Új Könyvek, 1986 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
ELŐSZÓ Az elmúlt időszakiban sűrűn — sokan és joggal úgy látják —, túl sűrűn jelentek meg az Új Könyvek számok előszóval. Ezek az előszavak általában reformokat jelentettek be, címfelvétel, számítógép stb. okozta módosulásokat, amelyek gyakorlatilag kivétel nélkül megértést, együttműködést és sajnos, külön munkát, ha talán megtérülő munkát is kívántak a használóktól. Ezúttal, az új évfolyam első számában, egy másféle, „belső” változásról szeretnénk értesíteni olvasóinkat, használóinkat, könyvtáros kollégáimkat. Bereczky László, aki 1972 óta volt „gazdája" az Új Könyveknek, a tavalyi 32-es számot jegyezte nevével utoljára. 1986 januárjától a Könyvtáros főszerkesztőjeként találkozhatunk vele. Kiemelkedő, nem túlzás a szó, országos viszonylatban is szinte páratlan ismereteit, műveltségét, a közművelődési és általában a könyvtárügy iránti elkötelezettségét ezentúl ott fogja kamatoztatni. Talán nemcsak legszűkebb munkatársai, az Új Könyvek dolgozói vélik úgy, hogy eltávoztával — amelynek alkalmával szomorkodni már csak azért sem lenne illő és helyénvaló, mert hiszen fontos és éppen nem névleges új posztra került — az Új Könyvek egy korszaka zárult le. Olyan korszak, amely nemcsak egy újabb, jobb Új Könyveket tett lehetővé, de amely önmagában, önmagáért is érték, a magyar könyvtárügy fontos fejeslete. Bereczky László koncepciói, megvalósult eszmei, napi gyakorlata, recenzensgárda-nevelő étosza példa és magaslat. Méltatásra, megbecsülésre, emlékezetre érdemes és hívó Az új felelős szerkesztő, Győri Erzsébet tudja, hogy milyen örökséget kapott és megtisztelő kötelessége követni az elődöt és újakra törekedni pontosan abban a szellemben, amit Beneczky László honosított meg, akinek bizonyára nemcsak a szerkesztőség nevében, köszönetet mondunk és kívánunk neki legalább oly jó feladatokat új helyén, mint amilyenekben bővelkedett a most elhagyott.