Új Magyarország, 1991. július (1. évfolyam, 57-82. szám)

1991-07-27 / 79. szám

16 Felröppent a hír, akár a madár, és igaz is, mitőbb, valóság, de nem tegnap-előtt, csupán tegnap indult, és nem az óceánokat átszelni kívánó sárkányrepű- lő, hanem mindössze az AN—2-es repű- s lőgép, amelyben, s ez már újfént igaz, ott hever a SOTE fogorvosi karán tanuló huszonéves fiatalember, Óvári Zoltán összecsomagolt sárkánya. Akadt a hírforrás, amely már korábban útnak indította hősünket, s akadt olyan, amely egyenest járművével látta százain. Tisztázzuk: a repülés százéves évfordulójára, három kontinenst érintő, 22 ezer kilométeres szárnyalásba kezd a magyar ifjú. Majd. Ha leszállt a nagy gép, s I összeállították a kicsit. S az akkor majd I tény is lesz. Nagy Béla felvételei ! Hegyi posta (ILLEGALIBA) Az utóbbi időkben a tévékettő éjszakai óráiban amolyan illegális kommunista találkozók folynak. Ezt persze nem komolyan mondom, gyakorlatilag mégis az a helyzet, hogy az idézett másfélhét órákban annyit elvtársaznak az elvtársak, hogy elképzelem azt a veteránt, aki már különben is csak altatóval tud aludni, amint párás szemmel ül a képernyő előtt a gyönyörű szép múlton merengve, maga elé mormolva, hogy „Köszönöm ezt a szép élményt, elvtársak!” Pedig csak arról van szó, hogy a „hatvanas évek” jelesebb filmjeit vetítik, retrospektíve. Nos, ez a visszatekintés valóban érdekes szembesítésre ad lehetőséget. Itt van például ez a csütörtök éjszakai film, a Falak. Elképesztő mai szemmel nézve az egykor „társadalmi érzékenységéért” dicsért filmrendező, Kovács András üres és felületes konfliktuskezelése, a nevetségességig átlátszó rezsimfelmagasztalás az új. gazd. mech. „problémavilágának” megidézésén keresztül. Egyáltalán: hát ezek voltak a mi társadalmilag oly izgalmas filmjeink a nevezetes évtizedben?! Ezek. Habár, nyilván most is különbözőképpen nézünk vissza. És biztosan van olyan, akit már a sűrűn előforduló Marx- és Lenin-idézetektől is kéjes borzongás fog el. — Bizonyára ezek az emberek nem hagyják (vagy nem akarják?) eltávolítani például a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola faláról a mindmáig ott díszelgő (?) emléktáblát, amely Lengyel Gyulát, a Tanácsköztársaság egykori népbiztosát ünnepli, s ők azok, akik engedélyezik (?), hogy például a Szent István körúton lévő 137. sz. Postahivatal ügyfélpultjára kitegyék a Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának röplapját. (Sulaky Istvánná kedves olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe, okulásul.) „A helyzet Magyarországon tragikus... Nő a társadalmi igazságtalanság... A kormány egyre több társadalmi réteget sért meg anyagilag és önérzetében is, a diákokat, a taxisokat, a pedagógusokat, újságírókat...” és így tovább, két sűrűn szedett oldalon. Thürmer Gyula a napokban azt válaszolta Fónay Jenőnek, a Pofosz elnökének: 350 ezer pártkönyves taguk van. Nem tudom. De amikor az utóbbi hetek néhány jelenségét sorrendbe szedegetem, hajlamos vagyok azt gondolni: talán nem is lódít túl nagyot. — Míg a társadalom most is csak tűr, a vörös legénység egyre többet mer. Kocsis L. Mihály • Sokoldalúbb tömegkapcsolatokat! A letűnő rendszer kiskirályai közül még sokan hatalmon belül vannak (és velük együtt a személyzetisek, középvezetők stb.) számos vállalatnál és intézménynél. A kiszolgáltatottak úgy érzik, hogy