Uj Kelet, 1973. február (54. évfolyam, 7466-7489. szám)

1973-02-01 / 7466. szám

BÁRUCH KORÉN PORTRÉJA »A gyávák sokszor, a bátrak csak TIZENHAT MILIÓ FONT HIÁNYZIK A RADIO ÉS A TÉVÉ KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ Családja a múlt század derekán Marokkóból alistázott — Édesapja négy fiát a haza szolgálatára nevelte — Golda Méir miniszterelnök távirat­­ban kondoleált a gyászoló családnak Báruch Kohén, az izraeli külügyi és biztonsági szolgálat tagja, aki Báruch Kohén erről a bátyjáról a múlt pénteken Madridban, kötelessége teljesítése közben hősi ha­­lált halt, egyike volt azoknak a névtelen harcosoknak, akik egész életüket — és gyakran a családi boldogságukat — hazájuknak szen­­telik, s még haláluk után is bizonyos fokig ismeretlenek maradnak. Ezek a szürke, névtelen hősök olyan feladatokat és megbízásokat hajtanak végre, amelyek természetüknél fogva nem tartoznak a nyilvánossá­gra, egyszer halnak meg. Százszázalékosan vonatkozik ez Báruch Kohénra, aki Mose Chá­­nán Jisáj fedőnéven működött kül­földön, barátai viszont Izráelben a ״ Számbo” becenévvel illették. ״ Igazi vérbeli harcos volt, aki 14 évi Szolgálati ideje alatt számta­­lanszor szembenézett a halállal és minden alkalommal legyőzte — kivéve az utolsót” — mondotta róla az egyik közeli barátja és munkatársa, akivel éveken át együtt dolgozott. Báruch Áser Ko­hén, akinek egész családja az or­­szágnak és biztonságának szentel­­te működése javarészét, 1935 ja­­nuár 17-én született Izraelben. Családja a múlt század derekán Marokkóból alisjázott, s nagyapja Ávráhám Kohén rabbi, aki már szintén Erec Jiszráelben született, a török uralom idején Haifa fő­­rabbija volt. Édesapja, a ma 82 éves Chájim Slomó Kohén szin­­tén Haifán él, és a város első ke­­reskedői közé tartozik, anyja, a 75 éves Viktória pedig évtizede­­ken át tanítónő volt Haifán. A Kohén-család neve először az 1936 évi arab zavargások ide­­jén vált ismeretessé, mert ez volt az egyetlen zsidó család, amely vonakodott elhagyni a Hásomér utcában lévő házát, amely ki volt téve az arabok rendszeres tám­a­­dásainak. „A Kohén-család nem adja be a derekát a terroristáknak” — mondotta annak idején Chájim Slomó Kohén a zsidók vezetőinek, akik kérték tőle, hogy az arab kilengések végéig változtasson la­­kást. Ebben a Hásomér utcai ház­­ban született Báruch Áser Kohén, s itt laknak szülei ma is, bár anya­­gi helyzetük lehetővé tenné szá­­mukra, hogy sokkal kényelmesebb és szebb lakást vásároljanak Hai­­fa valamelyik divatos negyedében. Chájim Slomó Kohén minden gyermeke az útban lévő zsidó or­­szág szolgálatában állott. A há­­rom nagy fia a negyvenes évek elején csatlakozott az Ecelhez, s mindhármukat letartóztatták az angolok különféle akciók során. Mindhárom Kohén-fiú bíróság elé, majd börtönbe került. 