Új Magyarország, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-02 / 1. szám
1946 OJff. it SZOVJETUNIÓ Kétféle demokrácia? és Vaive külön „keleti” „nyugati” demokrácia III. Politikai és gazdasági demokrácia A Szovjetunió gazdasági rendjében tapasztalható kétségtelen előnyöknek ez az elismerése is bizonyítja, hogy minden országban emberek milliói szívből óhajtják, hogy bár az ő hazájuk gazdasági rendszere is olyan lenne, mint a Szovjetunió tervgazdasága, amely mentes a munkanélküliségtől, a válságoktól és a többi zökkenőktől. De a szovjet tervgazdaság előnyeinek elismerése mellett a szerző mégis gondolkodás nélkül elszajkózza a Szovjetunió ellenségeinek azt az élet által már régen megcáfolt állítását, hogy viszont a Szovjetunióban nincs ,,szabadság és demokrácia“. Mindezeknek a jó és rossz oldalaknak a felsorolása után a cikk annak a szerény óhajnak ad kifejezést, hogy „olyan szintézist kellene találni, amely a Szovjetunió gazdasági rendszerét összhangba hozza az angolszász országok politikai demokráciájával. „Az ember akar■ a akaratlanul Gorguij egyik nőalakjára gondol, aki arról álmodozik, hogy milyen jó lenne, ha szíve választottja az egyik udvarlójának ajkaival és egy másiknak az orrával lenne megáldva . . . A szerző nyilván nem vette észre, hogy a Szovjetunióban a gazdasági rendszer és a politikai rendszer egyetlen, felbonthatatlan egészet alkot. A Szovjetunió politikai rendszere a szocializmus gazdasági vívmányaira támaszkodik és polgárainak nem csupán a demokratikus jogok alaki elismeréseit biztosítja, hanem megadja az anyagi lehetőséget is azok megvalósítására, így többek közt megadja a munkához való jogot, mentesít, minden kizsákmányolástól, elnyomástól, a nemzeti vagy faji megkülönböztetéstől és így tovább. A szovjet rendszer ezért a politikai demokrácia legmagasabb formája. Következetes demokrácia, ellentétben az alakilag demokrata országokkal, ahol például a munkához való jog csak álom és ahol sok más jog is csupán papíron van meg a lakosság többsége számára. Végül a keleteurópai felszabadító országok a nyugati értelmezésű demokrácia egynémely hívének véleménye szerint még elkövetik azt, a ,,megbocsáthatatlan“ bűnt is, hogy külpolitikájukat a Szovjetunióhoz való szilárd barátságra építették fel. Itt azonban meg kell említeni, hogy ezt a vádat a legtöbb esetben nem mondják ki nyíltan. Általában azonban elég világosan céloznak rá. Számos országtól például el akarják vitatni azt a jogot, hogy demokratikusnak nevezzék magukat, csak azért, mert némely érdekelt, angol és amerikai körök véleménye szerint túlságosan messzire mentek a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésben. Ez a beállítás a közismert földrajzi és történelmi tények meglepő nem ismeréséről tesz bizonyságot. Ami a földrajzot illeti, elég futó pillantást vetni a térképre és már láthatjuk, hogy milyen életbevágóan döntos Romániának, Magyarországnak, Lengyelországnak, stb. a szoros gazdasági kapcsolat a nagy keleti szomszédállammal. Ami pedig a történelmet illeti, eléggé ismeretes, hogy a Versailles- szerződést követő időkben csupán a szomszédos országok akkori vezető köreinek rosszindulatú és szovjetellenes politikája miatt nem jöttek létre normális gazdasági kapcsolatok a Szovjetunióval, ami azoknak az országoknak életbevágó érdekeire rendkívül súlyos kárt jelentett. Ezenkívül ez az érv a Szovjetunió vitathatatlan érdekeinek semmibevevését bizonyítja, ami természetesen egyáltalán nem egyeztethető össze a nagyhatalmak szoros együttműködésének elvével. Mit szólnának ennek az érvnek a hangoztatni, ha például valaki tiltakozni akarna, mondjuk, Mexicónak és Kanadának az Egyesült Államokkal, vagy Hollandiának és Dániának Nagybritanniával való szórás gazdasági kapcsolata ellen? Hihetetlen vakság nem látni, hogy a Szovjetuniónak, amely a földkerekség egyhatodát foglalja el, minden oka megvan, hogy szoros gazdasági kapcsolatba lépjen közvetlen szomszédaival Nyugaton és Keleten. Olajszag Mire vezethető vissza ez a vakság? Erre a kérdésre világosságot derítenek egynémely külföldi tudósító nyilatkozatai, így például a Steel, ismert, amerikai rádióhírmagyarázó kijelentései, aki azon a nézeten van, hogy az angolszász hatalmak „a kereskedelmi érdekek befolyása alatt gyakoroltak nyomást a Balkánra, különösen Romániára““. Talán nincsenek is messze az igazságtól azok a