Új Magyarország, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-03-13 / 10. szám
I . ai magyar rontás ellen Írta: Káldor György A haladó szellem minden híve őszinte örömmel üdvözölte a nagymillú Társadalomtudományi Társaság újjászületését. A magyar középosztály múltbeli tudasztásainak s vétkeinek és mai tétovázásának egyik joka az, hogy hiányzik a társadalomtudományi műveltsége. Aemtja az események társadalmi hátterét és így újra meg újra helytelen következtetésekre jut. A társadalomtudományiTársaságnakezen a téren beláthatatlan misszionáriusi munkát kell teljesítenie. Az Új Magyarország különös örömmel üdvözli, hogy a magyar szellemi élet legjobbjainak társelnökökké és elnöki tanácstagokká választása mellett Káldor Györgyöt, lapunk egyik főmunkatársit választotta az újjászrtő társulat főkárául, aki a jelenleg még távollevő Vambry Ilmzsem elnök helyett a társaság ügyeit intézni fogja. A magyar szellemi és a legnemesebb értelemben vett politikai életnek ezt a nevezetes napját az Új Magyarország azzal üdvözli és ünnepli meg, hogy alant közli Káldor György főtitkári székfoglalóját. Hazánkban az elmúlt negyedévszázadban minden változó rezsim állandó jellemvonása a magyar feudálkapitalizmus ideológiai védelme volt, amelynek kisugárzása a magas tudomány területén éppen oly mértékben tapasztalható volt, mint a népoktatásban. Ebből a tényből önként adódik az a feladat, hogy az új Magyarország társadalomtudományának át kell világítania ezt a feudálkapitalista szerkezetet, ki kell mutatnia a magyar közelmúlt történéseinek felületi eseményeiben azokat a mélyebb rugókat, amelyek ugyanoly tragikus szükségszerűséggel vezettek 1945-ben az ország összeomlásához, mint ahogyan az 1514-es Magyarország társadalmi szerkezete 1526-hoz, a mohácsi vészhez kellett hogy vezessen. Ha a Horthy-rezsim összefüggéseit, tekintjük, a magyar feudális nagybirtok szerkezetével, az e kapcsolatok által megszabott határozatlanságát a világháború sorsszerű dilemmáiban, a magyarság végzetes süllyedését fokrálfokra, míg egyedül maradt minden népek között a hitleri barbárság oldalon, akkor lehetetlen, hogy ne készítsük el ennek a kornak a társadalmi, történelmi és erkölcsi mérlegét a magyar szellem tudatosítására és a jövő nemzedékek okulására, kibogozhatatlanul összekuszált kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatait a szomszéd államokhoz az évek során igazi és jószomszédi viszonnyá változtassa. Ez nem csupán politikai, hanem a legnagyobb mértékben erkölcsi és szellemi feladat is. Ha valakinek ebben az országban, úgy a Jászi Oszkár-i tradíciók folytatóinak joga, de kötelessége is, hogy azt az erkölcsi tőkét, melyet a nemzetiségi kérdésben tanúsított mocsoktalan és törhetetlen magatartásukkal egy élet üldöztetései és megaláztatásai közepette helytállva maguknak megszereztek, most a magyar nép és a dunavölgyi népek barátsága érdekében vessék latba. Csak a Társadalomtudományi Társaság minden sovinizmust és uszítást megbélyegző, minden faji, nemzetiségi és felekezeti előítéletet leromboló harcos szellemének lehet meg a tudományos és politikai hitele, hogy megfelelő súllyal foglaljon állást a dunavölgyi nemzetiségi kérdés oly bonyolult problémáiban. Ezen az igazságon az sem változtathat, hogy ha azt időlegesen a határokon túl nem ismerik fel, vagy elfelejtik. Mi a Dunavölgye nemzetiségeinek a demokratikus emberi jogokon alapuló békés együttélését, különösképen a magyar nemzeti kisebbségek jogainak intézményes, ellenőrzött biztosítását tartjuk külpolitikánk egyik legfőbb céljának. De éppen kisebbségi politikánk eredményes keresztülvitele céljából kell végre egyértelműen megvonni a határvonalat azok között, akik a nemzetiségi politikában a Szovjet Unió lenin-sztálini elvein alapuló korszakalkotó gyakorlatát tartják eszményeinek a Dunavölgye számára is és azok között, akik ma is, mint 25 éven keresztül, a határkérdés myihizálásával ködösítik a magyar lelkeket. Sok gazdasági és politikai jelentősége a minimumra