Új Magyar Szemle, 1920/3

1920 / 2-3. szám - Apáthy István: Erdély az összeomlás után

150 ÚJ MAGYAR SZEMLE­ kísérlettől. A pártpolitikát küszöbétől mindig távol tartotta és soha nem hangzott el benne kijelentés, mely a vallás ellen irányult volna. Minden tételes vallás és felekezet iránt tisztelettel adózott, de fáradozott azon, hogy a magyar nemzeti fejlődés szolgálatára felekezetközi, osztályközi és fajközi alapot teremtsen; hogy a magyar haza legéletbevágóbb kérdéseinek tárgyalásában megszűnjék minden ellentét osztályok, feleke­zetek s az országban élő nemzetiségek között. Hatása észrevétlenül is kiterjedt nemcsak egész Erdélyre, hanem a magyarországi, sőt a buda­pesti páholyok egy részére is. Nekem magamnak egész társadalmi és politikai közéleti működésemben és főleg társadalomtudományi munkás­ságomban az volt a vezető gondolatom, hogy az el úgy sem kerülhető és végre mégis csak az egész nemzetnek használó szociális reformok zászlaját az a magyar értelmiség ragadja a kezébe, mely a magyar nem­zeti múltat szeretettel és benne okulást keresve nézi, amely kegyelettel őriz meg minden megtarthatót és minden újat csak a nemzeti tovább­fejlődés szempontjából ítél meg. Eszméimet hirdetni nemcsak azok közé mentem, akik velem már eleve egyetértettek; elmentem ellenfeleink táborába is és őket az ő nyelvükön igyekeztem a magam gondolatainak megnyerni. Nem féltem a gáncstól és a meggyanusítástól, ami ezért nem egyszer jutott osztályrészemül. A kolozsvári és azon keresztül a többi erdélyi sajtó is nagyrészt a magam és munkatársaim befolyása alatt állott.• Ami a különböző társadalmi intézményeket illeti, az Emke, az Országos Gyermekvédő Liga erdélyi osztálya, a Magyar Védő Egyesület, az Erdélyi Kárpátegyesület és a többi mind ugyanazt a magyar gondo­latot szolgálta. Erdély politikai élete pedig a legélénkebben Kolozsvár törvényhatósági bizottságában, a kolozsvári függetlenségi pártban és az Erdélyi Szövetségben nyilatkozott meg Kolozsvár törvényhatósági bizottságában 1905 óta ismét a függetlenségi párt játszotta a vezető szere­pet. Azt az 1910. évi választások után is csak rövid időre veszítette el. 1913 elején már ismét a függetlenségi párt jutott túlnyomó többségre. És a függetlenségi párt vezetése alatt a törvényhatósági bizottság újra meg újra országos visszhangot keltő határozatokban szállt síkra Magyarország függetlensége, Erdély védelme s általában a magyar ügy érdekében. A kolozsvári függetlenségi párt és vele kapcsolatban Erdély különböző függetlenségi körei országos mozgalmakkal állandóan a magyar gondolatot tartották ébren. S az Erdélyi Szövetség, melynek összejövetelei a hajdani erdélyi országgyűlések legszebb napjaira emlékeztettek, Erdély védelmére, Erdély fokozottabb gondozására igye­kezett rábírni Magyarországot. Kolozsvárt volt ugyan már az összeomlás előtt erős szocialista párt, de annak nemcsak közemberei, hanem vezetői is — régebben Kun Béla, utóbb dr. Vincze Sándor kivételével — inkább függetlenségi pártiak voltak, vagy legalább is annyira át voltak hatva a magyar gondolattól, hogy például a választójogért vívott küzdelmekben minden diszhar­mónia nélkül működtek együtt a szélsőségesen nacionalistának tartott függetlenségi párttal. A kölcsönös megértés előmozdításához nagy mér­tékben hozzájárult együttműködésünk a munkásoktatási, szegényügy

Next