Új Magyar Muzeum 10/1 (1860)

Irodalom és nyelv - Szilágyi Sándor: Vázlatok az erdélyi magyar irodalom történetéből. I.

220 SZILÁGYI SÁNDOR, váratlan volt. Az illiberalismus összeolvadt a nemzetiségi vágyakkal, hogy épen ez képezzen fénypontot a makacscsá tett magyarság történetében. Midőn József halálával rendszere is sírba szállt, s máso­dik Leopold összehívta a rendeket, ezek többé nem azok vol­tak, kik a Mária­ Terézia alatt tartott országgyűléseken egy­más után temetni kezdék az ország jogait. De a bécsi kabinet a régi alkotmányon lényeges módosításokat kivánt, s a szirtek közt, melyek így tolultak előtérbe, kellett evezni a hon atyái­nak. Mindenek felett az elfeledett, a soha teljesedésbe nem ment leopoldi hitlevélt kelle felkutatni, hogy az alapját vagy legalább kiindulási pontját képezze a működésnek. S ekkor (Kolosvár, 1791.) hagyta el a sajtót a Diplomata Leopoldina ad statum Transsilvaniae pertinentia, kiadva oly céllal, hogy a rendek tájékozását előmozdítsa. De Aranka, a sok oldalú Aranka, kiben aprólékos hiú­ságai mellett is a tapintatnak számos nyomaira akadunk, ez időkben, midőn az országgyűlés alkotásra volt hivatva, az al­kotmányosság előnyeit terjesztő sajtó útján, így jelent meg tőle 1790. Kolosvárt az „Angim és magyar igazgatásnak egy­­bevetések­ s 1791. „Az igazgatás formáiról és az uralkodók kötelességeiről, egy próba II. Fridrik írásai közül.“ S ez idő­ben a hírlap-irodalomnak megalapítására is jön Erdélyben kísérlet téve. Fábián Dániel és Cserei Elek Szebenben a „Magyar Hírvivőt“ adták ki. A vállalatnál, mely Erdélyben csak rövid ideig tartó élletet bírt, sikeresbek voltak azok, melyek e hazának fiai által Bécsben létesittettek. Szacsvai 1786 óta szerkeszté ott a Magyar Kurírt, de a hang, melyet ez élestollú férfiú a József alatti időkben megszokott, nem volt a viszonyok fordultával fentartható, s ő a lapot 1792. Decsi Sámuelnek kényteleníttetett átadni. Majd 1798. fenállása utolsó évében Pánczél Dániel, kalotaszegi fi, csatlakozott szerkesztő társúl, ki 1793 óta a Magyar Mercurius és Új Bécsi Magyar Múzsának volt szerkesztője (megszűnt 1798.). Az 1791-iki országgyűlés dacára is az alkotmányosság újólag hanyatlóban volt Erdélyben. Ez évnek kelle, mondja Kemény Zsigmond szokása szerint itt is szabatos, de művészi rövidséggel „magát alkotmányos évnek színleli, hogy a tör­

Next