Új Magyarország, 1945 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1945-07-03 / 1. szám
foglyok vagonirozásáról. Erről szeretnénkvalamit tudni — vallátjuk a hadifoglyot“. Mosolyog. Gondolkozik. Töpreng. — Ezt szeretném megmagyarázni úgy, hogy elhigyjék. Látni biztosan sokkal rosszabb, mint végigélni. Állítom, hogy a hadifogoly, aki útnak indul kifelé Magyarországról, kényelmesebben utazik, mint a polgári utas, aki Szolnokról Pestre akar jutni. A vagonba negyven embert tesznek és mindenkinek fekvőhelye van. Vizet kapnak bőven és az ellátás többé-kevésb ugyanolyan, mint a táborban. Hangverseny, faliújság, kártya, párt, feketepiac egész,szóra-Érdeklődünk a táborok légügyi helyzetéről és a hozási lehetőségekről. Orvos elegendő van és gyógyszerek is vannak. A foglyok közül is kiválogatják az orvosokat és rögtön munkába állítják őket. A fertőtlenítést komolyan és szigorúan végrehajtják. A halálozás arányszáma sem olyan nagy, mint ahogyan azt a „civilek“ képzelik. Számításba kell venni, hogy némelyik helyen húsz-harmincezer ember van együtt. A foksári táborban van szimfonikus zenekar, dzsesszzenekar és cigányzenekar. A hangversenyek napirenden vannak. Hangszerekről gondoskodtak az oroszok. Amihez legnehezebben lehetett hozzájutni, az talán a papiros volt. A foglyot azonban találékonnyá , és leleményessé teszi az unalom. Újságot nem lehetett csinálni, de faliújságot igen. Az volt is. Bridzs és römikártya is készült már az első hetekben és megindultak a nagy „csaták“. Még könyvtárat is lehetett összeállítani. Nem volt valami nívós, de mindenesetre könyvek voltak és a könyvben betűk. Még „politizáltak“ is a foglyok, sőt pártot alakítottak. Sem az orosz táborparancsnokság, sem az őrség soha nem szólt bele a tábor belső életébe. Annyira nem, hogy minden táborban megalakult a feketepiac is. A ceglédi táborban cigarettát is adtak a koszthoz. Napi tizenöt darabot. Itt nehéz dolga volt a feketézőnek. A dohány azonban nem mindenütt „járt“ a koszthoz és mihelyt megszűnt, kialakult a ssörze. A napi hatvandekás kenyéradagott kétszázötven pengőért vásárolták meg. Egy darab „Simphonia“ hetven-nyolcvan pengőbe, egy „sodrás“ negyvenötven pengőbe került. Egy jólfejlett „gsikrcet“ tizenöt-húsz pengőért lehetett kapni. Nagyon sovány és cigarettaszűk napokon tíz pengőt ért egy „sluk“. Voltak hivatásos „csikk“-szedők. A hozzátartozók kérdése — Mit beszélnek a foglyok a hazajövetelről? — kérdezzük. — Erről beszélnek a legtöbbet. Tudják, hogy a békekötésnél ők is szóba kerülnek. Nincs olyan nap, hogy szóba ne kerülne a hazatérés és az otthon. Az orosz táborparancsnokság is hangsúlyozta többízben, hogyha a foglyok megismerik Szovjetoroszországot, részt vesznek az újjáépítés munkájában és hazatérnek, megértik, hogy soha többet nem kell fegyvert fogyni Szovjetoroszország ellen. A legjobban hozzátartozóik sorsa miatt aggódnak. — Az oroszok gondoskodnak rólunk, •— mondják, — a magyar kormány kötelessége volna, hogy hozzátartozóinkról legalább olyan mértékben gondoskodjék. Ha ezt tudnák,sokkal könnyebb volna a helyzetük, könnyebben menne a munka, — fejezi be a beszélgetést a hazatért hadifogoly — mert az egyetlen gondjuk: a családjuk mindennapi kenyere. Joós F. Imre SoiM (LesuMneJc ma ßukah&stßm Kié Marica grófnő ? Az ember azt hinné, hogy Bukarestben Mindenkit a nagy nemzetközi és belpolitikai események érdekelnek- Nem. Akadnak egyéb szenzációk is, így például az a harc, amit a színházi vállalkozók folytatnak a nagy kérdés körül: kit illet meg a Marica grófnő előadási joga? Kálmán Imre világhírű darabja körül a bukaresti Gioconda-színház és az Alhambra marakodik, mégpedig hangosan, nyilvánosan. Úgy látszik, magyar darab előadása jó üzletnek ígérkezik. A bukaresti színházi lapok elbeszélik a vetélkedés egész történetét, mintha publikumot akarnák felhívni döntésre, hogy kinek van igaza. Kevés hiányzik hozzá, hogy népszavazást nem rendeznek. Adó-drágasági pótlék—pénzhiány Egyébként ez a jókedv és színház szenvedély csak Bukarestben dúl e percben, mert Románia most gazdasági válságon megy át. Rendkívüli pénzhiány állott be. