Új Magyar Muzeum 8/1 (1858)
Irodalom és nyelv - Toldy Ferenc: Egy iromány a m. játékszini ügy történetéhez
396 TOTDY FERENC. tett a szerént , amint azon országgyűlésének jegyzőkönyvében a böjt máshavának 28. napján 1795. esztendőben a 61. ülésről tett jegyzésekből láthatni. Azon időtől fogva törekedtünk egyenes hazafi igyekezettel arra, hogy a feljebb említett institutum mi módon érhetne gyarapodást és teljes megállapodást. Nem volt igyekezetünk haszontalan, mert a játékosoknak kiállítását, számos és válogatott játékoknak anyai kedves nyelvünkre lett megfordítását, ugyan a játékosoknak időről időre a tárgygyal egyezőleg alkalmatosabbakká való tételét, ezeknek fizetését, végre a játékszín körül megkívántatott eszközöket és köntösöket nem kevés költséggel és fáradsággal a szerént pótoltuk ki, hogy még a kezdet is nemzetünk méltóságának, amennyiben csak kitelhető volt, megfelelhessen . Már minekutánna ezen bajos, de szerencsés és anyai nyelvünk gyarapodására nemzetünket kedves reménséggel örvendeztető kezdetnek eddigelé örömét látni volt szerencsénk, megkettőztetett igyekezettel vagyunk azon, hogy eddig tett fáradozásunk eztán is gyümölcstelen ne legyen, és egyszersmind nemzetünk dicsőségét nem kevésbbé nevelő ezen institutum hovatovább erősebb gyökeret verhessen. Mint minden érdemes dolognak kezdete, úgy ezen kezdet is eleitől fogva nem csekély nehézségekkel küszködött , súlyos költséget okozott ebben és ahol mostanig is az, hogy sem tulajdon helye, sem épületje a magyar játszótársaságnak nem lévén, esztendőnként 6000d forintokat kellett már tíz esztendők alatt egy ollyan házért bért fizetni, melly nem is minden részből alkalmatos a játékok előadására. Minémű akadályt tett légyen csak ezen pontja is költségeinknek az előmenetelben, kiki láthatja. Eltökéllett szándékunk azért ezen institutum számára örökös helyet vásárolni, és erre építtetni, aminthogy vettünk és már az építést el is kezdtük. Előre láttuk mi azt, hogy segedelem nélkül azt végbe nem vihetjük; láttuk azt is, hogy a segedelmet teljes bizodalommal anyai nyelvünknek gyarapodását szíveken viselő mindkét magyar hazabeli atyjafiaitól kérhetjük, mint a feljebb említett jegyzőkönyvben is erről emlékezet vagyon.