1947- ben a három testvér ״ véletlenül” a latruni angol internálótáborban találkozott. Báruch Kohén legidősebb báty­­ja, Jehuda 15 éves volt, amikor az angolok Amália Schiff nevű társnőjével együtt elfogták. Hai­­fán, az Écel küldetésében „röplap­­bombát” robbantott. Jehuda Ko­­hén csak 1948 május 14-én, Iz­­rael állama fügetlensége kikiáltá­­sának napján szabadult a latruni internálótáborból, ahol három évet töltött. Nyomban bevonult az Ávrahám Joffe tartalékos tábor­­nok parancsnoksága alatt álló 13. különleges zászlóaljhoz, és három nappal a tűzszüneti egyezmény megkötése előtt hősi halált halt. nevezte el legidősebb fiát, aki 1965-ben született. Másik bátyja, aki szintén az Écel tagja volt. Méir Kohén ügyvéd, a Gáchál képviseletében a haifai városi ta­­nács tagja. Diákévei alatt Báruch Kohén intenzíven sportolt, tagja volt a cserkész mozgalomnak, sőt egy­­időben a Hapoél Haifa labdarú­­gó csapatában is játszott. Mielőtt 1952-ben bevonult tény­­leges katonai szolgálatra, Érn Chá­rod és Bét Hásitá kibucokban dolgozott és tanult. A Náb­ál ke­­retében szolgált, altiszti tanfo­­lyamot végzett és részt vett szá­­mos kommandó- és büntető-ak­­cióban, közöttük Kibijeben. Ké­­sőbb a negevi Réim kibucba ke­­rü­lt, s itt találkozott ismét ké­­sőbbi feleségével, Nurittal, akit már katonai szolgálata kezdetén megismert a hadseregben. Ham­a­­rosan összeházasodtak, Haifára költöztek, és a ma 37 éves Nurit különböző mezőgazdasági válla­­latoknál titkárnőként dolgozott. Báruch Kohén kitűnően beszélt arabul, angolul és franciául, és így hamarosan a biztonsági szol­­gálathoz került. Nyelvtudását 1959-től kezdve, számos megbi­­zatás során felhasználták. Többízben központi feladat végrehajtását bízták rá és va­­lamennyi küldetését felettesei legnagyobb megelégedésére, tö­­kéletesen végrehajtotta. 1963-ban kivált az izraeli tit­­kosszolgálatból és elhatározta, „csendes polgári életbe” kezd. A Szochnut gálibi körzetében kapott vezető beosztást, de öt hónapi munka után otthagyta a Szochnu­­tot, mert túlságosan unalmasnak és egyhangúnak találta a tiszt­­viselői munkát. Ismét a külügyi és államvédelmi szolgálatba állott. Báruch és Nurit Kohén négy gyermekével együtt mintegy három évvel ezelőtt hivatalos megbízatásban külföldre utazott és szolgálati ideje javarészét Belgiumban töltötte. Hivatalos küldetései hosszabb időre eltávolították családi ottho­­nából és gyakran csak kétheten­­ként sikerült rövid látogatásra ha­­zajönnie Haifán élő családjához.­­Mintegy két évvel ezelőtt Báruch Kohént ismét Európába küldték, s ezúttal is magával vitte feleségét és gyermekeit. A múlt hónapban rövid látogatást tett Izraelben. Az illetékesek által kiadott hi­­vatalos közlemény ezekkel a sza­­vakkal zárul: 1959״-től egészen halála napjáig a legmesszebbmenő hűséggel szolgálta hazáját a kül­­ügyi és a biztonsági szolgálatok kötelékében. 1970 július 15-től 1972 december 31-ig Izráel brüsz­­szeli nagykövetségén teljesített szolgálatot. Gyilkosok golyója te­­rítette le Madridban. Felesége, négy gyermeke, édesapja és any­­ja, valamint négy fivére gyá­­szolja. Legyen emléke áldott.” A megdöbbentő gyilkosságot követő napon Nurit Kohén vissza­tért Izráelbe, s igyekezett úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna Madridban. Fegyelmezte magát, s gyakran vigasztalta azokat az ismerőseit is, akik tud­­tak férjének tragikus haláláról. Nurit Kohén többízben megláto­­gatta a gálib­ Ájelet Hásád­ár ki­­bucban élő apját, Benjámin Curt, akit néhány nappal ezelőtt