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy ezekben a hetekben léptek életbe a súlyos adótörvények, amelyek szerint egyszerre viszamenőleg kell bizonyos áruk után közel 43% adót befizetni. Továbbá most vált esedékessé a munkások számára kifizetendő drágasági pótlék is. Ez minden munkás után havi 1500 lej, három hóra 4500 lej, ami egy-egy cégnél igen tekintélyes összegre rúg. Ez a két tétel, az adó és a drágasági pótlék oly nagymértékben vette igénybe a piacot, hogy úgyszólván, semmiféle készpénz nincs. Tekintélyes cégek nem képesek kis tételeket rendezni, a gyárakban a megrendelések leálltak és a kereskedői forgalom is szünetel. Főleg áll mindez Északerdélyre, ahol természetesen jobban érződik a válság a román gazdasági és adórendszerre való átmenet miatt. Ugyanekkor léptek életbe a kormány drasztikus rendelkezései a feketepiac letörésére, amely egyszerre elfojtott minden eddigi galád üzérkedést, árdrágítást és láncolást. Természetesen ez a készpénzválság csak átmeneti és mihelyt a piac túl lesz a mostani rendkívüli teljesítményeken, újból megindul a termelés és vásárlás. A legérdekesebb jelenség azonban az, hogy az árak nem esnek, ami azt mutatja, hogy a közönség nem hiszi a válságot tartósnak és tisztában van vele, hogy senki nem fogja árukészletét piacra dobni csak azért, hogy némi készpénzre tegyen szert. A bukaresti nagy bankok e nehéz napokban bőségesen állanak az északerdélyi hitelkereső vállalatok rendelkezésére, hogy az átmeneti válságon átsegítsék őket. Furfangos specialisták Bukarestben jól élnek a becsületes emberek és a szélhámosok is. Ez utóbbiak, mint minden nagy metropolisban, elég szép számmal vannak és változatos módon igyekeznek megélni. Jellemző a gazfickók üzelmeire az a kommüniké, amit a napokban a romániai amerikai követség tett közzé a lapokban és amely így szól: " Az Egyesült Államok missziója Romániában úgy értesült, hogy bizonyos egyének azokat a személyeket, akik úgy vélik, hogy az amerikai állampolgárságra joguk van, arról igyekeznek meggyőzni, hogy jogaik érvényesítéséhez, illetve amerikai állampolgárságuk elismeréséhez az amerikai missziónál kijárásra van szükség. Hír szerint ezek iiz ügyes alakok, akik „speciális képviselőknek“ nevezik magukat, jó summa pénzt csikarnak ki „speciális feladatuk“ elvégzésére. Az Amerikai Egyesült Államok missziója ezúton hivatalosan hozza a közönség tudomására, hogy azok az emberek, akik befolyásukkal dicsekszenek, nem egyebek szélhámosoknál és csirkefogóknál. Semmiképen nem szükséges harmadik személy intervenciója ahhoz, hogy az amerikai állampolgárság elismerése iránt benyújtott kérvényeket a misszió tárgyalás alá vegye. Hogy e becsüllen szélhámosokat letörjük, közöljük, hogy az Egyesült Államok missziója nem fogadja azt, aki magát amerikai állampolgárságra jogosultnak véli, ha más személy, mint közeli családtagja kíséretében jelenik meg. Telefon A bukaresti álkormánybiztos közölte, hogy elutasította a Telefon társuság Ulifaemelési kérelmét. PhigGYAROKSZIG___________________________________ Thomas Wann legújabb írása: A VÉG A nagy német író ezt a cikkét még a hitleri Németország feltétel nélküli fegyverletétele előtt írta a newyorki Free World részére. Ezért kénytelenek voltunk angol nyelvből fordítani. Korunk legiszonyatosabb szörnyetegének, a nemzeti szocializmusnak a végzete beteljesedés előtt áll. Ha ez csupán az ő végvonaglása lenne, s egyben nem egy nagy és szerencsétlen nemzeté is, amely most megszenved elvakultságáért, akkor a katasztrófát, amely jogosan és szükségképen következett be, hűvösebb elégedettséggel szemlélhetnénk. Lehetetlen