Új Látóhatár, 1969 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Molnár József: Egy könyv sorsa
végén nem fedezné fel Németh Sándor hátsó szándékát: az antiszemitizmus vádjával szeretné a szerzőt kiütni. Mivel Gombos könyvében keresve sem talált erre bizonyítékot, ismét összevet hát két mondatot. Gombos Gyula könyvéből ezt ragadja ki: „Mindazt, ami a századeleji baloldalban haladás és radikalizmus volt, (Szabó Dezső) lényegileg továbbvitte, de kihántotta elvont, életidegen, doktrinér jellegéből.. A bunkónak szánt mondat Németh Lászlónak Szabó Dezsőről szóló háború előtti írásából való: „Ő (Szabó Dezső) szabadította ki a magyar radikalizmust a zsidóból." Így tehát Gombos „meglehetősen elvont" mondata Németh Lászlóé mellé állítva ugyebár minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Gombos Gyula égetni való antiszemita. Aki nem hiszi, járjon utána... Nos, én vettem a fáradságot, és utánajártam. Az eredmény megdöbbentő. Az idézett rész ugyanis Gombos Gyula gondolatmenetének csak első mondata, amely a könyvben így folytatódik: „Ha a századeleji baloldal gondolkozása elsősorban eszmeközpontú volt, az övé (Szabó Dezsőé) egyre inkább valóságközpontúvá vált. A nem mások által spekulatív úton kigondolt utópiát akart rákényszeríteni a valóságra — a mi valóságunkra, a magyar életre —, hanem a magyar állapotokból kiindulva, előregyártott sémák nélkül, viszonyainkból adódó konkrét problémákra keresett körülményeinkhez igazodó konkrét válaszokat "." Ha Németh Sándor az egész gondolatmenetet idézte volna, semmiképpen sem állíthatta volna párhuzamba Németh László mondatával. Hogy a szerzőt az antiszemitizmus vádjával lebunkózhassa, hát egy kicsit megkurtította a gondolatmenetét. Ki veheti tőle ezt rossznéven? Hasonlóan cinkelt kártyákkal már más kritikusok is játszottak, a magyar irodalomtörténetben akad rá példa bőven. De maradjunk inkább csak Németh Sándornál. Ha mindenképpen meg akart volna bizonyosodni arról, hogy miként vélekedik Gombos Gyula a századfordulós baloldalról, csak fel kellett volna ütnie a könyv 237. lapját, ahol ez olvasható: „Sem a polgári radikalizmusnak, sem a nyugati szabású szocializmusnak nem voltak soha olyan színvonalas elméleti képviselői Magyarországon, mint a tizes években. Érdemként kell feljegyeznünk, hogy ezek szinte kivétel nélkül zsidók voltak." A könyv 291. oldalán pedig: „Éppen a zsidó értelmiség volt az, ahonnan a magyar szellem és a magyar politikai radikalizmus mindmáig a legtöbb viszonylagos megértést, és számos esetben fenntartás nélküli fegyvertársait kapta." Miért nem ezeket a mondatokat vetette össze Németh László idézett szavaival? E kérdésre — azt hiszem — fölösleges is a felelet. Érdemesebb inkább azt fölvetni, honnan ez a hamisításoktól sem visszariadó elfogultság Németh Sándorban? És miféle elgondolás vezette a Magyar Műhely szerkesztőit, amikor ezt a gyatra, elemista dolgozatot nyomdafestékre méltónak ítélte? Mindjárt az első mondatok elárulják, hogy ez a magabiztos, fölényes kritikus nemcsak Szabó Dezsővel, Németh Lászlóval és Gombos Gyula, id. mű 413. 1. 4