szív­­rohammal vittek a csáti állami kórházba. Férje tragédiájának hí­­rét titkolta nagybeteg édesapja előtt, akivel végül is — orvos jelenlétében — maga közölte a Hieb-hírt. Az özvegyet és családját ezer­­nyi apró figyelmességgel árasztja el környezete. A barátok, az is­­merősök és a fegyvertársak egy­­másnak adják a kilincset, és ve­­zető személyiségek, mint Golda Méir miniszterelnök, táviratot küldtek a családnak. Egyik közeli munkatársa ezt mondotta Báruch Kohénról: ״ Szo­katlanul bátor, merész és vakme­­rő, szívós ember volt. Gyakran hangoztatta kedvenc mondását: A gyávák többször meghalnak, de a bátrak csak egyszer. Ez volt életének és működésének a mot­­tója, a vezérfonala. A mosoly so­­ha nem tűnt el az arcáról, még a megpróbáltatás legnehezebb perceiben sem.” Nyaraljunk Izraelb! A legutóbbi napokban három barátommal beszélgettem azonos témáról. Mindhárman eltöltöttek néhány napot Tibériáson, Szolom­ban és Ejláton, arra számítva, hogy a téli szezonban jobb lesz a kiszolgálás, mint nyáron. Tele voltak panasszal, s azt mondották, hogy súlyos bajok vannak a kiszolgálás körül. Azt hiszem fatális hibát követ el minden hotel­tulajdonos, ha nem igyekszik a legjobb kiszol­­gálást nyújtani a téli vendégeke­ n, vagy külföldön­ nek, mert ezzel hangulatot te­­remt az izraeli nyaralás ellen. Aki látja, hogy milyen alapvető hibák vannak nálunk a kiszol­­gálás körül, az a nyári hónapok­­ban — hacsak teheti — külföl­­dön nyaral. Ezt akarják a szállodások? Miért nem tudják úgy ellátni a vendégeket, hogy eszükbe se jus­son nyáron a külföldi utazás. Biedermann Judit, Haifa k AkiS­ Tóhoz NINCS OK A PESSZIMIZMUSRA A vietnámi béke megkötése után a pesszimizmus hangulata uralkodott el egyes izraeli körök­ben. Véleményem szerint ez tel­­jesen indokolatlan. Naivság lenne azt feltételezni, hogy az amerikaiaknak eddig nem volt idejük a közelkeleti probléma alapos intézésére, mert ■Vietnám teljesen lefoglalta őket, s most, hogy több idejük lesz, olyan álláspontot alakítanak ki, ami kedvezőtlen Izrael számá­­ra. Még az is lehet, hogy az el­­lenkezője az igaz. Izrael és Amerika között igen jó a kapcsolat, vezetőink állan­­dóan informálják az amerikai kor­mányzat élén álló személyiségeket — Golda Méir látogatása által a legmagasabb szinten valósul meg rövidesen ez a tájékoztatás, — tehát bátran gondolhatunk arra, hogy a vietnámi háború befejezése után több időt sza­­kíthatnak az amerikai vezetők az igazságos izraeli álláspont ta­­nulmányozására. A vietnámi háború befejezése mindenképpen kedvező helyzetet teremt Izrael számára, mert bi­­zonyságul szolgál, hogy egy ilyen elmérgesedett és nagyon sokáig tartó háborút is fel lehet szá­­molni tárgyalások útján. Bár az arab vezetők tanulnának ebből a példából. Hollaender Vilmos, Tel-A­viv, King George 32 Újítások a katonák felszerelése terén írt rohamsisakot kapnak katonáink A műanyagból készült rohamsisak nagyobb védelmet nyújt a más had­­seregek által használt sisakoknál — A takarók helyett hálózsákkal sze­­relik fel a katonákat — A hadsereg szigorúan ellenőrzi az átvett élelmi­szert és felszerelési tárgyakat A hadsereg felszerelési és ellátó alakulata újfajta