megfigyelők, akik a külföldi sajtónak a demokráciára vonatkozó elmélkedései mögött kifejezett petróleum szagot szimatolnak, így a kisszámú haladó szellemű török újságok egyike, a ,,La Turquie“ ezt írta szeptember közepe táján: „Miért vetette rá magát az angol reakció azonnal a román kérdésre és játékában miért, aknázza ki bámulatos egyértelműséggel. A válasz ijesztően egyszerű és semmi köze sincs ahhoz a fogadkozáshoz, hogy a demokráciát akarják megvédeni. A román kőolajról van szó. Aki csak némileg is tájékozódott a Wallstreetnek és a Citynek Ploesti olajmezőihez fűződő érdekeltségéről, egy cseppet sem csodálkozik azon a viharos visszhangon, amelyet a románszovjet közeledés keltett ezekben a körökben.“ Könnyen meg lehet érteni, hogy az olajtrösztök minden kérdést érdekeik szempontjából néznek. Ugyanakkor sokan vannak, akik minden felszabadított országban szeretnék bevezetni a „görög”” rendszert. De mi köze ennek a demokráciához? És amikor a reakciósok emelt hangon „szilárd politikát“ követelnek a Szovjetunióval szemben, nincs semmi kétség, hogy szilárd szemellenzőre gondolnak, amely lehetővé tenné, hogy ne lássák a Szovjetunió megnövekedett nemzetközi jelentőségét.. Ez a politika semmiesetre sem ígér babérokat előharcosai számára. Egészségügyi övezet így áll a dolog azokkal az érvekkel, amelyeket a nyugati értelmezésű demokrácia hívei felsorakoztatnak. Látnivaló, nem nagyon meggyőzőek. Ugyanakkor azonban hiba volna meg nem látni, hogy bizonyos olyan irányAkkoriban minden népellenes rendszer jó volt, ha elég buzgalommal folytatott, szovjetellenes politikák Ez volt az az idő, amikor a nyugati demokratikus hatalmak számos államférfia a bölcsesség tetejének tartotta, hogy ha megvonják a hírhedt cordon sanitaire-t, az „egészségügyi övezetet“ a Szovjetunió körül. Ezen nincs mit csodálkozni, ez a politika ugyanis botrányosanmegbukott és a népek szemében éppen eléggé lejárta magát. Külföldön nem ritkán méltatlankodnak hogy a szovjet sajtó a közelmúltnak erre a tanulságaira emlékeztet. Az elégedetlenek azonban magukban keressék a hibát, hiszen nemzetközi politikai kérdésekben még ma is számos megnyilatkozásból a nyugati hatalmak dicstelen Versailles-utáni politikájának régi hangjai csendülnek ki." Atompolitika Az a néhány új hang, ami a régi motívumokból kihallatszik, szintén nagyon messzire van a demokrácia és a nemzetközi együttműködés elveitől. Elég rámutatni néhány amerikai újságnak arra a nem lankadó hadjáratára, amely követeli, hogy ez Egyesült Államok az atombomba gyártás monopóliumát „az amerikai eszmények“ és .,a demokrácia felfogásának“ az egész világon rénitását és függetlenségét tiszteletben tartja és belső ügyeikbe nem avatkozik, következetesen támogatja a felszabadított keleteurópai országok demokratikus rendjét. Ezt bizonyítja az is, hogy felvette a diplomáciai kapcsolatot Finnországgal, Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal, továbbá, hogy a politikai és gazdasági egyezmények egész sorát kötötte ezekkel az országokkal és hogy többek közt élelmiszerekben gazdasági segítséget nyújt nekik Ez a politika nemcsak a Szovjetunió és közvetlen szomszédai érdekeit szolgálja, hanem a fasizmus, a támadás legfőbb elindítója fölött aratott győzelem megszilárdításának, a népek közti tartós béke, a társadalmi haladás és a demokrácia győzelmének ügyét is. Írta írta: A. Szokolov Szokolov, a kiváló szovjet közíró tanulmányainak harmadik részét közöljük alább. A cikk a Szovjet nagy világpolitikai folyóiratában, a négynyelvű Novaja Vremjában (Új Idők) jelent meg. Az első részben Szokolov válaszolt azokra a vádakra, hogy a felszabadított kelet és délkeleteurópai országokban nincsenek népképviseleti kormányok, a második részben a koalíció kérdését elemezte, majd visszautasította azt a vádat, hogy a „keleti“ demokrácia tulajdonképen a kommunista párt diktatúrája, és hogy ezekben az országokban „szovjetizálás" folyik. Az Új Magyarország egyik fő érve az, hogy a közvéleményt a valósághoz híven állandóan tájékoztassa a külföld politikai véleményéről, ezért közöljük a fontos cikket teljes terjedelmében Meg kell jegyeznünk, hogy Szokolov szeptemberben írta cikkét, azóta bizonyos problémákra a politikai élet fejlődése, más kérdésekre pedig éppen a moszkvai értekezlet adott választ, mégpedig pozitív értelemben. fofadintir flfajakomzhii nme Mint a katona Kandi