redukáltassék és az itt élő népek között olyan őszintén testvéri viszony fejlődjék ki, amilyenről a Petőfiek és Kossuthok, Ady Endrék és József Attilák álmodtak. regritás vágyálmai között. Ennek a politikának egyszers mindenkorra szakítani kell azzal a sovinizmussal, mely a néprajzi argumentummal kezdődött, hogy a földrajzival folytatódjék, s a történelmi érvben kulmináljon. Ez a gondolat a revizionizmustól a magyar integritás „dunavölgyi elsőszülöttségi elméletén keresztül a német rablóimperializmushoz vezetett, s a hitlerizmushoz láncolta a magyar sors szekerét. Ki kell világosan mondanunk, hogy semmi közösségünk ezzel az eszelős bugiis-imperializmussal. És ha a dunavölgyi nemzetiségi kérdés végrehajtása tekintetében a Szovjetunió példaadása lebeg szemünk előtt és ha azt óhajtjuk, hogy minden nemzetiségi kérdés e területen az az Egyesült Nemzetek ellenőrzése alá helyeztessék, akkor ebben az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a határokon innen és túl még oly hatalmas fasiszta csökevényekkel kell megbirkóznunk, hogy ebben a nemzetközi igazságtevés demokratikus erőit nem nélkülözhetjük. A szellem erkölcsisége Olyan korban, amelyben az ifjú amerikai atomkutatók elkerülhetetlen szükségét érzik, hogy az „American Federation of Science“-ben szervezkedve tiltakozzanak világraszóló felfedezéseik egyetlen hatalom általvaló monopolizálása ellen, olyan kártya, amikor a tudományos kutatás és hatalmi harc elválaszthatatlan egységben forrnak össze, a szellem moralitása fogja a világ jövő fejlődésének irányát meghatározni. Ezért óhajtja Társaságunk az elfogulatlan kutatás célkitűzése mellett az egyértelmű, félreérthetetlen erkölcsi és politikai állásfoglalás kötelességét hangsúlyozni a kor centrális harcában, a fasizmus elleni harcban. A tudományos meggyőződésnek ezzel a hitvalló szellemével fordulunk ezért a közgyűlésen is lélekben azok felé a férfiak felé, akiket egy negyedszázaddal ezelőtt a terror üldözött el hazájukból, a Károlyi Mihályok, Jászi Oszkárok, Varga Jenők, Vámbéry Rusztemek, valamint a magyar tudósok és művészek, munkások és parasztok ezrei felé, akik a magyar lelkiismereti szabadság eltiprásának áldozatai voltak. Példájuk úgy világít utunkban, mint a jelen magyar és európai szabadságharcában elesett nagy mártiraink példája is: a Zalka Mátéké, Bajcsy-Zsilinszky Endréké, Ságváry Endréké, Sárközi Györgyöké. Életük, s haláluk egyetlen nagy memento a magyar nép számára, hogy soha többé le ne térjen a szabadság, s az emberi méltóság útjáról. A közelmúlt oknyomozó történelme Ennek a munkának oknyomozó történelemnek kell lennie, de túl kell mutatnia a szaktörténetírás hagyományos szellemi eszközein és a magyar társadalom keresztmetszetét, a magyar gazdaság, politika és szellem összefüggésének látomását kell megrajzolnia az utolsó évtizedekben. Egy rumzet katharzisa csupán szigorú történeti önismeret által teljesedhetik be. A magyar nép tragédiája olyan megrázó volt, szellemi, erkölcsi és anyagi pusztulása oly komor, hogy helytelen volna kellő történeti távlat hiányának ürügyén jövő évszázadokra bízni annak megírását, ami itt történt. A tervező tudomány De a katharzishoz az önismeret nem elég. Nekünk eleven tudományt kell alkotnunk, olyat, amilyen irányt is tud mutatni, célokat tud kitűzni, egy nép erőfeszítéseit össze tudja fogni. Nyugaton „scientific planning“-nek hívják a tudomány e társadalmi tervező funkcióiét, a Szovjetunióban pedig a Tudományos Akadémia és az Állami Tervgazdasági Bizottság foglalkozik a rendkívüli jelentőségű feladatokkal. A kor haladó szelleme az állami, gazdasági, politikai és kulturális élet egész területén szakít a rögtönzések, a szabadverseny tömegmunkanélküliségben és háborúkban kirobbanó tervtelenségével. Az ember ma tervezett társadalmat akar. Tervet a békére: világkormányt, nemzetközi hadsereget és világbiztonságot minden kis és nagy nemzet számára. Tervet a munkára: nemzetközi együttműködést a válságok leküzdésére, nemzeti szervezetet a szociális