rohamsisakot ké­­szített nylonból és szintetikus Üvegrostokból. Az új rohamsisak­­típust hosszas kísérletezés után állították elő és a különféle ballisz­­tikus és minőségi kísérletek során remekül megállta a helyét. Bebizo­­nyosodott, hogy felülmúlja az amerikai, az orosz és a NATO tag­­államainak hadseregei által használt rohamsisakot. A speciális izraeli gyártmányú rohamsisakot és a katonák más személyi felszerelési új tárgyait be­mutatták a katonai tudósítóknak. Az ellátó és felszerelési alakulat által már szolgálatba állított, vagy pedig a kísérletek előrehaladott stádiumában álló fontos felszere­­lési tárgyak a következők: Minden katona párnával ellá­­tott hálózsákot kap az eddigi 4-5 takaró helyett. A hálózsák alsó, matracul szolgáló része tűz- és vízálló. Az első hálózsákokat már kiosztották a Goláni-hadosztály katonái között. Új, 12 rétegből álló repesz és golyóálló mellényt készítettek ugyancsak ballisztikus nylonból. Az új védőmellény sokkal ellen­­állóbb, mint az előzőek és súlya mindössze 4,2 kiló. Bemutatták még a 4-5 szemé­­lyes összehajtható és néhány má­­sodperc alatt felállítható tábori sá­tort is, amelynek ponyváját ötlete­­sen megszerkesztett aluminium­­vázra feszítették ki. A sátor sú­­lya 22 kiló. A katonaiatokról sem feled­­keztek meg a hadsereg ellátó egy­­ségeiben. A katonalányok új fél­­cipőt kapnak, amely a jelenlegi­­nél csinosabb szabású, jobb bőr­­ből készül és vulkanizált gumital­­pa van. Ezen kívül a divatnak megfelelően a bizonyos egységek­­nél szolgáló katonalányokat alul szélesebb szárú nadrágokkal lát­­ták el. A katonák a jelenlegi nehéz ba­kancsok helyett mindössze 30 deka súlyú cipőt kapnak. A jelentős súlycsökkentést egy újfajta vulka­­nizált műanyagból készített talp bevezetésével érték el. Az új kato­­na-bakancs újítása az, hogy sebe­­sülés esetén egyetlen mozdulattal el lehet távolítani a fűzőt. Az egészségügyi alakulatokat olyan hordágyakkal szerelték fel, amelyen már rajta van a várát­­ömlesztésnél, vagy az infúziós beavatkozásnál szükséges tartó­­szerkezet. Eddig ugyanis a plaz­­mát, vagy az infúziós anyagot tar­­talmazó plasztikzacskót mindig egy katona tartotta a kezében, aki kénytelen volt a hordágyon szállí­­tott beteg mellett menni. Az új hordágyon szíjak is vannak, ame­­lyekkel a nehéz terepen a hord­­ágyhoz kötik a sebesültet. Az ejtőernyősök a jelenleginél sokkal nagyobb ejtőernyőt kap­­nak, amely lényegesen csökkenti a zuhanás sebességét és így a ta­­lajérés okozta ütődést. A hadsereg élelmezési osztálya rendkívüli fontosságot tulajdonít az élelmiszerek minőségének és frisseségének. A katonai laborató­­riumokban az ellátók által szállí­­tott minden élelmiszer-fajtát nem­­csak kóstoló próbának, hanem ve­­gyi vizsgálatnak vetnek alá. A szigorú egészségügyi­ ellenőrzés in­­tézkedések nyomán ma már egyet­len izraeli húsfeldolgozó vállalat sem hajlandó a hadseregnek szál­­lítani. Ezért az ellátó alakulatok parancsnoksága saját üzemet léte­­sített, ahol az importált és a ha­­zai forrásból származó hússzü­k­­séglet 40 százalékát dolgozzák fel. Jelenleg az a helyzet, hogy a hadsereg ellenőrző alakulatai a leszállított élelmiszerek 