőségét. A washingtoni külügyminisztérium hivatásos optimistái azzal vigasztalják magukat, hogy az arab kijelentéseket nem kell túl komolyan venni, a fenyegetésekkel csak előnyöket akarnak kicsikarni. Hasonló érveket hallottunk 1967 májusában is, amikor Naszszer megkezdte fenyegetéseit. Világos, hogy Egyiptom számára ma is esztelenség lenne a háború felújítása. Keserű tapasztalatok árán megtanultuk, hogy az arab vezetők gyakran saját ábrándjaik, jelszavaik és propaganda-hazugságaik rabjaivá válnak. A legnagyobb veszély mindig az ellenfél szándékainak és helyzetének helytelen felbecsülése képezi. Úgy az oroszok, mint az amerikaiak tévedtek 1956-ban. Az arabok súlyos tévedésbe estek 1967-ben. Rogers csúnyán melléfogott 1970 nyarán. Izrael nem engedhet meg magának tévedést. Ezért kell belemenni a Jarring-tárgyalások hosszas, nehéz, idegtépő folyamatába, ugyanakkor szem előtt tartva, hogy a harcok bármikor kiújulhatnak. Bármennyire is bízunk az arabokkal szembeni győzelmünkben, nem szabad olyan helyzetbe jutnunk, hogy elszigetelve álljunk szemben a Szovjetunióval, a könyörtelen imperialista hatalommal, amely most zsidó kisebbségének kegyetlen elnyomása által szúrja szívén Izraelt. 1971.1.1 DJ KELET 3