ebben a helyetben a MDF- nek, a KDNP-nek(és sajtójának) még sokoldalúbb tömegkapcsolatra volna szüksége. Sokaknak (de nem a munkásoknak és alkalmazottaknak) adóparadicsomiak a állapotaik, miközben a szociális feszültségek nőnek. Egyik lehetséges eszköz ebben a helyzetben: adóbevallással együtt vagyonbevallást is készíteni és ezt az APEH szúrópróbaszerűen ellenőrizze ! A prágai parlament elvégezte a I. évfolyam, 79. szám 1f1H, 1991. július 27., szombat képviselőik átvilágítását az ügynöki múltat illetően. Lengyelországban, s a volt NDK-ban is előbbre tart a kommunista múlt jogi és politikai számbavétele, esetenkénti következményeivel. Nálunk nem túl nagy a késedelem, amely felmentést ad a mérhetetlen bűnökre? Egy demokratikus rendőrségnek évekig tartó nyomozást jelenthetne a kommunista biztonsági szolgálatok (és hálózatuk) — közelmúltig folytatott — visszaéléstömegének és — napvilágra sem került — bűncselekményeinek felderítése. Ha mindez végképp elmaradna, hihetetlen veszélyt jelentene a magyar demokráciára. Hiszen a konspirációt még az új kormány hatalomra kerülése után sem szüntették be. Nincs a közvélemény tudomására hozva, hogy a Kádár-rendszer nemcsak külföldi (és ránk hagyományozott) adósságok halmozásából állt, de a demográfiai csődből is: ennyi felnőtt ilyen kevés számú gyermeket soha nem nevelt történelmünk folyamán! Az MDF-nek és a KDNP-nek vajon nem kellene-e az eddigieknél jobban támaszkodnia az elmúlt évtizedekek politikailag üldözött ama értelmiségieire, akik nem kötődnek pártokhoz? Akik nem az akadémikusok között, hanem a II/III. által kikészítettek, egészségileg megnyomorítottak, vagy a karrieristák által a sor végére parancsoltak között találhatók!? Lantos Imre Budapest mulasztottak félelemiből, nehéz pótolni. Én erre tudok egy példát mondani: öt gyerekem van, de csak a két kisebbet mertem hittanra beíratni. Egy bizottság ült együtt, akik mindenképpen le akartakbeszélni, hogy beírassam gyerekeimet hittanra. Nem lesz jó — mondták —, ha az iskola és a szülők nevelése nem egyezik. Behívták a gyermekeimet is. Az igazgatónő megkérdezte: — Mária, ugye örülnél, ha egy tantárggyal kevesebbet kellene tanulnod? — Miért tetszik ezt kérdezni, igazgató néni? — Azért, mert tudom, hogy édesanyád erőszakol, hogy beiratkozzatok. A felelet: — Nem, igazgató néni! Én magam tapasztaltam, ha a hittanleckémet megtanulom, a jó Isten a többi lecke megtanulására is jobban megsegít. — Erre azt felelték, akkor legalábbcsak az egyiket írassam be. Én azt feleltem, ötven százalékra nem dolgozunk! — így kénytelenek voltak beírni, de szenvedtek is a gyerekeim éppen eleget. Volt, mikor Ilku Pál miniszternek voltam kénytelen írni, hogy a gyerekemet üldözi a tanárnő, valószínűleg azért, mert hittanos. Azt válaszolta a miniszter, hogy azért, amiért hittanos, nem szabadna üldözni, mert szabad vallásgyakorlás van. Nagy kivizsgálás volt, és a végén a gyerekemet áthelyezték másik iskolába. Ilyen világ volt, és mégis sokan visszasírják. Azt hittem, ha egyszer megérjük, hogy leráztuk az orosz járműt, a világ legboldogabb emberei leszünk, és tűrni fogjuk a szegénységet addig, amíg a vezetőink rendezni tudják az ország anyagi, gazdasági helyzetét. Imádkozzunk, és akkor a jó Isten velünk lesz. Olyan szépen idézte Tőkés László nagyváradi református püspök úr a Bibliából: ,„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” De