biztonság megteremtésére, a tömegmunkanélküliség leküzdésére. Tervet a kultúrára, hogy az emberi szellem erőfeszítése a haladás érdekében, a kutató és alkotó munka ne anarchiáisan, ne ötletszerűen történjék. Mi nem akarunk áltudományos absztrakciókkal távol állni a magyar élet problémáitól. Helyre akarjuk állítani a magyar szellem kapcsolatait az európai és a nemzetközi szellemmel. Át akarjuk végre törni azt a magyar rontást, melynek szellemi horizontja nem ért túl a magyar Glóbuson. Békés együttélés a Duna völgyében És ezekben a törekvéseinkben speciálisan nemzeti feladatok is vezérelnek bennünket. Meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar szellemnek rendkívüli erőfeszítéseket kell tennie, hogy a múlt bűnei által szinte A határok jelentőségének redukálása Ki kell végre is mondanunk, amit egy Mutrany professzor szerkesztésében megjelent angol tanulmány Dunavölgyéről oly pregnánsan formulázott meg: nem az a döntő, hogy hol húzzuk meg a határokat, hanem az, hogy milyen jelentőséggel ruházzuk fel azokat. Embertelen és antidemokratikus eljárás volna magyarok és románok, magyarok és szlovákok, magyarok és szerbek százezreit, sőt millióit ősi falvaikból kihajszolni, hogy népességcsere útján oldják meg a nemzetiségi kérdést. A Dunavölgye nemzetiségi településeinek komplex jellegénél fogva semilyen határmegvonás nem lehet igazságos és nem vezethet zárt nemzeti államok alakításához. Ezért azt kell követelnünk, hogy ezen a területen a határ Dinnye Zakariás felkészül a politikai harcra. Ő még mindig így képzeli... A longris imperializmus ellen Ezt a politikát nem lehet abban a régi szellemben keresztülvinni, mely szándékosan misztikus ködben tartotta a magyar nemzeti követeléseket a revizionizmus és a szentistváni in JUHÁSZ VILMOS KÖNYVE: Az atomkorszak új világa A filozófia általában a láthatatlan világgal foglalkozik és még az olyan reális tudománynak, mint a jognak a bölcseleté is, az eszmék világában jár. A filozófia területe az érzékeinken túleső világ, a metafizika. Juhász Vilmos új könyvében a fizika filozófiáját írja meg. A könyv magja, mondhatnánk atommagja, az a korszakalkotó felfedezés, amely befejezte a második világháborút és amely új lehetőségeket nyit az emberi haladás történetében. Erről a titokzatos atombombáról igen sokat és érdekeset tud mondani a kiváló szerző, kezdve Einstein egyenletétől, amely „megváltoztatta a világot“. A fizika történetét Juhász Vilmos Prométheusszal kezdi. Végtelenül széles távlatokat nyit az olvasó előtt a technikai civilizáció fejlődéséről, a kőkorszaktól kezdve a vaakorszak különböző változatain át egészen az atomkorszakig. A technikai fejlődéssel párhuzamosan bemutatja mindig az ember alakulását is: hogyan lett például a rabszolgából a sofortípus. Ez a modern fizika-bölcselet választ ad a ma emberének, sőt az utca emberének minden problémájára, mert amilyen messziről indítja el a kérdések felvázolását, ugyanolyan messzeségekbe mutat a fizikai forradalom jövőjét illetően. Megszűnnek az államok? Öngyilkosságba rohan az emberiség? az égető kérdésekre optimista választ ad Juhász Vilmos, a történetfilozófus az atomerőtől a szellemi erőnek és az erkölcsi hatalomnak a győzelmét várja a földön. A fizika találmányai esősorban mindig az emberiség haladását szolgálták és azután kerültek a háborús rombolás szolgálatába. Mint Juhász Vilmos remek könyve megállapítja, az atomerő az első kivétel. Először a háborúban alkalmazták s még nem tudják, hogy a haladást miképpen fogja szolgálni. Talán ezzel végre megfordul a haladás és rombolás sorrendje és az atomerő, amelynek első alkalmazása oly borzalmas pusztulást hozott, az emberiség békés boldogulásának lesz tényezője. (K. I.) iller-Dubán József körút 38. Ami csodát tesz, élesen ad és drágán tesz HANGSZERSZALON 1916. MÁRCIUS IS. Villanyftűzhelyet (Boylert) veszek AUDIONV,*TeUM«TMr 123-12» Uj és b as Tináit RUHÁT eladni — ve ni Wjobban lehet FÉLIX ruhaházban Férfiszövetek nasy választékban. Thököly út