szemek nem fürkészhetik ki soha titkaimats idegek, meg inak hálóznák be testemet. E hastömeg nyög és remeg. Vájjon mire vágyik? !Bikony van mire vágynia! Mária! Igy félek elfelejteni nevedet, Mint a költő fél elfelejteni az éjszaka markából kicsavart szót, mitől úgy berúg mint a szerelemtől, a mi elhiteti véle, hogy ő a teremtő. Testedet én ápolva becézem mint a katona, kinek féllábát leszakította a gránát ápolja, becézi egyetlen épen maradt lábát, KEPFS GÉZA fordítása zatokról tanúskodnak, amelyeket a jelen nemzetközi kapcsolatok vizsgálatánál figyelembe kell venni. Ezek az irányzatok nem újak. Emlékezzünk csak vissza, hogy ugyanezek a körök, amelyeknek nézetei és véleményei képviselik a nyugati értelmezésű demokráciát, az első világháború után készségesen belenyugodtak Magyarországon Horthy véres uralmába, Lengyelországban a Pilsudski-klikk kalandorpolitikájába és Bulgáriában Cankov fasiszta rendszerébe. Akkoriban még szó sem volt a nyugati és keleti demokrácia különbségéről való elterjesztésére használja ki. Amikor egyetlen hatalom világuralmát ilyen leplezetlenül követelik, ugyanakkor rendszerint éppen a Szovjetuniót vádolják, hogy a „hatalom“ és az „egyoldalú cselekmények“ politikáját folytatja. Az „atomdemokrácia“ ilyen terveinek igazi értelme kézenfekvő. Walter Lippman ismert konzervatív amerikai újságírónak kétségtelenül igaza volt, amikor ezeket írta: „Ha mi a közöttünk található ostobáknak megengedjük, hogy az atombombát politikai érvként kezeljék, akkor végül majd sikerül meggyőznünk a világot, hogy saját biztonsága és tekintélye érdekében össze kell fognia ellenünk.“ Ami már most a Szovjetunió közvéleményét, illeti, az minden rokonszenvével azoknak a demokratikus erőknek az oldalán áll, amelyek elszánt, harcot folytatnak a fasizmus kiirtására és gyászos örökségének leszámolására. A Szvjetunió, híven ahhoz az elvéhez, hogy a kis országok szíve Esténként RÁCZ Csányi Freise Steiner Miklós BÁL A muzsikál Kondor KÁroly Keresztes Jenő Tiszteletre értesítjük tisztelt vendégeinket és barátainkat, hogy az Abbázia kávéház-étterem megnyílt! A Szovjetunió nagy képzőművészen kiállításit Nemsokára megnyílik a Szovjetunió nagy képzőművészeti kiállítása, amely a Szovjetunióban egyesült összes nemzetek képzőművészeti termését fogja bemutatni. Rendkívül nagy munkát jelent a beküldött hatalmas anyag selejtezése. A zsűri lázasan dolgozik. Az utóbbi napokban Ukrajna, Grúzia és Üzbekisztán művészeinek beküldött munkáiból válogatták ki a kiállításra kerülő képeket, szobrokat. Dante művei oroszul A világirodalom klasszikusainak orosz tolmácsolásában kimagasló szerepet, játszik Lozinszkij, a kitűnő író és műfordító. Lozinszkij lefordította oroszra az „Isteni színjáték“ egész trilógiáját. A nagy munka befejezése után Lozinszkij Lopez de Voga, Shakespeare és Moliére műveiből is fordított. Ham letfordítása most kerül előadásra Moszkvában Sztálingrádnak újra les® nép/művészeti múzeuma A háború előtt Sztálingrádnak gazdag képzőművészeti múzeuma volt, amely többek közt Repin, Szudikov, Szerov és több nyugateurópai mester remekműveit, őrizte. A németek a múzeum épületét lerombolták és számos felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti alkotást megsemmisítettek. Rövidesen, azonban újra lesz képzőművészeti múzeuma Sztálingrádnak. A moszkvai gyűjtemények több mint kétszáz műalkotással járulnak hozzá az új képzőművészeti múzeum megalapításához. . Mihajlov Nikolaj népszerű tudományos könyvei Mihajlov Nikolaj annak idején újságcikkeivel és karcolataival hívta fel magára Gorkij figyelmét. Gorkij buzdítására 1939-ben írta meg első nagyobb könyvét, amely Oroszország történelmének rövid, de érdekes ismertetését nyújtotta. Ezután sorra következtek új művei, amelyek az orosz életről, az orosz történelemről tájékoztatták az olvasót. Ezeket a könyveit angolra is lefordították és az angolszász világban is nagy elismeréssel fogadták. Mihajlov legújabb könyvét a második világháború alatt írta és ez angolul „The Russian Glory“’ cím alatt jelent meg. Félévszázad a színpadon A harkovi Sevcsenko-színház most ünnepli egyik kiváló drámai színészének, Marjanenko Alexandrovics Ivánnak félévszázados színészi jubileumát. A jubiláló öreg színészt Lenin-renddel tüntették ki. RITKA KÖNYVÉT METSZETÉI, KÖNYVTÁRÁT vidékre It legmagasabb áron veszi UNIÓS ANTIQUARIUM. MUZEUM KOrjJlFUt/HM