5 százalé­­kát, a különféle textilholmiknak pedig 7 százalékát nem veszi át, vagy a vizsgálat után visszaküldi a gyárosnak. Gyakran megtörté­­nik, hogy a hadsereg által át nem vett áru a polgári fogyasztói piac­­ra kerül. A plasztik-készítmények­­nek a 12 százalékát, a cipőknek pedig a 4 százalékát nem veszi át a hadsereg központi ellátó alaku­­lata. Jugoszláv népi együttes Izraelben Rövidesen Izráelbe látogat a jugoszláv Kolo népitánc és folklór együttes, amely a jugoszláv kul­­tuszminisztérium művész­cso­­portjaként járja a világot. A Kolo 1957-ben már járt egyszer Izráel­­ben és a Héjd­ál Hátárbutban megrendezett fellépése­ során meg­hódította a közönséget. A lakosság és a sajtó melegen fogadta a ju­­goszláv népművészeket, akiket ez a baráti légkör nem zavart abban, hogy Belgrádba való hazatérésük után gyalázzák Izraelt. Az állam jubileumi ünnepségei­­nek keretében ismét hazánkba lá­­togat a 70 táncosból és 13 zenész­­ből álló csoport, amelynek művé­­szeti vezetője Dragomir Bukovics, éveken át a társulat szólistája volt. A bemutatkozó előadás már­­cius 5-én a tel-avivi Héjd­ál Há­­tárbutban lesz. ­.׳ • .... . ״ . . ...........­ .ÉfftIÉÉÜÜ Felelőtlen fiatalok Hosszabb ideje figyelem, hogy miért olyan veszélyes nálunk a hétvégi közlekedés. Nem iitok messze az igazságtól, ha a fő­ a volán mögött okok között megemlítem a kö­­vetkezőt: Hétvégén nagyon sok apa adja kölcsön a kocsiját a fiának, aki rendelkezik ugyan hajtási jogo­­sítvánnyal, de nem rendelkezik a gépkocsivezetéshez szükséges érett­séggel, felelősséggel. Ezek a fiatalok eszeveszetten hajtanak és súlyosan veszélyez­­tetik a közúti biztonságot. Jó lenne, ha az autós papák a slusszkulccsal együtt némi fe­­lelősségtudatot is átadnának cse­­metéiknek. Drexler Jochanan, Tel-Aviv Bné Mose 16 A Rádió• és Tévéhatóság vezérigazgatója­ Smuel Álmog követeli a Kneszet pénzügyi bizottsága határozatának vég­­rehajtását. Az arabok is fizessenek illetéket — A közvetítési idő kény­­szercsökkentésével fenyegetőzik a vezérigazgató — Elektromos készü­­lékkel kutatják az engedély nélküli tévé­készülékeket A Rádió és Tévéhatóság ez idei költségvetéséből 16 millió font hi­­ányzik ahhoz, hogy az adásokat és a műsort a jelenlegi keretben fenntartsuk és folytassuk, anél­­kül, hogy a legkisebb formában is javítanánk ezen a fontos közszol­­gáltatáson. Követeljük a kor­­mánytól, hogy nyomban hajtsa végre a Kneszet pénzügyi bizott­­ságának határozatát, miszerint Ju­­deában, Somronban és a gázai sávban élő arab lakosok is köte­­lesek rádió és tévé-illetéket fi­­zetni. Azt is követeljük, hogy ne a hatóság, hanem az illetékes mi­­nisztériumok fedezzék azoknak a szociális eseteknek és rokkantak­­nak engedély díját, akik ma nem fizetnek illetéket — ezt közölte Smuél Álmog a Rádió és Tévéha­­tóság igazgatója a Jeruzsálemben megtartott sajtófogadáson. Álmog azt fejtegette, hogy a kormány, illetve a pénzügymi­­nisztérium súlyos hibát követ el a költségvetés elkészítésekor, ami­­kor azt hiszi, hogy a rádió és a tévé kizárólag a szokásos bevéte­­leiből, az állam minden segítsége nélkül képes adminisztrálni magát és fenntartani a jelenlegi műsor­­politikáját. Állítása