húsa. Szerszám és szerszámok Vétel. Elitáns bizomany. (Gerő Sándor, V., Cuka 21, fotel és kanapeasi Alpar-u. 101 Telefon: 424-538 "1 v Diazel (AapeA: Gon ceondos megfigyeléseket tettem és ezért a tekintély biztosságával állíthatom, hogy egy kutya sohasem játszik, ha egyedül van- A kutya, mihelyt magára hagyják, úgyszólván állatian komoly. Ha nincs mit tennie, nézelődik, töpreng, alszik, bolhákat fog, vagy távdlos valamit, legyen az egy régi kefe, vagy a te új papucsod, de nem játszik. Mialatt egyedül van, sem a farka után nem kapdos, körbe forogva, sem bukfenceket nem hány a mezőn, sem botot nem hord a szájában, sem követ nem tologat maga előtt, mert mindehhez neki partner, nézőközönség kell, valaki, aki vele együtt játszik, vagy akinek vad ugrásait bemutathatja. Játéka a társas öröm kifejezése, amint ■csak akkor csóválja a farkát, ha egy vele hasonló hangulatú lélekkel találkozik — legyen az kutya vagy ember — éppen úgy csak akkor kezd játszani, ha valaki vele tart vagy nézi őt. Vannak olyan finoman érzékeny kutyák, amelyek mindjárt unalmasnak találják a játékot, mihelyt nem figyelnek rájuk. Úgy látszik, csak addig lelik örömüket benne, amíg valaki érdeklődést, figyelmet ajándékoz nekik. Röviden: a kutyának szüksége van az ösztönző kapcsolatra egy másik élőlénnyel, ez hozzátartozik az ő társas természetéhez. Ezzel ellentétben, egy macska külső ösztönzésre is játszik ugyan, de játszik akkor is, ha egyedül van. Játszik kedvtelésből, a maga különc és egyéni módján. Zárjuk be egyedül és egy gombolyag pamut, egy rojt vagy egy lecsüngő zsinór elég neki, hogy az ő bájos és csöndes játékát elkezdje. S ha játszik, nem tűnik úgy, mintha azt mondaná: ,,Ember, milyen boldog vagyok, hogy itt vagy.“ A macska a maga mulatságára játszik. A kutya mindig mást akar szórakoztatni. A macskát csak önmaga érdekli, míg a kutya elvárja, hogy valaki figyelmet tanúsítson iránta■ Mint egy falkának a tagja — s már kettő falkát alkot—éli a boldog kutya életét. Míg a falkát kergeti, addig is figyelmesen pislog a nézőre, várjon mit szól hozzá. Ezt egy macska sohasem tenné: neki tökéletesen elég, ha önmagát mulattatja. Talán ebben rejlik az igazi magyarázata annak, hogy soha olyan tartózkodás nélkül és szenvedélyesen nem merül bele a játékba, nem lesz olyan önfeledtté, mint egy kutya. Mindig kissé a játék fölött áll, s a dolog úgy fest, mintha csak kegyesen és némi megvetéssel ereszkedőnek le, hogy önmagát szórakoztassa. A kutya teljesen nekiadja magát a játéknak, a macskánál, úgy tűnik, a játék csak hangulat. Talán úgy fejezhetnek ki: a macskák a gúnyos, ironikus természetek szelleméből erednek, akiknek csak önmagukban telik a kedvük, játszanak az emberekkel és dolgokkal, de csak félvállról, pusztán a maguk gyönyörűségére. A kutyák a humoristák fajtájából valók, vagy bennük a jóindulatra való hajlandóság és egy kicsit közönségesek, mint az olyan ember, aki anekdotákkal házal és ha nincs közönsége, az unalomtól majd felfordul. A kutya egyszerűen közösségi érzésből minden tréfában részt vesz, majd szétmegy az igyekezettől, mihelyt valami társasjátékról van szó. A macska megelégszik a személyes tapasztalatokkal, a kutya mindig sikert akar. A macska szubjektív hajlamú, a kutya közösségi és ezért tárgyilagos világban él. A macska titokzatos, mint egy állat, a kutya primitív, mint egy ember. A macskában van valami az esztétából. A kutya olyan, mint egy hétköznapi ember, vagy egy alkotó ember. Amit magában hord, az mindig másokra, a többire is vonatkozik. Nem él önmagáért, amint egy színész sem élhet, amint egy költő sem írhat verset csupán a maga számára és egy festő sem festhet képeket csak azért, hogy aztán a falnak fordítsa őket. Mindenféle játékban, amibe az ember testestől-lelkestől beleveti magát, szintén megtaláljuk a tekintetet, amely az egész, nagy, szeretett emberi falka érdeklődésére és részvétére les. * A nagy cseh írónak ezt a bűbájos karcolatot a szerkesztőség macskájának külön kérelmére kő-IC 3Catg.dkés macskák