ezt hinni is kell, nemcsak mondani! Még egyszer köszönöm Utassy Sándornénak a megnyilatkozását, mert ezt a levelemet az ő közlése váltotta ki belőlem. Újból hangsúlyozom, hogy adjunk hálát a jó istennek, hogy ilyen rendes vezetői vannak országunknak. Az ellenzék ne legyen ellenség, hanem őszinte, jó munkatárs, és akkor — a hívek imája segítségével is — valóban érezni fogjuk, hogy „velünk az jó isten”. Idős, 88 éves asszony vagyok. Megírtam ezt a levelet, de Önökre bízom, hogy közölnek-e belőle valamit az Új Magyarországban. Nagyon szeretem az újságjukat. Két hónapig, míg a mátraházi szanatóriumban feküdtem, naponta megvettem az Új Magyarországot. Legyen a jó Isten áldása munkájukon és tegyenek meg mindent, hogy jó szellemű maradjon az újság. Z. Gyuláné Budapest Reszkess, Pofosz(?) „Pofosz elnökének, Debrecen, Arany J. u. 2. — Elnök Úr! Válasz a mellékelt cikkre. Rabló, büdös fasiszták, gyilkosok, kulákfajzatok, horthysta banda, nem volt még elég. — Ha az Országgyűlést támadni meritek, valamint fenyegetitek a demokratákat, köztük a kommunistákat, az életetekkel fizettek. Kunszabó Ferencet és Fodor Gábort rövidesen meg fogjuk ölni. Kovács Bélát pedig meg fogjuk vakítani. — HB, 1991. VII. hó 16. B ... N.. ♦ Ezt a roppant tanulságos levelet kapta néhány nappal ezelőtt a Politikai Foglyok Országos Szövetségének debreceni elnöke. A cikk, amely ennyire felkorbácsolta a titokzatos levélíró lelkiállapotát, egy tudósítás van a Pofosz megyei szervezetének nagygyűléséről, amelyen többek között a kárpótlásról és aktuáls politikai kérdésekről esett szó. A tudósítás Dollárok nélkül címmel (Van erkölcsi tőkéjük alcímmel) jelent meg a helyi lapban. A cikk a helyenként valószínűleg éles hangú felszólalásokat idézi, pontosan megadva a felszólalók nevét. A válaszul küldött levél azonban névtelen. Úgy látszik, valóban vannak, akik bátorságukat még mindig a fegyverükben tudják. (A levélben említett Fodor Gábor, a Pofosz hajdúböszörményi szervezezetének vezetője.) Egyetértünk Lapjuk június 19-i számában (Levéltükör) megjelent Nyílt Levéllel magam és környezetem, valamint több ismerősöm meszszemenőkig egyetért. Pálffy G. István és stábja mellett Fehedy Péterért is felemeljük szavunkat. Felháborítónak tartjuk, ami az MTV-nél és a Rádiónál folyik. Ahogy mi látjuk, szinte az ellenzék szája íze szerint készül a műsorok óriási többsége. Most már Rózsa Péte vezetésével a helyi kébel televíziós társaságokat is kézbe vették ingyenes műsorkazetákkal. Vámos Lászlóné Békés Hit nélkül nem megy Az 1991. július 16-i Új Magyarország Levéltükör oldalán Utassy Sándornénak megköszönöm, hogy a kormányunkról olyan szépen nyilatkozott, őszinte vágyam, hogy minden magyar az országban így érezzen és így nyilatkozzon a mi kormányunkról, akiknek tagjai nagy áldozatot vállaltak azzal, hogy a negyven év alatt teljesen lezüllesztett ország felemeléséhez, rendbetételéhez hozzákezdjenek. Büszkék lehetünk Göncz Árpád köztársasági elnökünkre és dr. Antall József miniszterelnökünkre, és a kormány tagjaira, mert emberfeletti, amire vállalkoztak. A mai 30-40 évesek azért közönyösek, mert a szülők nem mertékgyerekeiket hititanra beíratni, erkölcsi alap nélkül nőttek fel szegények, amit el H.. hzmm rs. cím( Ttm H B^^71 V/h^LC) • • Tudja ön, hogy lapunk minden előfizetője példányonként 3 forintot megtakarít?