Európa meggyötört népeitől azt kívánni, hogy húzzanak világos választóvonalat a nácizmus és a német nép között. A világ öt, szenvedésekkel és áldozatokkal teli esztendőn ment át, oly háborún, melyet Németország indított el. És ennek a háborúnak első napjától kezdve Németország ellenfelei szembenálltak a német találékonyság, bátorság, értelem, fegyelem, katonai tehetség együttes erejével, vagyis a nemzet egész hatalmával, amely a rendszer mögött állt és megvívta annak csatáit. Nem Hitlerrel és Hitlerrel álltak szemben; ezek semmit se jelentettek volna, ha a német férfiak erejükkel és vak hűségükkel nem harcolnak és nem áldozzák életüket félrevezetett bátorsággal ezekért a gonosztevőkért. Senki sem tagadhatja, hogy az az 1933. évi „nemzeti ébredésben“ megvolt az igazi forradalom félelmetes ereje. De reménytelenség és kárhozat volt írva homlokára. „A nagy forradalmak — írtam akkoriban naplómba — rendszerint megnyerik a világ rokonszenvét és csodálatát szenvedélyes nagylelkűségükkel. Mi van hát ezzel a német forradalommal, hogy elszigeteli az országot és mindenütt csak irtózatot kelt? Kérkedik, hogy nem tapad hozzá vér, mégis minden idők leggyűlölködőbb és legvérszomjasabb forzalma. Alapvető jellemvonása a gyűlölet, a harag, a bosszúállás, az aljasság. Sokkal több vért onthatott volna és a világ mégis csodálattal szemlélné, ha ugyanakkor szebb, derűsebb, nemesebb lett volna. A németekre várt, hogy egy soha azelőtt nem látott forradalmat hozzanak létre: olyan forradalmat, amely szembefordult eszmékkel, szabadsággal, igazsággal és igazságérzettel. Soha még ilyen nem fordult az emberiség történetében. És mindezt határtalan ujjongással fogadták a tömegek. Azt hiszik, hogy teljesül kívánságuk, pedig valójában őrült ravaszság ámításának estek áldozatul“. Bár fennáll az a veszély, hogy úgy tűnhetek fel, mintha tagadni akarnám a német felelősséget, mégsem hallgathatom el azt, amit akkor tapasztaltam, nevezetesen azt a gyorsaságot, amelylyel a kijózanodás és a kétely országszerte terjedt; azt a gyorsaságot, amellyel az uralmon lévők önazonosítása a néppel, durva csalássá változott. Mert láttam, hogy a nemzet hogyan ment bele a csapdába, amelyből részint makacsságból, részint gyengeségből, többé nem tudott kiszabadulni. „Belső meggyőződésem — jegyeztem fel magamnak —, hogy az egész népet mélységes rettegés tölti el vezetőivel és azzal a helyzettel szemben, amelybe juttatták. Közöny, fatalizmus és reménytelenség, ezek a rendszer hordozói és támogatói, nem pedig a hit és lelkesedés. Meglapulva figyelnek és várnak. Ezek az emberek, mint egy lidércnyomástól szabadulva, megkönnyebbülten sóhajtanának fel, ha már ez egésznek vége volna.“ Ezt írtam és most sem tagadom meg. Akkor azt láttam, hogy a népet belehajszolták egy nacionalista, ál-forradalmi őrjöngésbe; ezt a népet, amely mégis lehangolt volt, félt az eljövendő bajoktól és fatalista közönyről tett tanúságot; azt a népet, amely úgy látta, hogy ki van szolgáltatva egy kétséges kalandnak az ellenállás legcsekélyebb lehetősége nélkül. Az a helyzet, amelyet én „belső bosszúhadjáratnak“ neveztem, csakhamar a külvilággal szemben hadi állapottá fejlődött, a reménytelen elszigeteltség ersatz-háborúja és az a tervszerű ámítás, hogy a németek az igazság bajnokai és hogy a világ minden ármánya gáládul összefogott az ellen az ország ellen, amely a megváltást hozhatta volna. De minden hadiállapot, legyen igazi vagy költött, közelebb hozza egymáshoz a népet és kormányát, s szükségből véghezviszi a nemzet és a rendszer azonosítását. Aztán jött a háború, az igazi háború. A németek megtették a tőlük telhető legjobbat és a legrosszabbat. Atrocitásokat követtek el, melyektől remeg az emberiség szíve. Megbocsáthatatlanok, elfelejthetetlenek. Ameddig lehetett, nem voltak hajlandók elismerni, hogy a háborút elvesztették, amikor