szerint ígére­­tet kapott a pénzügyminisztérium­tól, hogy amíg nem vezetik be a reklámot a televízióban is, a mi­­nisztérium fogja kárpótolni az ebből származó veszteségekért a Rádió és Tévéhatóságot. Álmog fejtegette, hogy a kor­­mány támogatása nélkül kénytele­­nek lesznek az adásokat csökken­­teni. ״ A rádió és a tévé arabnyel­­vű műsorának rendkívül nagy po­­litikai fontossága van és ezért el­­képzelhetetlen, hogy ne akadjon olyan minisztérium, amely haj­­landó a Rádió és Tévéhatóság se­­gítségére lenni ezeknek az adá­­soknak a pénzelésében” — mon­­dotta, majd hozzátette, hogy az izraeli arab lakosság az illeték megfizetése által, a kormány pe­­dig a hozzájárulása révén csak­ WMMMMMMUSBMMUMMMMJtMMMMMMMMMMMMá évi 2,5 millió fonttal járul hozzá a rádió és tévé arab adásaihoz. Ha a kormány nem emeli a tá­­mogatását, akkor nemcsak az adásokat leszünk kénytelenek csökkenteni, hanem a rádió, tévé dolgozóainak számát is — mon­­dotta Álmos, majd hozzátette, hogy már a jelenlegi szűkös költ­­ségvetési keretben sem tudják száz százalékosan kihasználni a rendel­kezésükre álló munkaerőt. A Rádió és Tévéhatóság igaz­­gatója ezen a sajtófogadáson a sajtót is bírálta, amely szerinte élet-halál harcot folytat a reklám­adások bevezetése ellen a tele­­vízióban. Álmog szerint a lapok gyakran szűk­ereskedelmi okok miatt alaptalanul becsmérlik és kritizálják a rádiót és a tévét, s annak dolgozóit. Jesájáhu Tádmor, a tévé igaz­­gatója kerülő után beismerte, hogy a tévében rejtett munkanél­­küliség van ״ azonban nem olyan nagy, mint ahogy azt a riválisok igyekeznek feltüntetni”. Csak Mo­­se Chovár, a rádió igazgatója volt az, aki a sajtófogadáson kereken elutasította a rádió ellen emelt különféle bírálatokat és kifogáso­­kat. Slomo Gán, a hatóság főmér­­nöke bejelentette, hogy valószínű­­leg már a közeljövőben üzembe helyezik azt az elektronikus be­­rendezést és felszerelést, amely­­nek segítségével remélik, hogy megtalálják a jogtalanul, tehát az illeték megfizetése nélkül tartott tévé­készülékeket. Izrael és a Közöspiac kapcsolatáról, az újabb robbanóboríték­­hullámról és a tűzszüneti szerződés utáni Vietnámról írnak a reg­­geli héber lapok vezércikkírói. Aba Even Brüsszelben parafálta az Izrael és a Közöspiac kö­­zötti első megállapodást, amely lényegében és gyakorlatilag új fe­­jezetet nyit meg az izraeli nemzetgazdaság történetében. Ez a meg­­állapodás lényegében az utolsó figyelmeztetés az izraeli üzletem­­berek és a kereskedelmi élet irányítói számára, mielőtt kezdetét veszi azoknak a védővámoknak a csökkentése, amelyek ma nem­­csak a legmagasabbak a világon, hanem biztonságot nyújtanak az izraeli gyárosoknak — írja a רבד DÁVÁR A Hisztadrut lapja figyelmezteti a gazdasági életünk különböző té­­nyezőit, hogy már most készüljenek fel ezekre a napokra, ame­­lyeknek — a magas védővámok megszüntetése miatt — katasztró­­fális kihatása lesz bizonyos ipari vállalatokra, de az adottságok miatt elkerülhetetlen ez a helyzet. Az új megállapodás a gyakor­­latban azt jelenti, hogy Izrael átmenetileg zavartalanul folytat­­hatja kereskedelmi kapcsolatait a Közös piac három új tagállamá­­val, amelyek 