pedig végre elismerték, akkor a beléjük oltott fanatizmus és a pusztulással szemben jelentkező gót pátosz helyettesítette a győzelemhit elvesztését.. Rettentő volt látni, hogy egy egész nemzet hogyan rohan tágranyílt szemmel a pokol felé Minden kísérlet, hogy kitörjön, hogy elűzze a rendszert és megmentse, ami még a lényegből és a jövőből megmenthető, siralmasan megbukott. Soha még nemzetnek nem voltak kegyetlenebb vezetői, nem voltak urai, akik lelkiismeretlenebből ragaszkodtak volna hozzá, hogy velük együt pusztuljon el, nemzeti katasztrófa, amelyet a rendszer méhében hordott, most itt van előttünk. Mi, német száműzöttek, tizenkét esztendeig vártunk rá a borzalom és remény vegyes érzésével. Igen, mi kívántuk — az erkölcs érdekében, őszinte gyűlöletből, abból a vágyból, hogy lássuk a határtalan elvetemültség bűnhődését. És most, hogy az összeomlás itt van -e, egy minden magával sodró páratlan erkölcsi, szellemi, katonai, gazdasági csőd, elégedettségünknél nem kisebb az a szánalom, amelyet ennyi kisiklatott történelem, ennyi meggondolatlanság és a mai világ igaz követelményeinek ilyen semmibevevése ébreszt bennünk. Mert minden gyanússá vált, ami német: a német szellem, a német gondolat, a német szó is. És kénytelenek vagyunk szembenézni a kérdéssel: vájjon a jövőben „Németország“ bármely megnyilatkozásában merhet-e megszólalni emberi dolgokban. Hogyan lehet majd egy olyan nemzethez tartozni, amely soha sem tudta, hogyan válhat nemzetté és amelynek kétségbeesett, nagyzoló erőlködései következtében, hogy nemzetté váljon, a világnak olyan sokat kellett szenvednie? És német írónak lenni, — mi lesz ebből? Minden mondat mögött, amelyet saját nyelvünkön szerkesztünk, ott áll egy megtört, szellemileg kiégett nép, amely rémülten néz önmagára és történelmére; egy nép, amely a jelentések szerint nem is reméli, hogy valaha önmagát kormányozhatja és inkább hajlandó idegen hatalmak gyarmatává lenni; egy nép, amelynek magányos elzárkózottságban kell élnie, mert a körülötte felhalmozódott félelmetes arányú gyűlölet nem engedi meg, hogy kilépjen határai közül, — egy ..népt"amely soha többé nem mutathatja a arcát. Egy dolog bizonyos. Kell, hogy vége legyen a harcias Reichnek, amely soha sem értette a „szabadság“ szó értelmét amely szabadságnak csak a mások leigázásának őt illető jogát tekintette. A Németországnak nevezett gépesített romanticizmus olyan átok volt a világra, hogy nem lehet helyteleníteni semmi olyan rendszabályt, amely ezt, mint lelkiséget, lerombolja. Még megvan az a remény, hogy az irgalmatlan szenvedésben megtisztult német akarat közreműködésével olyan kormányzat, és életformát lehet találni a német nép számára, amely elősegíti legjobb képességeinek fejlődését és az emberiség derűsebb jövőjének egyik munkájává neveli. Szomszédunk. A Moszkvában aláírt szovjetcsehszlovák szerződés szerint Kárpátalja csatlakozott a Szovjet Unióhoz, illetve az ukrán szoocialista szovjet köztársasághoz. Magyarország és a Szovjet Unió így közvetlen szomszédok lettek. Nyugaton megszűnt a német náci nagyhatalom szomszédsága, amely szörnyű nemzeti katasztrófánkat elősegítette. Keleten a szláv szocialista nagyhatalom szomszédjai lettünk. Azzal az óhajjal köszöntjük új szomszédunkat, hogy legyen a közvetlen érintke a Szovjetunió més országunk és népünk számára az új, virágzó korszak kezdete. Legyen a Szovjet Unió szilárd támasza és hű őrzője a népek békéjének a Duna-medencében, legyen tántoríthatatlan előmozdítója a szocializmus nagy és igazságos eszméinek. Köztük a nemzeti egyenjogúság elvének, az önrendelkezés jogának, amely alapja volt Kárpátalja csatlakozásának is a Kárpátokon túli Ukrajnához. Kárpát Ukrajna problémájára és a csatlakozás történelmi jelentőségeinek méltatására vissztérünk. NEMZETI KIS KÁVÉZÓ Kossuth Lajos utca és Szép-utca sarok A Nemzeti Casino épületében