1973 január 1-én csatlakoztak az ״ alapító társak­­hoz”. De már figyelmeztettek bennünket, hogy 2—3 hónapon be­­lül megkezdődnek az érdembevágó tárgyalások a Közös piac és Iz­­rael, valamint a Piac és még néhány más Földközi-tengeri állam között. Ezek a tárgyalások már a végleges elrendezésre irányul­­nak. A végleges megállapodások aláírása után fokozatosan eltűn­­nek a védővámok és az izraeli piac megnyílik a nyugateurópai or­­szágok ipari termékei előtt és ugyanakkor az izraeli ipari és mező­­gazdasági cikkeket is vámmentesen lehet árusítani a Közös piac tag­­államaiban. Anglia az izraeli termékek egyik legnagyobb felvevő piaca, január 1-én csatlakozott az Európai Közöspiachoz, ami bizonyos nehézségek elé állítja az izraeli exportot. Ennek első jelei megnyil­­vánultak, amikor Aba Even az általa aláírt jegyzőkönyv részletei­­ről és összegezéséről tárgyalt Brüsszelben — írja a ­ HACOFE A tárgyalások során ezúttal Anglia áll azoknak az országoknak az élén, amelyek messzemenő, lényegbe vágó változtatásokat kö­­veteltek a Közös piac tagállamai és a Földközi-tengeri országok —־ beleértve Izraelt — között. Érdekes módon ezúttal Anglia akadé­­koskodott és Franciaország volt az, amely megértést tanúsított Izrael problémái iránt, bár még nem is olyan régen Párizs volt, amely igyekezte elgáncsolni az Izrael és a Közös piac kapcsolatait. A terroristák által Törökországban feladott 11 robbanóboríték időben történt megtalálása bizonyítja, hogy milyen fontossága van a nagyközönség éberségének — írja az vvvvvwwvvvvwvvvwvvvwvvww Ügyeletes orvosi szolgálat Rechovoton Mától kezdve életbe lép az éj­­szakai ügyeletes orvosi szolgálat Rechvoton. Az ügyeletes orvos minden este 8 órától reggel 7-ig a Mágén Dávid Adám központjá­­ban tartózkodik. Azok, akik a rendelőjében keresik fel az or­­vost, 10 font honoráriumot kö­­telesek fizetni, míg az orvos ki­­szállási díja 20—25 font. Azok, akik nem a Kupát Cho­­lim tagjai, 40 fontot kötelesek fi­­zetni az éjszakai ügyeletes szol­­gálatért, a hisztadruti Kupát Cho­­lim tagjainak viszont megtérítik az általuk fizetett összeg 75 szá­­zalékát. 't­win'* AL HAMISMÁR A sikeres óvatossági rendszabályok azonban még fokozottabb éberséget követelnek, mert azok a „hősök”, akik gyanútlan és ártatlan izraeli polgárok címére adnak fel miniatűr pokolgépeket, bizonyára már keresik azt az eljárást, amellyel sikerül a hatóságok és a nagyközönség éberségét kijátszani. A robbanóborítékok „automatikusan” figyelmeztetnek bennünket, hogy teljes erővel fo­­lyik a terroristák és az arab terrorizmus elleni harc. Izrael vala­­mennyi határa mentén viszonylagos csend honol, csak a terroris­­ták folytatják a háborúskodást. Igaz, az arab országok vezetői háborúról szajkóznak hangos kardcsörtetés közepette. A gyakor­­latban azonban csend és nyugalom van határaink térségében. Fi­­gyelemre méltó, hogy a háborús fenyegetések közepette is foko­­zódik bizonyos arab országok — elsősorban Egyiptom és Jordá­nia — körében a kijózanodás, amely nem a fegyveres katonai össze­­csapásban, hanem a békés elrendezésben látja a számukra kedvező sikeres megoldást. / 1973. II. 1 UJ KELF.T 3

Next